(2002. okt. 20.) „Csak nem kívánjátok tőlem, hogy megfogalmazzam nemzeti, felekezeti és faji hovatartozásomat? Csak nem kívánjátok tőlem, hogy – identitásom legyen? Elárulom hát nektek: egyetlen identitásom van, az írásbeli identitás. (Eine sich selbst schreibende Identität.)” (Kertész Imre: Valaki más, Magvető, 1997 Budapest, 75. o.) (Idézi: Balogh Endre ITT - azóta magam is olvastam - 2007.)

Azért kell néha vendégeket hívni, hogy az ember kénytelen legyen rendet rakni maga körül.

Ma beszámolót és hivatalos leveleket írtam, továbbá pedig űrlapok, felhasználói szerződések és nyilatkozatok rubrikáit töltögettem, eltűnődve azon, hogy vajon kívánok-e adóelőleg göngyölítéssel élni. Nem kívánok, bár fogalmam sincs, mi az. Göngyölíteni legfeljebb a szőnyeget. Vagy a rendőrség tudja a bűnügyet fel-. No de adóelőleget?

Tegnap késő este a Duna TV-ben Huszárik szépséges Csontváry-filmje. Egyik kedvencem, legalább harmadszor láttam. Amikor 11 tájt vetíteni kezdték, már halálosan álmos voltam, aztán pár perc alatt teljesen megéberedtem. Soha jobb élénkítőszert! A deviáns színész és a megszállott patikus. A vízből repülni vergődő madár, a fehér ló, a zuhatag alatt az örökkévalósággal megkeresztelkedő esendő ember, a vízesés-szakállú öregek, az azóta lebombázott római kőhíd Mosztarban - festményen és eredetiben...

Sütő András naplójegyzete a szeptemberi Forrásban. Rövid, de tanulságos olvasmány, ugyanakkor kétvégű puska. Azt hiszem, az a legtisztességesebb, ha egyik irányban sem sütjük el, azaz nem válunk (el)sütővé.

Ma egy idézetet kerestem egy bizonyos novellából, de a bizonyos novella kéziratát vagy nem őriztem meg, vagy valamely elérhetetlen helyen nyugoszik. Ellenben emlékeztem arra, hogy egy levélben idéztem ezt az idézetet a novellából, tehát elkezdtem a levelemet keresni, hogy abból idézzem a novellából idézett idézetet. És röpke két órai munkával meg is találtam.