(2002. nov. 23.) Éva most tart a harmadik ebédnél. Nem evésben, főzésben. Mindig így van, ha elutazunk. A hűtőszekrényben annyi komplett ebédnek kell lennie, ahány napra elutazunk. Menüt is készít: felírja egy lapra, hogy vasárnap = húsleves, kék fazék az alsó polcon, cérnametélt mellette a műanyag tégelyben, rakott karfiol a nagy jénai tálban, hozzá pecsenyehús a piros lábosban lesütve, cékla - stb. Előfordul, hogy a fazekakra kis vinyettákat ragaszt. Szüleim ülnek a szobában és tanulmányozzák az étlapot. Épp olyan elengedhetetlenül fontos része az életüknek, mint a 8 órai hírek, a sok marék gyógyszer, a napi hatszori vérnyomásmérés, 1-től a Verkli a Petőfin, a 4 és 6 órai hírek a Kossuthon, az esti híradók. Pontról pontra végrehajtják a napot. Ha elutazunk, a déli ebédrehívás helyett van az étlap.

Korábban én meg útitervet készítettem nekik. Mármint a magunk útitervét írtam le részünkre: indulási és érkezési időpontok, részletesen felsorolva a városok és helyszínek, ahol valami programunk vagy intéznivalónk akadt (autószervíztől laptop vásárláson át írószövetségig), a szálláshelyek, lehetőleg telefonnal. Egyszer, amikor sok helyre utaztunk, megírtam, hadd tudják, merre járunk. Legközelebb már elvárták, és ezt is behatóan tanulmányozták a fotelban ülve, követték a mi napirendünket is. - De ezzel felhagytam, mert kezdett kötelezővé válni, és nem akartam a kényszert felvállalni. Éva elfogadta a menüírás kényszerét, most már nem is tudja elhagyni, teljesen felborulna a... a mi is? Az a megszokás, amelybe, mint megbízható korlátba kapaszkodva eljutnak az öregek a reggeltől az estéig. Csak semmi ne változzon, semmi ne történjen, semmi meg ne akadályozza őket az étkezések, orvosságszedések és vérnyomásmérések, rádió hallghatás és tévénézés, az egész kialakult és megrögzült napirend percre pontos végrehajtásában.

Azt is mondhatnám, ez így van rendjén. De nem mondom, mert számtalan ellenpélda bizonyítja, az öregség nem feltétlenül jár becsontosodással. Idősödvén én magam is tudatosan küzdők ellene.

Csak tudnám, akkor vagy 10 éve miért reggelizem minden áldott nap ugyanazt...