balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

BDK UngParty Blogfő

  

Ajánló blog (+seo sms)

  

BDK web-Online (+seo)

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

Limerik-Haiku-C-dul: sms üzenet

 

Berniczky Éva írói oldal

 

Piréz blog - pirézek

 

Linképítő Google-Seo

 

Blog: Googleoptimalizálás, Seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA


A SEMMI APOTEÓZISA

2015. július 25. - BDK
Blog-performansz

Balla D. Károly posztumusz előadása

A SEMMI APOTEÓZISA

prezentáció, online összművészeti és tudományos performansz

Helyszín:

ARHIPENKO-TEREM
Művészeti és Tudományos Komplexum
88 000 Ungvár
Szabadság sétány 1., félemelet

Időpont:

  • 2007. február 28., 18 h 30 m (C.E.T.)

Megnyitó expozé:

  • Vass Tibor Hamismás
    (Spanyolnátha művészeti hálóterem)
 » a megnyitó kivonata  (felugró ablak)

ModernÁrtor:

  •  Balogh Robert

Online blog-közvetítés:

  •  Markovits Teodóra, a posztmodern bűvészinas (ALKARPATRAZ)

Korreferátumok:

  • Kovács Imre Attila (irodalmár, kisvállalkozó):
    a Semmi nyelvi lengedezésének orgiasztikus előérzete

    » a korreferátum kivonata (felugró ablak)
  • Csernicskó István: A semmi, ami nem semmi. A zéró morféma és más hasonló nyelvi elemek szerepéről
    » a korreferátum kivonata (felugró ablak)
  • Fűzfa Balázs: Hangtest nélküli jelentéshordozók szerepe Arany János néhány balladájában
    » a korreferátum kivonata (felugró ablak)

Az előadás előtt, alatt és után elhangzó művek:

  • Örkény István: Üres lap
  • Christian Morgenstern: Hal éji éneke (Szabó Lőrinc fordításában)
  • Tandori Dezső: A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn
  • Kurtág György: Némajáték
  • Friderikusz Sándor: Ez egy tiszta jó könyv (részlet)
  • Beethoven 7. szimfóniájának összes szünetjele
  • Válogatott sorközök József Attila Eszméletéből
  • John Cage: 4:33

Közreműködnek:

  • Mácsai Pál színművész  (Örkény István Színház)
  • Baj László beszédimitátor és artikulációs gyakornok
    (Miskolci Nemzeti Színház)
  • Tatár Balázs János költő, performer, kultúrállis antianalfabéta
    » az előadó előszava  (felugró ablak)
  • A Mendelssohn Kamarazenekar (Veszprém) Kováts Péter vezetéséve
  • Keisz Gellért netformance illusztrátor

Kísérőrendezvények:

Az est különlegességei:

  • Balla D. Károly hosszú évek óta most először vállal nyilvános szereplést saját pátriájában - ha némileg sajátos módon is
  • Tudomásunk szerint ez az alkalom az első összművészeti (+ tudományos) performansz Kárpátalján (egy korábbi kísérlet az Alkarpatraz avantgárd csoport nevéhez fűződik: ELMEPERKA performance)
  • Először kerül sor e tájékon olyan előadásra is, amelynek releváns részét képezi egy interakciós színtérré váló weboldal és online blog-közvetítés, lehetőséget adva az előadó, a közreműködők és az ide látogató olvasók egyenes idejű párbeszédére.
Az előadó bevezetője:

Előző előadásomban -»»LÁSD: Az önmagát mintázó torzó, Pécs, Művészetek Háza, 2006. november 7.;  - három részből álló szövegperformansz keretében igyekeztem bemutatni 1) a hiányban sarjadó szöveg, 2) a szöveggel bekerített hiány és 3) a hiányokkal ékes szöveg lehetőségét és sajátosságait - egy-egy saját munkámon.

A jelen előadás keretében bizonyos alapvetésekből kiindulva mitológiai, képzőművészeti, irodalmi, filmművészeti, matematikai, csillagászati, kozmológiai és más illusztrációk sokaságát felsorakoztatva, általános és egyedi vonásaikat elemezve kívánom bemutatni a megalkotottságában létező Semmi sajátosságait.

Az előadás záró részében a komplex létezés elméletének a megalapozására teszek kísérletet.

Az előadás kivonata:

I. Kiindulási pontok:

1. A görög mitológia és Agnosztosz theosz.
A hiány fokozatai.
Első fokú hiány: a mitológia istenei, akik csupán képzetesen léteznek (a valóságból hiányoznak). Másodfokú hiány: a képzetes világban is hiányként, ismeretlenként megjelölt Agnosztosz theosz, az ismeretlen isten. Harmadfokú hiány: Agnosztosz theosz meg nem alkotott szobra. Negyedfokú hiány: a nem létező, de mégis kiállított szobor üres helye a Pantheonban.
2. A tudatosan alkotott hiány mint a jelenség és a lényeg  közti ellentmondás feloldásának szellemi aktusa
Az emberi pszichében megjelenő képzetes tudattartam, mivel nem a külső világ leképeződéseként, hanem teremtő folyamat (képzelet, alkotás) eredményeként jött létre, ezért rendelkezik a külső világ reáliáival szemben azzal a felülmúlhatatlan tulajdonsággal, hogy - mivel nincs valós létezése - benne automatikusan megszűnik jelenség és lényeg feloldhatatlannak tűnő ismeretelméleti ellentmondása.
3. Az ellen-mű, a nem-mű, a hiány-mű és a megalkotott Semmi feltételezettsége Szentkuthy Prae-jében

 

>> „Minden mű kifejleszti organikus »nem ez a mű«-párját”; >> „az irodalom lényegi impotenciáját” úgy alkalmazni „termékeny optimizmussal”, hogy „az állandó hiány-kíséretet és másság-kontinuót pozitív harmónia-alkatrésszé” tegyük, miközben a Nem-et éppúgy belevonhatjuk „a mű területébe, ahogy a Panteonban is volt pozitív oltára az »ismeretlen istennek«”; >> „végtelen, de agyontagolt mozgó semmi”; >> „gazdag mértani semmi” >> „dogma-hálózatos semmi”; >> „ezerrezgésű semmi”

 

4. Heidegger Semmije. Az önfelszámolás bennefoglatsága a Semmiben.
A Heidegger szerint értelmezett filozófiai Semmiben elidegeníthetetlenül benne foglaltatik  annak elsődleges elfogadottsága, hogy el lehet a Semmihez jutni anélkül is, hogy appercipiálnánk azokat a roppant összetett szerkezetű jelenségeket, amelyek a Létezőt mint egészet megnyithatnák előttünk. A heideggeri Semminek eszerint csak úgy lesz jelentősége, ha semmissé teszi azon jelenségek és kérdések lényegét és értelmét, amelyekkel a Semmi keresése során találkozunk.
Következtetés:
A megfelelően megszerkesztett Semmi anélkül számolja fel önmaga Semmi-voltát, hogy  a Valamivel bármilyen kontaktusba keveredne. A Semmihez eljutó, azt befogadó vagy megértő, vagy akár csak megsejtő értelem ilymódon nem a Valami jellegtelenségét, hanem a Minden megragadhatóságának egyetlen lehetőségét ismeri fel az önmagává szublimált Semmiben.
II. Argumentációk
Előadásomnak ebben a részében példákat hozok fel a megjelenített Semmi eseteire, Lao-ce üres tányérjától Wells Láthatatlan emberén át a fekete lyukig, Mátyás király okos lányának üres kosarától a komplex számok képzetes összetevőjén át a Nirvánáig, versektől, zeneművektől és festményektől a Nazca-vonalakon és gabonakörökön át az abszolút zérus fokig és a Világegyetemet megtöltő sötét anyagig, Wittgenstein "arról hallgatni kell"-jétől Tsúszó Sándor kihúzásos verstechnikáján át a Borghes-féle Tlön-enciklopádiáig, az őskáosztól és ősrobbanástól  a tér-idő szingularitáson át a Second Life-ig, az ősprincípiumtól a sorson át a kvarkokig.
III. A komplex létezés elméletének megalapozása
Minden létező valós és képzetes összetevőből áll; ezek együttesen alkotják a létezés komplex teljességet. A két összetevőnek az egészben való részvételét saját mértékük és intenzitásuk határozza meg. Megfelelően nagy mérték és erős intenzitás dominánssá teheti az összetevők valamelyikét, így egyes létezők inkább valóságosaknak, míg mások inkább képzetesnek mutatják magukat.

Mint ahogy az összetevők között az egészben, úgy az összetevőkön belül a mérték és az intenzitás között egyszerre van egyensúly és mozgás; ezért a létező egyfelől bizonyos állandóságot mutat saját valóságosságát és képzetességét illetően, másfelől időben változónak bizonyul. Ily módon minden létező nem csupán egyszerre valós és imaginárius, hanem ezen kettősségében egyszerre statikus és dinamikus, és magában foglalja a harmóniát csakúgy, mint a diszharmóniát. Mindezeket dologegészként és immanensen tartalmazza, tehát nem külön mint valóságos, és nem külön mint képzetes, hanem együtt, mint komplex módon létező.
Kilépés az oldalról: kattintás a Malevics-féle doboz-labirintusra (Keisz Gellért munkája):


Amíg ez a topik le volt zárva, itt lehetett kommentelni:

Tereskova és az Orbán-portrék

Tereskova - Orbán Viktor portrék - Portréfestést vállalok | + Tóth Krisztina kritikája és Tereskova ragyásozása

tereskova-orban-portre.jpgFrissítés. A történet újabb fordulatot vett azzal, hogy Tereskovát egy igen erős, személyeskedő bírálat érte Tóth Krisztina költő részéről. Az intellektuális szellemességgel, de az aljasságig vitriolosan megfogalmazott gúnyiratra a képzőművész, énekes és performer Tereskova egy pszeudó-dalszöveggel válaszolt a maga alpári - mondhatni bunkó - stílusában. A két Kriszta összecsapását felkapta és agyoncsócsálta a sajtó. Én két írást gondolok e tárgyban magamhoz közelállónak, úgy értve, hogy miközben finnyás közéleti ízlésem alapján az elsővel szinte maradéktalanul egyetértek, aközben ez ellen a finnyásság ellen fellépő antisznob énem a másik írás igazsága felé húz, többek között azon az alapon, hogy Tereskova szereplését ebben az egész történetben szerepnek, pörformansznak gondolom, amely ráadásul az utóbbi évek talán legnagyobb hatású közéleti és művészeti akciója onnan kezdve folytatólagosan, hogy "Orbán-képeket kell festeni". | A két írás pedig ez:

Tovább

A Google első oldalára Orbánnal

tereskova-orban2.jpgElőző posztomban a NEMIgaz munkacsoport akciójáról adtam hírt és mutattam be az eseményt dokumentáló fotókat: hogyan lett a Magyarország miniszterelnöke feliratú óriásplakátból Puszi Orbán. Úgy tűnik, a szeretett vezér arcmásának ironikus célzatú kidekorálása nemcsak a szakkollégista team tagjainak jutott eszébe. Megtette ugyanezt az extrém művészeti megnyilvánulásairól híres (olykor hírhedt) Tereskova, azaz  Nagy Kriszta is. Nem kevesebb mint 57 piktúrát készített Portré festést vállalok c. kiállítása számára (érdekesség: a vernisszázst a Godot galériában a hajdani első, egyetlen és utolsó kárpátaljai avantgárd költő, manapság inkább fotós, kritikus, esztéte Cséka György fogja megnyitni).

Tereskova képein a jóságos mosolyú nemes arcél mindenütt ugyanaz, a kipingálás meg mindenütt más eszközökkel csal mosolyt a szemlélő tekintélytisztelettől nyúzott arcára.

Látva a magyarországi nagypolitika alakulását, azt hiszem, nem is nagyon maradt más eszközünk magunk mentésére, mint az, hogy képébe vigyorgunk az összes álszent hazudozónak, ráröhögünk a horthysta restaurációt nyíltan hirdetőkre és sunyin életünkbe csempészőkre. Mi más maradt hátra, mint Madách Liciferével szólni:

Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog.

Tovább

Autokoncert - Litera

Kíváncsiságból beütöttem az Új Zenei Stúdióval indult Vidovszky László nevét is.  És láss csodát: a találatok közt ott az 1972-es Autokoncert. Amelynek én nagy valószínűséggel éppen a premierjét láttam tizenöt évesen. - Balla D. Károly Vidovszky László Autokoncertjét játssza le a Kis nyári zene sorozatban.

Autokoncert

Pár hete kibővített családi körben (véletlenül mindenki Ungváron volt) beszéltem lelkesen egyik korai kortárs zenei élményemről. Úgy került szóba, hogy a tanulmányait a kelet-ukrajnai Harkovban végző Tamás kis-kisöcsém (bátyám unokája) szóba hozott pár avantgárd ízű nyári zenei akciót, performanszt, amelyekben maga is részt vett mint extrém dolgok iránt fogékony leendő híres dzsessz-muzsikus. Nekem is fel kellett hát idéznem, hogy valamikor a hetvenes években a budapesti Zeneakadémián láthattam az Új Zenei Stúdió néhány produkcióját. A legemlékezetesebbet igyekeztem is szemléletesen elmesélni ebéd közben (Tamásnak nagyon tetszett). De hát zenét szóban elmondani, ugyebár...

Tovább

Lenin-maszk, Lenin-Marx - Pauer Gyula

Pauer Gyula - Pszeudo Marx - Lenin projekt. Szobor, képzőművészet, akció, pseudo virtuális művészeti performance - performansz
pauer - marx - leninA jeles Kossuth-díjas művészt, Pauer Gyulát személyes ismerőseim között van szerencsém számon tartani (a Magyar Műhely összejövetelein találkoztunk a 90-es évek elején), így most az iWiWen küldhette el kis linkgyűjteményét, amelynek nyomán megismerhettem legújabb performanszát. A latványos akció  eredeti ötlete 1971 óta lappang, ám most számos elképzelés szerencsés egybekapcsolódása révén világnyilvánosságot nyert.

Tovább

Varacka

Rég hallatott magáról az Alkarpatraz. Most azonban egy kedves és szellemes akcióval jelentkeztek. Belső szerzői körük részére meghívásos pályázatot hirdettek, és a minap közzétették az eredményét. A felhívás így szólt: "Alkossatok vizuális költészeti művet a felépült vereckei emlékmű ihletésére, az Alkarpatraz szellemiségének megfelelően." A Varacka című díjnyertes művet felvitték az emlékjelhez és kis performance keretében elégették.

Tovább

Michel de Broin

Ötleteiről nevezetes művészként ismerik. Montreálban és Berlinbel él, alkot. A kilencvenes években hívta fel magára a figyelmet különös tárgyaival és projektumaival. 74 irodai székből előállított művével (Black Whole Conference) az idén kiérdemelte a fiatal művészek legrangosabb kanadai díját.

Munkáit gyakran abszurd alkotásoknak mondják. Saját véleménye szerint
művei nem abszurdak, csupán egyes működési funkciókat kíván az abszurdításig vinni. Egy interjújában azt vallja, a művészetnek nincsen rendeltetése, ostoba dolog a műtárgyak hasznáról, alkalmazhatóságáról beszélni - a művészet öncélú, önmagáért való. Bár nem a nézetei miatt, de Michel de Broin munkásságára időnként a rendőrség is felfigyel.

Tovább

Baász Imre sírja költözik?

Több portálon is olvastam a blikfangos című cikket: Sírköltöztető happening. Az írásból kiderül, hogy a kiváló képzőművész és performer özvegye át akarja költöztetni 16 évvel ezelőtt elhunyt férje sírját. "Névtelenségbe süllyed Baász Imre, ezért foglalkoztat annak a gondolata, hogy elviszem Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre a hamvait” - nyilatkozta. A cikkből azt is megtudjuk, a helyi erők milyen segítséget, milyen gesztusokat ígértek a művész emlékének megőrzéséhez - s hogy ezek nem teljesültek.

Tovább

Blog-közvetítés a Semmiről

 >A performansz főoldala: A SEMMI APOTEÓZISA
>Indul a performane (kérdések BéDéKához)
>Előzetes kommentek a Semmihez

A KÖZVETÍTÉS: 

(időrend: alulról felfelé)

21.25

Ezt már a vesztibülben írom.

Kifelé menet az ajtóban a Malevics-hasadék helyén üreges fekete kockákból épített labirintus-folyosót találunk. Ezt építette oly nagy buzgalommal és hangerővel maga a tervező művész, Keisz Gellért, aki most személyesen kísér át bennünket az egész előteret megtöltő sötét útvesztőn.

Közben még halljuk, amint a hátunk mögött az előadóteremben Vereczkey Béla igazgató bekonferálja, Balla D. Károly pedig elkezdi a következő előadást. Címét is halljuk: Az Ung Ungvárnál.

Azt pedig csak a folyosón egymás mögé kerülve vesszük észre, hogy a sötét Malevics-folyosón mindnyájunk hátára feltűztek egy-egy cédulát. BéDéKá aforizmái vannak rajta, azok, amelyeket itt a blogban a bal- és jobb hasáb tetején olvasni lehet.

hátunk mögött hagyva az Archipenko-termet az ambivalens élményen kívül ezt vihetjük haza magunkkal.

21.16.

Hogy az estnek vége van, azt onnan tudjuk, hogy Vass Tibor elmondja megnyitó expozéját.


20.12.

Amikor már fülsiketítő a zaj, váratlanul teljes csend lesz és egy pillanatra a fényszórókat is leoltják. Mire újra világos lesz, a pódiumon már a Mendelssohn Kamarazenekar hangol. Tapssal köszöntjük őket, Kováts Péter karnagy (és elsőhegedűs) megköszöni és bekonferálja John Cage 4:33-ját.

Elő is adják. Nagy siker. Addig-addig tapsolunk, míg ráadásként újra eljátsszák a harmadik tételt.

 

 

21.04.

És újra BéDéKá. Bejelenti, hogy még csak most fogja kifejteni a komplex létezés általa megalkotott elméletét. Úgy tűnik, két és fél óra módszeres kifárasztás után be is váltja fenyegetését. A matematikából ismert imaginárius és komplex számokkal kezdi, innen jut arra, hogy teóriája szerint minden létező valós és képzetes összetevőből áll. Ám szavaira egyre kevésbé lehet figyelni, mert az előtérből hangosodó zajok szűrődnek be. Kopácsolás, reszelés. Lehet, hogy bedeszkázzák a kijáratot, nehogy elmenekülhessünk?

Egyre intenzívebbek a kinti zajok, már egy fúrógép is fel-felmorog, és valóban olyan, mintha a bejárati ajtóba szögeket vernének. BéDéKá tudomást sem véve nyomja tovább az elméletét, pedig (talán jobb is így) már egyáltalán nem hallani, amit mond.


 

20.53.

Fűzfa Balázs: Arány János hangtest nélküli jelentései - közvetlen telefonvonal a balladai homályba.

 

 

20.42.

Csernicskó István: lendületes futamok a zéró morfémáról és egyéb nyelvi nyalánkságokról.
 
 
20.31.

Kovács Imre Attila: újra Heidegger, ezúttal van Gogh-gal és Debussyval súlyosbítva.

 

 

 

20.23.

És még csak most következnek a korreferátumok.

 

 

20.19.

Egy egészen rövid ideig az a benyomásom, hogy az est, bő egy és háromnegyed órával a kezdete után, végre szokványos mederbe terelődik: most lehet kérdezni az előadótól.

A közönségből valaki fizikusi tanulmányairól kérdezi BéDéKát. Tévedés volt azt hinni, hogy egyetemi élményekről lesz szó, már a tér-idő szingularitásnál és a hipotetikus elemi részecskéknél (kvark vagy kvargli, vagy valami hasonló) tartunk, hogy aztán szépen belehulljunk egy ránk leselkedő fekete lyukba.

 

 

 

20.13.

A DVD-t BéDéKá teátrálisan odaajándékozza az Arhipenko-terem igazgatójának, Vereczkey Bélának (akit eddig elfelejtettek bemutatni).

 

20.11.

Három videót fogunk megnézni. Benyomnak egy DVD-t, a képernyőn pedig – jaj, sejtettem! – nincs egyéb, mint fehér sistergés.

Megtudjuk, a rendezők felkérték Friderikusz Sándort, hogy olvasson fel üres könyvéből részleteket, ez sistergős semmi itt most az ő elmaradt reagálása.

De hamar megelevenedik a kép: archív felvételt látunk, Zeneakadémia, a fiatal Kocsis Zoltán (talán 1980-ban) adja elő Kurtág György Némajátékát. Nem, nem a mikrofont felejtették el bekapcsolni, halljuk a közönség köhintéseit. És persze a címének megfelelő művet is.

Egy harmadik darabot is meghallgatunk: semmi-virtuózok konstruálta okos szoftver egy Beethoven-előadásból (VII. szimfónia, a Firenzei Maggio Musicale Zenekarát Zubin Mehta vezényli) kikapkodta és szünetmentesen sorba rakta a partitúra összes szünetjelét.

 

 

 

20.03.

Tsúszó Sándor kihúzásos verstechnikájánál elveszítem a szálat, pedig még csak ezután jönnek a Wittgenstein-idézetek.


20.02

Ahol azelőtt semmi sem volt kifüggesztve, ott most ki van függesztve 17 darab Semmi: üres keretek pontos és részletes felirattal. BéDéKá megint a kivetített falról intéz két kedves mondatot Szilágyi Lackóhoz és Zoé Pithez arról, hogy a művészet örök (ezt nélküle nem tudtuk volna), majd Szedlák Ádám, miután a magyar undergrandról és cyberpunkról beszélt, ünnepélyesen megnyitja a tárlatot. Egy mellettem álló tájékozatlan fazon megkérdezi, és hol van a művész. Meghalt néhány hete, súgom. Ez egy emlékkiállítás. Aha, mondja, akkor már érti, miért van egyes képek alatt 2008-as dátum.

Mire visszaérünk, BéDáKá már megint az üres teremnek szónokolt. Úgy látszik, ez a heppje.

Gyorsan leültünk, hogy le ne maradjunk a telefonkönyv felolvasásáról: az előadó vég nélkül sorolja a hiány, a nincs, a Semmi előfordulásait irodalomban, zenében, tudományban.


19.43. INTERMEZZO

Mindnyájan kivonulunk az előadóból és megnézzük Szilágyi László megfestetlen képeit.

(kávé nincs)

 

 

19.31.

Fel lehet lélegezni, BéDéKá elégedetten hátradől, Balogh Robert elnézést kér, de fél nyolckor már másutt kellett volna lennie, átadja a terepet Baj László színművésznek (Miskolci Nemzeti), aki a Hal éji énekét (Morgenstern) adja elő nagy átéléssel; nem mulasztja el bejelenteni, hogy Szabó Lőrinc konzseniális tolmácsolása tette lehetővé ezt a magyar nyelvű interpretációt.

Egy fiatal performer következik, Tatár Balázs János, aki József Attila sor- és szóközeiből improvizál tartalmas némaságot. Utána azt mondja, hogy közben meg Miskolcon ül a gépe előtt és itt kommentel. Szóközök nélkül.

Újra baj van. Vagyis Baj László van az emelvényen (ez egy bédékásan lapos poén volt), ezúttal Tandorit hallgat, valami hosszú sakkozós címe van.

 

 

19.26.

Visszakanyarodunk a görögökhöz, de csak azért, hogy Platontól rugaszkodjunk el Heideggerhez és az egzisztencialista Semmihez. BéDéKá szerint Heidegger Semmijének az a lényege, hogy a megismeréséhez vezető út megsemmisíti magát az utat. Vagy a megismerést. Vagy azt, hogy vezet. Ezt nem értem teljesen pontosan, pedig a Lét és Idő kötelező volt PhD-n.

A dolog lényege nagyjából az, hámozom ki, hogy a Semmi azon közvetlenségében megragadható. Naná, hogy BéDéKá nem közvetlenséget, hanem közvetítettlenséget mond. Így tudományosabb. „Az egzisztencialista létélmény tapasztalati megelőzöttsége”. Jaj ne, ez már fáj.

Szóval állítólag a heideggeri Semmi által feloldódik az a kognitív disszonancia, amely a világnak a megismerhetetlensége (mint attribútum), és az embernek a világ megismerését célzó törekvése (mint archetipikus alapirányultság) között feszül.

Ugye tetszik érteni.

 

 

19.15.

Szentkuthy Miklós Prae-jéről esik szó. BéDéKá licitál, Balogh Robert kontráz. Régen olvasták, de jól emlékeznek rá, szálldosnak az idézetek.

100 kilométeres körzetben alighanem ők ketten az egyedüliek, akik olvasták a Prae-t.

 

19.10.

BéDéKá hosszan beszél a mitológiáról. Nehéz eldönteni, valóban ennyire járatos-e benne vagy csak úgy tesz, mintha.

Megtudjuk: a hiánynak, a nincsnek vannak fokozatai. Van, ami csak úgy szimplán nincsen, meg van, ami sokkal inkább nincs. Zeusz csak egyszerűen nincs, viszont mindent tudunk róla. A görögök ismeretlen istene – Agnosztosz theosz – viszont jobban nincs, mert róla nem tudunk semmit. Ennél is cudarabbul nincsen szobra ennek az ismeretlen csávónak. A hiányok netovábbja pedig az, hogy a görögök ennek a nagyon nemlétező isten cudarul nincsen szobra számára talapzatot emeltek a Pantheonban.

Ez kérem, maga a semmi megdicsőülése, mondja BéDéKá.


19.01.

- Mondd, mennyire zavarnak téged a saját manírjaid? - Ez a moderátor első kérdése. Nem rossz. BéDéKá olyasmit mond, hogy imád a manírok tengerfenékre levert pillérein lépkedni. Ugyanakkor ezek a legőszintébb „csináltságok”, ha nem úgy lenne, már rég vízbe fulladt volna.

- Minden csak játék? mennyire kell téged komolyan venni?
- Engem egyáltalán nem kell. De a játékaimat illik halálosan komolyan venni, mert én is így űzöm.

- Itt vannak például a görögök - folytatja. (Érzem, hogy hosszú értekezés fog következni.)

 

 

18.55.

Erre, mint valami végszóra, bejön egy számomra ismeretlen ember és ezeket mondja: „A Semmi apoteózisa. Ezzel a címmel tart ma Önöknek előadást Balla D. Károly, akit ezennel bemutatok.” (bemutatja) „Én Balogh Robert vagyok és néha majd közbekérdezek.” (leül mellé)

 

 

18.50.

Mácsai még nem ment ki, amikor BéDéKá már begördült, tolószékével körbegurulta a művészt, „Ez volt a tiszteletkör”, sütötte el a lapos poént kézfogás közben. Mácsai el, BéDéKá pedig elfoglalta az emelvényen ugyanazt a pozíciót, mint amelyben bejövetelkor láttuk. Nyilván szándékosan tett így, értettük is a gesztust, de ő a gyengébb felfogásúaknak is szájába rágta az indítással: „Előző előadásomban…”, és összefoglalta pár mondatban, amiről az érkezésünk előtti másfél órában beszélt (volna).

 

18.46.

Teljes 10 percen át nem történt semmi. Néhányan szedelőzködni kezdtek és a kijárat felé indultak. De a Malevics-résen már nem tudtak kilépni, mert a hasítékban megjelent Mácsai Pál. A szökni próbálók visszaiszkoltak a helyükre, a művész felment a kis emelvényre (mire spontán taps tört ki), felütötte a magával hozott könyvet, kínosan sokáig lapozott benne, majd végre megtalálta, amit keresett. „Örkény István: Üres lap” – mondta be a szerzőt és a címet, majd óráját nézve mély átéléssel hallgatni kezdett. Pontosan egy perc múlva (na ja, „Egyperces novellák”) felolvasta a lábjegyzetet és meghajolt. Nagy tapsot kapott, de a közönség értetlensége láthatóan nem sokat oldódott.

Mácsai megvárta a taps végét, zavart mímelve elnézést kért a felolvasás közben elkövetett bakikért; legközelebb majd jobban fog vigyázni. Bejönnek az első jóízű kuncogások, újabb meghajlás és újabb hosszú taps, épp annyi, hogy a lapozást, a „felolvasás” és az üresjáratok idejét felhasználva szinte szinkronban tudjak közvetíteni.

18.42.

Pontban 18.30-kor kicsit gyengébb lett a világítás az előtérben és az egyik üres falra kivetítették nekünk BéDéKát, aki ekképpen szólott hozzánk:

„Godot úr megbízásából közlöm, hogy ma este nem jöhet, de holnap feltétlenül eljön.”

Akkor mégiscsak átverés, gondoltam, mehetünk haza.

Ám váratlanul felgyulladt a világítás az előtér és az előadóterem közti átjáróban, szemben egy üres képkeretre esett a csalogató sárga fény. Megindultunk arra, és a forduló után egy szárnyas ajtó méretű kifeszített lepedővászonba ütköztünk. Malevics Fekete négyzete volt ráfestve.

Az utánunk érkezők egyre jobban rányomtak minket a vászonra, amely egyszer csak hosszában felhasad, és mi a hasítékon keresztül szinte beestünk az előadóba, a voltaképpeni Arhipenkóba.

Az tök üres terem kis emelvényén, legnagyobb meglepetésünkre, Balla Dé már javában beszélt, úgy festett, valamely okfejtésének éppen a vége felé tart. Mindenki igyekezett minél gyorsabban és csendesebben elfoglalni a helyét. Eközben az előadó ránk sem hederítve rutinosan lezárta gondolatmenetét, utolsó szavai, ha jól idézem fel, ezek voltak: „A létező műrészletek közti hiányokat előbb megtöltjük saját szövegünkkel, majd épp a pillérül szolgáló eredeti létezéseket eltávolítva súlyosbított hiányt hozunk létre. Ezzel a hiányzó kezű torzó befejezi önteste megmintázását.” Ezek után megköszönte a figyelmet és a hátsó ajtón kigurult a teremből.

A közönség fél percig döbbenten ült a helyén, majd zavartan mozgolódni kezd. 2 percet kell várni az első bekiabálásokra („Mi ez a baromság? – Hülyét csinál belőlünk! – Baszom az ilyen performanszot!), ötöt a füttyégésre és szórványos tapsokra, és hét teljes perc telt, míg ketten felálltak a helyükről. De ők sem mentek el, kicsit álldigáltak, majd visszaültek. A 9. percben  befejezem ezt a jegyzetet. Most várom, hogy mi lesz.

 

18.22.

Kicsit idegesek a várakozók, mert még mindig nem lehet bemenni. Ez vagy százszor ki is van írva. Már mindenki végigolvasta azt a 17 kirajzszögezett papírt, amelyek mindegyikén ugyanaz a szöveg, tömbösen, de pontokba szedve. Az elsőben a rendezők sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy az előadás színterét csak a kezdés pillanatában tudják megnyitni előttünk. A második pontban kérik, hogy addig is teljes intenzitással várjunk Godot-ra. A harmadikban pedig bejelentik, hogy ezen a helyen fog megnyílni az előadás kísérőrendezvénye, Szilágyi László megfestetlen képeinek a tárlata.

Utóbbira a legkisebb előkészület sem utalt és az előadóterem felől sem mutatkozik semmilyen mozgás, egyetlen szervezőt vagy résztvevőt nem látok közel s távol. Fel is merült bennem a gyanú, vajon nem lehetséges-e, hogy A Semmi apoteózisát egy elmaradt előadással, meg nem tartott rendezvénnyel akarta-e BéDéKá bemutatni. Idecsődített jó sok embert, ahol aztán nem történik semmi, vagyishogy ahol éppen A SEMMI történik. És mi ehhez szolgáltatunk szánalmas asszisztenciát.


febr. 28. 18.10.

BéDéKá kért, hogy jöjjek fél órával korábban beüzemelni a laptopomat, ehhez képest eléggé idegesítő, hogy a terembe nem mehetek be sem én, sem a szép számmal összejött közönség. Az üres előtérben kell várakoznunk. Leültem az egyetlen székre és kinyitottam a laptopomat. A mikrohullámos (WiFi) internetkapcsolat (okos eszközök!) működik itt is, ezért pötyöghetek.


febr. 27. reggel

Jóreggelt, szervusztok, Markovits Dóra vagyok. BéDéKá hosszas unszolására elvállaltam ezt az online blog-közvetítést. Kaptam jelszót az oldalhoz, így egyenesen ide fogom írni holnap este a kronológiát.

BéDéKá azt mondta, olyan médiumot szeretne - engem -, aki kritikával közvetít, meglátja az előadás gyengéit. Nekem elég éles a nyelvem, mondta, de mégsem vagyok sem felületes, sem rosszindulatú. Ezért képes vagyok, mondta, a tényszerű, de mégis élvezetes közvetítésre. Vagy nem, mondom én. De majd meglátjuk. Legközelebb már élesben.

Halálshow: Halász Péter - kigúnyolni a halált

Kigúnyolni a halált – igen! Viccelődni saját agóniánkon – igen! De médiaeseményt, showt csinálni belőle, ahová kötelezően eljönnek, akik úgy gondolják, hogy kötelező elmenni nekik, protokolláris ceremóniává tenni azt, ami a valódi halál esetében is az lenne – hát ezt nem.

Eleve vonzódom mindenhez, ami eltér a megszokottól, kifejezetten szimpatizálok minden avantgárd kezdeményezéssel, az alternatív művészettel (még ha nagy mennyiségben élni nem is kívánok vele), a polgárpukkasztásban pedig mindig a pukkasztók és nem a pukkadók pártján állok.

Sajnos, részben hozzáférhetetlensége miatt, Halász Péter munkásságát nem ismerem eléggé. Egyetlen filmjét láttam, a 92-es Sade márki élete címűt; ellenben személyesen is találkoztunk, beszélgettünk (ő figyelt fel ránk egy színésztársalgóban és mindenáron beszélgetni akart velünk – oroszul!). Ez valamikor a kilencvenes évek elején történt, Zalaegerszegen, egy színházi találkozón. Azelőtt nem ismertem, akkortól fogva viszont figyeltem a róla szóló híreket, vele foglalkozó műsorokat, bele-beleolvastam a munkásságát értékelő írásokba is. Igen, lennie kell ilyen művészeknek, már csak azért is, hogy akik másmilyenek, azokban ébren maradjon a szakmai kíváncsiság, az új keresése, a művészi nyugtalanság.

Most ha nem is figyeltem volna rá külön, nem kerülhettem volna el az utolsó akciójával, fellépésével való szembesülést. Vezető hír lett, hogy a halálos kórban szenvedő Halász Péter élve felravatalozza magát, és az alkalom köré jó kis happening szerveződik.
A halálon gúnyolódni, saját betegségünkből és elmúlásunkból viccet csinálni – hát persze: Halászhoz méltó és nekem tetsző dolog. Ha Pesten élek, vagy vagyok éppen, bizonyosan el is mentem volna az élő ravatalra.

Vagy nem.

Az utólagos beszámolókat olvasva és látva (Népszabadság, Index, Kultúrház) valahogy nem tudtam elismerően csettinteni.

Kigúnyolni a halált – igen! Viccelődni saját agóniánkon – igen! De médiaeseményt, showt csinálni belőle, ahová kötelezően eljönnek, akik úgy gondolják, hogy kötelező elmenni nekik, protokolláris ceremóniává tenni azt, ami a valódi halál esetében is az lenne – hát ezt nem.

Úgy érzem, az egész előadás ugyanolyan kényszeredett lehetett, mint egy valódi búcsúztató. Sőt, annál is kényszeredettebb, mert a számtalan társadalmi elvárás mellett itt még a Halász személyiségéből fakadó elvárásoknak is meg kellett felelni. Aki jópofizott, ezért tette, aki bölcs akart lenni, szintén ezért, és ugyanezért az is, aki őszintén meghatódott.

Így pedig nincs értelme az egésznek: a protokollban és a megírt műsorrendben elveszett a dolog játékossága – és elveszett közfelháborító lényege is.

Posztumusz író virtuális manzárdból tekinget a világba. Balla D. Károly közéleti és kulturális blogja. Bázis blog, komplex blog. BDK - Ungvár - Kárpátalja. Kult, irodalom, közélet, politika, internet, web, manzárd, virtuálé, személyes UngParty jegyzetek - Kozmopatrióta és lokálpolita. Egy liberális értelmiségi Kárpátalján. Hogyan: Google első Linképítés - kereső barát honlap SEO optimalizálás | SEO-net szakértő: Keresőmarketing - Linképítés - honlap keresőoptimalizálás | Weboldalak Google-szempontú organikus keresőoptimalizálása egyéni módszerekkel. Kreatív szövegírás, keresőbarát weblap készítés. 2017-es Seo-projektum: Laptop szerviz Budapest. Arvisura és Csupakabra. Honlapoptimalizálás: laptop alkatrész marketing - mobil PC kijelző szerviz, laptop töltő - télikert optimalizálás kreatív szövegírás, pr cikk elhelyezés - szamizdat webszöveg írás pr online marketing specialista és honlapoptimalizálás