Akkor most először is jóindulatúan, bár pici kajánsággal ezúton gratulálok Nagy Zoltán Mihálynak abból az alkalomból, hogy lovaggá ütötték. A dologban az a megnyugtató, hogy magam nem rendelkezvén semmi hasonló titulussal (még ama fránya vitézségtől is elzárkóztam), így mostantól kezdve NZM számára vélhetőleg nem vagyok párbajképes.

És ez így van jól. Legyen csak ő a gáncstalan lovag, én meg maradjak "a liberalizmus vírusával megfertőzödött személy" (idézet tőle, lásd).

A jeles alkalomból vele készített interjú egyébként a vége felé tartalmaz igazi kárpátaljai érdekességet is. Dupka György, könyvkiadásunk Uhrin Benedekbe oltott David Copperfieldje nem hazudtolta meg magát. Intermix nevű kiadója friss termékéről mondja NZM:

 "A szóban forgó, már kézbe vehető antológia kéziratát nem láttam, s ezúton jelzem: nehezményezem, hogy ennek ellenére és tudtom nélkül lektorként tüntették fel nevemet az impresszumában. A kiadvány szerkesztési elvével nem igazán tudok azonosulni..."

Szépen mondta, kis lovag! Ebben csak az az érdekes, hogy vagy 7-8 éve ez már pontosan így egyszer megtörtént. Akkor én mutattam meg neki a legújabb Dupka-kiadványt, és kértem számon: miért végzett ilyen rossz szerkesztői munkát. Ugyanezt válaszolta: még csak nem is látta a kéziratot, tudta nélkül szerepelteti a kiadó szerkesztőként.

Van azonban egy tippem arra, hogy az igazság lovagja, mint ahogy akkor, most sem fogja azt mondnai Dupkának, hogy márpedig ilyen csalásokban nem vesz részt és többé nem adja a nevét az Intermix kiadványaihoz.

Végül szerepel még a végefelé egy (név nélkül, de egyértelműen) nekem címzett félmondat is:

"a rosszindulatból eredő vélekedések ellenére van magyar irodalom Kárpátalján"

Ez célzás arra az ironikus megjegyzésemre, hogy irodalmunk megszűnőben van, mert ami  valóban irodalom, az egyre kevésbé kárpátaljai, ami meg kárpátaljai, az egyre kevésbé nevezhető irodalomnak. Nos, a fenti kis epizód szerintem nem cáfolja, hanem ellenkezőleg, erősen igazolja "rosszindulatomat".