(2002. nov. 10.) Tegnap a napló elmaradt, de egy nagyobbacska cikket a Terasznak egésznapos fejfájásom ellenére csak megírtam - és ma meg is jelent (LÁSD: Illyés, Szűrös és az elcserélt sípok). Ez az internet bája, varázsa, utolérhetetlensége - szombaton este elküldöm, vasárnap délelőtt megjelenik. Meg hát az sem rossz (kezdem megtanulni), hogy a Terasznál illik kész webfelületekkel dolgozni, magam „tördelem” az anyagot (bizonyos korlátokkal), magam tűzöm be a képeket... Onagy kicsit prüszkölt Szűrös szerepeltetése miatt, de hát, gondoltam, amiért ma esetleg valóban politikai „főelmebeteg”, attól még 89-ben mégis ő volt az ideiglenes köztársasági elnök és mindaz, amit leírok, valóban így történt.

És ha már ebben a cikkebn a Hatodik Sípot és megalakulásának körülményeit emlegetem...
Egy jó hete e-mailt írtam Istvánnak, aki kezdettől a lap kiadója. Rákérdeztem, ugyan mi az oka annak, hogy a HS 1999-es összevont négy száma óta nem jelentkezett újjal? Anyagi, személyi vagy más akadálya van a megjelenésnek?

Én egy kicsit még mindig úgy tekintek a Hatodik Sípra, mint elvált papa a mamánál maradt gyerekére. 93-ban, amikor leköszöntem a főszerkesztőségtől, talán szerettem volna, ha megszűnik. Aztán, amikor János átvette a szerkesztést, kifejezetten örültem, hogy tovább él a kezdeményezésem, és 5-6 éven át nem is volt nagyobb bajom vele. Igaz, néha a színvonalát alacsonynak találtam. Most azonban látva, hogy milyen nívót képvisel az Együtt, minden kifogásomat ünnepélyesen visszavonom!

István (egyelőre?) nem válaszolt, János pedig még évekkel ezelőtt azt mondta, nem rajta múlik a dolog, ő a 2000-es évfolyam első számának kéziratait időben leadta...

De hát, gondolhatják joggal, mit játszom az eszem és mit aggodalmaskodom én itt, mindenki fújja csak a saját sípját.