balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Ajánló blog (+seo laptop)

  

BDK web-Online (+seo)

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

Limerik-Haiku-Aforizma (laptop)

 

Berniczky Éva írói oldal

 

Piréz blog - pirézek

 

Linképítő Google-Seo

 

Blog: Googleoptimalizálás, Seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA


Nem használok elipszilont újabb írásaimban

2017. április 06. - BDK

ly-j-elipszilon.gifMa elkészítettem az elipszilon használatának eltörlését célzó kezdeményezésem logóját, tegnap pedig egy dedikálásban ly nélkül írtam le a nevemet így: Balla D. Károj - ez most először történt meg.

A dedikált könyv történetesen első regényem volt, aki pedig a j betűs írásmódon egyáltalán nem rökönyödött meg, az legkedvesebb egyetemi tanárom volt, akitől egyebek mellett éppen a magyar nyelv fonetikai rendszerének a szépségeit tanulhattam meg. Horváth Katalin tanárnő azonnal egy anekdotával reagált, amej arról szólt, Fábián Pál akadémikus nyelvészprofesszor annak idején miért mondott le az elipszilon használatának szabájzati eltörléséről.

Tegnapelőtt sem tétlenkedtem: elkészült akcióm összefoglaló honlapja (elég bőséges tartalommal, többek között a gyakori, részemről most már j-vel írandó ly betűs szavak jegyzéke is szerepel rajta (a teljesség igénye nélkül): A hejesírástudók lázadása - Csatlakozzatok! (az azelőtti napon meg verset írtam, lásd alább a linkjét!)

Az előzményekről

Ma már ezt az egészet nagyon komojan gondolom, de az elipszilon használatáról való lemondást eredetileg áprilisi tréfának szántam. Ám egyrészt a nyilatkozat megfogalmazása közben ojan érveket hoztam fel, amejeket tréfán kívül is őszintén vallok, másrészt úrrá lett rajtam a hiúság: mi szép is lenne az első ojan magyar írónak lenni, aki műveiben nem használja a ly betűt.

Ennek a különcségnek persze csak akkor van értelme, ha belátható időn belül a magyar nyelv írásos változatából is kikopik az elipszilon (a beszélt köznyelvben ez rég megtörtént). Hogy ez be fog következni, én abban szinte biztos vagyok, a kérdés csak az, hogy időben ez egybeesik-e az én akcióm kiteljesedésével. Ha igen, akkor valamiféle előfutára lehetek ennek az ugyan nem forradalmi, de mégis fontos változásnak, ha azonban a magyar hejesírás szabájait a beszélt köznyelvhez igen nagy fáziskéséssel hozzáigazító akadémikusok és bizottsági tagok továbbra is ellenállást tanúsítanak, akkor az akció visszhangtalanul lecseng és minden bizonnyal idejekorán feledésbe merül. Ez engem ugyan bántani nem fog, mégis akkor lennék elégedett, ha első fecskeként nyarat csivitelhetnék például azzal, hogy kezdeményezésmnek sok követője akadna az író, szerkesztő, újságíró, publicista kollégák táborában, netán tanárok, nyelvészek körében, így egyre több ojan szöveg keletkezne, amej mellőzi a ly-t, és így bizonyosan elérhető lenne az a kritikus mennyiség, amikor a jelenségről már kénytelen lenne tudomást venni a hejesírási szabájzat felett diszponáló szakmai grémium is.

Hogy ennek az elképzelésemnek van-e realitása avagy a fantazmagória kategóriájába tartozik, az valószínűleg nem fog egyhamar kiderülni, arra nem számítok, hogy hirtelen tömeges méretű mozgalom indulna ötletem nyomán, de azt egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy mondjuk eleinte csak a közösségi oldalakon, később talán más online fórumokon, és egyszer majd a nyomtatott sajtóban is felbukkannak ojan írásművek, amejek szerzői tudatosan választották a j betűs írásmódot. A tudatosság fontos, mint ahogy az is, amit akcióm honlapján megfogalmaztam:

Ne a rossz hejesírók, hanem a ly használatának pontos ismerői csatlakozzanak és mutassanak példát!

Ebben elöl járva irodalmi blogomban máris publikáltam egy új, most írt verset, amejben minden kérdéses hejen j szerepel az elipszilon hejett: Balla D. Károj: Üdvre, kárhozatra

Visszanézés: 20 éve írtam

visszanezes-20-eve-irtam.jpgMindig büszkén hirdettem, hogy a nosztalgiázást nem sokra tartom és magam szinte soha nem gyakorlom - legalábbis azt a formáját biztosan nem, amely olcsó pótszerként megszépíti a múltat, illetve leginkább bennünket szépít meg valami múltbéli eseményben, helyzetben. Mindig a jelen és a jövő foglalkoztatott, a soros teendők és a tervek. Ha visszatértem a múltba, igyekeztem szigorú kritikával élni, saját szerepemnek, személyes vagy irodalmi-közéleti megnyilvánulásaimnak is inkább a negatív oldalát néztem, hibáim számbavételéből tanulni igyekeztem. Illetve egy fontos kivétel azért akadt: a humoros, groteszk, visszás helyzeteket és az ilyen helyzetekben szereplők szellemes mondásait mindig előszeretettel idéztem fel, végső soron ez is egyfajta nosztalgia, de talán érezhető a különbség. Míg rokoni-baráti társaságomban mindig akadtak, akik szerették volna, hogy partnerük legyek a régi szép idők felidézésében, addig én ezeknek a régi időknek inkább a fonákságaira voltam fogékony. Mi több: a távolságtartáson túl kifejezetten zavart is, ha a régvolt dolgok túlságosan megszépültek a visszaemlékezésekben. 

Azt hiszem, éveim előrehaladtával ez valamelyest megváltozott bennem. Egy ideje nagyon szívesen sztorizok, mesélek régi dolgokról, olykor részletesen is felidézve olyasmit, amire az utóbbi évtizedekben még futólag sem gondoltam. És bár minden ilyen alkalommal továbbra is a furcsaságokra, a humoros körülményekre, a fonák helyzetekre, félreértésekre, szellemes értelmezésekre fókuszálok, mégis: be kell vallanom, hogy felfedezem magamban az elfogódottságot, olykor még az elérzékenyültséget is. Feltételezésem szerint ez az öregedés biztos jele, és sajnos nem mindig sikerül ezt az elmém számomra nem túl vonzó érzelmi viszonyt az alaptermészetem részét képező egészséges cinizmussal és öniróniával kompenzálni. Bizony-bizony nem ritkán arra megy ki a visszarévedés, hogy kellemes emlékekkel kellemes perceket szerezzek magamnak. Erre korábban, úgy tűnik, nem vagy alig volt igényem, most viszont egyre gyakrabban fanyalodom ilyesmire.

Meglehet, ez is közrejátszott abban, hogy Nagy múlt áll előttem! felkiáltással elkezdtem újrapublikálni 20 évvel ezelőtt írt naplóimat. Persze vannak más motivációim is, az egyik az, hogy az 1996-2002 közti időszak naplóit azon frissében nem tettem fel az internetre, eleinte azért, mert még nem volt nekem (1999-ig), aztán meg azért, mert más írásművek, versek, novellák, cikkek, tanulmányok közreadását tartottam sokkal fontosabbnak. Netnaplót (akkor még a blog kifejezést nem igazán használtuk) 2002-ben kezdtem írni, s amikor ennek bejegyzései már szépen megszaporodtak, akkor utólag csak publikáltam, némi szűréssel, a korábbi évek anyagát. Ezek csakúgy, mint az akkori friss naplójegyzetek akkori fapados honlapomra kerültek fel.

Azt a rendszert magam eszkábáltam, profi munkának igazán nem mondható, bár az akkori, még korainak számító webes megjelenések között nem számított kirívóan rossznak. Legnagyobb hibája, hogy olyan keretes egymásba ágyazásokat használtam, ami képernyőn ugyan elég jól mutat, de ez a szerkezet akadályozza a Google keresőt abban, hogy feltérképezze a tartalmakat, illetve ha mégis indexálja a belső keretek tartalmát, akkor a találatokban nem a szépen mutató keretrendszer egészét adja meg, hanem csak a beágyazott belső oldalt. Így éppenséggel rá lehet találni ezeknek az anyagoknak egy részére, de ha a találati listáról előhívjuk őket, akkor csonka formában, a címet, menüt, oldalsávokat nélkülöző, a teljes képernyőn szétfolyó formában nyithatók meg. Ezzel akkor nem törődtem (mit nekem a Google!), most azonban igencsak zavar. Mivel nem több száz, hanem több ezer így publikált szövegről van szó (akkoriban szerzők tucatjait szerepeltető webmagazint, digitális folyóiratot, a sajátomon kívül írótársak naplófolyamát gondoztam a rendszeremen belül), így sem a régi építmény újraalkotására, sem az akkori nagy számú szöveg újraközlésére nem látok lehetőséget. De hogy azért valamit mégis kimenekítsek: alkalmas helyben és formában, 20 év késleltetéssel elkezdtem újraközölni akkori naplómat. A szövegek nem egyeznek meg 100 %-ig az akkor publikálttal, meghamisítani magam semmiképp nem szeretném, de kisebb stiláris javításokra azért olykor rászánom magam, illetve kiegészítem a közleményeket az akkor közzé nem tett, de gépemben fellelhető, eddig nem publikált további részletekkel. Így ez a sorozat valamelyest teljesebb képet ad, mint az akkor közölt, vagy utóbb könyvbe szerkesztett (szándékosan nem a naplókönyveimben - Egy manzárdőr feljegyzései - megjelent szöveget, hanem az eredeti feljegyzéseket használom - bár az egyezés-átfedés igen nagy, azért vannak kisebb-nagyobb eltérések).

Mindeközben igyekszem nem nosztalgiázni, hanem inkább tanulságokat, következtetéseket vonok le az akkor leírtakból, de - miért kerteljek! - olykor elfogódottságon kapom magam. Igaz, legalább ennyiszer vagyok bosszús is. Leginkább ezért: mennyit összedohogtam, mennyit ágáltam, hány kifogást emeltem, hány mulasztásra, hibára, visszásságra mutattam rá - DE MIVÉGRE? Azon túl, hogy magamat jól-rosszul elszórakoztattam vele, volt-e bármi haszna mindannak, amit évtizedeken keresztül naplójegyzeteimben megírtam?

Írói élmény: Élted volt regénye

...látszólag egy regény megírásának pontos algoritmusa, ugyanakkor egyáltalán nem alkalmas arra, amire valónak látszik. Illetve nem is látszik, merthogy valahol a szöveg funkcionális pontján le is leplezi magát.

elted_200.jpgA minap arról beszélgettünk Évával, milyen élményeink fűződnek az írói munkához. Pontosabban én kérdeztem meg tőle, melyik novellája írása közben érezte legnagyobbnak ezt az élményt. Nem tudott választani legélvezetesebb novellái közül, de elég pontosan meghatározta, mi is ennek az érzésnek a lényege, miben nyilvánul meg. Ebben egyetértettünk: én is hasonlókat tapasztaltam, amikor magával ragadott az írás édes szenvedélye. Viszont én negyvenvalahány évre visszamenőleg ki tudom választani azt az egy munkámat, amelyik írása közben ez a kellemes érzés a legmélyebben átjárt. Sőt, igazából azért tettem fel a kérdés, mert tudtam, hogy nekem van rá saját válaszom, megvan a privát favoritom, még ha ezt az elsőbbséget korábban nem is fogalmaztam meg.

Mert hát való igaz, hogy a versírás ihletett pillanatai nagyon fontosak, de ezek rövidebb kifutásúak, percekről, legfeljebb órákról van szó, esetleg pár napra széthúzódó élményről: a nagy szellemi kaland azonban hosszabb távú és terjedelmesebb szövegekhez kötődik. Én a regényeimet szerettem a legjobban írni.

szembesules150.jpgIdőben elsőként a Szembesülést. Bíbelődtem is vele vagy 13 éven át. Mivel azonban ez az élmény ennyire széthúzódott időben, és mivel ez a regény legalább annyira volt számomra erkölcsi kihívás, mint írói erőpróba, így az igazi élmény maga a gyökereimmel, múltammal, választásaimmal való emberi szembesülés és - talán - megigazulás volt, nem pedig az írói átélés. Írás közben mindig nyomasztott valamiféle magamra szabott felelősség, beteljesítendő misszió - és ez az alkotás örömét nem egyszer beárnyékolta. Bár iróniával, humorral, szerepjátékkal ezerszer kibújtam a nyomasztó terhek alól, amit viselnem kellett volna, azt fel-feldobáltam a levegőbe - ám hogy hagyjam őket földre zuhanni, azt nem tehettem meg, mert ezek az én terheim voltak és maradtak akkor is, ha röptüket igazgatva álltam alattuk. Így hát írás közben nem lehettem eléggé felszabadult.

tejmozi_150.jpgHarmadik regényem, a Tejmozi írása közben ilyesmi már nem gyötört, holott bizonyos vonatkozásokban a személyes érintettségem nem volt sem kevesebb, sem súlytalanabb, mint a Szembesülésnél, de ezt ekkor már jobban tudtam kezelni, nem töltött el szorongással. De az írás öröme mégsem lehetett önfeledt, mert túl sok volt bennem a tudatosság, a fegyelem - viszont az eufóriához nagy adag ösztönös invencióra is szükség van, hogy a mámor az önkontroll fölé nőhessen. Ezen a regényen azonban eluralkodik az intellektualitás, a nagyon okos kigondoltság, szerénytelenül talán megkockáztathatom azt az állítást is, hogy az elegáns architektúra szerint épített erős szerkezetbe mívesen kimunkált szöveget sikerült helyeznem - de ennek az lett az eredménye, hogy a Tejmozit alighanem jobb olvasni, mint amilyen jó volt írni, így voltaképp először történt meg velem, hogy a saját munkám iránti féltékenységből adódó mérhetetlen írói önzésemet feladtam az olvasó kedvéért. Ez az önzetlen lemondás ugyan az írói morál felől nézve igen dicséretes gesztus, emiatt azonban az ösztönös átélés mámorító érzését felülírta a jócselekedet feletti megelégedettség. Ez is melengeti a szívet - de nem reszket belé a lélek. Az olvasó örömének a keresése és a gyakran filozófiai mélységűnek szánt veretes szövegek létrehozása iránti vágyakozás megint csak elvett valamennyit a fennkölt írói szabadságból.

elted_200.jpgHogy mennyire másként volt ez az Élted volt regénye esetében, talán az is mutatja, hogy míg másik két regényemen hosszú éveken keresztül dolgoztam, addig ezt cirka 4 hónap alatt odatettem - ez éppen 20 évvel ezelőtt történt, 1996 végén kezdtem és 1997 tavaszára készen is lettem vele. Örömszöveget írtam, tobzódtak bennem az ötletek, fordulatok, ömlöttek a mondatok. Az építkezés nagyrészt teljesen spontán módon történt: egyik ötlet hozta a másikat, egyik megoldás vetette fel a következő megoldatlanságot. Egy nagy szövegrejtvénybe ágyazódik a voltaképpeni fő cselekmény, amelynek legfőbb funkciója, hogy kitöltse a keresztrejtvény üresen maradt kockáit. "Posztmodern trükkregény". Elfogadtam ezt a kritikusi minősítést, de eközben azt gondoltam, hogy egy jó bűvésztrükk igen aprólékos és pontos és hosszú előkészületeket kíván, a mutatvány tökéletesre csiszolása a Szembesülés esetén évekig tartott (nagyon sok fel nem használt szöveget is írtam közben, vázlatokat, táblázatokat, ábrákat készítettem...), ehhez képest az Élted volt regénye egyetlen csettintésre előállt. Ez a regény háromhavi önfeledt improvizálásom és túlpörgő kreativitásom jól sikerült  eredménye, ha van benne trükk, akkor az éppen az, hogy szemfényvesztő módon alapos kiterveltséget, elmélyült és koncentrált szellemi erőfeszítést, továbbá aprólékos szöveggondozó munkát enged feltételezni. Holott egyszerűen csak ez sült ki a nagy örömködésből.

Megjegyzem, hogy a megírás ideje alatt ezt nem pontosan így láttam. Akkori naplómban nehézségeimről is írok, panaszkodom, milyen lassan megy a munka, mert  "a magam támasztotta igényességnek alig-alig tudok megfelelni. Vagy igényeimet kellene lejjebb szállítani, vagy jobb mondatokat írni." Utólag azt gondolom, ez csak afféle nyafogás volt: minden korábbinál és minden későbbinél szaporábban haladtam előre a regényszövegben.

Arról is írok 1997 márciusában, hogy

"magánál a születő szövegnél ... jobban érdekel az írás folyamata. Ugyanakkor ezt a folyamatot szeretném teljesen függetleníteni magától a regénytől. Olyasmit szeretnék csinálni (itt az írni vagy alkotni nem lenne pontos), mint egy fiktív szabásminta vagy fiktív szakácskönyv. Létrehozni valamit, ami látszólag egy regény megírásának (ruha- és ételkészítésnek) a pontos, adekvát algoritmusa, ugyanakkor egyáltalán nem alkalmas arra, amire valónak látszik. Illetve nem is látszik, merthogy valahol a szöveg funkcionális pontján le is leplezi magát.

„Én kérem egy regény vagyok, amely itt íródik, az Ön szeme láttára. De ez nem igaz, mert csalok és nem az vagyok, aminek mondom magam” – valahogy így okoskodhatna szép fikcióm. ...kitalálni könnyebb, mint megcsinálni.

Hát... talán mégis megcsináltam...

Minimák, haikuk, aforizmák

irodalmi játék, haiku-medenceirodalmi akció - játék; haiku, aforizma minima | téli kert építés, medencefedés

Évekkel ezelőtt esett meg utoljára, hogy kollektív irodalmi játszódásra, interakcióba hívtam volna barátaimat, írótársaimat. Internetes korszakom elején ilyesmik állandóan napirenden voltak, hol a képzetes szavak lexikonjának a címszavait építgettük internetalmától az alattomos pörgeporig, hol virtuális könyveket alkottunk, ezek között Esterházy Péter Tompaszöglet című könyve volt az utolsó. De voltak közösen létrehozott szonettjeink is, az Egy mondat a világ című multikulti szövegjáték keretében meg éppenséggel olyan szöveget kreáltam, amely aztán Tejmozi c. regényem alapjául szolgálhatott. Rám nézve ez volt a legtermékenyebb irodalmi játékunk.

Most szerényebb célokat tűztem magam elé. Mivel hosszabb ideje amúgy sem írok terjedelmes opuszukot, így a legrövidebb műfajok felé fordítottam az interakció szekérrúdját is. A Facebookon azt kértem ismerőseimtől, olyan szópárokat adjanak fel nekem, amelyek elemei nem állnak egymással semmilyen tartalmi összefüggésben. A beérkező 2-2 szavas "feladványokból" én vagy egy-egy haikut, vagy aforizmát, vagy minimálprózát írok, vagyis olyan rövid valamiket, amelyekben mindkét szó nemcsak hogy szerepel, hanem jelentésének funkcionális súlya van a műben (ez utóbbi szándékomat csak magamnak fogalmaztam meg). A játék címéül ezt választottam: Hever egymáson a világ (JA).

Első körben jöttek is a szópárok csőstül, szabályosan le kellett állítanom társaimat: előbb hadd dolgozzam fel ezeket, aztán jöhet még egy-két forduló. Hiba volt ezt tennem, mert a második és harmadik közben már alig érkezett néhány szópár. Most a legújabbak megéneklése áll előttem, az eddig elkészültek pedig (a feladott szópárokkal együtt) itt olvashatók:

Tovább

A Tárki és a pirézek

pirez.jpg

piréz - pirézek. tárki kutatás. első piréz: mit jelent piréznek lenni

Az interjúkkal szemben averziómat az utóbbi időben úgy sikerült legyűrnöm, hogy csak a magam számára kényelmes, kedvező feltételekkel fogadom el a felkérést. Ha az interjú nem hang és kép formájában kerül rögzítésre, hanem később úgy is áttennék szövegbe, akkor élőben én se nagyon akarok nyilatkozni: a diktafonra felvett és utóbb legépelt válaszok általában írott anyagként eléggé setesuták. Ha javításra elküldik, egy csomó munka van fele: egyfelől az ember kiirtaná a pongyolaságokat, másfelől nem szeretné az előbeszéd fordulataitól teljesen megfosztani. Kényszerű kompromisszum születik: a írott szó mívessége meg sem képződik meg, az megszólalás és adott perc varázsa pedig elszáll. Ami megmarad, az a hiányérzet, rosszabb esetben a bosszúság.

De problémás az írásban készülő interjú is: Az előre leírt kérdésekre adott írásos válaszok esetén nincs mód a visszakérdezésre, ha az ember nem vigyáz, szétesővé válhat a műbeszélgetés. No meg... A kérdéseket összeírni közel sem akkora munka, mint a részletes, okos, válaszokat kidolgozni, utóbbival akár több napi munka is lehet, viszont ki neve van az interjú felett, na kié? A riporter tekinti saját szellemi tulajdonának, én csak az alany vagyok, pedig én dolgoztam meg vele alaposabban. No, hát ezt már többször sikerült azzal áthidalnom, hogy ragaszkodtam ahhoz: az interjút én is megjelentethessem saját nevem alatt valamelyik weboldalamon. Ha az anyag az első közlés jogára kényes orgánum számára készül, akkor legfeljebb be kell várnom az ottani megjelenést... Ám, úgy tűnik, könnyebb a helyzet, ha az interjú egy kutatás számára készül: akkor blogomban jelenhet meg először.

Tovább

Portréfilm: Egy manzárd-őr feljegyzései

A Duna TV portréfilmje - Balla D. Károly (2007)

A televíziós archívumban a teljes film hol elérhető és lejátszható, hol pedig nem. Ha nem indulna, alább kínálok egy alternatív lehetőséget:

Frissítés 2015: A film egy ideje elérhetetlen a televíziós archívumban, így a youtube-ra egy barátom által feltett, 5 részre vágott verziót tudom ajánlani helyette: 

 

 

 

 

 

Eredeti blogbejegyzés (a nem működő linkeket töröltem):

A Duna TV portréfilmje rólam (2007) - A beágyazott videó számomra rejtélyes okokból időnként nem játszható le. Ha ilyen problémával találkozol, próbáld megnézni a filmet a tv archívumában (link alább) vagy >katt ide<

Egy manzárd-őr feljegyzései - Portréfilm Balla D. Károlyról

Négyszemközti "chatelés" Balla D. Károllyal
Áll Ungváron egy vadszőlővel befutott ház, manzárdjának lakója a kárpátaljai irodalom legszelídebb "fenegyereke" Balla D. Károly. Szűkebb pátriájában magányos farkasnak számít, ugyanakkor internetes "virtuáléjának" naponta több száz látogatója van. Félszázadik születésnapjának apropóján beszélgetünk vele irodalomról: versről, kulcsregényéről, a Szembesülésről, Ungvár macskaköveiről, a nevickei nyarakról, s arról, hogy miért mégsem mindegy, hogy hol van az a bizonyos "manzárd".

rendező: Medgyesi Gabriella | operatőr: Sibalin György | narrátor: Albert Gábor | gyártásvezető: Aranyosi Éva | riporter: Virág Anita  szereplő:    Balla D. Károly

A PORT.HU oldalán rólam:

Balla D. Károly
Született: 1957. január 17. (Ungvár)

József Attila-díjas kárpátaljai magyar író, szerkesztő, blogger. Költőként indult, majd verseskötetei után sorra megjelentek novellái, publicisztikai kötetei, drámái, regényei. Több mint húsz önálló könyv szerzője. Írócsoportok vezetése, folyóiratok és kiadók alapítása, internetes portálok indítása fűződik nevéhez. A 2000-es években fokozatosan felszámolta közéleti és irodalomszervezői kötöttségeit. Meglehetős visszavonultságban él és alkot, azonban sokat publikál, és az interneten is intenzív a jelenléte.

FILM

 
Egy manzárd-őr feljegyzései (szín., magyar dokumentumf., 2007) (TV-film) szereplő    
 
KÖNYV:
 
Antikvár könyv - Karnyújtásnyira (1993)
GALÉRIA KIADÓ    Könyvkereső
Antikvár könyv - Sorsomhoz szegezve (DEDIKÁLT) (1990)
KÁRPÁTI KIADÓ    Könyvkereső
Az utolsó futamok - Egy manzárdőr naplója 2004-2007 (2013)
PRO PANNÓNIA KIADÓI ALAPITVÁNY    Megveszem
Kezeit csókolja dr. Tóth (2006)
zETNA Kiadó    Könyvkereső
Szembesülés (2005)
PRO PANNÓNIA KIADÓI ALAPITVÁNY    Könyvkereső
  Tejmozi    
 
MŰVEI:
 
Álmodj zenét. (verseskötet, 1979) író    
Árokszélen (verseskötet, 1996) író    
Élted volt regénye. Egy önmagát mintázó torzó (regény, 1998) író    
Halott madárral (verseskötet, 1999) író    
Harmadvalaki (verseskötet, 2009) író    
Három másodpercem (vers) író    
Hóban és homokon (verseskötet, 1991) író    
A hontalanság metaforái (esszékötet, 2000) író    
Karnyújtásnyira (1993) író    
Kisebbségi áramszünet a schengeni fal tövében (2000) író    
Kis(ebbségi) magyar skizofrénia (publicisztika, 1993) író    
A lila zászlórúd író    
Magyarul beszélő magyarok (esszék, kritikák, 2008) író    
Ne gondolj a fehér elefántra (2000) író    
Peresztrojkácska (publicisztika, 2005) író    
A Pilinszky-projektum (2008) író    
Recsitativi (verseskötet, 1983) író    
Reggel madár, délben kötél (1999) író    
Sorsomhoz szegezve (verseskötet, 1990) író    
Szembesülés (esszéregény, 2005) író    
Tágulok a Világegyetembe (verseskötet, 1984) író    
Tejmozi (regény, 2011) író    
A topáz illemtana (1999) író    
VakCina (2003) író    
Valahol tűz van (1988) író    
Világvége (2002) író    
2000+-3. Az ezredforduló hét esztendeje. Egy manzárdőr naplója (naplójegyzetek, 2007) író

Balla D. Károly könyvei

Folyamatosan frissülő lista
Könyveim frissebb listája
[Könyvemblog]

I. Teljes könyvlista időrendben

 

  • Álmodj zenét. Versek. Uzshorod, Kárpáti Könyvkiadó, 1979.
  • Recsitativi. Versek ukrán nyelven. Ford: Ivan Petrovcij. Kijev, Mology Kiadó, 1983.
  • Tágulok a Világegyetembe. Versek. Uzshorod, Kárpáti Kiadó, 1984.
  • Valahol tűz van. Elbeszélések, kisregény, színmű. Uzsgorod, Kárpáti Kiadó, 1988.
  • Sorsomhoz szegezve. Versek. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1990.
  • Hóban és homokon. Versek. Hatodik Síp, Budapest–Ungvár, 1991.
  • Kis(ebbségi) magyar skizofrénia. Publicisztikák. Galéria Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.
  • Karnyújtásnyira. Elbeszélések, novellák, két színpadi mű, regényrészlet. Galéria Kiadó, Ungvár–Budapest, 1993.
  • Árokszélen. Versek, képversek. Pannónia Könyvek <Pécs, 1996>
  • Élted volt regénye. Egy önmagát mintázó torzó. Regény. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Basel–Budapest, 1998.
  • Reggel madár, délben kötél. Társszerzők: Füzesi Magda, Berniczky Éva. Pánsíp-UngBereg, Ungvár–Budapest, 1999.
  • A topáz illemtana. Társszerző: Berniczky Éva. UngBereg Alapítvány, Budapest, 1999.
  • Halott madárral. Válogatott és új versek. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 1999.
  • A hontalanság metaforái. Publicisztikák, esszék, vallomások. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2000.
  • Ne gondolj a fehér elefántra. Öt színpadi játék. Pánsíp–Ungbereg, Ungvár–Budapest, 2000.
  • Kisebbségi áramszünet a schengeni fal tövében. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2000.
  • A Magyar Dráma Napja a József Attila Színházban, 2000. szeptember 21. Benne: Az illetéktelen c. alkalmi színdarabom. Társszerzők egy-egy hasonló művel: Láng Zsolt és Szabó Palócz Attila. - A József Attila Színház kiadása, Bp, 2000 (a könyv 100 db számozott példányban jelent meg).
  • Iván Kricsfalusij versei. Ford.: B. D. K. Ungvár, 2001.
  • Világvége. [Válogatott] novellák. Pro Pannonia Kiadó <Pécs, 2002.>
  • VakCina. Virtuális könyv. Liber-ALL, Világháló, 2003.
  • Peresztrojkácska. Válogatott publicisztikai írások, 1985-1990. (Az Ung Ungvárnál... c. sorozat 1. része). CyberBooks Kiadó, 2005. (e-book)
  • Szembesülés. 121 fragmentum egy regényhiány környezetéből. Pro Pannonia, Pécs, 2005.
  • 2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje. Egy manzárdőr naplója. Pro Pannonia, Pécs, 2007.
  • A Pilinszky-projektum. Savaria University Press, Szombathely, 2008
  • Magyarul beszélő magyarok. Esszék, publicisztikák, írójegyzetek. EÖKIK, Budapest, 2008.
  • Harmadvalaki. Versek 1999-2008. Savaria University Press, Szombathely, 2009.
  • Széles az alagút. 73 limerik. BDK Online, Világháló, 2011, (e-book)
  • Tejmozi. Regény, Magvető Kiadó, Budapest, 2011.
  • Kő és árnyék. Kárpáti Kiadó, Ungvár, 2012

 

II. Szereplés írásaimmal antológiákban:

Régebbiek (1977-1999):

  • Szivárványszínben. Ifjúsági almanach. Uzshorod, Kárpáti Könyvkiadó, 1977.
  • Előreküldött ének. Határon túli magyar költők antológiája. Békéscsaba, 1982.
  • Lendület. Ifjúsági almanach. Uzshorod, Kárpáti Kiadó, 1982. – 64 p.
  • "Rólunk is szólnak...", ÉMÁSZ, Sárospatak, 1982.
  • Sugaras utakon. A kárpátontúli magyar nyelvű irodalom antológiája, 1945–1985. Uzshorod, Kárpáti Kiadó, 1985.
  • A Magyar Hírek Kincses Kalenádriuma, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1986.
  • Megtart a szó, segít az ének. Tizenöt költő tizenöt verse. Gyűjtemény, Kárpáti Igaz Szó, Ungvár, 1996.
  • A Magyar Hírek Kincses Kalenádriuma, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1987.
  • Évgyűrűk. Almanach. Uzsgorod, Kárpáti Kiadó, 1987. – 160 p.
  • Évgyűrűk '88. Almanach. Uzsgorod, Kárpáti Kiadó, 1988.
  • Évgyűrűk '89. Almanach. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1989.
  • Vergődő szél. A kárpátaljai magyar irodalom antológiája, 1953–1988. Magvető Könyvkiadó–Kárpáti Könyv-kiadó, Budapest–Ungvár, 1990.
  • Forrás antológia, Kecskemét, Forrás, 1990.
  • Erdély jelene és jövője, Erdélyi Szövetség, Budapest, 1991
  • Évgyűrűk '90. Almanach. Ungvár, Kárpáti Kiadó, 1991.
  • Ötágú síp. A határokon túli magyar irodalom antológiája. Móra kiadó, Budapest, 1992.
  • Extra Hungariam. A Hatodik Síp antológiája. Hatodik Síp, Budapest–Ungvár, 1992.
  • Legyél helyettem én. Tsúszó Sándor Emlékkönyv, Lilium Aurum, Dunaszerdahely,1992.
  • Európaiság a Duna völgyében. Fonyódi Könyvtár, Fonyód, 1992.
  • Sors, megírva. A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának antológiája. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 1993.
  • Én otthon vagyok költő. Tárogató Kiadó, Budapest, 1993.
  • Én otthon vagyok költő. Kis-Lant, Budapest, 1993.
  • Tavaszváró. Intermix Kiadó, Budapest-Ungvár, 1993.
  • Napjaink kisebbségi magyar irodalma. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1993.
  • Töredék hazácska. Galéria Ecriture, Ungvár-Budapest, 1994.
  • Koszorú. Száz vers az anyanyelvről. Anyanyelvápolók szövetsége, Budapest, 1994.
  • Kisvárosi krémtörténetek. Erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyar írók antológiája. Kriterion–Pelikán, Ko-lozsvár–Budapest, 1995.
  • Martha Szépfalusi Wanner: Kämpfe von Gestern, Lehren für Heute. Verlag Héttorony, Budapest, 1995. <verseim német fordításban>
  • Szöveggyűjtemény a szép magyar beszéd tanulmányozásához. ELTE Fonetikai Tanszék, Bp, 1995.
  • Odi et Amo. Írói vallomások a nemzeti kultúrák közötti szeretetről és gyűlöletről. Magyar P.E.N. Club, Bu-dapest,1996.
  • Versekben tündöklő Erdély (2. kötet). Castrum Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1996.
  • Hét évszázad magyar költői. Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1996.
  • Egyetlen verseink. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1997.
  • The Maecenas Antology of Living Hungarian Poetry, Maecenas Könyvek, Bp., 1997.
  • Mindenfélékből Pantheont. Kortárs költészeti antológia. Orpheusz Kiadó-Nap Kiadó, Budapest-Dunaszerdahely, 1997
  • Száz szomorú szonett. Pallas–UngBereg, Gyöngyös–Budapest, 1998.
  • Remekírók diákkönyvtára. Fél évszázad magyar költői. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998. II. kötet.
  • Útközben. Tanulmányok Kárpátalja magyarságáról. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 1998.
  • UngBereg 1999. Pánsíp-almanach. Bp-Ungvár, 1998.
  • Іскри чардашу. Petrovcij Ivan fersfordítása, Nyíregyháza, 1998.
  • Das Buch der Ränder. Die Unsichbaren – Ungarische Prosa jenseits der Staatsgrenzen. Weiser Verlag, Klagenfurt–Wien–Ljubljana–Sarajevo, 1999.
  • Ungarn von Montag bis Freitag, Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1999.
  • Van-e magyar irodalomkritika? – Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Kaposvár, 1999.
  • Magyar szárnyvonalak. Határon túli prózaírók antológiája. Present Könyv- és lapkiadó, Bp., 1999

Újabbak (2000-):

  • "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová Megyünk?" Ezredvégi kérdések a Tiszatájban. Szeged, 2000
  • Határtalan hazában. Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm, 2000.
  • Kép a képben. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület évkönyv/5760 (1999-2000), Bp. 2000.
  • A mi nyelvünk. Íróink és költőink a magyar Nyelvről. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2000.
  • Haza a magasban. Olvasókönyv a huszadik századi magyar irodalomból. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2000.
  • Mit mondanak a harangok. Verses CD,  Borda Antikvárium, Bp., 2000.
  • Magyar líra az ezredfordulón. Békés Megyei Könyvtár, Gyulai Várszínház, Tevan Kiadó, Békéscsaba, 2000.
  • UngBereg 2000. Pánsíp-almanach. Bp-Ungvár, 2000.
  • Psalmus Hungaricus. Százharminchárom magyar vers. Berzsenyi Társaság, Kaposvár, 2000
  • Schengen. Magyar-magyar kapcsolatok az úniós vízumkényszer árnyékában. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest., 2000
  • A székely tanítónő. Válogatás négy év elbeszéléseiből és verseiből. HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht., Bp, 2001.
  • UngBereg 2001. Pánsíp-almanach. Bp-Ungvár, 2001.
  • La Giornata della Poetica 2. Antologia poetica in 35 lingue di 45 poeti provenienti da 36 paesi. A költészet napja - Antológia II.  (magyar-olasz ny.) Noran, Bp, 2002.
  • In Quest of the Miracle Stag: The Poetry of Hungary. Vol. II. Chicago-Bp., 2003.
  • Szép versek 2004, Magvető, Bp, 2004
  • Eurovízió, Litera, Bp., 2004.
  • Koszorú. Száz vers az anyanyelvről. Petőfi Irodalmi Múzeum - Kortárs Irodalmi Központ, Bp., 2005.
  • Ljubi Vam ruke dr. Tot, zEtna, Novi Sad, 2005
  • Szép versek 2006, Magvető, Bp, 2006. Bp.
  • Szeretőm, földem, Erdély. Lazi kiadó, Szeged, 2006.
  • Légyott. Bartók + Párizs. Miskolci Operafesztivál Kulturális Szolgáltató Kht, Spanyolnátha, Miskolc, 2007.
  • Hárs a Tagore sétányon. A Quasimodo-emlékdíj 15 éves története. Balatonfüred, 2007.
  • Mily közel. Határon túli magyar költők antológiája. Magyar Napló Kiadó Kft., 2007.
  • Hosszúfény. Határon túli magyar írók antológiája, Magvető, 2008.
  • Irodalom_12, Kronika Nova, 2008.
  • Szép versek 2009, Magvető, Bp, 2009.
  • Magyar Badar. Syllabux, Budapest, 2011.

/a jegyzéket 2011 óta nem frissítem/

______________________

könyv és lakás kiadó - ungvár

virtuális könyv - bdk | internet és irodalom, gutenberg és neumanm

 

Balla D. Károly - életrajz

életrajz - Balla D. Károly (1957-2007) író, költő Ungváron született, a kárpátaljai magyar irodalom különc figurája; életműve sokrétű, egyenetlen és ellentmondásokkal terhes; akadnak, akik szerint filozófiai mélységekig hatoló jelentős alkotó; mások szerint inkább csak kreatív szövegművész; de nem ritka az a vélekedés sem, hogy BDK ügyeskedő toll- és köpönyegforgató, aki liberális nézeteivel és posztmodern irodalomfelfogásával elárulta nemzeti elkötelezettségű akolbéli írótársait és a kárpátaljasi literatúra szent ügyét

>> ELÉRHETŐSÉG (cím, tel, email) <<

az alábbi szöveget 2007-ben állítottam össze(a fotó is akkortáji) és utoljára 2011-ben aktualizáltam - így részben már elavult, nem tartalmaz fris adatokat; gyakrabban frissített, aktuálisabb - bár nem ennyire részletes - életrajzom egy másik blogon >>


Balla D. Károly


író (szerkesztő, virtualizátor, blogger, imaginátor; 2007-től posztumusz író és piréz)

 

Rövid életrajz:

1957-ben született a kárpátaljai Ungváron (akkor Szovjetunió, jelenleg Ukrajna), ma is itt él családjával. Szülővárosában érettségizett és folytatott előbb fizikusi majd bölcsészeti egyetemi tanulmányokat. Közben volt laboráns, majd évekig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként működött. 1989-től munkaviszony nélküli szabadfoglalkozású.

1973 óta publikál. Versei, novellái, esszéi, publicisztikai írásai, naplójegyzetei a magyar nyelvterület számos orgánumában jelentek meg (az utóbbi években rendszeresen publikál a Mozgó Világban, Bárkában, Forrásban, Parnasszusban, Debreceni Disputában, Holmiban...). Több tucatnyi, köztük néhány idegen nyelvű antológiában, gyűjteményben szerepel írásaival. Közel 30 önálló könyve jelent meg, közte három regény (Élted volt regénye, 1998, Szembesülés, 2005; Tejmozi 2011); teljes könyvlistáját lásd). Számos díjban és szakmai elismerésben, többek között József Attila-díjban részesült (2000).

Az 1980-as évek elejétől tevékenyen részt vett a kárpátalja magyar kulturális és társadalmi szervezetek munkájában, ezeknek időnként elnöke, társelnöke, vezető testületének tagja. Folyóiratokat, alapítványt, kiadói műhelyeket, könyvvásárt, irodalmi szalont alapított és vezetett mintegy két évtizeden át. A 90-es évek közepétől előbb a közéletből, majd a 2000-es évek elejétől, miközben tevékenységét nagyrészt az internetre helyezi át, fokozatosan a kárpátaljai magyar irodalomból is kivonul. Mára meglehetős visszavonultságban él, leginkább évek óta vezetett blogja és más internetes oldalak révén kommunikál a külvilággal. Mintegy ezzel összhangban egészségi állapota is életviteléhez igazodott.

2007-ben virtuális öngyilkosságot követett el, azóta posztumusz műveit írja és publikálja.

2007 tavasza óta piréz.
Írói munkája mellett a SEO terén végzett tevékenységéről is egyre ismertebb.

BALLA D. KÁROLY KÖNYVEI


Részletes életrajz:


  • 1957. jan. 17. Ungvár (Kárpátalja; akkor Szovjetunió, jelenleg Ukrajna)

Tanulmányok

  • 1974 - szülővárosában érettségizik
  • 1974-1987 - esti, majd levelező tagozaton tanulmányokat folytat az Ungvári Állami Egyetem fizikai és bölcsészeti karán (megszakításokkal)

Munkahelyek

  • 1975-1977 - laboráns az egyetem fizikai karának különböző technológiai laborjaiban (megszakításokkal)
  • 1979-1984 - segédszerkesztő (valójában korrektor) az ukrán tankönyvkiadó ungvári magyar szerkesztőségében
  • 1984-1988 - ugyanott kiadói szerkesztő
  • 1988-1989 - félállású főmunkatárs a Kárpáti Igaz Szónál (az Új Hajtás irodalmi publikációit szerkeszti)
  • 1989-től szabadfoglalkozású, munkaviszony nélkül folytat írói, szerkesztői, irodalomszervezői tevékenységet; 2002-től fő működési területe az internet; az évek előrehaladtával egyre visszavonultabban él

Szerkesztői, kiadói munka, webes jelenlét

  • 1981-1989 - gondozza a Kárpáti Igaz Szó szépirodalmi közleményeit a Lendület és az Új Hajtás c. oldalakon
  • 1988-1990 - magnókazettákon terjesztett hangos folyóiratot készít MAGÁN/HANGZÓ címen.
  • 1989-1993 - megalapítja és a szerkesztőségből való kiválásáig főszerkesztőként jegyzi az 1944 utáni Kárpátalja első irodalmi folyóiratát, a Hatodik Sípot.
  • 1991-1995 - megalapítja és vezeti a rendszerváltás utáni első kárpátaljai magyar magánkiadót Galéria Kiadó (később Galéria-Ecriture) néven, amely 30-nál több könyvet jelentet meg és néhány évig 3 folyóiratot ad ki (Pánsíp, Irka, Közoktatás). 1996-tól megszünteti a kiadót
  • 1993-2001 - megalapítja, kiadja és 1997-ig főszerkesztőként jegyzi a Pánsíp című kulturális magazint, később irodalmi folyóiratot, illetve 1999-től utóbbinak UngBereg című almanachját. 2001-től 2004-ig a Pánsíp, több mutáción átesve, internetes irodalmi színtérként működik szerkesztésében
  • 1995-2002 - életre hívja és elnökként vezeti a leginkább kiadóként, könyvforgalmazóként és kulturális szolgáltatóként működő UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítványt. (2002-ben felfüggeszti az Alapítvány működését, amely hivatalosan 2004-ben szűnik meg)
  • 2000-2002 létrehozza és gondozza az első kárpátaljai magyar weboldalt, az UngBereg Alapítvány honlapját.
  • 2001 - megalapítja és főszerkesztőként jegyzi az első Kárpátalján szerkesztett kulturális honlapot UngParty néven. Ennek részeként létrehozza a korábbi nyomtatott folyóirat, a Pánsíp digitális változatát, amelyet ez időtől újra főszerkesztőként jegyez.
    • 2001-2004 - a honlapot több egymást követő névváltozattal (UngParty NetCafé, UngParty NEWSág) és arculattal hamarosan napi frissítésű, több alrendszert egyesítő irodalmi webmagazinná fejleszti és működésének négy teljes éve alatt száznál több szerző összesen kb. ötezer művét publikálja.
    • 2004 végén átalakítja az UngPartyt, amely 2005-től kezdve már nem közöl külsős anyagokat, majd az elkövetkező évek során egyre inkább csak archívumként működik
  • 2002-től vezeti webnaplóját, amelyben előbb csak híreket kommentál, idővel önálló internetes fórummá, többfunkciós bloggá fejleszti UngParty Manzárd néven
  • 2005 - Berniczky Évával elindítja közös írói honlapjukat Kettenklub címen
  • 2005 - nyarán elindítja a nagy feltűnést keltő Karpaty News c. alternatív hírblogot, amelyet később többször átalakít, de több szerzőt foglalkoztató kollektív bloggá nem tudja tenni (működése jelenleg szünetel)
  • 2006 végén újra átalakítja az UngPartyt, egyben új blogot indít BDK.BLOG.HU néven és címen, amely fokozatosan legfőbb webhelyévé válik
  • 2007. jan. 1-jén elindítja a Blogarléc c. társasblogot (rövid fellángolás után működése abbamarad)
  • 2007-ben a korábbi Kettenklub folytatásaként elindítja az Manzár Mű-hely c. oldalt, amely az íróházaspár friss szépirodalmi publikációit és a műveikről megjelent kritikákat adja közre
  • 2010-ben létrehoz és folyamatosan bővít-gazdagít, aktualizál két önálló írói honlapot: Berniczky Éva | Balla D. Károly - az utóbbi archívumában az utóbbi évtizedek teljes írói archívumát igyekszik elhelyezni (ezernél több mű)
  • 2010 - új versblogot indít limerikjei, haikui és aforizmái számára
  • 2010 - irodalmi segédblogot indít: PraePost
  • 2011 - Legfőbb Webhelyét komplex bloggá keresztelve új napi blogot indít
Alkalomszerűen számos egyéb kiadvány szerkesztésében, összeállításában és kiadásában vesz részt


Webszerkesztői munka
(saját honlapjain kívül)

  • 2001-2002 - elkészíti és egy ideig gondozza (az akkori nevén) Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, valamint az Európai Protestáns Szabadegyetem honlapját
  • 2004 - elkészíti és gondozza a Markovits Teodóra főszerkesztésben megjelenő Alkarpatraz című webáriumot
  • 2004-ben - elkészíti és rövid ideig gondozza Makkai Ádám írói és kiadói honlapját, amely hosszabb szünet után 2008-ban újraindul

Honlapoptimalizálás
  • 2006 - részt vesz az első magyar keresőoptimalizáló versenyben (pillangószív), amelyben weboldalaival az 5., 9. és 10. helyen végez: lásd: Pillangószív, 2006.
  • 2006-2007 - részt vesz az első magyar díjazásos keresőoptimalizáló versenyben - a 10. helyen végez - lásd
  • 2008 - oldalaival részt vesz a 2. magyar díjazásos SEO-versenyen (nem kerül az első 10 közé)
  • 2007-től baráti szívességből időnként végez SEO-munkákat, illetve saját honlapjait optimalizálja bizonyos kifejezésekre
  • 2010 - a honlapok keresőoptimalizálása váratlanul szenvedélyévé válik, nagyobb megbízásokat is teljesít.

További irodalomszervezői munka

A fenti tevékenységekből következőkön kívül a fontosabbak:
  • 1992 - szűk körű baráti-szakmai társasága számára elsőként szervez Kárpátalján magyar könyvvásárt, amely néhány év alatt több száz látogatót vonzó és tucatnyi könyves műhely résztvételével zajló jelentős kulturális eseménnyé növi ki magát. 1996-ban átadja a rendezés jogát
  • 1995 - megalapítja a Kárpátaljai Magyar Irodalmi Nívódíjat (KÁRMIN-díj), amelyet 2002-ig a Pánsíp szerkesztősége és az UngBereg Alapítvány évente egy vagy több jelentős teljesítményt nyújtó alkotónak ítél oda
  • 1999 - megalapítja a Váradi-Sternberg János Díjat (2002-ig ez is évenkénti odaítélésre kerül)
  • 2000-2003 - Berniczky Évával megalapítja és vezeti a Pánsíp Irodalmi Szalont
  • 2001-től kezdődően az interneten szervez irodalmi interakciókat, játékokat

Írói tevékenység, publikálás

  • 1973-től - versei, novellái, esszéi és közéleti írásai a magyar nyelvterület számos nyomtatott és internetes periodikájában látnak napvilágot. (Fontosabbak és gyakoribbak az utóbbi 10 évből: Árgus, Bárka, Beszélő, Debreceni Disputa, Élet és Irodalom, Erdélyi Terasz, Eső, Forrás, Holmi, HVG, Irodalmi Jelen, Kafé Főnix, 2000, Korunk, Látó, Litera, Mozgó Világ, Népszabadság, Népszava, Orbis, Pannon Tükör, Papiruszportál, Parnasszus, Prae, Spanyolnátha, Terasz, Új Holnap, Új Szó, Üzenet, Várucca Műhely, Várad, Véletlen Balett, Vigilia, zEtna...)
  • 1976-tól szerepel különböző antológiákban, gyűjteményes kiadványokban. A jelentősebbek: Vergődő szél, Hét évszázad magyar versei, A mi nyelvünk, Szép versek, In Quest of the Miracle Stag, Eurovízió...
  • 1979-től húsz önálló könyve, 1 műfordítás-kötete, 3 társzerzőkkel jegyzett könyve jelent meg nyomtatásban, 1 e-bookja CD-n és egy virtuális könyve az interneten
  • 2002-től saját szerkesztésű honlapjain rendszeresen publikálja friss jegyzeteit és újraközli másutt megjelent írásait
  • 2004-2009: három sajtóorgánum közli rendszerességgel írásait: a Mozgó Világban naplójegyzetei (2008 kivételével), a Népszava Szép Szó mellékletében novellái és tárcái (2007-ig) , a pozsonyi  Új Szóban piblicisztikái jelennek meg havi rendszerességgel.
  • 2006 decemberétől új felépétésű komplex blogot indít BDK.BLOG.HU néven és címen. A webhely egyesíti a kultblog, közblog, íróblog, magánblog és játékblog kategóriáit. Ezen a webhelyen naponta jelentkezik új jegyzeteivel, illetve folyamatosan újraközli más orgánumokban megjelent írásait.
  • 2007. január 17-én virtuális öngyilkosságot követ el, azóta posztumusz műveit írja és publikálja.
  • 2007. őszén végre megbizonyosodik arról, hogy igazi író: alkotói válságba kerül
  • 2008-2009. Főleg haikuk é szonettek kerülnek ki keze alól. Új (harmadik) regénye tavasz óta kiadóra vár.
  • 2010 - egyebek mellett limerikeket ír, lásd: Kárpáti limerikek
  • 2010 - új műfajjal próbálkozik, a rövid történeteket, minimáknak, illetve, vállalva a fogalmi zavart, posztmodern koanoknak nevezi.
Performance, imagináció
    A kamaszkori kísérletek utáni hosszú szünet után és a közbülső időszak ritka alkalmaihoz visszatérve negyvenes éveinek második felében fordul újra az avantgárd és a művészi kísérletezés felé. Főbb érdeklődési körét a művészi eszközökkel létrehozott Semmi, a megszerkesztett, megjelenített hiány képezi. Ezen túlmenően a komplex  létezés irodalmi megragadhatósága foglalkoztatja, illetve az ezen létezés valós és imaginárius szférái közötti átjárások lehetőségeit kutatja. Főbb eredményei e területen:
  • 2005 - Szembesülés. Fragmentumok egy hiányregény környezetéből (Könyv)
  • 2006 - Az önmagát mintázó torzó. (Szövegperformance, Pécs)
  • 2007 - A semmi apoteózisa. Prezentáció és összművészeti performance, számos késérőrendezvénnyel. (Interakció és virtuális előadás)
Vizuális munkák
Bár saját bevallása szerint a legelemibb rajzkészséggel sem rendelkezik, fotóival, montázsaival, képverseivel elért bizonyos sikereket.
  • 1989 - Arc és Fal. Triptichon, kiállítva Keccskeméten, a Forrás folyóirat szervezte kiállításon
  • 1992 - Képversek. Kiállítás Ungváron, a Galéria Kisvállalat szervezésében. (Mind a 12 munkáját ellopták.)
  • 1990-től képversei, grafikái különböző periodikákban jelennek meg (Élet és Irodalom, Kárpátalja, Kárpáti Igaz Szó, Hatodik Síp, Pánsíp, Magyar Műhely, Spanyolnátha, Káfé)
  • 1993-tól több könyvborítóját maga tervezi
  • 1996 - Arokszélen c. kötetében 10 képversének a megjelenése
  • 2007 - egy montázsa bekerül a Közép-Európai Digitális Üzenet c. vernisszázsra (Kaposvár)
  • 2007 - a VersMegálló projekt keretében 2 montázsából plakát készül, melyeket Pécs buszmegállóiban helyeznek el.
  • 2008 - Egy képverse bekerül az Irodalom_12 c. tankönyvbe.
  • 2009 - Harmadvalaki c. kötetében 5 színes képverse kapott helyet.

Tagság fontosabb szakmai testületekben

  • 1984-től az Ukrajnai Írószövetség tagja
  • 1993-2004 a Magyar Írószövetség rendkívüli majd rendes, 1995-től választmányi tagja , 2002-től a Költői Szakosztály elnökségi tagja. 2004 márciusában minden tisztségéről lemond és kilép az Írószövetségből

Fontosabb szakmai elismerések >> LÁSD

Család

  • Édesapja: Balla László (1927-2010) író, szerkesztő, kultúrpolitikus
  • Édesanyja: Balla Lászlóné szül. Róna Margit (1925-2008)
  • Testvére: Hazslinszky Elek (1945) nyugalmazott híradástechnikai mérnök
  • Felesége: Berniczky Éva (1962), író, szerkesztő
  • Gyermekei: Balla Kolos (1985) programozó matematikus és Balla Csönge (1988) szociológus, grafikus
  • Nagybátyja: Balla Pál (1930-2008) festőművész
Életrajza a Wikipédián: Balla D. Károly

Utolsó futamaim szinopszisa

utolso_futamok.jpgA kárpátaljai Ungváron élő József Attila-díjas író előző naplókönyvének a fülszövege így kezdődött: „Padlásszobájában ül az író – történelmi és etnikai peremhelyzetben. Az országot, amelyben él, most éppen Ukrajnának hívják… Az író nyelve magyar, gondolkodása európai, magatartása egy független értelmiségi pozícióját célozza, értékrendszerét pedig az általános emberi minőségeszmények határozzák meg.”

Ami igaz volt az ezredforduló esztendeire nézve, igaz maradt a folytatásra, a 2004-2007-es időszakra is: nem változott sem a szerző földrajzi helyzete, sem értékrendszere. Ami megváltozott, az egyfelől az őt kisebb és nagyobb körökben övező világ, másfelől tetten érhető szemléletének, hozzáállásának bizonyos módosulása is – a jelen anyagban mindkettő jól nyomon követhető.

Míg korábban figyelmének jelentős részét lekötötte a kárpátaljai író- és újságíró-kollégák munkássága, a kiadói műhelyek, szakmai és érdekvédelmi szervezetek napi tevékenysége, a támogatási rendszerek visszásságai (s ezeket gyakorta érzelmi telítettséggel bírálta) – addig a most tárgyalt időszakban e témák már nincsenek figyelmének a homlokterében, ha érinti is őket, ezt bizonyos távolságtartással teszi.

Változás tapasztalható abban is, hogy míg korábban alig foglalkoztatták az ukrajnai politikai események, addig mostani naplójában ezek kiemelt figyelmet kapnak. Ami érthető is, ha tudjuk, hogy 2004/2005 fordulóján zajlott az úgynevezett narancsos forradalom, és, úgy tűnik, Balla D. Károly erre nem tudott nem odafigyelni.

Tovább

Kölcsönhatások - hatáskölcsönök

evakaroly2.jpgHosszabb ideje kapacitálom Évát, valamilyen módon használjuk ki a különleges helyzetet, amely abból fakad, hogy két író nem csupán egy fedél alatt, hanem közös asszociációs térben él és lényegében ugyanazokra a külső ingerekre reagál. Természetesen más-más módon, mégis olyképpen, hogy az egymással való szüntelen érzelmi és gondolati érintkezés szükségszerűen kiépíti a maga függőhidait azok közé a szövegek közé, amelyek a két külön toronyban születnek. Egy közösen írt novellánál tovább azonban nem jutottunk - Éva annyira "magáníró", hogy még a velem való közösködést se igen tudja elképzelni. Most talán mégis lesz valami eredménye a kölcsönhatásainknak: új blogunkban egymásra reagáló szövegeket talál az olvasó. Egyelőre néhány korábban készült szöveg került a szépen kialakított felületre, később majd frissek is születnek az új projekt keretében. Hogy a játék izgalmasabb legyen: nem áruljuk el, kié a hívó szöveg, és kié a reagálás - lehet találgatni. A blog egyébként születésnapi ajándékul - és némi szellemi erőszaktétel gyanánt készült, hogy Éva most már ne tudjon kitérni a közös alkotás örömei elől, amelynek helyszíne: Hatás-kölcsön-hatás

Esküvő a temetőben

Az ember nem sok hajlandóságot mutat a halandóságra. Alkalmasságot annál inkább – ám ezt felismerni vonakodik. Elvégre mindig mások halnak meg, lám, mi meg élünk. Hátha meg lehet spórolni a szembenézést. „Nem ismerkedem idegenekkel” – mondja a konok ember a delphoi jósda feliratát olvasva.

*

Brit tudósok kimutatták, hogy akik hisznek a halálon túli életben, átlagosan 0,7 évvel tovább élnek. Ami azt jelenti, hogy a halálon túli életben való hit a halálon inneni életet hosszabbítja meg, ami viszont szöges ellentétben áll a hívők érdekeivel, lévén nem a mostani életüket, hanem a majdanit gondolják boldognak és teljesnek, amely viszont a hitük miatt éppen ennyivel, azaz 0,7 évvel lesz rövidebb az elvárhatónál. Szemléletesen a helyzetet azzal lehetne ábrázolni, mintha valaki egy alma kesernyés külsejét abban a meggyőződésben enné meg, hogy alatta majd édes falatokat talál, ám éppen azért, mert hisz a kedvező folytatásban, neki több jut a keserű részből. Komisz fickók ezek a brit tudósok.

*

A cigányasszony csontokkal dolgozott. Egészen különös formájú, hófehérre csiszolódott vékony csontocskákat használt, ezeket vetette ki a politúros asztalra amolyan sors-Marokkó pálcikákként. Nézte a kialakult ábrát, beszélni kezdett.

– Az ura azt üzeni magának, hogy él. De beteg. Lázas. Fázik és éhes. Sokan meghaltak. Ő még él, és nagyon szereti magát, bízik abban, hogy az isten hazaküldi.

Csak az élők üzenetét értette. Ha csendben maradt, a bizonyságért hozzá forduló asszony tudhatta, elhurcolt férje már nincs az élők sorában.

Nem halottlátó volt, hanem élőlátó. Látta a gyűjtőtábort és a Gulag minden szörnyű zegzugát. A holtakkal nem volt dolga. Életet jósolt, és tartotta a lelket az itthon maradottakban.

– Miféle csontok ezek? – kérdezte egyszer valaki. – Tyúké, libáé nem lehet, pedig olyasmi.

– Hasonlít, mert szárnyas jószág volt ez is. A csudálatos féniks-madár.

*

Gyakran álmodom három éve halott anyámmal. Amikor legelőször jelent meg alakja, akkor is tisztában voltam azzal, hogy valójában ő már nem él, most mégis itt látom mozogni és beszélni, együtt utazunk valahová, kattog a vonat kereke, anyám egy régi történetet mesél, talán azt, anyjával hogyan utaztak fel Szegedről Budapestre színházat nézni ezerkilencszázharminc-valahányban, mesél a havas tájról és arról, amíg ők ültek az előadáson, addig nagyapám a rádión hallgatta az egyenes közvetítést, erről mesél anyám, és engem zavar ez a helyzet, mert álmomban is tudom, hogy ő már nem él, ezért nem örülhetek annak, hogy most mégis elevennek látom, elnézek a feje fölött, kerülöm a tekintetét, ne kelljen a szemébe mondanom, de hát téged már eltemettünk a randvánci dombok alatt, emlékszel?

Addig-addig zavart ez a visszatérő helyzet, amely ébredésemet is nyomasztóvá tette, mert nem tudtam kiigazodni a megjelenítés lelki mechanizmusán, miért látom újra és újra elevennek anyámat, s miért tudom közben pontosan, hogy nem lehet az, miért nem veszi el agyam éjszakai automatizmusa vagy a tudás bizonyosságát vagy a látomás élességét, külön-külön bármelyiket elfogadnám álmaimban, de a kettő zavart, addig-addig, amíg egyszer a megoldás is felkínálkozott, tiszta felismerés formájában. Igyekezetem ellenére ugyanis anyám váratlanul elkapta a tekintetemet, pontosan értette, mi a gondom ezzel az egésszel, kicsit elmosolyodott, és azt mondta, de hát ez korábban történik, fiacskám.

Így emelte át a halála utáni álmaimat a halála előtti történésbe, s ezzel helyére is került minden. Most már szemébe nézhetek, amikor a havas táj látványát egyszerre unjuk meg az idő kattogó vonatán.

Tovább

Irodalmi projektumok és webakciók

irodalmi-projekt.jpgAhogy 2000 őszén betettem a lábamat az internetre, azonnal megéreztem benne a lehetőséget: itt terjeszthetem ki írói és irodalomszervezői működésemet. Akkoriban már visszavonulóban voltam fizikai környezetem szellemi életéből, így nagyon kapóra jött nekem az új dimenzió. Először az éppen megszűnőben lévő Pánsípot menekítettem át, amely aztán pár évig digitális folyóirat formájában működött. Rövidesen ugyanezt kellett tennem utolsó "földi kísérletemmel", a Pánsíp Irodalmi Szalonnal is. Ez lett irodalmi projektumaimnak és webakcióimnak első színhelye, máig szívesen emlékezem kollektív interjúinkra, internetes konferenciánkra és leginkább a virtuális könyvek bemutatóira (ezeket lásd itt: Virtuális Szerver-Szalon) Emellett egyre inkább szerteágazott a még 2001-ben alapított UngParty, szinte napi frissítésű webmagazinná vált, és ez alá soroltam be az összes alrendszert, Pánsípot, Szalont, Törzsasztalt, a később blogommá fejlődő Newságot. Terjeszkedni kezdtem abban a tekintetben is, hogy saját fapados webrendszeremen kívül oldalakat, blogokat nyitottam más szolgáltatóknál. Irodalmi játékaim, webakcióim egy idő után inkább ezekre helyeződtek át, előbb a Blogter, majd a Blog.hu keretében működő blogomba. De használtam erre a célra a régi rendszert is, később már külön blogokat nyitottam nagyobb projektumaimnak.

Nagyon itt volt az ideje, hogy ezeken a különböző webhelyeimen szétszórt szövegjátékaimat, webakcióimat, régebbi és újabb irodalmi projektumaimat valahogy egybeszedjem. Egyelőre csak egy részletes (de még nem teljes) linkjegyzék készült el, de feltett szándékom, hogy minden akciónak és projektumnak külön oldala lesz ebben a rendszerben. Ajánlom azoknak, akik szerették ezeket a játékokat és projektumokat, de mostanában már nem tudtak rájuk találni burjánzó webhelyeim labirintusában, de ajánlom azoknak is, akik még nem találkoztak velük. Tehát:

Irodalmi projektumok, szövegjátékok, webakciók

 

A rendszer élére egy bemutatkozó és eligazító oldalt is elhelyeztem. Még építés-fejlesztés alatt áll ez is, de már használható: Balla D. Károly

Sűrű év végi napok - BÚÉK

Minden szempontból felpörögtek az események így az év végén. A magyar politikában és közéletben nyomát sem látni a csendes megbékélésnek: a kormánypártok egy veszett ordas elszántságával marták halálra a már amúgy is földre tiport fiatal magyar demokráciát. Ám úgy látszik, a hatalmi arroganciájuk ellen fellépők száma is gyarapszik, bár igazi erőt még nem mutattak. Orbán Viktor, miközben az EU-hoz és IMF-hez többször helybe ment a lófaszért, szabadságharc címén falnak viszi az országot; mélyrepülésben a forint. Mindezek láttán nagyot sóhajtva alapítottam magamnak egy piréz menedéket, a Virtuális Magyar Szerver Köztársaságot. De történtek egyebek is.

Tovább

Kő és árnyék (előzmények)

Alighanem az enyém volt az első könyv, amelyet a Szépirodalmi Kiadó - megszűnése csődbe jutása miatt - nem adott ki. A címe, ha jól emlékszem, az volt, hogy Amikor a galambok a vállamra szálltak, és az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent volna meg. A Szépirodalmi végezte az irodalmi szerkesztést és a nyomdai előkészítést. Én már az előleget is felvettem az 1990-ig keletkezett verseim keresztmetszetét adó válogatásra, amelyet saját képverseimmel, fotogramjaimmal illusztráltam. ("Nagyon sikeresek" - mondta az utóbbiakra a szerkesztőnőm...) A Szépirodalmi elkészítette a szedést, tördelést, filmre vitte a teljes anyagot és átadta a Kárpátinak. Aztán megszűnt becsődölt...

Tovább

Pszichodráma - új irodalmi projektum

abszurd irodalom - pszichodráma - kognitív pszichológia - agoraphobia és pánikbetegség kezelése - irodalmi projectum - felújított blogbejegyzés, amelynek tartalmát kiegészítettem a pánikbetegségek leküzdésének a témájával

Talán ideje bejelentenem: új irodalmi projektumba kezdtem, amely egyben műfajteremtő kísérlet. Nagyon az elején járok, de már látszanak a tervezet keretei, a fejlesztés iránya - és az első szövegek is megszülettek.

Mint talán a témával különösebben nem foglalkozók számára is ismeretes, eredeti értelmezésében a pszichodráma nem irodalmi műfaj, hanem pszichoterápiás módszer, akcióelvű, cselekvésközpontú, feltáró jellegű csoport-terápiás technika, melyet Jacob Levi Moreno a múlt század első felében dolgozott ki, és amelyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-​​es évek elején. Az eredeti pszichodrámában előre megírt szöveg nem szerepel, a csoport tagjai legtöbbször saját élethelyzeteiket játsszák el, ennek során tárulnak fel a pszichés problémák mélyebb okai. lehetőséget adva arra is, hogy feloldásuk, feldolgozásuk megtörténjen. 

Ezzel ellentétben az én kísérletem lényege egyfelől az, hogy frissen keletkezett írói szövegek formájában teszek közzé minimalista „abszurd pszichodrámákat” (párbeszédek, monológok, szituációk, jelenetek, esetleg kisebb történetek), majd egy-két nappal később ezekhez hozzátoldom a szöveg csoportterápiás alkalmazását érintő megjegyzéseimet. A kettő együtt alkotja az általam elképzelt új irodalmi műfajt, a voltaképpeni pszichodrámát, amelyet a traumaterápiás kezelés hatékony irodalmi módszerének gondolok. (Később a projekt - talán a külső érdeklődés totális hiánya miatt - módosult, a kezelések leírása sokat késett, majd nagyjából az egész abbamaradt. Akkor kezdtem újra, amikor bizonyos okból a pánikbetegségek és az agorafóbia kezelése is bejött a képbe - 2014)

A projekt oldala:

Pszichodráma és agorafóbia

Egy halovány előzmény: pszichotrauma, traumaterápia

Pszichodráma csoportterápia - pániktünet kezelésPánikbetegség és pszichodráma

A témában lásd még:

 

 

Posztumusz író virtuális manzárdőr gyanánt tekinget a világba. Balla D. Károly közéleti és kulturális blogja. Bázis blog, komplex blog. BDK piréz - Ungvár - Kárpátalja - Ukrajna. Kult, irodalom, közélet, politika, internet, web, manzárd, virtuálé, személyes UngParty jegyzetek - Kozmopatrióta és lokálpolita. Egy liberális értelmiségi Kárpátalján. Hogyan: Google első Linképítés - kereső barát honlapoptimalizálás | SEO-net szakértő: Keresőmarketing szakember - honlap keresőoptimalizálás | Weboldalak Google-szempontú organikus keresőoptimalizálása egyéni módszerekkel. Kreatív szövegírás, keresőbarát weblap készítés. 2017-es Seo-projektum: Laptop szerviz Budapest. Magyar Arvisura Honlapok: laptop alkatrész marketing - mobil PC kijelző szerviz, laptop töltő - télikert és kávégép optimalizálás kreatív szövegírás, pr cikk elhelyezés - szamizdat webszöveg írás google keresőmarketing szakértő - honlap optimalizálás és linkéépítés - seo-net-marketing