Bajom voltaképp nem is vele van, nem is a verseivel, még csak nem is az alakját övező sokrétű mítosszal. Hanem azzal, hogy a magyar irodalommal csak egy bizonyos szinten élők számára Petőfi gátló tényezőként működik. Magyarán: a magukat műveltnek, irodalomértőnek tekintő olvasók egy széles rétege számára Petőfivel "véget ér a költészet".
Faramuci helyzet, amikor egy modern verset bő másfél századdal nemzeti költőnk halála után még ma is rá hivatkozva utasít el az olvasók sokasága. Ennél már csak az nyomasztóbb, hogy tíz verselni kezdő tinédzser közül 9 Petőfi-epigonnak indul, az általa felépített fogalmi rendszernél, képi világnál tovább lépni nem képes. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy a lángoszlopság és a néppel való tűzönvízeniség szajkózása és számonkérése milyen gátakat állít az individuuális irodalmi felfogást követők számára.
Mindehhez sietve azt is hozzá kell tennem, hogy Petőfi munkássága sokrétűbb, semmint a leegyszerűsítő értelmezések mutatni szeretnék, ki lehet belőle mást is olvasni, nem csupán a harcos plebejusságot és a nép hangjának poézissá emelését. A probléma pedig régóta ismert, a magyar irodalom egyik állandó gumicsontja.
Mindezt most azért írtam le, mert a Pefőfi Rádió ma egész délután és este névadója előtt tiszteleg, jó és kevésbé jó interpretációk követik egymást végtelen egymásutánban, szerencsére eléggé változatosan, játékokkal, sok zenei betéttel, beszélgetésekkel. Több részletben felolvasásra kerül A helység kalapácsa teljes szövege, ezúttal Trill Zsolt előadásában. A rádió honlapján - tévesen - beregszászi születésűnek nevezik, holott Zsolt Sárosorosziban született, ezt nagyjából minden róló szóló cikkben, vele készült interjúban olvashatni, pl. itt is.
És hogy akkor valami szokatlant (de közel sem ismeretlent) is ajánljak:
Szeptember végén - reggae ritmusban (letöltés jobb egérgombbal).