(2003. február 19.) Még talán nem írtam arról, hogy kéziratot kért tőlem a Kriterion. Kedves levelet kaptam vezető emberüktől, olvasta regényrészletemet a Korunkban, esetleg kiadnák. Jeleztem, hogy elvben az a kézirat lekötve a legutóbbi könyveimet is gondozó pécsi kiadónál, ám igazgatója (Szirtes Gábor, akivel nagyon jó barátságba kerültünk az elmúlt évek során) legutóbb nem túl biztatóan beszélt a lehetőségekről, mondván, hogy sok a szerző, kevés a fóka, meg kellene célozni a határon túli könyvkiadói pénzkeretet, és jó lenne kárpátaljai társkiadót bevonni a dologba. Ez engem kicsit lelombozott, mert ha valamiről, hát arról hallani sem akarok, hogy a könyvem környékén kárpátaljai kiadó akár csak megforduljon, nemhogy társkiadóként közreműködjön. Ezért most a Kriterion ajánlatán kapva kaptam (volna) - de persze előbb levél Pécsre, a Pro Pannoniának, hogy mi a helyzet... Pár napra rá Gábor levele: meglepődött a felvetésemen, hogy esetleg máshová, hiszen érvényes előszerződésünk van, ki akarja adni a regényt, de persze ennek előfeltétele a sikeres pályázás. Hát... ha nem járt volna már meg ez a regény néhány kiadót és pályázati fordulót, akkor bizakodóbb lennék - igaz, hogy ez már egy teljesen átdolgozott szöveg (lesz). No, de a dolgok mégis kellemesen alakulnak, mert a Kriterion nem ragaszkodik a regényhez; ajánlottam egy esszékötetet. Küldjem!

(2003. február 17.) Mégsem közli az ÉS a konferenciánkról készült összefoglalót, kapom az értesítést a szerzőtől, Bodor Bélától. Ami persze nem olyan nagy baj, de egy picit jellemzőnek tartom... Nem éppen erről szólt a tanácskozásunk? Hát, úgy látszik, most sem siekrült a lábunkat betenni az ajtórésbe...