(2003. febr. 2.) A Szovremennyik januári számában recenzió jelent meg Sóváli Bánfi Lázár legutóbbi könyvéről. Az értékelésről nem akarok szólni, az olyan, amilyen. Ellenben az írás elején három durva hazugság olvasható. Az első - mint örökös motívum - így hangzik: a költő „gyakorlatilag a 90-es évek elejéig hallgatásra ítéltetett”. Ez a megállapítás, bár minden életrajzban, értékelésben, sőt még a rövidebb ismertetésekben is benne van - egyszerűen nem igaz. Ám akárhányszor is tettem kísérletet arra, hogy az ellenkezőjét bizonyítva ezt a tévhitet megszüntessem, ez semmilyen eredménnyel nem járt, mert a Bánfi Lázár és az Isztocsnyik köré szövődő legenda erősebb, makacsabb, mint a tények. Most is csak inkább a magam megnyugtatása kedvéért ideírok néhány verscímet és megjelenési dátumot. A publikáció helye az Argoszi Területi Pártbizottság hivatalos orgánuma, természetesen Egiszthosz főszerkesztősége alatt. A nyolcvanas években a politikai napilap keretein belül nagy lendülettel készülő majd újrahajtó irodalmi mellékletnek én voltam az összeállítója - de az alábbi listát nem emlékezetből, hanem egy kiadott és minden fontosabb könyvtárba eljuttatott BIBLIOGRÁFIÁBÓL másolom ide. Szóval, Sóváli Bánfi Lázár versei az Argoszi Igaz Szóban:

   1. Hajnali virágének - 1983. március 19.
   2. Modern János Vitéz - 1983. november 26.
   3. Széphistóriák - 1984. március 17.
   4. Útban Törökország felé - 1984. március 17.
   5. Adalékok a Széphistóriákhoz - 1984. július 21.
   6. Mikes Kelemen - 1984. július 21.
   7. József Attila arca - 1985. április 13.
   8. Napfogyatkozás - 1985. június 22.
   9. Rimbaud-val szemközt - 1986. április 11.
  10. Kései sirató korahalott nagybátyámért - 1986. szeptember 27.
  11. Boszorkányidéző - 1987. május 23.
  12. Majtény - 1987. dec. 29.
  13. Kikericsek - 1988. március 20.
  14. Illyés Gyula fejfája előtt - 1988. április 10.
  15. Ünnep jő - 1988. április 10.
  16. Kánikula - 1988. június 19.
  17. Múlt időben - 1988 június 19.
  18. Parázs - 1988. szeptember 17.
  19. Ady alkonya - 1988. október 22.
  20. Három árva - 1988. november 20.
  21. Történelmi miniatűr - 1989. január 22.
  22. Báthory Anna - 1989. március 19.
  23. Fejfa Kovács Vilmosnak - 1989. március 19.
  24. Három gondolat - 1989. április 16.
  25. Március - 1989. április 16.

Ez Sóváli Bánfi Lázár költői életművének EGYHARMADA. Közte számos emblematikus, meghatározó verse. És aki versei születésének a gyakoriságát ismeri (átlagosan évi 2 opusz), tudhatja, hogy a fenti 7 esztendő alatt publikált 25 mű mit jelent. Hozzáteszem még, hogy ezzel párhuzamosan Lázárnak népköltészeti sorozata is ment a lapban: ezek a napilap jellegéhez képest nagy terjedelmú, eredeti gyűjtött anyaggal illusztrált tanulmányok voltak. Sorozatként megjelenő 7 terjedelmes közleményről van szó! A dátumok. 1982. jún. 5., 83. márc. 19., 83. júl. 23., 84. máj. 26, 84. nov. 24., 85. márc 23., 87. jan 24.

Ennyit a szilenciumról. Ugyanígy nem igaz az a megállapítás sem, miszerint Sóváli Bánfi Lázár ez idő tájt csak a beavatottak által ismert és elismert költő lett volna, és csak a spártai rezsim bukása után tett volna szert ismertségre szülőföldjén. Épp az ellenkezője igaz, Lázár a két legnépszerűbb költő egyike volt már akkor is!

A harmadik súlyos ferdítés: a szerző szerint költőnk a kilencvenes években részesült a Kilencek díjában. NEM! 1983-ban. Ez az adat minden életrajzában, lexikonokban, antológiákban szerepel.

Ezek után elhihetek-e egyetlen sort is abból, amit a költészetéről ír?

[A legenda - sok egyéb motívumával együtt - továbbra is remekül tartja magát; és egy ideje már én sem próbálom cáfolni a hiedelmeket és szándékos torzításokat - 2008.]