A hatvanas években, amikor egy ünnepélyes napon tévékészüléket vásároltunk, nem gondoltam még, hogy kiskölyökként rövidesen mániákus nézővé válok, s hogy rövidesen egy katartikus élménnyel is gazdagodom. Amikor csak tehettem, a képernyő elé ültem. Napirenden voltak a viták a családban arról, meddig tévézhetek, korán ágyba kergetnek-e szüleim, vagy kivételesen megnézhetem az esti filmet is.

Ma lenne hetven éves. 80-ban, a Moszkvai olimpia idején halt meg, harmadik infarktusa vitte el. Pedig alkatához jobban illett volna egy szép öngyilkosság. (Abban az évben én is megfordultam Moszkvában. Másodszor és utoljára; akár láthattam is volna színpadon, a Tagankán, ahol Jurij Ljubimov emlékezetes rendezésében játszotta Hamletet.)

Rengeteg videó található róla a neten - ma egész este ezeket néztem, hallgattam. Kettőt ide is betűzök. Az első felvételen saját versét - Az én Hamletem címűt - szavalja nagy oroszos pátosszal. Annak idején a színházi előadás előtt ezzel köszöntötte a közönséget. A másik pedig cirka 700 dala közül egy jellegzetes, amelyet vodkán edzett szép rekedtes hangján ad elő.

Frissítés: A linkek, videók sajnos már nem működnek, töröltem őket.

Más: Első a Weblap optimalizálás

Marlington dobta a labdát (az újabb MÉM-et Rooza indította). Öt könyv 2007-ből. Könnyű dolgom volt: alig is olvastam többet...

Bár vagy 30 éve jószerével nem is találkoztunk, tegnap minden előzetes figyelmeztetés nélkül meglátogatott BÉ, hajdan egyetemi, munka- és stúdiótársam. Fizikusként néhány évvel felettem járt, egy rövid ideig együtt laboránskodtunk, és BÉ kezdő tollforgató leányként rendszeresen látogatta a hasonszőrűeket előszeretettel pátyolgató József Attila Irodalmi Stúdió összejöveteleit.

Most azzal állított be, hogy ktitikát írt a regényemről, azt hozta el. Ittléte negyedórája alatt sűrű hadarással előadta komplett élettörténetét, amiből én nagyjából annyit tudtam, hogy rövid házasság után elvált és áttelepült Mo-ra. Most viszont félig-meddig hazaköltözött Ungvárhoz közel első falujába, mert édesanyja ápolásra szorul. Termékmenedzserként dolgozott egy vállalatnál, most munkanélküli segélyből él, de ezt is el fogja veszteni, mondta, mert új kocsit vett.

Ha nem a National Geographic közölné, hoaxnak gondolnám a hírt, miszerint meglepő kísérletre készülnek japán kutatók: egy origami űrsiklót engednének a Nemzetközi Űrállomásról a Földre. Az eddigi tesztek azt bizonyítják, hogy valószínűleg kiállná a próbát. Szélcsatornában 8600 kilométer/óra sebességű szélben tesztelték a papírrepülőt. A modell tíz másodpercig volt kitéve ennek a hatásnak - és kibírta! Igaz, az anyagát előbb vegyszerrel kezelték, amelytől üvegszerűvé vált. A repülés időpontja még nincs kitűzve. A japánok remélik, hogy a Nemzetközi Űrállomás legénysége nyitott lesz a kísérletre.

Még a gyengébbek kedvéért sem árulja el Molnár Gál Péter, mire is gondol, amikor Karinthy Márton új könyve kapcsán állítja, hogy a szerző A vihar kapuja - Egy családregény eleje könyvével "rekordszerűen két irodalmi csórást is elvégzett egyetlen címben és alcímében". Talán azért nem fedi fel, honnan is a címplagizálás, mert nagyon is nyilvánvaló. Kuroszava Akira 1950-es világhírű filmjének a címe: A vihar kapujában, a másik forrás pedig: Nádas Péter: Egy családregény vége. Szó se róla, több eredetiség elvárható lenne egy Karinthytól.

Szó se róla, Dean Reed élete érdemes a megfilmesítésre. Tom Hanks el is tökélte, hogy vászonra viszi és eljátssza a sajátos sorsú rocksztár élettörténetét: három éve megvásárolta ennek jogát és rövidesen elkezdődik a forgatás Berlinben.

Nekem van egy Dean Reed lemezem a hetvenes évek legelejéről, kiskamaszként vettem egy vidéki "kultovari"-ban (kulturális cikkek üzlete).  Reed azon kevés nyugati előadók egyike volt, akitől lehetett lemezt kapni az akkori Szovjetunióban, és még Kárpátaljára is jutott a Melogyija kiadásában megjelenő korongokból. Nem sokat tudtam akkor Reedről, csak azt, hogy amerikai meg hogy gitárral rockzenét énekel - ez alapérdeklődésnek épp elég volt. Baloldali forradalmi nézeteiről bizony elmulasztottam tájékozódni. Arról pedig mai napig fogalmam sem volt, hogy 73-ban az USA-ból az NDK-ba (!) emigrált. Későbbi életútját sem követtem nyomon, halálának különös történetét is csak most olvastam el.