Dedikálást szerveztem magamnak a 82. Ünnepi Könyvhét alkalmából. Ehhez persze először egy könyvet is ki kellett adnom. Elektronikus könyvről lévén szó ez nem is okozott túl sok problémát (munkát valamivel többet). Úgy döntöttem, három limerik-sorozatomat gyűjtöm egybe: 7 pikáns versikét írtam irodalmi hősökről, 16 élő író nevét foglaltam limerik-sírversbe, a Kárpáti limerikek száma pedig éppen 50: félszáz kárpátaljai helységnév szerepel a pajzán ötsorosokban. Így állt össze a 73 limeriket számláló Széles az alagút c. e-book. Elérhetővé tettem a hálón, megnyitható és letölthető, a Könyvhét idején névre szóló, digitálisan dedikált példány is igényelhető. Részletek itt: Digitális dedikálás.

Novellát írni kicsit olyan, mint madarat fogni. Csak nehezebb… Észrevétlenül kell kis térben nagyot rugaszkodni, ügyesen utánakapni a tovarebbenőnek, és az utolsó mondattal megmarkolni, mielőtt csúfondárosan csicseregve felszállna a diófa legtetejébe. A macskánk tudja, hogyan kell. Nekem mostanában alig-alig sikerült. Aztán mégis.

 Tévés személyiség telefonhívása: új kulturális magazin indul, országos állami cég indítja, ő lett a főszerkesztő, ebben a minőségében határon túli szerzőket is felkér a közreműködésre, én lennék az egyik. Írjak rövid novellát, egyetlen tartalmi megkötés: legyen benne egy bizonyos foglalkozású ember. Picit fanyalgok magamban, előbb a várható terjesztésen (a lapot az állami cég az üzletfelei körében terjesztené, pontosabban adná ajándékba), aztán az előíráson: talán csak megválaszthatom én magam, mi legyen a szereplőim foglalkozása. De áthangolom magam, legyen ez a kihívás napja, nekiveselkedek.