Kétszer is elolvastam a Múlt-Kor tudósítását a Kieselbach Galéria rövidesen sorra kerülő, december 14-i árveréséről. Címe ez: "Rekordot hozhat a Tihanyi-csendélet". Tihanyi Lajos (1885 - 1938) egyik nagy kedvencem, csettintve nyugtáztam, hogy csendéletének kikiáltási ára 25 millió Ft. Csodálkozásomra azonban a cikket nem az ő címbe is kiemelt munkájával illusztrálták, hanem egy másik festménnyel. Azért olvastam el az írást másodszor is, hogy rájöjjek, kinek a műve látható a szöveg sarkában. Nem tudtam rájönni, ellátogattam hát a Kieselbach Galéria honlapjára, ahol külön oldalakon mutatják be az aukció anyagát. Itt elsőre meg is találtam Farkasházy Miklós (1895 - 1964) Holdvilágos táj c. művét - amelyről azonban a tudósításban egy árva szó sem esik.

Mindig ujjongok, ha korábban csak nyomtatásban létező lapoknak végre megjelenik az online-változatuk. Az önzésen túl (már én is olvashatom!) ebben benne van az e-kultúra és a digitális univerzum iránti vonzódásom.

Minden előzetes értesítés nélkül tegnapról mára elérhetetlenné vált az egyik legrégibb magyar irodalmi webhely, a dokk .hu. A honlap címére látogatókat ez a kissé meglepő szöveg fogadja:

A dokk.hu ezévi beadott pályázatai nem kaptak támogatást. A dokk.hu beszünteti mûködtetését.

Olvasom a Literán, hogy a Nyugat megjelenésének közelgő 100. és az OSZK létrejöttének 105. évfordulója alkalmából a nemzeti könyvtár új honlapot indított, amely a magyar irodalom meghatározó folyóiratának anyagát teszi hozzáférhetővé digitális formában. A dolog örömteljes, a honlap jól használható, akár újabb lépés is lehetne a nemzeti kincseink digatalizálása terén, ha nem kellene az ünneprontás minden szándéka nélkül hozzátennem, hogy ez csupán egy korábbi lépésnek a megismétlése, ugyanis a Nyugat bizony már hosszú évek óta - ha kicsit más formátumban is - hozzáférhető volt OSZK-n belül működő Magyar Elektronikus Könyvtár rendszerében - ÍME - , magam is többször használtam.

Az internet gyorsaságát illetően három éven belül akár tíz évet is visszafejlődhetünk - írja a seo tanácsadás honlap. Kísérteni fog a betelefonálós korszak szelleme: szétkapcsolások, kis méretű fájlok optimalizálása és többperces letöltése, bosszúság.

Nos valóban, az okos érvek számomra sem meggyőzőek. A szélessávú hozzáférés rohamos fejlődésével ugyan valóban többszörös teher nehezedik a kiszolgáló központokra és hálózat-üzemeltetőkre, de a fejlesztések éppen az igényekkel arányosan növekvő  bevételek okán aligha fognak elmaradni.  Nyomós érvet hoz fel a tanulmány állításaival szemben a cikkíró azzal is, hogy a kutatás nem vette kellőképpen figyelembe az új technikák megjelenését és rohamos fejlődését, így például a vezeték nélküli (wireless) internet térhódítását.

Igaza lehet. Amint a mobiltelefonok (és az sms) megjelenése sem fenyegetett a hagyományos telefónia visszafejlődésével, ugyanúgy a vezeték nélküli internet-hálózatok is mentesítik a túlterheléstől a véges áteresztő képességű kábeleket. Teljesen nyilvánvaló, hogy internetezni a közeljövőben ugyanúgy fogunk, mint mobilozni: bárhol elővehetjük a laptopunkat, mindenütt lesz térerő, azt sem fogjuk tudni, melyik toronyhoz csatlakoztunk.

Ugyanígy nem tartom reális veszélynek azt, hogy az egyes tartalmak  iránti megnövekedő kereslet lassulást fog előidézni ("Ötszörösére vagy akár tízszeresére is növekedhet egy video- vagy audiofájl letöltési ideje a YouTube-ról"), mert ugyanúgy decentralizálttá válhat mindez, ahogy már most is működik a torrent-rendszer. Vagyis azt az egy keresett videót nem kell nekem feltétlenül egy adott központi szerverről letöltenem a laptop ssd winchesterére, ott talán nem is lesz fenn a fájl, csupán az adatbázis, amely tudatja a programommal, mely felhasználóknál érhető el ez az állomány - s tőlük egyszerre kezdi csomagonként letölteni, hogy aztán az én gépemen összerakja. Minél népszerűbb egy tartalom, annál több kliens tölti le, minél több kliens letöltötte, annál könnyebb hozzáférni. Én legalábbis ebben látom az internet magas fokú életképességét. No meg persze abban is, hogy a piac törvényei szerint a növekvő kereslet nem csökkenteni, hanem gazdagítani szokta a kínálatot. Így - a következő évtizedekben legalábbis - szerintem további erőteljes progresszió várható. A nanotechnika fejlődésének hála továbbra is rohamosan nő az adathordozók kapacitása (ezzel fajlagosan olcsóbbá válik az információtárolás), terjed a vezeték nélküli net (közvetlen műholdas kapcsolat? miért is ne?), s egy bizonyos korlátig növekedni fog az internetes szolgáltatások iránti igény is. Ha minden lehetőség kimerül és minden igény betelik, akkor is inkább stagnálás várható, semmint visszafejlődés. Ahhoz világméretű energiaválságnak vagy gazdasági krachnak kellene bekövetkeznie. De még ez esetben is előfordulhat, hogy az inernetnek lenne a legjobb esélye a túlélésre. Legalábbis nagyobb, mint mondjuk a gépkocsi közlekedésnek.