Tíz évvel ezelőtti gondolatok. Hogyan láttam helyzetünket a huszadik század legvégén - miben volt igazam és miben tévedtem. Tanulságos szembesülni mindezzel. A mumus és a kék madár Ezredvégünk az aggodalmak és a bizakodások időszaka. Ami rendben is lenne, ha tudnánk: mitől kell tartanunk és mi lehet reményeink alapja. Ám összekeveredett világunkban ugyanazoktól a dolgoktól rettegünk, mint amelyektől boldogságunkat várjuk.
Jövőképünkben a kék madár a mumus képét öltötte, faltra festett ördögeinknek pedig angyalszárnya nőtt.
A globalizáció például egyszerre jelenti a boldog jövendőt és minden leendő bajok forrását. Ám akár félünk tőle, akár áhítjuk, visszavonhatatlannak tűnik a folyamat: gyermekünk ízlelőszerveit már globalizálta a Coca Cola, és értelmét már nem is a tévé, hanem az információk legglobálisabb forrása, az Internet uralja.
Amikor a független Ukrajna megalakult, a személyi okmányok cseréjére csak nagy késéssel került sor. Hosszú ideig teljes természetességgel sarlókalapá- csos szovjet igazolványunkat hasz- náltunk személyazonosságunk igazolá- sára (sőt, egy ideig külföldre is a Majakovszkij által is megénekelt szovjet paszporttal utaztunk).
Csak most tudtam meg, hogy a Klubhálón is megjelent az az interjú, amelyet Lator Hajnalka készített velem diplomamunkájához s amely először