(2002. dec. 29.) Tegnap Zsille Gábor hosszú levele. Korábban kérte, értékeljem a lengyel költészeti anyag újabb részeit. Előzőleg 6 költőben állapodtunk meg, aztán javaslatára ez 10-re emelkedett; érdekelte, mit tartok az utólag küldött négyről; én elég hosszan írtam erről is, meg általában az egész válogatásról. Hogy a tízből kik a legerősebbek és kik halványabbak, abban szinte teljesen egyetértettünk. Elfogadta egyik címjavaslatomat is (mármint, hogy milyen cím alatt fusson a teljes „virtuális antológia”). A legérdekesebb az volt, amit a szabadversekről írt. Feltűnt nekem, hogy alig található az összeállításban kötött formában írt vers, és kérdeztem, ez az ő vonzalmának, szelekciójának az eredménye, vagy általában jellemző a kortárs lengyel lírára. Roppant jellemző! - derült ki leveléből. És éppen a legerősebb költők közt akadnak olyanok, akik még soha nem publikáltak strófás-rímes verseket. A többiek is leginkább csak első köteteikben.

Tudtam, kerülik a rímeket a kortárs olasz poéták is: amikor egy-egy versemet viszontláttam olaszul, rákérdeztem, hogy ez nyersfordítás-e. Nem, műfordítás. És a rímek, szótagszámok? De hát az komikusan hatna, állították. Ezt most Gábor is megerősítette. Ezt írta: „a PEN Club titkáraként találkoztam Roberto Ruspanti professzorral, folyékonyan beszél magyarul, mi több, fordít is. Elmondta nekem, hogy lefordította a teljes János vitézt, méghozzá [kötött] szótagszám és rím nélkül. Furcsálló kérdésemre azt felelte, hogy minden nyelv fejlődésében van egy olyan szint, az irodalmi nyelvvé válás után úgy 6-800 évvel, amikor költészete meghaladja a rímelés-ritmus kötöttségeit. Az olasz nyelv elérkezett fejlődésének ezen szakaszába, ami teljesen normalis folyamat. Legalabbis szerinte.

Így hát percig se aggódj, Károly, Balassitól számítva már csak potom 2-300 évet kell várnod, és mi is túlfejlődünk az ósdi rímeken-szótagszámokon...”

Mit mondjak, teljesen megnyugodtam.

*

Éva ma negyvenéves. Mivel 22 esztendei együttségünk alatt még soha nem kapott tőlem virágot, ma vétettem neki Kolossal 40 szál vörös (+1 szál fehér) szegfűt. Mit mondjak, eléggé elcsodálkozott azon, amikor a fiunk reggel az ágyba hozta. Mondtam, hogy ebből azért nem csinálunk rendszert, most 10 vagy 20 év pauza következik.

És mintha csak a dátumhoz lett volna igazítva: reggelre megjelent a Neten az ÉS karácsonyi száma, és benne Csak így szeplőtelenül c. novellája. Hát, isten éltessen, Évám!

(Nem kellett 10 évet várnia. Az idén, a 45-re is kapott virágot... És novellája is megjelent ugyanúgy az És-ben... - 2007)