(2002. dec. 10.) Tegnap levelet írtam Kalász Mártonnak, a Magyar Írószövetség elnökének Kárpátaljára érkezése és az az ungvári tanácskozás okán. LÁSD ITT - Erre ma reggel Dupka Gyuri (akinek a másolatot elküldtem) elég éles hangú, helyenként kissé személyeskedő-vádaskodó levélben reagált, többek között azt állítva, hogy „öntömjénező” és „egocentrista” vagyok. (Utóbbi jelző különösen tetszik!). Azonnal válaszoltam neki, kérve, járuljon hozzá, hogy a véleményét itt közzétegyem. Erre ma estig nem jött válasz. Kíváncsi vagyok, beleegyezik-e ebbe, vagy ő is megelégszik azzal, hogy magánlevélben odamondogasson nekem. Holnap újra kérni fogom a hozzájárulását a közléshez, jelezve, hogy ha nem reagál, azt beleegyezésnek veszem.

*

Megjött az első előadás a virtuális konferenciára. Fekete J. Jóska remek esszéje így kezdődik: „Minden tartósan elnyomott csoport gondolkodása sérült. Ennek a lélektani axiómának a fényében szemlélve az irodalom és a kultúra kisebbségi körülmények közepette való fejlődését, eleve megkérdőjelezhetővé válik, mennyire releváns a kisebbséghez tartozók belső fölmérése, értékelése, helyes-e az a mód, ahogy önnön irodalmuk esztétikai értékeiről és etikai vonatkozásairól tárgyalnak. Nem sérült-e az a kánonképzés, amely a kisebbségi létkörülmények között születő irodalmi alkotásokat a centrum és a periféria viszonylatában kettős megítélésben láttatja? Ebben a viszonylatban, a központ és a peremvidék irodalmát megkülönböztető látásmódban milyen értékkategóriák jutnak döntő szerephez? Erkölcsi-etikai, etikai-szociális, vagy esztétikai-retorikai ismérvek alapján ítélnek egyfelől azok, akik a vakondtúrást bérces vonulatnak látják, illetve fordítva, akiknek szigora a periférián sarjadó alkotásokat eleve vadhajtásként éli meg?” - Hát, kérem, lehet felcsigázva várni a teljes szöveget!