balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

BDK UngParty Blogfő

  

Ajánló blog (+seo sms)

  

BDK web-Online (+seo)

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

Limerik-Haiku-C-dul: sms üzenet

 

Berniczky Éva írói oldal

 

Piréz blog - pirézek

 

Linképítő Google-Seo

 

Blog: Googleoptimalizálás, Seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA


A Földmadár

2006. február 22. - BDK
Már száznál több ismerősöm van az iWiW rendszerében. Pedig én nagyjából abbahagytam a keresgelést, most már mások találnak énrám. Egy-két kapcsolat megújulásának nagyon örülök: tegnap roppant kedves hosszú levelet kaptam Keisz Gellérttől. Sok egyéb mellett ezeket írja:

Valamikor gyerekkoromban olyan házban szerettem volna lakni, amelyiknek a falai üvegből vannak, amelyikben úgy élek, hogy mindenki lát és én nem szégyellek semmit.
Neked, Károly, ez sikerült az internet segítségével, illetve a máig megőrzött gyermeki őszinteséged folytán.
Az én ablakom, faltól-falig, padlótól-plafonig érő, Windows-om is van, kisebb ablakból van huszonvalamennyi, mégis kevesen látnak be. Én kilátok minden irányba, talán még a kíváncsiságom is a régi. Viszont a lelkesedésem már kevésbé. A 3D-s világ érdekel, a virtuális kevésbé. Az igazi, a minden irányba kiterjedő valóság (ha, egyáltalán van ilyen?) tud lázba hozni. Az anyag, a forma, a szín, a tapinthatóság.

Ennek bizonyítékaként el is küldte egyik szobra "kiállítását": nagyon érdekes fotómontázs ugyanarról az egyetlen szoborról.


Keisz Gellért: Földmadár; 2001-2-3-4-5, repedt diófa, 90 cm
Nagyobb méret

Örült, amikor visszaírtam: nemcsak a képfájlt nyitottam meg, hanem a kiállítást is. Megtartottam a laudációt, és átadtam a szót neki, de ő azt mondta, beszéljen helyette inkább a szobor. Odahajoltam hát a repedt diófához és József Attila azonos című versét hallottam belőle:

Egyszerű volt és természetes
Hogy megtanuljon szebben énekelni
Városokat tett a nyelve alá,
Okosabb volt a dologkerülőnél,
Karom helyett jóság nőtt a lábán
S ha csak egyet lendült is a szárnya,
Megrengette a levegő-vizeket,
Ismeretlen dolgok bukkantak elé
És harmatos-zöld fejére tapadtak.
Nappal fényporban fürdött,
Boldog volt és jó bizalommal,
Komolyan összeszedte a gondolatokat,
Hogy fészket rakjon saját hóna alatt.

Kedvem volna bevonni Gelit bizonyos virtuális dolgokba - hátha megszereti ezt a világot és oda tűzi a kalapjára a 3D-s valóság mellé.

Összegzés helyett

(2002. dec. 31.) Illenék az év utolsó napján valami mérleget vonni, okos következtetéseket írni, netán fogadalmakat tenni. Egyiket se nagyon szoktam. A mérlegből nyilván kihagynék fontos elemeket, bölcsességekre ma semmivel sem vagyok alkalmasabb, mint az év más napjain, megfogadni meg végképp nem szoktam semmit, még a komoly elhatározásaimat is folyamatosan módosítom, felülbírálom.

Ha valami mégis kikívánkozik belőlem így Szilveszter napján, az a következő.

Tovább

Teljesen megnyugodtam

(2002. dec. 29.) Tegnap Zsille Gábor hosszú levele. Korábban kérte, értékeljem a lengyel költészeti anyag újabb részeit. Előzőleg 6 költőben állapodtunk meg, aztán javaslatára ez 10-re emelkedett; érdekelte, mit tartok az utólag küldött négyről; én elég hosszan írtam erről is, meg általában az egész válogatásról. Hogy a tízből kik a legerősebbek és kik halványabbak, abban szinte teljesen egyetértettünk. Elfogadta egyik címjavaslatomat is (mármint, hogy milyen cím alatt fusson a teljes „virtuális antológia”). A legérdekesebb az volt, amit a szabadversekről írt. Feltűnt nekem, hogy alig található az összeállításban kötött formában írt vers, és kérdeztem, ez az ő vonzalmának, szelekciójának az eredménye, vagy általában jellemző a kortárs lengyel lírára. Roppant jellemző! - derült ki leveléből. És éppen a legerősebb költők közt akadnak olyanok, akik még soha nem publikáltak strófás-rímes verseket. A többiek is leginkább csak első köteteikben.

Tovább

Az egyiknek sikerül, a másiknak...

(2002. dec. 28.) Olvastam ezt-azt a Nemzeti Színház Bánk bán-előadásáról. Többek között a tudósítást a közönség által „megzavart” előadásról, továbbá MGP kemény kritikáját a Népszabadságban és Vidnyánszky Attila nyilatkozatát is a Kárpátalja c. lapban. Jó lenne az előadást is látni, mert így bizonyosság helyett inkább kételyeim keletkeztek. Mindenesetre, ha egyrészt a közönség is tiltakozik, másrészt a szakma egyik legnagyobb tekintélyű és a magasművészet iránt elkötelezett ítésze is roppant kemény szavakat használ, akkor nem tudom, hogy Attila egyébként számomra roppant vonzó nézeteinek a hangoztatásával nem lőtt-e egy kicsit túl a célon. Ezt mondja: „én nem szolgálom a nézőt, hanem partnernek tekintem és azt várom, hogy fölnőjön a produkcióhoz. Ez valakinek sikerül, valakinek nem.” Na ja. Ő is így lehet a rendezéssel.

Repríz. Az eredetit lásd: 2002. december
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.

Végletek

(2002. dec. 26.) Az imént ment el Kiss Erzsi. (Aki Ungvári Kiss Erzsében nével publikálgat a Törzshelyen). Ritkán látogat meg bennünket (Ungvárra sem jön túl gyakran), így hosszú órákon át (ma egész délután és koraeste) beszéljük el az újságjainkat. Otthagyta munkahelyét, a Kárpátok Eurorégió Alapítványt (vagy vmi hasonló a neve), főleg anyagi okokból, elköltözik Egerből, visszamegy a tanyájára, Pécs mellé, keres más munkát. Építkezni szeretne, de persze nincsen rá pénze, hitelt fog felvenni, ám még nem teheti, mert nincs meg a magyar állampolgársága (holott 10 éve, hogy áttelepült) - és persze valami rendesebb kereset után kell néznie, nevetséges, mondja, hogy diplomával és nyelvtudással a közalkalmazotti bért se kapja kézhez.

Tovább

Elvárások, kötelékek

(2002. dec. 25.) Mégis csak valami írófamília vagyunk mi itten... Csöngének szinte mellékesen említettem a minap: nem volna-e kedve, hogy naplót írjon nekem a honlapomra, ha már az anyját hiába kapacitálom, és ha már az „állandó” szerzőim ritkították a járataikat. Erre azt mondta, jó... És lőn. (LÁSD)

Tovább

Levél Kijevből

(2002. dec. 23.) Az Ukrajnai Írók Nemzeti Szövetsége (ez a neve az ukrán írószövetségnek) átalakulóban van. Az új elnök, megragadva az alkalmat, hogy az ünnepek alkalmából üdvözlólapot küldhet a tagságnak, hosszú levelet is mellékelt hozzá, amelynek lényege egészen röviden: az elmúlt tízegynéhány évben módszeresen szétlopták az írószövetség vagyonát. (Ez igen jelentős volt: székházak, szerkesztőségek, lapok, folyóiratok, könyvkiadó, több nagy alkotóház jelentős földterülettel a Krimben, Odesszában és másutt, különböző pénzalapok...) Javorivszkij elnök most arról számol be, hogy ezt-azt sikerült a teljes elkótyavetyéléstől megmentenie, visszaszereznie, képviselői mandátumát is felhasználva támogatást szereznie, a kiadói munkát is újraindítania. Már-már drámai (egyben komikus is), ahogy bejelenti: „én nem lopok, és másoknak sem engedem meg, hogy lopjanak”.

Repríz. Az eredetit lásd: 2002. december
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.

Írógörcs

(2002. dec. 20.) Valószínűleg minden valamire való író érezte már: soha többet nem fog tudni írni. Akad, akinél ez csak a görcstől való félelemként jelentkezik, és rövid idő elteltével újra érzi a korábbi késztetést, leül, minden nagyobb erőfeszítés nélkül munkához lát. Akad, aki erőlteti a dolgot: akkor is dolgozni próbál, ha nincs belső indíttatása – és vagy sikerül áttörnie a gátlásokat, vagy nem. Az utóbbi esetben a gátlás valódi görccsé válhat, és nehéz kideríteni, „fiziológiai” vagy „pszichoszomatikus” okai vannak-e. Aki ugyanis egyszer-kétszer kudarcot vallott az ágyban, a következő alkalmakkor már valószínűleg a kudarcélménytől való félelme miatt válik képtelenné. Ugyanígy, aki írói szándékában nem jut el a sikerig, annak kialakul az alkotói impotenciája, fogalmazásképtelensége – ezek után már nehéz megállapítani, valóban egyszer s mindenkorra kiírta-e magát, avagy csupán az átmeneti írásképtelenség kudarcélménye okozott nála írógörcsöt.

Tovább

Túl jó zenék

(2002. dec. 19.) Mostanában nagyon jó zenéket hallgatok... Nálam ez olyan, mint a tea. A jóízű munka közben 2-3 óránként benyeldesek egy-egy nagy bögre teát, és ugyanígy szükségem van arra, hogy szóljon a zene. Ennek a forrása a nap nagy részében a rádió. Mert ha nem kifejezetten muzsikát akarok hallgatni, hanem háttérnek kell, akkor jobb, ha szöveggel váltakozik. Az a jó rádió, amelyikben sok és változatos a zene, a szövegek pedig vegyesek, legyen benne mindenféle, hírek feltétlenül. Szelektív a hallásom, ami nem érdekel, egyszerűen nem hallom, főleg, ha elmerülök a munkában (de érzékelem, hogy szól - és ez fontos!). Ami viszont kicsit is érdekel, arra felkapom a fejem, odakagylózok; ha nem túl fontos és érdekes, amit hallok, akkor közben még a munkát is folytatom. A Petőfi Rádió többé-kevésbé megfelel erre a célra. A Kossuthon túl kevés a zene, a Bartókon túl sok. A Slágeren és Danubiuson is, utóbbin még elviselhetetlenül rossz is, és mindkettőnek megvan a közös baja: túl gyakran játsszák ugyanazokat a dalokat. Nagyon nem szeretem az ismétlődést. Így aztán reggel kicsit hallgatom a Bumerángot a Slágeren (de egyre ritkábban; ma pl. lehetett, mert Havas Henrik volt a vendégük, de amióta a tv-ben mennek a borzalmas valóságshow-k, ennek a szereplőit hívogatják be a stúdióba és a műsor jó része e körül forog - én meg tőlük el), aztán jöhet délig a Pefőfi. Délben a Kossuthról a Krónika. Aztán ebéd. Ebéd után 1-től a Verkli, újra a Petőfin, és egy-két műsort kivéve szólhat akár estig. Ha nagyon rossz a zene vagy idegesítő a szöveg (pl. sportközvetítés), akkor azért vagy elcsavarom: mellette szlovák zenei adók, sokkal jobb, színvonalasabb (!) zenei kínálattal, vagy jöhet valami CD, illetve a sok száz MP3-as állomány a számítógépból. De hosszú ideig egyfolytában zenét nem szívesen hallgatok (ezért ritkán a Bartókot), jó, ha megtöri a beszéd. De egy hete most keveset rádiózok. És a jövő héten még kevesebbet fogok. Már most is óránként felhangzik valami merrikrisztmasz, dzsinglbell, hejligenacht, happinyújér, dzsízeszkrájsz és magyar megfelelőik, mígnem rövidesen egybefüggő láncolatot fognak képezni. Addig én egy kicsit áttérek Chick Coreára, Herbie Hancockra, Jan Garbarekre. Csak egy a baj: túl jó zenék ezek, vétek háttérzajnak használni... De majd csak elmúlnak az ünnepek is.

Repríz. Az eredetit lásd: 2002. december
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.

Tűzveszélyes világosság

(2002. dec. 18.) Ma főként a regényemmel bütykölődtem. Jól ment a munka. Ez azt jelenti, hogy 5-6 bekezdésnyi főszöveget írtam, és néhány meghatározást a Hiánylexikonhoz. Az egyik, úgy érzem, elég jól sikerült, talán kiteszem a Heti penzumba.

Postán jött meg a Köszönöm c. versantológia, amelyet Lengyel Tomi állított össze. Kicsit kommersz a dolog, de azon belül az igényesebb kiadványok közé tartozik. Nekem is van benne versem (LÁSD), meg Bagunak és Lengyelnek is.

Tovább

Érkezett ma is...

(2002. dec. 17.) Sorra érkeznek a decemberi folyóiratszámok. A Bárkában Elek Tibor, Füzi László, Pécsi Györgyi kitűnő írásai. A Forrás Gion Nándorra emlékezik. A Nyelvünk és Kultúránkban feltűnt, hogy a Hírek a világ négy sarkából rovat kb. 80 kulturális híre között egyetlen kárpátaljai vonatkozású sincs... Ellenben a Magyar Naplóban Penckófer János Hamuther c. kisregényével három kritika is foglalkozik (köztük az enyém). Megjött az Irodalmi Jelen is Aradról. Benne FZs írása, amely az én számítógépemet is megjárta, de én nem találtam közlésre érdemesnek. Most újra megpróbáltam elolvasni, akár véleményemet is felülbírálandó. Épp odáig jutottam, ameddig először: a közepe táján mérhetetlenül elkezdett nem érdekelni.

Tovább

Érkezett

(2002. dec. 16.) Elküldte a kiadóm februárra esedékes kötetem borítótervét - nagyon tetszik, megjegyzés nélkül jóváhagytam.

Kiss Ilona értesítése: még karácsony előtt megjelenik az új Beszélő, benne Valóságpróza és látszatvalóság c. esszém.

Értesítés az al-Tisza mentéről: novelláink megjelentek a zEtna webmagazinban: Berniczky Éva: Ahol a lélek tetőzik, Balla D. Károly: Létra a ködben.

Vass Tibitől megjöttek a fotók a Berekfürdőn tartott könyvbemutatóról.

Megérkezett a második tanulmány virtuális konferenciánkra. Beregszászi Anikó: „…ezerszer jaj a nyelvehagyottnak”? Három további szerző jelezte (tegnapelőtti körlevelemre reagálva), hogy ne nyugtalankodjak, időben elkészülnek a szöveggel.
Tovább

Billen a mérleg

(2002. dec. 14.) Megjelent Kolos beszámolója az ungvári tárlat megnyitójáról, saját fotóival. (Sajnos ezt a tudósítói munkáját pár cikk után abbahagyta - 2007.)

Nézegetem éves publikációs listámat és munkanaplómat  - nagyjából a szokásos, de érezhető az eltolódás a szépirodalom felől a közírás, az esszék és könyvkritikák felé. Ezt egyáltalán nem tartom jó tendenciának. Feltűnő, hogy csak egyetlen novellát írtam az idén (azt is „adott témára”), és verset sem túl sokat. A tucatnyinál is több másegyéb szép termésnek mondható, főleg, hogy néhány komolyabb munka is van közte - mégis jobban örülnék, ha amarra billenne a mérleg. Nem tudom, bennem történt-e valami alkati változás, avagy külső motivációról van szó; ezen belül a külvilág lett provokálóbb, vagy a szerkesztők igénye egyirányúbb. Kíváncsi vagyok, jövőre merre billen a mérleg.

Tovább

Ami már nem tart

(2002. dec. 13.) Ma csaknem egész nap egy válaszlevélen dolgoztam. Mire befejeztem, rájöttem, hogy semmi, de semmi értelme elküldenem.

Vannak olyan kihívások, amelyeket nehezebb kikerülni, mint elfogadni őket. Az emberben él a vágy, hogy bebizonyítsa: igaztalanok az őt ért vádak. De mielőtt a bizonyításba kezd, érdemes megvizsgálni, hogy az, aki vele szemben a saját véleményalkotásában már eljutott a vád megfogalmazásáig, vajon képes-e bármiféle érvelés hatására ellenkező véleményre térni? Ha erre nincsen esély, hagyni kell az egészet a fenébe.
Tovább

Az utánam jövők

(2002. dec. 12.) Ma a Kárpátalja c. lap interjú-kérdéseire írtam a válaszaimat. Tisztességes, „kulturált” kérdések, nem állíthatnám, hogy bulvárlap--szerűek. Kicsit talán szokványosak, de hát egy ilyen rövid, alkalmi interjúban amúgy sem lehetne a dolgok mélyére lefúrni. Csak utólag vettem észre, hogy 6 felvetésből 5-re nagyjából nemlegesen reagáltam, vagyis amire az újságíró rákérdezett, remélve, hogy arról fogok beszélni, arra én megráztam a fejemet, és az ellenkezőjét kezdtem fejtegetni. No de hát mit is mondhatnék például arra a kérdésre, hogy mit tartok fontosnak átadni a jövő nemzedékének? Elképzeltem, milyen jó kis szokványos választ remélt a kérdező, a lap, és talán az olvasó is. De én azt írtam, amit gondoltam, vagyis hogy nincsenek ilyen átörökítési ambícióim: a jövendő nemzedékek majd eldöntik, mit fogadnak el, és mit tesznek a lomtárba abból, ami a korábbi nemzedéknek sajátja volt. Ha egyszer rám is inkább a tagadás, semmint az elfogadás a jellemző, milyen jogon várhatnék mást az utánam jövőktől?

Tovább
Posztumusz író virtuális manzárdból tekinget a világba. Balla D. Károly közéleti és kulturális blogja. Bázis blog, komplex blog. BDK - Ungvár - Kárpátalja. Kult, irodalom, közélet, politika, internet, web, manzárd, virtuálé, személyes UngParty jegyzetek - Kozmopatrióta és lokálpolita. Egy liberális értelmiségi Kárpátalján. Hogyan: Google első Linképítés - kereső barát honlap SEO optimalizálás | SEO-net szakértő: Keresőmarketing - Linképítés - honlap keresőoptimalizálás | Weboldalak Google-szempontú organikus keresőoptimalizálása egyéni módszerekkel. Kreatív szövegírás, keresőbarát weblap készítés. 2017-es Seo-projektum: Laptop szerviz Budapest. Arvisura és Csupakabra. Honlapoptimalizálás: laptop alkatrész marketing - mobil PC kijelző szerviz, laptop töltő - télikert optimalizálás kreatív szövegírás, pr cikk elhelyezés - szamizdat webszöveg írás pr online marketing specialista és honlapoptimalizálás