A minap - mint erről napi blogomban beszámoltam - ráakadtam egy könyves oldalra, amely megvételre kínálja VakCina című virtuális könyvemet. Az eset jó alkalom volt arra, hogy webmagazinomban újraközöljem azt az interjút (Így készült a VakCina), amely az olvasók számára megpróbálja a maga szellemes(kedő) módján  elmagyarázni, hogy a virtuális könyvnek nincsen valós fizikai létezése, lényege éppen az, hogy a virtuális térben képződött meg. Végig is kattogtattam a VakCina létezését megképző könyvbemutató gazdag anyagát, megállapítva, hogy rengeteg ötlet és jó sok munka volt ebben a projektben. Voltaképp meg is kívántam, hogy valami hasonlóval előrukkoljak újra. De aztán letettem róla. Én már nem akarok semmi olyasmibe belevágni, ami a játszótársak vállalkozó kedvén és aktivitásán múlik. Akkor még volt erőm-energiám a részvételi szándékuk felkeltésére, új és újabb ötleteimmel szinte kiprovokáltam az övéiket - ma már nem érzek erre elég erőt és elszántságot magamban. Maradok az egyszemélyes játékoknál, azt hiszem: Vandál verscsonkítás | Kártékonysági est