balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek

Három másodpercem

2008. április 11. - BDK
Töprengtem rajta, mivel emlékezhetnék meg blogomban a magyar költészet napjáról (ápr. 11.). Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, de aztán mérhetetlen hiúságomban mégis arra a rút gondolatra jutottam, hogy saját költeményt adok közre. El is terveztem, hogy a Bárka friss számában most megjelent három új szonettem éppen megfelelő lesz erre a célra - de előtte egyeztetni akartam a szerkesztőséggel; ők viszont csak a jövő héten teszik közzé őket a BárkaOnline oldalán, kérték, addig várjak én is. Természetesen. Ehelyett így most egy nagyon régi, de "híres" versemet ajánlom olvasóim figyelmébe, a Három másodpercem címűt. Azt hiszem, ez a leggyakrabban szavalt és újraközölt, legismertebb írásaim közé tartozik. De hátha van még, aki nem találkozott vele. Ja és! Megtaláltam a neten hangos változatát is: egy színész mondja el (sajnos nem tudom, kicsoda). De lássuk magát a verset, 1980-ból:

Balla D. Károly

Három másodpercem


Három másodpercem volt arra, hogy megtanuljak repülni. Még érezni véltem apám kezének melegét a hónom alatt, amint meglóbál a mélység felett, mintha még szeretetéből is sejlett volna valami ösztöneimben, pedig már elszakadtam,

már elszakíttattam

keze melegétől és szeretetétől, már kezdetét vette zuhanásom, a három másodpercbe szorult végtelen, a végtelenné terpeszkedő három másodperc,

ég és föld között,
van és nincs között,
van és lehet között.

Bukdácsolva, örökös forgásomba és pörgésembe szédülve zuhantam. Fülemben fütyült a sebesség, egyre magasabb hangon, egyre magasabban, aszerint, amint egyre mélyebbre értem, egyre magasabban, mert egyre mélyebbre,

egyre magasabb, ami egyre mélyebb.

Kinyújtóztattam végtagjaimat. A zuhanásomban szélnek tűnő mozdulatlan levegő belém akaszkodott. Rugdalóztam, rángatóztam - hasztalan. Egyre sebesebben hullottam alá a mélybe.

Még két másodpercem volt arra, hogy megtanuljak repülni. Apám! Apám! - akartam kiáltani, de nyitott számat teletömte a szél, nem szólhattam. Már nem is láttam őt a sziklafokon, csak szavaira emlékeztem, gesztusaira, keserűségére, amiért nem lehetett rám büszke, szégyenére, amiért rejtegetnie kellett, riadalmára, amikor megértette, hogy őneki kell kihoznia engem a sziklafokra… De apám kezének melege már kihűlt a hónom alatt, már csak zavarára emlékeztem, ahogy nem mert kezemre nézni sohasem, kezemre, a semmire sem valóra, ujjaimra, a fogni képtelenekre, kezemre, a nyomorékra. Nyomorék kezemre, melyet most dühömben el akarván lökni magamtól - kiterpesztettem. Vadul kapott belé a szél

csavarta,
rángatta
tépázta,

de megszűnt szédítő bukfencezésem:

fejem az ég felé,
lábam a föld felé,
kezem oldalt,
ég és föld között,
van és nincs között,
van és lehet között.

Észrevettem, hogy bár zuhanok, zuhanásom nem sebesedik.

Még volt egy másodpercem, hogy megtanuljak repülni. Apám! Apám! - kiáltottam volna újra, de hangom már semmiképpen nem érhetett el hozzá, hisz más világ lett az ő világa. Ők mind ismerik a tárgyak érintését. Ők mind másak… vagy talán én vagyok más, és ez az, amit nem tudtak elviselni bennem, ezért zuhanok most örök mozdulatlanságom felé… Megpróbáltam mozgatni kezemet, szél ellenében mozgatni, csapkodni vele, evezni, magam alá hajtani a levegőt,

le-fel,
le-fel.

Zuhanásom lassúbbodott, de közeledett, egyre közeledett a föld, tehetetlenségem sziklabölcsője, s én még mindig vergődtem

ég és föld között,
van és nincs között,
van és lehet között.

Egyre csak mozgattam kezemet, a semmire sem valót. Kezem szeretett csapdosni, kedvére volt a le-fel-le-fel ritmusa. Kezem, a semmire sem való, örült a szélnek. Tárgyaktól félő ujjaim rajongtak a levegőért. Észrevettem, hogy már nem zuhanok. Egy pillanatig lebegtem

alig a föld fölött,
az eget már-már elveszítve.

Aztán az örökös le-fel-le-fel emelni kezdett:

fel, fel,
fel az ég felé,
a földtől egyre távolabb,
fel, fel,
fel és messze.

Megtanultam repülni.

Egy óra múlva már alig látszott a Taigetosz.

 

(1980)

Megjelent, többek között, a válogatott verseimet tartalmazó kötetben:
Halott madárral, Pro Pannonia, Pécs, 1999.
Megtalálható pl. a MEK állományában

Különben elég érdekes eredményt kapunk, ha a Google keresőbe beleütjük, idézőjelek közé téve, a vers címét: "Három másodpercem"

És akkor a hanganyag! Rátaláltam a hajdan létezett Hangsúly c. rádióműsor archívumára. Ezt a műsort Antall István készítette és a Magyar Rádió nyíregyházi körzeti adásában szerepelt. Ennek keretében hangzott el az én versem is 1984. május 20-án.

Az .ogg formátumú hangfájl meghallgatható a legtöbb számítógépre telepített lejátszóval  (Windows Media Playar, WinAmp...) (4,44 MB):

Három másodpercem

Sajnos nem tudom, ki mondta el a verset; aki esetleg felismerné a (valószínűleg nyíregyházi) színészt a hangja alapján vagy emlékezne erre a régi-régi adásra, kérem, segítsen a megfejtésben.

Van a felvételnek még legalább két érdekessége. Az első, hogy a műsor repertóriumában nem versként, hanem novellaként szerepel... A másik, hogy valaki, valamelyik szerkesztő belebabrált a szövegbe, az utolsó szakaszban például jelen idővé változtatta a múlt időt; meg egy teljesen fölösleges mondatot is betoldott. Mivel annak idején én nem hallottam ezt az adást, így csak most mondhatom, hogy ejnye-bejnye.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr56420918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marlington 2008.04.12. 17:19:49

Ez nekem tényleg az első BDK-vers volt, amit olvastam. Azt hiszem egy antológiában.
De mintha ott másként lett volna tördelve, azt hiszem.

BDK · http://ungparty.net/ 2008.04.12. 19:53:56

Miután prózaversről van szó, a középre zárt soroktól eltekintve a többit az adott maximális sorszélességre kell tördelni, tehát úgy, mint egy novellát. Hogy versszerűbbnek tessék, néha keskenyebbre tördelték, látod, én sem a teljes sorszélességre tettem, hanem egy kicsivel keskenyebb formázást választottam. Ha én gépeltem vagy tördeltem, általában az első mondat szélességét vettem alapul, a többit prózaszerűen ehhez igazítottam. Véletlen, de itt is éppen így jött ki.
A MEK viszont nem sokat vesződött vele, még középre sem zárták a sorokat...
Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása