balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek


Tokaji bor - tokaji aszu - bormarketing

2015. július 26. - BDK
Bormarketing. Aszubor. Tokaji bor, szőlő, borvidék. Tokaji aszu bor marketing. Disznókő

 A weboldal keresőmarketing-tevékenységem részeként jelenleg Tokaji bor keresőszóra az első 10 között van a Google találati listáján :) EZ 2006-BAN VOLT, AZÓTA NEM FOGLALKOZTAM ENNEK A POSZTNAK AZ OPTIMALIZÁLÁSÁVAL, nem is szerepel a top találatok között.

Ha szeretne ezen a frekventált helyen hirdetést vagy az Ön oldalára mutató linket elhelyezni, akkor keressen. De jelentkezhet nálam akkor is, ha a saját oldalát szeretné a Google-lista kedvezőbb helyén látni. - írjon, a fejlécen keresgélve megtalálja elérhetőségeimet - keressen!

Honlapoptimalizálás / SEO optimalizálás / Keresőmarketing  / BUDAPEST játék KASZINÓ


  

A tokaji bor

TOKAJI ASZU

A tokaji bor sok típusa közül a tokaji aszú a legismertebb. Ez különleges minőségű magyar desszertbor. Készítéséhez aszúsodott szőlőszemeket használnak. A botritys cinerea nevű gomba, mely a szőlőszemeket aszúsítja, adja a jellegzetes ízt. Késői szüreten (október-december) szedik, válogatják az aszúsodott szemeket. Csak a rothadt szemek kerülnek be (ellentétben a szamorodnival, melyben ép, nem nemesrodhadt szemek is vannak). A saját súlya által kicsepegő nedű a Tokaji Esszencia, igen magas cukorfokkal (a lepalackozott esszenciának legalább 250 g/l cukrot kell tartalmaznia, de nem ritka a 400-500 g/l sem) és cukormentes extrakttal. Az aszúbor készítéséhez mustot, új- vagy esetleg óbort használhatnak, ezekkel áztatják az évben szedett aszúszemeket (melyek összességét aszútésztának hívunk).

A hagyomány szerint ahány puttony (kb. 42-46 kiló) aszúszem kerül az újbor egy hordónyi mennyiségéhez („gönci” hordónyi: 136 liter), annyi puttonyos az aszú, 3-tól 6 puttonyosig. A régi előírás szerint annyi további évig kell hordóban érlelni a bort, ahány puttonyos. Újabban azonban a bortörvény egyszerűen a cukortartalom alapján minősíti az aszúkat. Egy 3 puttonyos aszú legalább 60 g cukrot tartalmaz literenként, innentől rendre +30 g/l a +1 puttonyszám feltüntetésének a feltétele. A 180 g/l, vagy több cukrot tartalmazó aszút aszúesszenciának hívjuk (nem keverendő az esszenciával!).

A Tokaji Aszú azonban - magas cukortartalma ellenére - mégsem csak az édességről szól. Szokás mondani, hogy a cukor ápol és elfed, ez így is van egy-két hitványabb tétel esetén, viszont egy igazán nagy Tokaji Aszú esetében ez az állítás nem állja meg a helyét. A Tokaji Aszú igazi nagysága abban áll, hogy magas cukortartalma mellett (ellenére?), hála magas (és jó összetételű) sav- és extrakttartalmának képes megmutatni a terroir nagyságait és egyediségét, s mindemellett több éves korában is gyümölcsös és friss hatású marad.

 Bormarketing - Disznókő

Токайское вино

Токайское Асу - это главное вино Токая. Оно выделяется среди всех остальных соротов и ценится за свой вкус, аромат и цвет. Такие качества вино приобретает благодаря особой технологии. 

В Венгрии производится более 1000 сортов вина, но самое известное из них - Токайское. Не все знают, что в Токае производится несколько сортов вин. Такие, как : Мушкотай, Харшлевелю, Самородни, Фурминт, Асу. Поскольку они все производятся в Токае, то все они имеют право называться Токайскими, но как и положено у разных сортов вина вкус у них совершенно разный.


Tokaji bor - Tokaji aszu

BDK - BALLA D. KÁROLY honlapja

Tokaji borvidik - szőlő, furmint, szamorodni, magyar tokaji aszu - bormarketing. Aszubor. Tokaji borok, szőlőkultúra, magyar borvidék. Tokaji aszu bor marketing. Disznókő

Ajánlott weboldalak:

Ungvár: kiadó lakásKárpátalja: magyar térkép

Ukrán-magyar helységnévjegyzék

Más: magyar-ukrán névazonosító

Ukrán-magyar névazonosító

Kárpátalja települései ukrán és magyar nyelven

Összeállította Molnár D. István A névjegyzék 2002-ben készült. Forrrás

Ukrán név Magyar név Járás
Абранка Ábránka Volóci
Андріївка Andrásháza Ungvári
Анталовці Antalóc Ungvári
Арданове Árdánháza Ilosvai
Астей Asztély Beregszászi
Бaдалово Badaló Beregszászi
Бабичі Bábakút Munkácsi
Бадів Badótanya Beregszászi
Бакош Kisbakos Beregszászi
Балажер Balazsér Beregszászi
Баранинці Baranya Ungvári
Барбово Bárdháza Munkácsi
Барвінок Börvinges Ungvári
Баркасове Barkaszó Munkácsi
Батiвe Bátyú Beregszászi
Батрадь Bótrágy Beregszászi
Батфа Bátfa Ungvári
Бегендяцька Пастіль Alsópásztély Nagybereznai
Бедевля Bedőháza Técsői
Бене Bene Beregszászi
Бенедиківці Benedeki Munkácsi
Берегі Beregi Ökörmezői
Берегове Beregszász Ter. alárend., járási központ
Берегуйфалу Beregújfalu Beregszászi
Березинка Nyírhalom Munkácsi
Березники Bereznek Szolyvai
Березове Berezna Huszti
Бистриця Repede Munkácsi
Біла Церква Tiszafejéregyháza Rahói
Біласовиця Bagolyháza Volóci
Білин Bilin Rahói
Білки Bilke Ilosvai
Біловарці Kiskirva Técsői
Бобове Bobovoje Técsői
Бобове Tiszabökény Nagyszőlősi
Бобовище Borhalom Munkácsi
Богаревиця Falucska Ilosvai
Богдан Tiszabogdány Rahói
Боржава Nagyborzsova Beregszászi
Боржавське Nagycsongova Nagyszőlősi
Боронява Husztbaranya Huszti
Ботфалва Botfalva Ungvári
Братове Batár Nagyszőlősi
Бребоя Bértelek Rahói
Брестів Laborcbér Munkácsi
Брід Boród Ilosvai
Бронька Szuhabaranka Ilosvai
Буківцеве Ungbükkös Nagybereznai
Букове Fakóbükk Nagyszőlősi
Буковець Beregbárdos Volóci
Буковець Bükköspatak Ökörmezői
Буковинка Beregbükkös Munkácsi
Буштинo Bustyaháza Técsői
Вари Mezővári Beregszászi
Велика Бакта Nagybakta Beregszászi
Велика Бігань Nagybégány Beregszászi
Велика Добронь Nagydobrony Ungvári
Велика Копаня Felsőveresmart Nagyszőlősi
Велика Паладь Nagypalád Nagyszőlősi
Велика Розтока Gázló Ilosvai
Велика Уголька Nagyugolyka Técsői
Великий Березний Nagyberezna Járási központ
Великий Бичків Nagybocskó Rahói
Великий Раковець Nagyrákóc Ilosvai
Великі Береги Nagybereg Beregszászi
Великі Геївці Nagygejőc Ungvári
Великі Ком'яти Magyarkomját Nagyszőlősi
Великі Лази Nagyláz Ungvári
Великі Лучки Nagylucska Munkácsi
Велятин Veléte Huszti
Вербове Csonkás Nagyszőlősi
Вербовець Verbőc Nagyszőlősi
Верб'яж Verebes Volóci
Вертеп Vertepa Huszti
Верхне Солотвино Felsőszlatina Ungvári
Верхнє Водяне Felsőapsa Rahói
Верхні Ворота Felsőverecke Volóci
Верхні Ремети Felsőremete Beregszászi
Верхній Бистрий Felsősebes/Sebesfalva Ökörmezői
Верхній Дубовець Felsőpatakvölgy Técsői
Верхній Коропець Felsőkerepec Munkácsi
Верхній Студений Felsőhidegpatak Ökörmezői
Верхня Визниця Felsőviznice Munkácsi
Верхня Грабівниця Felsőgereben Volóci
Верховина-Бистра Határszög Nagybereznai
Веряця Veréce Nagyszőlősi
Видричка Vidráspatak Rahói
Вилок Tiszaújlak Nagyszőlősi
Виноградів Nagyszőlős Járási központ
Вишка Viharos Nagybereznai
Вишкове Visk Huszti
Вишоватий Vosováti Técsői
Вільхівка Ölyvös Ilosvai
Вільхівці Irhóc Técsői
Вільхівці-Лази Irhóc-Lázi Técsői
Вільхівчик Olhovcsik Técsői
Вільховатий Kiscserjés Rahói
Вільховиця Olhovica Munkácsi
Вільшани Égermező Huszti
Вільшинки Egreshát Perecsenyi
Вінкове Vinkó Munkácsi
Вовкове Ungordas Ungvári
Вовчий Vocsitelep Szolyvai
Водиця Kisapsa Rahói
Воловець Volóc Járási központ
Воловиця Beregpálfalva Ilosvai
Волосянка Hajasd Nagybereznai
Вонігове Vajnág Técsői
Ворочеве Kapuszög Perecsenyi
Вучкове Vucskómező Ökörmezői
Гайдош Nagygajdos Ungvári
Галабор Halábor Beregszászi
Галоч Gálocs Ungvári
Гандеровиця Klastromfalva Munkácsi
Ганичі Gánya Técsői
Ганьковиця Kisanna Szolyvai
Гать Gát Beregszászi
Герцівці Hegyrét Munkácsi
Гетен Hetyen Beregszászi
Гетиня Tiszahetény Nagyszőlősi
Геча Mezőgecse Beregszászi
Глибоке Mélyút Ungvári
Глибокий Потік Szorospatak Técsői
Глиняний Hlinyáni Técsői
Говерла Hoverla Rahói
Голубине Galambos Szolyvai
Голятин Tarfalu Ökörmezői
Гонцош Gancos Huszti
Горб Gorb Ökörmezői
Горбки Rákospatak Nagyszőlősi
Горбок Kissarkad Ilosvai
Горінчеве Herincse Huszti
Горонглаб Kisharangláb Beregszászi
Горонда Gorond Munkácsi
Грабове Szidorfalva Munkácsi
Гребля Felsőkaraszló Ilosvai
Грибівці Gombás Munkácsi
Груники Grunyiki Técsői
Грушеве Szentmihálykörtvélyes Técsői
Гудя Gödényháza Nagyszőlősi
Гукливий Zúgó Volóci
Гуняді Hunyadi Beregszászi
Гусний Erdőludas Nagybereznai
Гут Gút Beregszászi
Гута Unghuta Ungvári
Данилівка Danilovka Beregszászi
Данилове Husztsófalva Huszti
Дейда Beregdéda Beregszászi
Демечі Dimicső Ungvári
Дерцен Dercen Munkácsi
Дешковиця Deskófalva Ilosvai
Дібрівка Dubrovka Ilosvai
Діброва Alsóapsa Técsői
Дівичне Forgolány Nagyszőlősi
Діл Hegyfok Ökörmezői
Ділове Terebesfehérpatak Rahói
Ділок Beregpapfalva Munkácsi
Ділок Blizsnigyilok Huszti
Добрік Dobrikdűlő Rahói
Добрянське Nyágova Técsői
Довге Dolha Ilosvai
Довге Поле Unghosszúmező Ungvári
Домашин Domafalva Nagybereznai
Домбоки Dombokpuszta Munkácsi
Доробратове Drágabártfalva Ilosvai
Драгиня Draginya Munkácsi
Драгове Kövesliget Huszti
Драчини Újtövisfalva Szolyvai
Дротинці Tiszaszirma Nagyszőlősi
Дуби Dubi Ilosvai
Дубине Dubina Munkácsi
Дубове Dombó Técsői
Дубринич Bercsényifalva Perecsenyi
Дубрівка Cserhalom Ilosvai
Дубрівка Dubrovka Técsői
Дубрівка Ungtölgyes Ungvári
Дулове Dulfalva Técsői
Дунковиця Nyíresújfalu Ilosvai
Дусина Zajgó Szolyvai
Дюла Szőlősgyula Nagyszőlősi
Дякове Nevetlenfalu Nagyszőlősi
Есень Eszeny Ungvári
Жборівці Rónafalu Munkácsi
Жденіеве Szarvasháza Volóci
Жнятине Izsnyéte Munkácsi
Жовтневе Zsovtneve Huszti
Жорнава Malomrét Nagybereznai
Жукове Zsukó Munkácsi
Зaрічне Tulanagyágtelep Huszti
Заболотне Sárdik Ilosvai
Заболоття Fertősalmás Nagyszőlősi
Забрідь Gázló Huszti
Забрідь Révhely Nagybereznai
Завадка Kiscsongova Volóci
Завбуч Kistar Perecsenyi
Заверхня Кичера Nagycserjés Ökörmezői
Завидове Dávidfalva Munkácsi
Завийка Határvölgy Ökörmezői
Завосина Szénástelek Nagybereznai
Загаття Hátmeg Ilosvai
Загорб Határhegy Nagybereznai
Загорб Határhegy Ökörmezői
Задільське Rekesz Volóci
Залом Szakadék Huszti
Залужжя Beregkisalmás Munkácsi
Запереділля Gombástelek Ökörmezői
Запсонь Zápszony Beregszászi
Зарічеве Drugetháza Perecsenyi
Заріччя Alsókaraszló Ilosvai
Затисівка Csomafalva Nagyszőlősi
Затишне Tasnád Beregszászi
Збини Izbonya Volóci
Зняцеве Ignéc Munkácsi
Золотареве Ötvösfalva Huszti
Зубівка Beregfogaras Munkácsi
Іванівці Iványi Munkácsi
Івашковиця Iváskófalva Ilosvai
Іза Iza Huszti
Ізки Iszka Ökörmezői
Ільківці Ilkó Munkácsi
Ільниця Ilonca Ilosvai
Імстичеве Misztice Ilosvai
Ірлява Ungsasfalva Ungvári
Іршава Ilosva Járási központ
Кайданове Kajdanó Munkácsi
Калини Alsókálinfalva Técsői
Каллів Kálovi Huszti
Кальник Beregsárrét Munkácsi
Кам'яниця Ókemence Ungvári
Кам'янське Beregkövesd Ilosvai
Канора Kanora Volóci
Карачин Karácsfalva Nagyszőlősi
Карпати Beregvár Munkácsi
Карповтлаш Kárpótlás Huszti
Каштанове Vadastanya Beregszászi
Кваси Tiszaborkút Rahói
Квасове Kovászó Beregszászi
Келечин Kelecsény Ökörmezői
Кендерешів Kendereske Munkácsi
Керецьки Kerecke Szolyvai
Кибляри Köblér Ungvári
Кідьош Kígyós Beregszászi
Кінлодь Kinlódj Munkácsi
Кінчеш Kincsestanya Ungvári
Кіреші Kőrösös Huszti
Кічерели Kicserela Huszti
Кічерний Nagycserjés Volóci
Кленовець Frigyesfalva Munkácsi
Климовиця Kelemenfalva Ilosvai
Клинове Akli Nagyszőlősi
Клиновецька Гора Aklihegy Nagyszőlősi
Клочки Lakatosfalva Munkácsi
Ключарки Várkulcsa Munkácsi
Клячанове Klacsanó Munkácsi
Княгиня Csillagfalva Nagybereznai
Кобалевиця Gálfalva Ilosvai
Кобилецька Поляна Gyertyánliget Rahói
Колодне Darva Técsői
Колочава Alsókalocsa Ökörmezői
Кольчине Kölcsény Munkácsi
Комсомольськ Németmokra Técsői
Концове Koncháza Ungvári
Копашневе Gernyés Huszti
Копинівці Nagymogyorós Munkácsi
Коритняни Kereknye Ungvári
Королеве Királyháza Nagyszőlősi
Косино Kockaszállás Munkácsi
Косів Верх Koszóver Ökörmezői
Косівська Поляна Kaszómező Rahói
Косонь Mezőkaszony Beregszászi
Костева Пастіль Nagypásztély Nagybereznai
Костилівка Barnabás Rahói
Кострина Csontos Nagybereznai
Костринська Розтока Alsó- és Felsőroztoka Nagybereznai
Котельниця Katlanfalu Volóci
Кошелеве Keselymező Huszti
Крайне Kálló Huszti
Крайникове Mihálka Huszti
Крайня Мартинка Végmártonka Ilosvai
Красна Tarackraszna Técsői
Крива Nagykirva Técsői
Крива Tiszakirva Huszti
Кривий Krivi Huszti
Крите Fedelesfalva Munkácsi
Кричове Kricsfalu Técsői
Круглий Körtelep Rahói
Кузьмине Beregszilvás Munkácsi
Кутлаш Kutlas Huszti
Кучава Németkucsova Munkácsi
Кушниця Kovácsrét Ilosvai
Куштановиця Kustánfalva Munkácsi
Лавки Lóka Munkácsi
Лазещина Mezőhát Rahói
Лази Lázi Técsői
Лази Timsor Volóci
Лалове Beregleányfalu Munkácsi
Латірка Latorczafő Volóci
Лецовиця Kislécfalva Munkácsi
Липецька Поляна Lipcsemező Huszti
Липовець Hárs Perecsenyi
Липовець Hárspatak Huszti
Липча Lipcse Huszti
Лисичеве Rókamező Ilosvai
Лікіцари Kurucvár Perecsenyi
Лінці Unggesztenyés Ungvári
Лісарня Erdőpatak Munkácsi
Лісковець Lengyelszállás Ökörmezői
Лоза Füzesmező Ilosvai
Лозянський Cserjés Ökörmezői
Локіть Nagyábránka Ilosvai
Лопухів Brusztura Técsői
Лопушанка Lombos Szolyvai
Лопушне Leveles Ökörmezői
Лохове Beregszőllős Munkácsi
Лубня Kiesvölgy Nagybereznai
Луг Ligetes Nagybereznai
Луг Lonka Rahói
Луги Laposmező Rahói
Лукове Lukova Ilosvai
Лумшори Rónafüred Perecsenyi
Лунка Kislonka Huszti
Люта Havasköz Nagybereznai
Ляхівці Lehóc Ungvári
Мaле Попове Papitanya Beregszászi
Майдан Majdánka Ökörmezői
Макарове Makarja Munkácsi
Мала Бігань Kisbégány Beregszászi
Мала Добронь Kisdobrony Ungvári
Мала Копаня Alsóveresmart Nagyszőlősi
Мала Мартинка Mártonka Szolyvai
Мала Розтока Felsőhatárszeg Ilosvai
Мала Уголька Kisugolyka Técsői
Малий Березний Kisberezna Nagybereznai
Малий Раковець Kisrákóc Ilosvai
Малі Геївці Kisgejőc Ungvári
Малі Селменці Kisszelmenc Ungvári
Матієве Mátyfalva Nagyszőlősi
Маюрки Majorka Perecsenyi
Медведівці Fagyalos Munkácsi
Медвежий Medvefalva Huszti
Мерешор Rókarét Ökörmezői
Микулівці Kismogyorós Munkácsi
Минай Minaj Ungvári
Мирча Mércse Nagybereznai
Мідяниця Medence Ilosvai
Міжгір'я Ökörmező járási központ
Модьорош Mogyorós Huszti
Мокра Mokra Perecsenyi
Монастирець Monostor Huszti
Мочола Macsola Beregszászi
Мужієве Nagymuzsaly Beregszászi
Мукачеве Munkács Ter. alárend., járási központ
Нанкове Husztköz Huszti
Невицьке Nevicke Ungvári
Негрове Maszárfalva Ilosvai
Негровець Felsőkalocsa Ökörmezői
Неліпине Hársfalva Szolyvai
Нересниця Nyéresháza Técsői
Нижне Солотвино Alsószlatina Ungvári
Нижнє Болотне Alsósárad Ilosvai
Нижнє Селище Alsószeliscse Huszti
Нижні Ворота Alsóverecke Volóci
Нижні Ремети Alsóremete Beregszászi
Нижній Бистрий Alsóbisztra Huszti
Нижній Коропець Alsókerepec Munkácsi
Нижній Студений Alsóhidegpatak Ökörmezői
Нове Давидкове Újdávidháza Munkácsi
Нове Клинове Aklitanya Nagyszőlősi
Нове Село Tiszaújhely Nagyszőlősi
Новобарове Újbárd Técsői
Новоселиця Kisrétfalu Munkácsi
Новоселиця Sósfalu Nagyszőlősi
Новоселиця Taracújfalu Técsői
Новоселиця Tarújfalu Ökörmezői
Новоселиця Újkemence Perecsenyi
Обава Dunkófalva Munkácsi
Облаз Forduló Huszti
Ожоверх Magastető Huszti
Округла Kerekhegy Técsői
Олександрівка Ósándorfalva Huszti
Оленеве Szarvaskút Szolyvai
Олешник Szőlősegres Nagyszőlősi
Онок Ilonokújfalu Nagyszőlősi
Оноківці Felsődomonya Ungvári
Оріховиця Rahonca Ungvári
Оросієве Sárosoroszi Beregszászi
Осава Darázsvölgy Huszti
Осій Szajkófalva Ilosvai
Павлове Kispálos Szolyvai
Павшин Pósaháza Munkácsi
Паладь Комарівці Palágykomoróc Ungvári
Палло Palló Ungvári
Пасіка Kishídvég Szolyvai
Пастілки Kispásztély Perecsenyi
Пацканьове Patakos Ungvári
Пашківці Hidegrét Volóci
Перехресний Pereháza Volóci
Перехрестя Tiszakeresztúr Nagyszőlősi
Перечин Perecseny Járási központ
Петрівка Szernyehát Ungvári
Петрове Tiszapéterfalva Nagyszőlősi
Петрушів Petrusó Técsői
Пещера Pescsera Técsői
Пилипець Fülöpfalva Ökörmezői
Підвиноградів Szőlősvégardó Nagyszőlősi
Підгірне Oláhcsertész Ilosvai
Підгорб Hegyfark Ungvári
Підплеша Pelesalja Técsői
Підполоззя Vezérszállás Volóci
Підчумаль Podcsumály Ökörmezői
Пістрялове Pisztraháza Munkácsi
Плав'я Zsilip Szolyvai
Плаюць Plajuc Rahói
Плоскановиця Ploszkánfalva Munkácsi
Плоске Dombostelek Szolyvai
Плоский Потік Pataktanya Szolyvai
Подішор Podisor Técsői
Подобовець Padóc Ökörmezői
Поляна Gernyésmező Huszti
Поляна Polena Szolyvai
Полянська Гута Mezőhuta Perecsenyi
Попове Csonkapapi Beregszászi
Порошкове Poroskő Perecsenyi
Посіч Poszics Huszti
Потік Bükköskő Ökörmezői
Поточок Kispatak Huszti
Приборжавське Zárnya Ilosvai
Пригідь Prihud Técsői
Присліп Pereszlő Ökörmezői
Притисянське Csonkás Nagyszőlősi
Противень Félszeg Huszti
Пузняківці Szarvasrét Munkácsi
Пушкіне Puskino Nagyszőlősi
Ракове Rakó Técsői
Ракове Rákó Perecsenyi
Ракош Rákos Huszti
Ракошин Beregrákos Munkácsi
Ратівці Rát Ungvári
Рафайновe Rafajnaújfalu Beregszászi
Рахів Rahó Járási központ
Рекіти Rekettye Ökörmezői
Репінне Repenye Ökörmezői
Рівне Rovne Técsői
Річка Kispatak Ökörmezői
Родниківка Beregforrás Szolyvai
Родникова Гута Forráshuta Szolyvai
Розівка Ketergény Ungvári
Розтока Alsóhatárszeg Volóci
Розтока Rosztoka Ökörmezői
Розтоки Nyilas Rahói
Розтоцька Пастіль Felsőpásztély Nagybereznai
Рокосів Rakasz Huszti
Ромочевиця Romocsfalva Munkácsi
Росішка Rászocska Rahói
Росош Kopár Szolyvai
Росош Rosszos Técsői
Ростов'ятиця Rosztovátovci Munkácsi
Руня Runya Técsői
Руська Долина Oroszvölgy Nagyszőlősi
Руська Кучава Oroszkucsova Munkácsi
Руська Мокра Oroszmokra Técsői
Руське Orosztelek Munkácsi
Руське Поле Úrmező Técsői
Руський Мочар Oroszmocsár Nagybereznai
Руські Геївці Oroszgejőc Ungvári
Руські Комарівці Oroszkomoróc Ungvári
Ряпідь Rápigy Huszti
Сасівка Szászóka Szolyvai
Сасове Szálláspatak Técsői
Сасове Tiszaszászfalu Nagyszőlősi
Свалява Szolyva járási központ
Свалявка Szvalyavka Perecsenyi
Свобода Szvoboda Ökörmezői
Середнє Szerednye Ungvári
Середнє Водяне Középapsa Rahói
Серне Szernye Munkácsi
Синевир Alsószinevér Ökörmezői
Синевирська Поляна Felsőszinevér Ökörmezői
Синяк Kékesfüred Munkácsi
Сіль Sóslak Nagybereznai
Сільце Beregkisfalud Ilosvai
Сімер Ószemere Perecsenyi
Сімерки Újszemere Perecsenyi
Сітний Szitni Rahói
Скотарське Kisszolyva Volóci
Слоповий Szlopony Huszti
Смерекове Szemerekő Nagybereznai
Смологовиця Kisábránka Ilosvai
Собатин Szombati Ilosvai
Сойми Vízköz Ökörmezői
Сокирниця Szeklence Huszti
Соловка Szalóka Ungvári
Соломонове Tiszasalamon Ungvári
Солоне Királyvölgy Técsői
Солотвино Aknaszlatina Técsői
Солочин Királyfiszállás Szolyvai
Сопки Szopkó Ökörmezői
Софія Zsófiafalva Munkácsi
Ставне Fenyvesvölgy Nagybereznai
Станове Szánfalva Munkácsi
Становець Sztanovec Huszti
Старе Давидкове Ódávidháza Munkácsi
Стеблівка Száldobos Huszti
Стебний Domhát Rahói
Сторожниця Őrdarma Ungvári
Страбичове Mezőterebes Munkácsi
Стригальня Fenyvesvölgy Ökörmezői
Стримба Almáspatak Rahói
Стрипа Sztrippa Ungvári
Стричава Eszterág Nagybereznai
Стройне Malmos Szolyvai
Стужиця Patakófalu Nagybereznai
Сускове Szuszkóújfalu Szolyvai
Суха Szuha Ilosvai
Сухий Szárazpatak Ökörmezői
Сухий Szuhapatak Nagybereznai
Сюрте Szürte Ungvári
Сюрюк Szurjuk Huszti
Тарасівка Tereselpatak Técsői
Тарнівці Ungtarnóc Ungvári
Текове Tekeháza Nagyszőlősi
Теребля Talaborfalu Técsői
Тересва Taracköz Técsői
Тернове Kökényes Técsői
Тибава Havasalja Szolyvai
Тийглаш Kistéglás Ungvári
Тисаашвань Tiszaásvány Ungvári
Тисолове Tiszaló Técsői
Тихий Tiha Nagybereznai
Тишів Csendes Volóci
Тісаагтелек Tiszaágtelek Ungvári
Тісауйфалу Tiszaújfalu Ungvári
Тітківці Titokvölgy Ökörmezői
Тополин Topolin Huszti
Топчине Topcsino Técsői
Торунь Toronya Ökörmezői
Тросник Tiszasásvár Nagyszőlősi
Тростянець Trosztyanec Rahói
Тростяниця Nádaspatak Munkácsi
Туриця Nagyturjaszög Perecsenyi
Турички Kisturjaszög Perecsenyi
Тур'ї Ремети Turjaremete Perecsenyi
Тур'я Бистра Turjasebes Perecsenyi
Тур'я Пасіка Turjavágás Perecsenyi
Тур'я Поляна Turjamező Perecsenyi
Тюшка Csuszka Ökörmezői
Тячів Técső Beregszászi
Тячівка Kistécső Técsői
Угля Uglya Técsői
Ужгород Ungvár Ter. alárend., ter. és járási székheky
Ужок Uzsok Nagybereznai
Уклин Aklos Szolyvai
Усть- Чорна Királymező Técsői
Фанчикове Fancsika Nagyszőlősi
Фонтиняси Fontenyásza Técsői
Форнош Fornos
Хижа Kistarna Nagyszőlősi
Хмелів Komlós Rahói
Хмільник Komlós Ilosvai
Холмець Korláthelmec Ungvári
Холмовець Hömlöc Nagyszőlősi
Холмок Homok Ungvári
Худлове Horlyó Ungvári
Хуст Huszt Ter. alárend., járási központ
Хустець Husztecpatak Huszti
Циганівці Cigányos Ungvári
Чабанівка Bacsó Ungvári
Чабин Csabina Munkácsi
Часлівці Császlóc Ungvári
Чепа Csepe Nagyszőlősi
Червеневе Cserlenő Munkácsi
Червоне Cservona Ungvári
Череївці Cserház Munkácsi
Черник Csernik Szolyvai
Чертіж Csertés Huszti
Чертіж Ungcsertész Ungvári
Четфалва Csetfalva Beregszászi
Чикош Горонда Csikósgorond Beregszászi
Чинадієве Szentmiklós Munkácsi
Чома Tiszacsoma Beregszászi
Чомонин Csongor Munkácsi
Чоп Csap Ungvári
Чопівці Csapolc Munkácsi
Чорна Csarnatő Nagyszőlősi
Чорна Тиса Feketetisza Rahói
Чорний Потік Feketepatak Nagyszőlősi
Чорний Потік Kenézpatak Ilosvai
Чорноголова Sóhát Nagybereznai
Чорнотисів Feketeardó Nagyszőlősi
Чумалеве Csománfalva Técsői
Шаланки Salánk Nagyszőlősi
Шаян Saján Huszti
Шенборн Alsóschönborn Munkácsi
Широке Felsősárad Nagyszőlősi
Широке Siróka Huszti
Широкий Луг Széleslonka Técsői
Шишлівці Sislóc Ungvári
Шкурятівці Bereghalmos Munkácsi
Шом Beregsom Beregszászi
Щасливе Szerencsefalva Munkácsi
Щербовець Beregsziklás Volóci
Яблунів Beregnagyalmás Munkácsi
Яблунівка Fenes Huszti
Яківське Jakuszki Szolyvai
Ялове Jávor Volóci
Яноші Makkosjánosi Beregszászi
Ярок Árok Ungvári
Ясіня Kőrösmező Rahói

 

A névjegyzék 2002-ben készült. Forrrás (vps)

Ukrán-magyar helységnévjegyzék

település, helységnév, kárpátalja, magyar név, kárpátaljai ukrán falvak, ruszin nyelv, falunevek

Hatajkodom a Nemzeti Szövegtárban

Kárpátaljai Nyelvi Korpusz

google-kereses.jpgKeresésben a Google az első. De lehetségesek speciális keresések is. Pl. a hatajkodik szóra, jelentésére.

Még nincs egy hónapja, hogy immár működik, azaz "kereshető", kutatói és egyéni célokra ingyenesen használható a Magyar Nemzeti Szövegtár. A projektum fontos mozzanata, hogy a nemzeti nyelvi korpusz kiegészült a határon túli magyarság szóállományával. A pontosság kedvéért idézek az MNSZ honlapjáról:

"A Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSZ) munkálatai 1998 elején kezdődtek el a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Korpusznyelvészeti Osztályán Váradi Tamás vezetésével. A cél egy 100 millió szavas szövegkorpusz létrehozása volt, amely lehetőségeihez mérten reprezentatívan tartalmazza a mai magyar nyelv jellegzetes megnyilvánulásait. A munkálatok 2002-től a Kárpát-medencei Magyar Nyelvi Korpusz projekt keretében kiegészültek a teljes Kárpát-medence magyar nyelvhasználatára kiterjedő gyűjtéssel. Itt a cél egy 15 millió szavas határon túli korpusz létrehozása volt. "

Ebből a 15-ből mintegy 3 millió szót tesz ki a kárpátaljai állomány. Ennek felgyűjtését és feldolgozását a beregszászi főiskola fiatal kutatói végezték. A dolog nem kis mértékben érint engem is, hiszen, mint olvasható is egy 2003-as anyagban, a Kárpátaljai Nyelvi Korpusz forrásai között az itteni sajtóorgánumok mellett egyedüli magánszemélyként és íróként én szereplek, a szépirodalmi részt az én szövegeim alapján állították össze. Ez persze nem különösebb dicsőség és leginkább csak praktikus okai vannak: egyfelől a helybéi magyar írók közül csupán nekem van honlapom, ahonnan gyűjteni lehetett, másfelől egyedül én tudtam egymillió karakternyi digitális szépirodalmi szöveget kérésükre átadni (két regény, novellák, versek). Így hát kis nagyzolással és túlzással szólva a Nemzeti Szövegtárban a kárpátaljai szépirodalmat az én életművem képezi.

Tegnap kerítettem rá alkalmat, hogy a projektum működését kipróbáljam. A nyitó oldalról indulva bárki regisztrálhatja magát, csak ezután lehet használni a Keresés opciót (jobb hasáb). (A rendszer számos finomítást tesz lehetővé, mód van a régiók, nyelvi tétegek vagy szófajok szerinti szűrésre.) Beléptem és töprengeni kezdtem, vajon melyik lenne az a magyar szó, amely sehonnan máshonnan, csupán és kizárólag az én valamelyik írásomból kerülhetett be a több mint 187 millió szót tartalmazó Nemzeti Szövegtárba. Kis gondolkodás után ezt a szót ütöttem be: hatajkodik. A rendszer mindössze két találatot adott ki. A találat előtti kis sorszámra húzva az egeret lehívható a forrást. Ha a keresett szó szövegkörnyezetéből ("Olyankor óbégat, hatajkodik... Vagy ha nagyon éhes") nem jöttem volna rá, megbizonyosodhattam arról, hogy minkét találat az én Álomszarvas c. novellámból való, épp csak a második esetben nem a novella, hanem a kötet van feltüntetve. No, innen nem volt megállás, még egy órát játszadoztam a rendszerrel. Közben megállapítottam, írói leleményeimet, szóalkotásaimat kiszűrték. Az összmagyar nyelvi korpuszban nincs benne a nálam novellacímben szereplő álomszarvas, mézeskönyv vagy főilluminátor. Több olyan szót is találtam, amelyet a feldolgozott anyagban rajtam kívül alig használtak mások (Tarantella, nirvána, visszaszületés), de elég sokáig keresgéltem, amíg újra olyanra bukkantam, amely kizárólag nálam fordul elő. Ez volt: kanyarításnyit.

___________________________

Hatajkodik jelentése

Hangosan, erőszakosan ágál, követel, dühöng, felindulva győzködik, bizonygat vagy kifogásol

Egyéb lehetséges jelentések (egyben szinonimák): tülekszik, hadakozik, ölre megy, ökölre megy, tusakodik, viaskodik, tülekedik, dúl-fúl, mérgelődik, morog, tombol, tajtékzik

Frissítés. Hatajkodik kulcsszóval a Google engem hoz az első helyre. Hatajkodás, hatajkodó

Egyetemesség vagy regionalitás?

az szöveg az interjú a kárpátaljai magyar irodalomról kulcsszóval a Google-találatok első oldalára került -

Komlós Attila

Egyetemesség vagy regionalitás?

– beszélgetés Balla D. Károllyal a kárpátaljai magyar irodalomról –

        Olvasók, írók és tudós kutatók egyaránt felteszik időről időre (maguknak és egymásnak) a kérdést: vajon nemzeti irodalmunkat egységes egészként kell-e, lehet-e értelmeznünk, eközben megemlítve, hogy egyes alkotói és orgánumai az államhatárokon túl működnek, avagy helyesebb, ha úgy tekintünk rá, mint az egyes régiók több-kevesebb önállóságot mutató literatúráinak összességére. Ám akár az egyetemesség, akár a regionalitás koncepciójából induljunk is ki, a legnagyobb gondban leszünk, ha a kárpátaljai magyar irodalom létéről vagy nemlétéről kell véleményt alkotnunk.


Vajon hogyan vélekedik erről Balla D. Károly, akit Ungváron, egy családi ház padlásszobájából kialakított írói műhelyében kerestem fel, tudván, hogy nem csupán kisebbségi közegben élő íróként foglalkoztatja ez a kérdés, hanem tanulmányaiban, esszéiben is igyekszik előítéletektől és illúzióktól mentes korképet adni a régió kultúrájáról, szellemi életéről.

     – A probléma felvetése nagyon is indokolt, ha ugyanis kiindulási pontunk az, hogy nemzeti irodalmunk egyetemes, akkor meg kellene neveznünk azokat a (nyelvi azonosságon túlmutató!) ismérveket, amelyek alapján a kárpátaljai magyar irodalom ezen egyetemesség integráns részének tekinthető. Ilyen kritériumok azonban vagy nincsenek vagy mondvacsináltak! A hosszú évtizedeken keresztül elszigetelten fejlődő (fejlődő?) kárpátaljai magyar irodalom igen jelentősen elhasonult, elidegenült az anyaországitól, óriási fáziskésésben van, akkorák a torzulásai és olyan súlyosak a hiányai, hogy nézetem szerint alkalmatlan az integrálódásra (e kérdéssel több korábbi tanulmányomban is foglalkoztam)*. [* Többségük megtalálható a Társaságunk által kiadott A hontalanság metaforái (Bp., 2000) c. Balla D. Károly-kötetben (A szerk.)]Ha a másik elképzelés, a regionalitás felől közelítünk, azaz úgy gondoljuk, hogy a magyar irodalom valami többpólusú, többcentrumú alakulat, akkor nyilvánvalóan egyik centrumának és a köréje írható tartománynak a kárpátaljai magyar irodalmat kellene tekintenünk – ám ez a feltevés az előbbinél is képtelenebb, mert azt, hogy kárpátaljai magyar irodalom nincs, még mindig könnyebb bizonyítani, mint azt, hogy van. A vanhoz ugyanis olyan ismertetőjegyeket kellene egymás mellé sorakoztatni, amelyekkel sajnos nem rendelkezünk. Sokkal könnyebb a dolgunk, ha a nincs bizonyító argumentumait kezdjük sorolni: a kárpátaljai magyar irodalomnak gyakorlatilag nincsenek (vagy igen szegényesek) a századokra visszanyúló hagyományai (szellemi és civilizációs szempontból mindig peremterületnek, provinciának számított); hiányoztak az összmagyar mércével is mérhető tehetségei; évtizedeken keresztül – a II. világháborút követően – nem voltak fórumai, műhelyei, iskolái – ami pedig volt, az vagy a pártos kommunista ideológia szorításában működött vagy a szovjet valóságtól történő elidegenedése miatt azonnal felszámolták; nem alakult ki az irányzatok sokfélesége; elkerülték vidékünket az izmusok, korántsem teljes a műfajok és műnemek skálája: alig van kritikai irodalmunk, dráma-, esszéirodalmunk; nincs sem vizuális-, sem hangköltészetünk, soha nem rendeztek még e tájékon irodalmi installációt vagy happeninget; hiányzik a nívós irodalmi humor; soha nem jelent még meg Kárpátalján utópista és sci-fi mű vagy a közelmúltnál messzibb távlatokba tekintő történelmi regény; nem áll rendelkezésünkre sem a kárpátaljai magyar irodalom bibliográfiája, sem egy korszerű, a mai helyzetet problémáiban megragadó monográfia (az egyetlen ilyen jellegű összefoglalás, a nyíregyházi Pál György úttörő munkája már 1990-es megjelenése pillanatában elavultnak volt tekinthető), az utolsó használható összefoglaló antológiánk az 1988-ban lezárt kézirat állapotát mutatja és a még óvatoskodó szerkesztés nyomait viseli; stb., stb. Félő, hogy a negatívumok lennének túlsúlyban az esetben is, ha a megszületett művek nívóját, esztétikai értékét vonnánk szigorú vizsgálat alá: könnyen kiderülhetne, hogy az itt keletkezett szépírói termékek közül alig akad (talán nincs is?) olyan, amelynek igazi művészi hozadéka, netán irodalomtörténeti jelentősége lenne. A „jó”, esetleg „kitűnő”, „remekbe szabott” versek és prózák leginkább csak ahhoz képest azok, hogy hol írattak: még a legkiválóbbnak tartottakat is inkább a szerző földrajzi helye, a körülmények felhajtó ereje, a bennük foglalt tragikus tartalom vagy az izgalmas tényanyag emeli magasba, nem az esztétikum. Ám számszerűleg ezeket az alkotásokat is messze felülmúlja a gyenge, hitvány, összecsapott, nem ritkán ordítóan dilettáns munkák halmaza, amelyek – durva egyszerűsítéssel – korábban a kommunista eszméket, a pártot és annak vezetőit dicsőítették, most meg a sorverést panaszolják fel és a „kisebbségi tipródás” motívumait variálják hősies pózokban és izzadságszagú elszántsággal.  

   A kép meglehetősen riasztó… Annak a mostani állításának azonban, hogy nincsenek, nem voltak a régiónak jelentős író-személyiségei, némileg ellentmond a tény: nem egy írásában (recenzióikban és verselemzésekben) éppen Ön elemezte behatóan Kovács Vilmos, Vári Fábián László, Nagy Zoltán Mihály, Finta Éva vagy Füzesi Magda írói teljesítményét, illetve egy-egy művét, rámutatott ezek művészi értékére… Ezen felül tanulmányaiban nem egyszer sorra vette Kárpátalja írógenerációit, és ezek a felsorolások egyáltalán nem tűntek szegényesnek. Kérhetném-e arra, hogy ezt a számbavételt most újra megtegye?

     – Szívesen, ha megengedi, hogy közben a jegyzeteimbe belelapozzak; szeretném ugyanis egy-egy évszámmal, könyvcímmel hozzásegíteni az interjú majdani olvasóit a tájékozódáshoz…

     Kezdeném pedig azzal, hogy vidékünkön, a négy történelmi magyar vármegye (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros) területén Trianon után létrejött, majd 1945-ben a Felvidéktől is elválasztott, a Szovjetunió kötelékébe szakadt Kárpátalján a II. világháborút követő években mindössze három magyar író élt: Sütő Kálmán (1910-1996) parasztköltő, Sándor László (1909–1993) művészettörténész szakíró, a budapesti hajdani Gorkij Könyvtár későbbi főigazgatója, és a néhány évig Beregszászban időző, későbbi Kossuth-díjas költő: Győry Dezső (1900–1974). E réven őket akár a kár­pátaljai magyar irodalom „nulladik nemzedékének” is nevezhetnénk, ám generációt mégsem alkottak, már csak azért sem, mert Győry már 1949-ben repatriált, s ezt tette 1962-ben Sándor László is. Így a folytonosságot a múlt és jelen között évtizedeken át a nemrégiben nyolcvanhat esztendősen elhunyt beregsomi népi poéta, Sütő Kálmán testesítette meg: az egyetlen olyan alkotó, aki az újabb írórajok indulása idején háború előtt megjelent kötetet tudott maga mögött (Lelkeket jöttem venni, 1936).

      Aztán az 1944/45-ös államfordulat és a sztálini önkény e régióra is kiterjedő expanziója következtében a kárpátaljai magyarságra a kollektív bűnösség vádja vetült, és a magyar intézményrendszer maradéktalan szétzúzása, a magyar lakosság megfélemlítése érthetően az írástudók elhallgatásával járt. Az évekig tartó kényszerű csendet az akkor Bakó László néven publikáló Balla László (1927–) verseskötete törte meg (Zengj hangosabban, 1951). Ezt követték a további Balla-kötetek, majd a különböző antológiák és almanachok (Új Hang, Szovjet Kárpátontúl, Kárpátok). Az ötvenes évek második felétől kezdődően már bizonyos irodalmi életről is beszélhetünk, és a hatvanas évek derekára nagy számú és lelkes írógárda állt össze. Később sokan elhallgattak, lemorzsolódtak közülük, ám néhányuk több megjelent kötetig is eljutott.

Ekkor indult Kovács Vilmos pályája is…

     – Igen, és róla külön is kell szólni. A mai napig legnagyobb hatású költőnk, a magyar nyelvterület valamennyi régiójában jól ismerik nevét. Kovács Vilmos (1927–1977) előbb versesköteteivel hívta fel magára az olvasók és a szakma figyelmét, majd 1965-ben megjelent, a kárpátaljai magyarság sorsregényének nevezett Holnap is élünk című, a forgalomból azonnal ki is vont könyvével a hivatalos kultúrpolitika haragját is „kiérdemelte”. Utolsó verseskötete Csillagfénynél [cím javítása, bdk, 2010]

címmel 1968-ban jelent meg életében; a kilencvenes években regényét újra kiadták és műveiből több válogatást is megjelentettek.

     Említsünk meg továbbá két novellista újságírót, Szenes (Kroh) Lászlót (1921–) és Lusztig Károlyt (1922–), a kisregényig is eljutott prózaírót, Csengeri Dezsőt (1926–1982), és a gyermekvers-író Szalai Borbálát (1926–).

     Az említettek képezik a kárpátaljai magyar irodalom első nemzedékét, mára azonban ez a generáció is főleg veszteségekkel számol: Kovács Vilmos ötvenévesen, Csengeri Dezső pedig ötvenhatévesen távozott el az élők sorából; Szenes László a hetvenes években Magyarországra, Lusztig Károly a kilencvenes évek derekán Izraelbe költözött, Szalai Borbála közel két évtizede nem jelentkezett új írással. Így hát, ahogy a „nulladik nemzedéket” is hosszú évtizedeken át egyetlen író reprezentálta, úgy ma is aktív íróként az elsőt is egyedül a mintegy félszáz különböző műfajú kötetet jegyző Balla László képviseli. (Az elmúlt évtizedben kortörténeti regény-folyamon dolgozik, ennek eddig 6 könyve jelent meg, a legutóbbi nemrégiben, már 2001-ben.)

     Még az ötvenes években, illetve a hatvanasok első felében indult egy „átmeneti nemzedék”, amelynek tagjait életkoruk vagy korai indulásuk alapján akár az elsőhöz – a későbbi irodalmi rajokhoz történt csatlakozásuk alapján pedig akár a másodikhoz is sorolhatnánk. Ehhez a generációhoz tartozik az ötvenhat évesen elhunyt Kecskés Béla (1941–1997), a ma is aktív Ferenczi Tihamér (1941–) és Balogh Miklós (1934–), illetve az időközben Magyarországra települt Györke Zoltán (1939–) és Balogh Balázs (1941–) (csak a kötettel rendelkező szépírókat említettem).

     A hatvanas évek második felében aztán új íróraj indult, szinte ugyanakkor, amikor a szlovákiai, romániai, sőt, az anyaországi magyar irodalom is megújulni látszott…

     – Igen, az a másodiknak nevezhető generáció sokkal kedvezőbb csillagzat alatt kezdhette pályáját. Ekkorra ugyanis valamelyest felengedett a nemzeti kisebbségekkel szemben táplált kincstári bizalmatlanság, kialakult a Kárpátaljai magyarság intézményrendszere is (a magyar tannyelvű iskolák száma 100 körül mozgott, 1963-ban magyar tanszék nyílt az Ungvári Egyetemen, 1965-től részben, majd 1967-től teljesen függetlenné vált a korábban fordításos magyar nyelvű napilap, a Kárpáti Igaz Szó), és az évtizedekig szenvedett kulturális hermetizáció is megszűnt: a hetvenes évektől előfizethetővé váltak a magyarországi lapok, folyóiratok, „idegen nyelvű” könyvesboltjainkban megjelentek és nagy választékban hozzáférhetővé váltak a Budapesten kiadott legfrissebb könyvek; ha nagy nehézségek árán is, de kialakulhattak a személyes kapcsolattartás kommunikációs vonalai is. Mintegy ez készítette elő a második nemzedék jelentkezését, amelynek tagjai két jól elkülöníthető rajban indultak. A hatvanas évek derekától főleg az említett egyetem magyar hallgatói körében és az ugyan fordításos, de olykor eredeti magyar anyagot is közlő Kárpátontúli Ifjúság c. lap holdudvarában kezdődött az első a szerveződés, amelynek először egy gépírásos irodalmi szamizdat (Együtt) lett az eredménye, majd megalakulhatott a Forrás Ifjúsági Stúdió, amely utóbbi névadója is lett (vesd össze: „forrásosok”) a javarészt fiatalokból álló alkotócsoportnak. Jelentősebb tagjai voltak: Balla Gyula (1948–2000), S. Benedek András (1947–), Györke László (1947–), Fodor Géza (1950–), (Vári) Fábián László (1951), Zselicki József (1949–), illetve a később már inkább a másik rajhoz (erről később külön beszélnék!) sorolt Füzesi Magda (1952–), Dupka György (1952–), továbbá a rendszeresen publikálni leginkább csak a 90-es években kezdő Balla Teréz (1951–) és Czébely Lajos (1950–). És vegyük sorra itt is veszteségeket: négyen Magyarországra települtek – Balla Gyula, S. Benedek András, Györke László, Balla Teréz –; közülük Balla Gyula ötvenkétévesen elhunyt. Szellemi vezérüknek, mesterüknek kezdettől Kovács Vilmost tekintették.

Mi jellemezte működésüket?

     – A Forrás fiataljai igyekeztek megszabadulni az irodalmunkra addig jellemző témabeli és műfaji korlátoktól. Túlléptek a sematizmuson, a magyar és európai műveltség hagyományaihoz igazodtak, felfedezték maguknak a vidék történelmi és szellemi örökségét, a néprajzi értékeket. Az érvényes kultúrpolitika ezt egy idő után nem nézhette jó szemmel, az alkotókat a szovjet valóságtól történt elidegenedéssel, dekadenciával vádolták, és a Forrás Stúdió egészét ért súlyos ideológiai bírálat lehetetlenné tette további működésüket.

     Az akkori napi sajtóban közzétett „ideológiai bírálatok” a mai olvasó számára elrettentő kordokumentumok, és híven tükrözik a szovjet kultúrpolitikának nemcsak a merevségét, hanem „oszd meg és uralkodj” gyakorlatát is…

 – Valóban, a hivatalos kultúrpolitika a számára nem kívánatos csoport felszámolásához és tagjainak későbbi elszigeteléséhez felhasználta a pozíciójuk révén elkötelezett magyar vezetőket, akik sajnos ebben – más területen kikényszeríthető engedmények reményében – hajlandóak voltak az együttműködésre. Készültek az akkor benyújtott kéziratokról írt elmarasztaló lektori jelentések (az említett Kovács Vilmos-regényről vagy a forrásosok Nádparipán c. antológiájáról), a pártsajtóban pedig megjelentek a súlyos kritikát tartalmazó cikkek. Utóbbiakat egyébként – éppen mint elrettentő példákat – többször újraközöltek a 90-es években kiadott kötetek dokumentum-mellékleteként, így olvashatók például Botlik József–Dupka György: Ez hát a hon… c. könyvében (Bp-Szeged, 1991.).

Mi történt a Forrás csoport felszámolása és Kovács Vilmos perifériára szorítása után?

 – „Ellensúlyozásaként” 1971-ben megalakult a József Attila Irodalmi Stúdió, mely újra „pártos alapokra” helyezte a legfiatalabbak fejlődését. Ám a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének irányítása alatt álló húsz-huszonöt fős közösség (amelyhez részben már az induláskor, részben később a Forrás legtöbb tagja is csatlakozott) rövidesen kinőtte a rá szabott kereteket, s ha nem is olyan látványosan, mint alig idősebb Forrás-béli elődeik, fokozatosan eltávolodtak a pártlap megkövetelte elvárásoktól. Ebben a később József Attila Alkotóközösségé átalakult műhelyben ívelt fel Füzesi Magda, Finta Éva (1954–), Dupka György, Horváth Sándor (1957–), Tárczy Andor (1954–), Imre Sándor (1953–), Kőszeghy Elemér (1960–), Bartha Gusztáv (1963–) pályája.

És Balla D. Károlyé is, aki a nyolcvanas évektől Dupka Györggyel és Horváth Sándorral társelnöke, majd elnöke lett a csoportnak…

 – Így igaz, de ennél fontosabb, hogy ez a szervezet keretül szolgált néhány idősebb pályatárs és a volt forrásosok működéséhez-publikálásához is (megemlítek – a teljesség igénye nélkül – néhány további nevet az önálló kötettel rendelkezők közül: Nagy Zoltán Mihály (1949–), Kecskés Béla, Balogh Balázs, Ferenczi Tihamér, Balla Teréz, Keresztyén Balázs (1949–), Vári Fábián László; ha némi távolságtartással is, de együttműködött e csoporttal Fodor Géza és Zselicki József is.) És a „földrajzi” veszteségek: Finta Éva, Imre Sándor, Balla Teréz Magyarországra költözött. Számos olyan szerzőt itt nem említettem, akik a 70-es, 80-as években aktívan publikáltak, de mostanra – úgy tűnik: véglegesen – elhallgattak. Bár verseik még fel-feltűnnek újságjaink hasábjain, szavalóversenyeken, sőt, jóval gyakrabban, mint a legutóbbi években jelentős sikereket elért fiatalabb pályatátrsaiké…

  Maradjunk még a múlt század (de furcsa kimondani!) 70-es, 80-as éveinél. A korabeli kiadványokból ítélve az akkori időszakban Kárpátalján igen pezsgő irodalmi élet folyt, ennek eseményeiről a számos irodalmi publikáció mellett rendszeresen hírt adott a sajtó.

  – Ez azért történhetett meg, mert a józsefattilásoknak kezdettől volt irodalmi fórumuk: a Kárpáti Igaz Szó hasábjain havonta közreadott Lendület, amelyet megjelenésének utolsó öt esztendejében (1984-1987) már folyóiratszerűen szerkesztettünk (a főszerkesztő Balla László ötlete nyomán a Lendület lapjait ki lehetett vágni az újságból; összefűzve az éves termést külön sajtóorgánumként lehetett kezelni). Ezt egészítették az újságoldalból ugyancsak kivágható és utólag összefűzhető kis versesfüzetek (tizennégy fiatal költő jutott így önálló „kötethez”), valamint a Kárpáti Kiadónál ötévenként megjelenő ifjúsági almanachok (A várakozás legszebb reggelén, 1972., Szivárványszínben, 1977., Lendület 1982.), amelyek 1987-től éves rendszerességűvé és egységes cíművé váltak (Évgyűrűk '88, '89., stb.; a sorozat 1991-ben szűnt meg). Túlnőve a szerkesztőségi kereteken, ahogy említettem, a közösség tagjai jelentős szervezőmunkát is végeztek, műhelymunkát is folytattak – igaz mindez az önképzőkörinél alig magasabb színvonalon zajlott, visszatekintve legalábbis így tűnik.

Mégis meghatározó szerepet játszott. Dupka György több írásában fogalmazott úgy, hogy ez a csoport a későbbi „értelmiségi mozgalom” előképének tekinthető…

  – Igen, a magyar alkotó értelmiség jelentős részét tömörítő, az írók, költők, újságírók mellett ekkorra már képző- és fotóművészeket, zenészeket is soraiba választó s így közel félszáz tagot számláló, mindmáig leghosszabb életű irodalmi csoport a nyolcvanas évek derekára-végére amolyan kulturális centrummá, és bizonyos tekintetben a későbbi politikai szerveződések bölcsőjévé vált. 1989-ben aztán megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség** [** P ár évvel később a KMKSZ-ből kiváltak és kiszorítottak megalakították a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét, amelynek első elnösége személyi összetételében valóban emlékeztetett a József Attila Alkotóközösség vezetői testületére, és célkitűzéseiben is szerepelt az alkotóművészek összefogása] ; a figyelem az irodalomtól a közélet felé fordult, egy évvel később 1990-es utolsó közgyűlésén a József Attila Alkotóközösség úgy számolódott fel, hogy a tagság – határozatképtelenség miatt – még a szervezet feloszlatását sem tudta kimondani. Ezzel együtt megszűntek a korábban a szervezeti élet fontos elemét képező (községi klubokban, könyvtárakban, iskolákban) tartott író-olvasó találkozók: helyüket a politikai gyűlések foglalták el. Megszűnt a Lendület, rövid időre átadva helyét egy általánosabb (tehát nem egyetlen alkotócsoporthoz kötődő) kulturális magazinnak, az Új Hajtásnak, amelyet aztán 1990-ben szintén megszüntettek a Kárpáti Igaz Szó akkori vezetői.

  Ha jól tudom, Kárpátalja legnagyobb példányszámú magyar periodikájának azóta sincs irodalmi rovata.

 – Nincs bizony! Sem irodalmi rovata, sem melléklete, s a kulturális rovat közleményei sem mondhatók éppenséggel irodalom-centrikusnak. Szépirodalmat szinte egyáltalán nem publikál a lap… 1991-ben előbb Vallani kell!, majd öt év szünet után 1997-ben Irodalom rovatcím alatt egy ideig újra közölt az újság havonta egy-egy nagyobb irodalmi-művelődési gyűjteményt; ám ezek szerkesztése átgondolatlan, esetleges volt, és egyik kezdeményezés sem mutatkozott életképesnek, így néhány megjelenés után sorra meg is szűntek. A lap mára csupán évi két-három alkalommal (a költészet napján, a magyar kultúra napján, esetleg karácsonykor vagy húsvétkor) közöl egy-egy szépirodalmi írást, főleg más orgánumokból átvett vagy sok-sok évvel korábbi szerzői kötetekből kiemelt verseket. Új novella, elbeszélés évek óta egyáltalán nem jelent meg a Kárpáti Igaz Szóban, mint ahogy irodalmi igénnyel készült riport, publicisztika vagy esszé sem. Témánk szempontjából egyedül az Olvasólámpa rovatcímmel közölt könyvismertetéseket említhetjük, amelyek azonban szerkesztői koncepció híján egybemossák az értékest az értéktelennel, nem ritkán semmiségek vagy dilettáns kiadványok kapnak túlzó elismerést, jelentős könyvek viszont nem egyszer visszhangtalanul maradnak (hacsak a szerző nem veszi a fáradtságot, s maga nem viszi be s teszi le a rovatvezető asztalára frissében megjelent kötetét). Nem értesülhet az olvasó a lapból az újabb írói kezdeményezésekről, még el-elvétve sem ad teret irodalmunk helyzetét elemző vagy bemutató írásoknak; nem folyik a lap hasábjain sem szakmai, sem olvasói vita semmilyen kulturális témában, és számomra érthetetlen (vagy nagyon is érhető?) módon a Kárpáti Igaz Szó egyáltalán nem vett a lap tudomást a 90-es években indult új generációról.

   Szeretném, ha őróluk külön is beszélne, most azonban térjünk vissza a nyolcvanas évek végére. Bár a napilap nyújtotta lehetőség akkor megszűnt, a kárpátaljai írók mégsem maradtak publikációs fórum nélkül, hiszen éppen Ön alapította meg Hatodik Síp címmel az 1944 utáni Kárpátalja első folyóiratát.

 – Ez 1989-ben történt és a Hatodik Sípnak 1993-ig voltam a főszerkesztője. (A lap kezdettől egy budapesti magánkiadó és egy kárpátaljai – korábban ungvári, ma a Penckófer János (1959–) vezette beregszászi – szerkesztőség gondozásában jelenik meg, névleg évente négy alkalommal, de – főleg az utóbbi időben – rendszertelenül és olykor évesnél is hosszabb késéssel, lapszám-elmaradással.) 1993-ban egy új kulturális lapot indítottam Pánsíp címmel; a korábban széles spektrumú, évente ötször megjelenő magazin az esztendők során előbb évi 3-4 alkalommal jelentkező irodalmi folyóirattá vált, majd antológiaszerűen szerkesztett éves almanachhá (UngBereg 1999; 2000; 2001) alakult (itt jegyzem meg, hogy ezek megjelenéséhez a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága többször is nyújtott segítséget).  Újabban pedig a Pánsíp az Interneten elérhető és havonta frissülő NetPánSíp digitális iratfolyamban találta meg folytatását. 1999-től egy részben kárpátaljainak tekinthető harmadik folyóirat is megjelenik Véletlen Balett címmel, erről azonban a harmadik generáció működését részletezve célszerűbb szólni.

 A 80-as 90-es évek fordulójára tehát adottak voltak a publikációs lehetőségek.

 – Annál is inkább, mert megtört a könyvkiadás állami monopóliuma. A Kárpáti Kiadó az ötvenes évektől kezdődően átlagosan évente csupán 2-3 eredeti magyar könyv megjelentetésére vállalkozott, míg az 1992-től alakult magánkiadók (Galéria, Intermix, Tárogató, Mandátum) az elmúlt évtized alatt körülbelül 300 (!) kiadványt rendeztek sajtó alá (tegyük hozzá: oroszlánrészt magyarországi intézményi-alapítványi – főként minisztériumi – támogatással). Ennek a „könyvrobbanásnak” sajnos negatív következményei is vannak: mindenki számára nyilvánvaló, hogy Kárpátalján nem volt 300 nívós, megjelentetésre érdemes kézirat, így – S. Benedek András képével élve – nemcsak az jelent meg, amit annak idején a fiók mélyére tettek, hanem az is, amit mellé: a szemétkosárba.

   A lehetőségek kitágulása azonban bizonyára közrejátszott abban, hogy a nyolcvanas évek utánpótlás-válsága után (hiszen, ha eddig nem említettem volna, működésének utolsó szakaszában a józsefattilások tábora alig néhány fiatal – mára zömmel le is morzsolódott vagy áttelepült – tollforgatóval bővült) a kilencvenes esztendőkben mintha új lendületet kapott volna irodalmi életünk. Erre a megállapításra több körülmény is következtetni enged. Először is újra írni és publikálni kezdtek a korábban más-más okok miatt elhallgatott költők (Kecskés Béla korai haláláig újra aktív lett, két könyve is megjelent, újra publikálni kezdett Balla Teréz, Zselicki József). Továbbá: életkorilag különböző nemzedékekhez tartozó, de a generációs csoportokhoz nem vagy csak lazán kötődő, egykorú pályatársaikhoz képest „későn induló”, alkotók léptek a színre. Újra csak a teljesség igénye nélkül: Czébely Lajos, Penckófer János, Berniczky Éva (1962–). Végül: – amire már nagyon vártunk – berobbant irodalmi életünkbe néhány tízen- és huszonéves fiatal is.

  Ez hogyan történt: voltak-e támogatóik, hol találtak publikációs fórumra?

  – Nagyjából a Hatodik Síp, majd a Galéria Kiadó és a Pánsíp körül kialakult szellemi műhely indította útjukra őket – pályázatok hirdetésével, az ifjú szerzőkkel történő „foglalkozással”, a publikációs tér biztosításával. Ők azok, akiket – bizonyos megszorításokkal – harmadik nemzedéknek nevezhetünk. Indulásukban jelentős szerepe volt annak a Galéria Kiadó meghirdette pályázatnak, amelyet kötettel még nem rendelkező és 30. évüket még be nem töltött fiatalok részére indított. A beérkezett anyagok nyomán 1993-ban megjelent a Razzia c. ifjúsági antológia, amely egy valódi nemzedék kibontakozásának a lehetőségét vetítette előre. Ám a tízegynéhány szerző többsége az eltelt évek során, úgy tűnik, végleg elhallgatott, az első kötetig csupán négyen jutottak el: Cséka György (1972–), Pócs István (1974–), Bagu László (1970–), Lengyel Tamás (1971–). Ám nem a nagyfokú lemorzsolódás vagy az indulásuk óta eltelt időhöz képest nem túl látványos írói produktum okán kétséges az, hogy vajon nevezhetjük-e őket kis literatúránk harmadik generációjának, hanem azért, mert mára mind a négy említett szerző Budapesten él!***[*** Itt említhetjük meg Razzia-beli nemzedéktársukat, a kötettel nem rendelkező, de rendszeresen publikáló Mester Magdolnát, aki hosszabb ideje már szintén budapesti lakos.] Mindez pedig nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a generációváltás elmaradt: a lakhe­lyük szerint is kárpát­aljainak mondható, gerinchadat képező szépírók döntő többsége ma idősebb, mint Ady volt halálakor!

  Ha el is költöztek valamennyien Kárpátaljáról, még otthoni publikációikkal (és azóta is visszaható működésükkel) mintha új színt, új hangot hoztak volna a régió szellemi életébe…

  – Feltétlenül! Jelentkezésüknek és néhány éves itteni szereplésüknek jelentős a hozadéka. Kezdeném azzal, hogy ezek a fiatalok írásaikban szakítottak mindazzal, amit a kárpátaljai magyar irodalom hagyományainak nevezhettünk. Írásaik – vidékünkön egyedülállóan – az avantgard (Cséka) és a posztmodern (Pócs, Lengyel), illetve az ezek eredményeit is felhasználó „klasszikus modern” (Bagu) jegyében fogantak. Ezzel felháborodást és elismerést egyaránt keltettek, felkavarták irodalmi életünk állóvízét, egyszersmind önvizsgálatra késztették az idősebb pályatársakat is, akik a tradicionális verseléshez, lineáris építkezésű realista novellához, egyáltalán: a moderni­tást elvető, e tájékon uralkodónak számító „kisebbségi irodalmi magatartáshoz” talán túl mereven ragaszkodkad. A második hozadék: Budapestre költözve irodalmi lapot alapítottak, amely ugyan a publikált szerzőket tekintve csak részben, hangütését, jellegét tekintve pedig egyáltalán nem nevezhető kárpátaljainak, ám mégis – talán éppen ezzel – nagyban hozzájárul ahhoz az integrációs folyamathoz, amely révén, ha irodalmunk egésze nem is, de néhány írónk talán betagolódhat a magyar literatúra egyetemességébe.

  Ez mintha meg is történt volna… Az Ön művei rendszeresen feltűnnek a Mozgó Világban, Holmiban, Lyukasórában; Penckófer János egy erdélyi irodalmi pályázaton aratott sikert, írásai a Magyar Naplóban, Hitelben, Bárkában jelennek meg; Berniczky Éva novelláival többször találkozhattunk az Élet és Irodalom és a Bárka hasábjain, újabban pedig Zentán és Budapesten szerkesztett internetes folyóiratok honlapjain (zEtna, Szabad Formák); Nagy Zoltán Mihálynak könyvét adta ki a Magyar Napló, Vári Fábián László a Hitelben, a Kortársban publikál…

  – Igen, de ezzel majdnem ki is merítettük aktív és megfelelően magas nívón alkotó szerzőink sorát. Ugyanakkor feltűnhet, hogy éppen a felsoroltak idehaza szinte egyáltalán nem publikálják friss írásaikat…

  …Ha illúziók nélkül tekintünk magunkra, be kell látnunk: a kárpátaljai magyar irodalom fogalma (ha egyáltalán indokolt még ezt a kifejezést használnunk) nem szerves egészként működő élő képződményt jelent, hanem különálló műveket és magányos alkotókat, amelyek és akik lehetnek ugyan ismertek, lehetnek sikeresek akár a nyelvterület egészén, de nincs esélyük arra, hogy a régió szellemi életének a kontinuitását önmagukon és önmagukkal beteljesíthetnék. Ez a megfigyelés késztetett engem arra a kijelentésre, hogy szellemi produktumunknak az a része, amely valóban irodalom, az mára már nem tekinthető kárpátaljainak, az a része pedig, amelyik kifejezetten kárpátaljai, az egyre kevésbé irodalom. Így esetünkben, úgy tűnik, mégis megoldódik az egyetemesség vagy regionalitás kérdése.

2001.


Megjelent: Nyelvünk és Kultúránk, 2001/2.
A publikáció számos adata elavult, de utólag ezeket nem korrigáltam
Első hely - Honlapoptimalizálás - az első Google oldalra kerülés

 

Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása