Talán azért, mert zsigerből utálom a honlapok vagy programok megnyitása előtt futó intrókat; talán mert viszolygok a komputeres animációktól, leginkább a technózenével kísért villódzásoktól; talán mert a komputergrafikát a művészet szerény eszközének, nem pedig öncélnak gondolom; vagy talán csak tájékozatlanságból - de eddig nem ismertem a demoscene műfaját.

Most is csak azért figyeltem fel rá, mert a HVG-ben terjedelmes cikk olvasható az e műfajban alkotó magyar fiatalok egy csoportjának nemzetközi sikeréről. Hát ilyen is van, tudtam meg, és akkor már kicsit utánanéztem a dolognak. Megtaláltam a Magyar Demoscene Egyesület honlapját is, ott ez olvasható (kivonatosan és nyelvileg kicsit javítva idézem):

A demoscene nemzetközi underground számítástechnikai szubkultúra, melynek tagjai különböző számítógépes digitális művészeti alkotásokat készítenek, legyen az zene, grafika, animáció vagy programozás, kizárólag az alkotás öröme miatt.

A demoscene csúcsát a demo elkészítése jelenti. A demo audiovizuális, non-interaktív, valós idejű bemutató, amely számítógépes program formájában készül el. A demo megtekintésekor olyan animációt láthatunk, amely a filmekkel ellentétben nem előre felvett jelenetekből áll össze, a látvány ott alakul ki az adott pillanatban az adott számítógépen, azaz valós időben. Hasonlóan a játékprogramokhoz.

A Wikipédián azt is megtudtam, hogy a műfajt eredetileg a védett szoftvereket feltörő crackerek teremtették meg azzal, hogy a feltört program elé kis intrókat illesztettek be. Ebből fejlődött idővel nemcsak műfajjá, hanem szubkultúrává.

Elterjedtségét jelzi, hogy a Google közel hárommillió találatot jelez a demoscene kifejezésre.

A közönség (néző-hallgató) szempontból nincs különösebb jelentősége annak, hogy a demoscene-alkotás nem maga a látvány, hanem a látványt előállító program. Laikusként a szoftver nagyszerűségét nem érzékelhetjük, csupán azt ítélhetjük meg, ami a képernyőnkön megjelenik. Ez pedig többnyire olyan, mint egy videoklipp valamely sci-fi fimből, vagy mint a diszkóban vetített "zenekép". Megnéztem-meghallgattam néhányat. Nekem nem tetszenek, de létjogosultságukat eszemben sincs megkérdőjelezni. Nem kétlem, hogy a készítők és a rajongók élvezetet találnak benne, sem azt, hogy az előállításukhoz szükséges kreatív tehetség és művészi hajlam más műfajban eredményesen kamatozhat.

Alább a Conspiracy nevű magyar csapat két munkájának video-változata látható, az első (Chaos Theory) az, amellyel most nemzetközi díjat nyertek.