Rengeteg (de roppant élvezetes) munkám van abban, hogy ilyeneket írhatnak rólam: "A legfürgébb írók egyike, fizikai hatókörét a lelki és digitális térbe tágította szinte határtalanná"  (Zöldi László) "a hazai blogoszféra szerintem egyik legjelentősebb alkotója" (Sarnyai Tibor); "megkockáztatom, ő a magyar irodalom „leginteraktívabb” alkotója: ha valaki egyszer alaposan meg fogja vizsgálni írói pályáját, nem hagyhatja figyelmen kívül számtalan virtuális megnyilvánulását" (Benedek Szabolcs). Idézhetném - de nem teszem! - azt az ítészt is, aki szerint a BDK BLOG a Kárpátaljához köthető magyar irodalom egyik alapegysége (a másik kettő egy-egy nyomtatott periodika). Mindez persze roppant hízelgő rám nézve, de néha eltűnődöm azon, vajon javamra vált-e, hogy íróként kiléptem az írószoba intimitásából. Vajon amennyit nyertem felületben, jelenlétben, pezsgésben, nem vesztettem-e ugyanannyit az elmélyült, a csendes munka meghittségéből.