Töprengtem rajta, mivel emlékezhetnék meg blogomban a magyar költészet napjáról (ápr. 11.). Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, de aztán mérhetetlen hiúságomban mégis arra a rút gondolatra jutottam, hogy saját költeményt adok közre. El is terveztem, hogy a Bárka friss számában most megjelent három új szonettem éppen megfelelő lesz erre a célra - de előtte egyeztetni akartam a szerkesztőséggel; ők viszont csak a jövő héten teszik közzé őket a BárkaOnline oldalán, kérték, addig várjak én is. Természetesen. Ehelyett így most egy nagyon régi, de "híres" versemet ajánlom olvasóim figyelmébe, a Három másodpercem címűt. Azt hiszem, ez a leggyakrabban szavalt és újraközölt, legismertebb írásaim közé tartozik. De hátha van még, aki nem találkozott vele. Ja és! Megtaláltam a neten hangos változatát is: egy színész mondja el (sajnos nem tudom, kicsoda). De lássuk magát a verset, 1980-ból:

A tibeti zavargások miatt, illetve tiltakozásul Kínának az emberi és kollektív jogokat sértő politikája ellen, az Egyek csoport elnöke, Balla D. Károly mai sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy nem vesz részt a pekingi XXIX. Nyári Olimpiai Játékoknak sem az augusztus 8-i megnyitóján, sem a 24-i záróünnepségén. Egyben hangsúlyozta, hisz a politikamentes sport eszményében, demosnstratív távolmaradásával nem az olimpiai mozgalom, hanem Kína jogsértő, az emberi szabadságot korlátozó politikája ellen emel szót.