Indokína... Útjuk felénél tartanak Csöngéék, épp Hanoiban laknak egy festőnél napi 5 dollár fejében. Pár nappal ezelőtt írta, még a Mekong deltájában átélt élményeiről:

...este, az első phở levesünket szürcsölgetve döbbenünk rá: vietnámban vagyunk! alig térünk magunkhoz a leves, a lime, a csíra, a friss koriander és bazsalikom harmóniájából, már a folyóparton sétálunk, ahol ho chi minh hatalmas szobra viaskodik jacko dübörgő black or white-jával, a coca-colás napernyőkkel, a KFC-vel és a különböző világmárkák cégérjeivel. már felkerültek a kínai újév fénydíszei, és imitált tűzijátékban pompázik minden. ho chi minh szobra alatt ugyanúgy égetik a füstölőket, mint buddháé előtt. olyan szürreális ez a so-called kommunizmus, hogy nehezen hisszük el. azt is, hogy itt vagyunk, és azt is, hogy létezik.

... mesebeli az egész! érezzük, ahogy a kereskedésnek ez a különös logikája tágítja a cba-bojkott, a lehel piac és a spar tengelyén mozgó beszűkült tudatunkat. hogy ennyire másképp is lehet működni, közlekedni, vásárolni - élni. minden hajó és minden ember egy újdonság, és velük nő egyre nagyobbra a világ. innen távolból, ezeket a furcsa létformákat látva ölt alakot, és a máshoz képest válik érthetővé és megfogalmazhatóvá az, ahogyan mi éljük az életünket és csináljuk a dolgainkat otthon. és hány meg hány ilyen hely lehet a világon. hányféle más. megismerni és meglátni ezeket sokkal többet jelent, mint távolról tudni arról, vagy sejteni, hogy léteznek. de mire túlfilozofálnánk a helyzetet, egy kakas kikukorékol az egyik hajóból, mi pedig felnevetünk és visszakerülünk a csónakba a tudatunkkal együtt, hogy még pár órán át hajókázhassunk a folyó kisebb ágain. s a nagyvárosok után végre a trópusok zöldjén pihentessük a szemünket.

innen: Messzire közelebb - Csönge blogja - erről másutt: Csöngéék Indokínában