Tartalomjegyzéke sajnos nincs annak a Verstestvérek c. antológiának, amelyet a mai postával kaptam Balatonfüredről - és ez nem egyetlen furcsasága. Az előszót kétszer is elolvasva sem sikerült pontosan megértenem, miért ezek a költők és versek szerepelnek benne. Egyedül a "magyar szekció" világos: a balatonfüredi Quasimodo Költőverseny díjnyertes művei kerültek bele eredetiben, továbbá olasz és német fordításban. Azt azonban nem sikerült világossá tenni, hogy az olasz szekciót képviselő Arpino város és a számomra ismeretlen s meg nem magyarázott Kőkönyv projektum miért ezeket a szerzőket és műveket juttatta a kötetbe, s úgyanígy homály fedi a bécsi Quasimodo Baráti Klub részlegének a mibenlétét. Végképp nem világos, mi okból szerepelnek a kötetben svéd, orosz, kínai, lengyel, japán szerzők (s miért pont ezek), az persze érdekes, hogy verseik magyar, olasz és német fordításban is olvashatók.
Az elrendezés sem segíti a megértést, a versek időrendben (de minek az időrendjében?) sorakoznak, ám a magyarok kivételével nem tudni, milyen projektumból és mi okból kerültek ide. No de ne hasogassam tovább a szőrszálat, akár meg se említsem, hogy Fortélyos c. versem tördelése eltér az eredetitől (három versszakot egyberántottak), inkább örüljek, hogy az 1998-as díjnyerésem okán elkészült olasz fordítás mellett most a német is megszületett és bekerült a kötetbe. Ez utóbbi esetben a fordító nevét feltüntették, olasz tolmácsom neve azonban nem szerepel - és ez így van a kötet számos egyéb darabja esetén is... És talán már ne csodálkozzam azon sem, hogy versem fölött Ukrajna helyett a Magyarország /Ungheria / Ungarn helymeghatározás szerepel:
Amennyire meg tudom ítélni, az olasz fordítás a legkisebb mértékben sem igazodik az én kötött formámhoz, a német azonban követni látszik, ha a sorok meg is hosszabbodtak:
Az eredeti:
Fortélyos
Képzeld el magad rabruhában
a világ fortélyos felén,
ahol a hideg vasra rá van
égve egy esdő bal tenyér.
Vagy gondold azt, hogy honleányok
imádják minden porcikád,
de rádrohan a gyilkos ámok,
és szörnyű vihar porzik át
a féltékenység tengerén. (Ha
buja gubókon hemperegsz,
légy szorgosoknál bölcsebb léha,
de nem termi meg kendered,
amit a búza elmulasztott.)
Vagy higgyed magad hindunak
s Buddha-mosollyal öless asszonyt,
ha elvakít az indulat.
Vagy légy kisgyerek, aki téged
hívott, hogy már végre ő legyél,
s mint gyilkoson a könnyű végzet,
úgy csüggjél anyád emlején.
Vagy képzeld magad csendes rabnak
a világ fortélyos felén,
hol fojtani torkon ragadhat
egy félimányi jobb tenyér.
