A történelem valamelyest ismétli magát. Miközben blog-archívumomat felújítva épp azt a 2002-es naplót közöltem újra, amelyben az olvasható, hogy "Holnap Balatonfüredre indulunk", aközben megérkezett az idei, 2007-es meghívás a nagyszabású költőtalálkozóra.

Így ma előbb újraközöltem a 2002-es beszámolómat (fotók is vannak!), most meg újra arról adok hírt, hogy holnap indulunk és 2 napig nem leszünk itthon.

A dolog persze egyáltalán nem véletlen: öt évvel ezelőtt a X. Quasimodo-rendezvényre került sor, most pedig a XV. esedékes, és a jubileumi alkalmakra a szervezők mindig meghívják a régi díjazottakat, így becses személyemet is, akinek volt szerencséje különdíjat is (1994) meg fődíjat is (1998) nyernie a nemes versengésen.

A zsűriben, a szerrvezők és régi díjazottak között sok kedves ismerősünk, barátunk van, így öröm lesz látni őket, beszélgetni velük - és persze maga a kétnapos rendezvény is sok érdeksséget tartalmaz, beleértve a gálaműsort és annak záró koncertján (Mendelssohn Kamarazenkar). Utóbbinak azért is örülök, mert végre személyesen is megköszönhetem Kováts Péter karnagy úrnak (aki elsőhegedűsként irányítja zenekarát), hogy oly fontos szerepet vállalt A Semmi apoteózisa c. performanszomban.

A részletekről majd hazautazásunk után beszámolok.