Mozgalmasnak mondható napok. Múlt szombaton Kovács Eleméréknél voltunk Beregszászban abból az alkalomból, hogy barátunkat is elérte a nagy 50-es. Születésnapján csak a szűk család volt jelen. Plusz mi. Igaz, mi is dupla komaságban állunk.

Az interneten talált furcsaságokat szemléző honlap - miafene.hu - hívja fel a figyelmet a nem teljesen új, de mindenképpen megejtően kedves üdvösségipari termékre, amelyről a Hetek így számol be: "Piacra dobták a digitális rózsafüzért Olaszországban, amely lágy női hangon imádkozza az üdvözlégyet. A számítógépes egérre emlékeztető, hangszóróval ellátott készülék mindennap elmondja a miatyánkot, elmond három üdvözlégyet és dicsőséget."

A 0,2 kg súlyű kütyüt természetesen meg lehet vásárolni, ára potom 29,50 €. Ez pedig "az üdvösséghez mérve aprópénznek is kevés" - jegyzi meg a miafene.hu.

  Bevallom, először kacsának gondoltam a hírt, miszerint egy orosz cég szőke nőknek szánt olyan klaviatúrát hozott kereskedelmi forgalomba, amelyen a funkció-billentyűkre az van írva, hogy fölösleges gombok, az Esc-re az, hogy Nem!, a Space neve pedig A leghosszabb billentyű. Ám, miután megtaláltam a friss hírt, miszerint tegnap elkezdődött a billentyűzet kereskedelmi forgalmazása, és pláne, miután a gyártó oldalán is felleltem a termék bemutatóját, már nem lehetett kétségem. Tovább keresgélve megtaláltam a világelső gyártók nagy ötletének internetes eredetét is.

Több forrás is megerősíti, hogy az éceszt egy az interneten hosszabb ideje terjedő, láthatóan megbuherált kép adta, magam több 2006-os  forrásban is megtaláltam nagy méretben (alább egy akkora részlet, ami ide befér).

Sajátos módon tiltakozott nemrégiben egy leleményes brit környezetvédő Kína rekordnagyságú széndioxid- kibocsájtása ellen. Kihasználva az alkalmat, hogy a híres kínai agyaghadsereg kisebb kollekcióját a  British Museumban állították ki, átlépett a biztonsági kordonon és két kerámaiszoborra CO₂ feliratú respirátort adott fel. Mivel a kiállított tárgyakban semmilyen kárt nem okozott, büntetése csupán az lett, hogy örökre kitiltották a múzeumból. Ezt maga sérelmesnek találta, de úgy nyilatkozott, gyermekei jövője fontosabb neki, mint az élvezet, amelyet a múzeum látogatása nyújt.

A hírben szereplő ötlet csak első hallásra képtelen. A mai SzDSz oly messze került a rendszerváltás idején képviselt "tiszta" liberális állásponttól, oly sok mindennel kompromittálta magát (és sajnos magát az eszmét is), és olyannyira képtelen a megújulásra, hogy jóérzésű liberálisok hosszabb ideje már vagy nem szavaznak rá, vagy kényszerből, jobb híján teszik. Ha jól tudom, a felmérések szerint a magyar lakosság 20 %-a liberális érzelmű, az SzDSz 5 %-os támogatottsága ennek csak negyedét fedi le. Lenne hát alapja egy új, a hatalomban még el nem használódott pártnak - még ha régi ősliberálisok is bábáskodnának körülötte. Persze ez még mindig nem az a párt lenne, amelynek a megalakulását én másfél évtizede várom. Ám arra semmi esély, hogy a nemzeti liberális (vagy liberális nemzeti) nézeteket vallók politikai erővé szerveződjenek. A nemzeti eszmét kisajátította a jobboldal, a liberalizmus pedig sehogyan sem találja (nem is keresi?) az átjárást a nemzeti gondolkodáshoz, így a két kívánatos fogalom - nemzeti és liberális - sehogy nem tud közös halmazban átfedődni. Ezért aztán akiknek egyaránt fontos (volt?) mindkét értékrendszer, kényszerből vagy a jobb- vagy a baloldalhoz csatlakoztak, nagyjából feladva énük egyik felét, vagy ha megtartották teljes identitásukat, akkor ma nagyjából egyforma undorral figyelik az egymásra acsarkodó két tábort. Egyszer talán ők is eljutnak a pártalapítás gondolatáig.