balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Berniczky Éva írói oldal

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Szép dicsőség

2007. március 16. - BDK
Végre megtudtam, miről is van szó! ...Bő hónapja mondta Kolos, valamelyik haverja olyan plakátot látott egy budapesti metróállomáson, amelyen tőlem szerepelt pár sor. Hm, különös, mondtam. És miféle plakát, ki helyezte el? Talán valami bank, volt a bizonytalan és hihetetlen válasz. És mi volt az idézet? A versírással kapcsolatos...

Legyintettem, de nem olyan régen Csönge ismerősei is látták az Arany János utcai metró-állomáson.


Kértem Csöngét, menjen oda és fotózza le. De nem tudta lencsevégre kapni, mert időközben véget ért az akcó. Most, hogy a hosszú hétvégére hazajött, elmondta, hogy a Béres Gyógyszergyár plakátjai voltak ott, felsorolt pár költőt, akiktől idézetek szerepeltek.

Innen már a mindent tudó Google segített. Megtaláltam a rendhagyó kiállítás leírását és a társrendező, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány honlapján magát a plakátot is.

Mivel én sem előtte, sem közben, sem utólag nem kaptam erről az egészről semmilyen értesítést, utólag úgy értelmezem, hogy engem a Béres Zrt és a MAK azzal támogatott, hogy elkészíttette és egy igen drága reklámfelületet megvásárolva kiplakátolta másfél hónapra az idézetemet. Szép-szép. Mármint a dicsőség. Meg is vagyok vele elégedve piszkosul, miközben azt latolgatom, vajon véletlenségből nem a reklámfelület tulajdonosát támogatták-e mégis helyettem.

Ugyanis ritkán születik jó támogatás, ha az engem támogató nem az én nevemet írja legelőször a soknullás számlára.
___________________

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr4347218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KárpátGuru 2007.03.16. 16:51:08

Én láttam azt, aki hallotta, hogy beszélték.
Igazából, lehet, hogy Beregszászig már úgy jutott el, hogy egy bankot neveztek el bdk-ról.
Hmmmm... hmmmm...
Mindenesetre tanulságos a hír szájhagyomány utlán történő változása is,

BDK · http://ungparty.net/ 2007.03.16. 17:16:12

A kaszonyiak és gutiak pedig azon vitatkoznak, hogy én vettem-e meg a bankot, vagy a bank engem.

Krisztián 2007.03.16. 18:38:50

Legalább most már van "jó tapasztalatod" a gyógyszergyárak korrektségét illetően!

CserkoC 2007.03.16. 18:46:36

Viszont mint banki embertől kérdem , mekkora THM-mel kapok szellemi hitelt? Ugyanis nagy szükségem volna rá !!

Cserko 2007.03.16. 18:50:52

Viszont, mint banki embertől megkérdem: mekkora THM-mel kaphatnék szellemi hitelt? Ugyanis nagy szükségem volna rá !!!

Ja 2007.03.19. 09:45:05

Aheted-hétmagyarkurturárért, nem érted, majd ha a metroreklámnak köszönhetően, jobban veszik a könyvedet akkor te is részesülsz belőle. Légy türelmes.

Tisztelettel, Béres könycsepp és MÁK gubó.

Németh István Péter 2007.04.13. 12:25:08

Balla D. Károly Költú Úrnak

Kedves Károly!

Egy füredi találkozásunk emlékére is szeretettel küldöm a magam variánsát:
Németh Pista


Paszternak: Hamlet



Elült a moraj. Várt a színpad rám.

Ajtófélfának támaszkodtam.

S századom üzent - bár meghallhatnám,

mi történt? - messzi visszhangokban.



Látcsövek veszik arcom célba, lám

ezerszám fedezék homályból.

Ha lehetséges, Abba Atyám,

hadd el a keserű pohárt, óvj!



Szép törvényeden vétó sem másít,

meg is birkóznék a szereppel.

Ám ez a próbált dráma oly más itt,

hogy arra kérlek, most engedj el.



Kész már a rendezés, hisz köztudott,

és régtől ismerős a vég is.

Én magam. Mindtöbben a hazugok.

Nem rét a lét - indulok mégis.



(Németh István Péter fordítása)


Németh István Péter 2007.04.16. 10:26:29

Balla D. Károly költő Úrnak

Kedves Károly!

Nagyon megörvendtem viszontlátva a blogon a magam munkáját, 1990-ben a veszprémi Naplóban jelent meg.
A hétvégén elkezdtem összegereblyézni a Peszternák-olvasónaplóm oldalait. A hamlet-variánsokat ki lehetne adni már úgy, mint Goethe Vándor éji dalának magyar opuszaival tette a Kner nyomda annakidején... - emléklapon.

Barátsággal köszönt a Balaton mellől: Németh Pista


Részlet Mit hoztál? című tanulmánykötetkémből


KÖZÖS MAGASBAN

(Illyés Gyula és Borisz Paszternak)

Szép véletlen, puszta egybeesés (?), hogy Illyés Gyula verses életművének első sora Borisz Paszternak Nobel-díjas regényének (a Zsivago doktornak) is ott szerepel az elején:

Didergő bokor koccantja ablakom…

(Illyés Gyula: Jel. Nehéz föld. 1928)

„A lombjukat fosztott akácbokrok tekeregtek a szélrohamokban, mint dühöngő őrültek, és le-lefeküdtek az útra. Éjjel Jura arra ébredt, hogy kopognak az ablakon…”
(Borisz Paszternak regényének magyar kiadása. Bp. 1988. 8. oldal)

Az már azonban nem puszta egybeesés, mélyebb oka van, hogy Illyés Gyula versének s Paszternak regényrészletének közös a létélménye. Illyés Gyula A szíl és a szél című költeménye a Kézfogások című kötetében jelent meg 1956-ban. Sztorija alig van: egy szílfa birkózik a széllel, mivel itt az ősz, s az a dolgok rendje, hogy megadja magát az évszak és a létezés törvényeinek; lecsupálódva várja a telet. A küzdelem azonban hat hétig tart a szíl és a szél között. Majd egyetlen szellőcske lesz a győztes. Illyés ezt a létért való harcot két egyforma erő, két egyenlő fél küzdelmének láttatta. Ezt erősítette Illyés – Izsák József szerint − stilárisan is a majdnem-homonimák segítségével (szíl-szél, úgy mint másutt: halam-hálóm, kancsók-kincsek stb…) Jákob harcolt így ki döntetlent az angyallal… (V.ö. Pierre Emmanuel Delacroix című versével – Illyés fordításában s Illyés költeményével, a Cats as cats can-nel!) A szílfa és Jákob esélytelennek tűnhet ellenfeleivel szemben, de a költő tudja és elhiteti a küzdő emberrel, hogy a győzelemmel ér fel a mindenkori kitartás. (V.ö. Rilke intelmével: győzelem nincs, minden csak kitartás.) Borisz Paszternak szintén komolyan gondolta, hitte, hogy egy széllel dacoló őszi fa, a juhar, embersorsot példáz. Főhősének, alteregójának, Zsivago doktornak is a nevében a zsity (az élni) ige szerepel. A regény 206. és 207. oldala „rímel” Illyés versére:

Illyés Gyula: A szíl s a szél


Rezzent a vén szíl: szisszent, jött a szél;
Villám rándult, mint megrántott kötél;
Egy percnyi csönd. És bömbölő haragra
Fakadt a vihar százezer harangja.

Kapkodta fejét a szílfa, az agg,
Vallatott rab a pofonok alatt;
Ahány karja volt, mind hátracsavarta
A nyár haragba-kékült zivatarja.


Zúzott, tört, csépelt, őrjöngött a szél;
Kiszállt a fából végre egy levél,
Egy, és csak úgy, ahogy kiszáll a
Fiai mellől a hajszolt madárka.

Egy levelet, egy sárga levelet,
Az öreg szíl csak annyit engedett;
Azt vitte a szíl, azzal írta égig
A maga égigérő gyöngeségeit!

…Elült a szél s a büszke szíl ugy állt:
legyőzte – mindörökre! – a halált.
S hat hét mulva egy őszi szellőszóra
Minden levelét önként sárba szórta.




Borisz Paszternak: Részlet a Zsivago doktor című regényből

„– Hullatja a lombját a juharfa – szólt a belépő kórboncnok. Valaha köpcös férfi volt, most pedig csak úgy lötyögött rajta a táskás bőr. – Csapkodták a záporok, tépték a szelek, de nem bírtak vele. És mit tett egyetlen reggeli fagy!
Az orvos felemelte a fejét. Csakugyan, az ablak mellett cikázó titokzatos madarak borvörös juharlevelek voltak, azok lebegtek könnyedén a levegőben, és szállongtak odébb, aztán a fáktól kissé távolabb kiűzött narancsszín csillagokként lefeküdtek a kórház pázsitjára.”

Illyés Gyula és Paszternak egyaránt azért vívta az adott társadalmakban – néha a természetbéli szílnél és juharnál is kilátástalanabb – harcát, mert közösen vallották, hogy élettel kell leélni az életet. Hogy ez mit jelent? Azt, amit a regényhez toldott versciklus első versében (a Hamlet-ban) Paszternak megfogalmazott, s amit Illyés az elsők között fordított magyarra. [Gömöri György így írt a versről és Illyés variánsáról 1965-ben a Híd című folyóiratban: „Általában igyekeztem szöveghű maradni, ettől csak egy esetben tértem el. A „Hamlet” utolsó sora orosz eredetiben így hangzik: Zsizny prozsity – nye polje perejtyi. Az idézett sor orosz közmondás, ami annyit tesz: az életet élni nem annyi, mint egy mezőn áthaladni. Illyés Gyula a Nagyvilágban közzétett fordításában ez a sor így hangzik: „Az élet nem lakodalmas út.” Igen, de ez a megoldás inkább a népi bölcsességet hangsúlyozza ki a közmondásból, s nem Paszternak egyéni mondanivalóját, hogy tudniillik az élet nemcsak tele van buktatókkal, de ezeket gyakran nem szabad kikerülnünk: áldozatokat, keserves döntéseket kell hoznunk magasabb értékek érdekében. Az én verzióm: „Élni – nem leélni kell az életet” – ezt a szemléletet próbálja érzékeltetni.” Illyés után kétségtelenül árnyalni tudja az utolsó sor műfordítói megoldását Gömöri György, majd meg is próbálja még vagy tucat magyar költő Rab Zsuzsától Csorba Győzőn át Faludy Györgyig, ám én már Illyés 16 sorát is hitelesnek tartom, melynek egészében benne van mindaz, ami Gömöri washingtoni Paszternak-kiadásában.]



Hamlet

Elcsitult a lárma. Színre léptem,
Ajtófélfának döntve vállamat
Füleltem. A zajló messzeségben
Mi történik életem alatt.

Rám irányul a komor vak éjnek
Ezer és ezer látcsöve már.
Múljon el, óh atyám, arra kérlek,
Tőlem ez a keserű pohár.

Tetszik terved céltudatossága,
Játszanám ezt a szerepet is.
Ámde zajlik most másféle dráma.
Ments ez egyszer föl, ne kényszeríts.

Ámde futja minden itt útját.
Magam vagyok. Jó, rossz egyre jut.
Elúrhodott a farizeusság.
Az élet nem lakodalmas út.

(Illyés Gyula fordítása)


Nem lehet egy életet átszorongani vagy animális létben eltölteni. Béládi Miklós is ezt tartotta fontosnak följegyezni Illyés-könyvében: „Illyés az irodalmat az élet cselekvő részének tekinti: szellemi, erkölcsi erőt lát benne, tudatformáló energiát, mely a közönnyel, személytelenné válással szemben az emberi és közösségi értékek hordozója.” És ugyanott olvasom: ”A világtól akarni kell valamit.” (Béládi Miklós)
Igen, akkor is, amikor élete végén magára marad és számvetést készít. Akkor újra a hamleti-zsivagói testhelyzetet, színészi értelemben: azt a pózt veszi föl, hogy a legőszintébben vallhasson:


Ajtófélfának döntve vállamat

„…füleltem: a zajló messzeségben,
mi történik életem alatt. –„
Paszternak: Hamlet

Akikre adhatnék: nincsenek itt.
Akiknek dicséretére adok,
Akiknek rosszallására adok,
Nincsenek itt velem.
Irányithatják rám távcsöveik
Még fényt-se-kapott csillagok:
Akiknek véleményére adok,
Nincsenek körülem.
Akikkel együtt játszottuk a Szerepet
− égi tetszésre – idelenn! −:
nincsenek. Hidegen
küldi huzatát az üres terem.
Valami nyitva feledett
Folyosó-végi ablak csapkod
Ütemes-ridegen
Csontkezű tapsot.

A költemény még attól is kísérteties, hogy ritmusa az ötvenes évek Rákosi Mátyást ünneplő vastapsának a ritmusával csendül ki. Vagyis, ahogy a szíl a széllel, az ő szabad szelleme a zsarnoksággal és a diktatúrával állt szemben.


+


BORISZ PASZTERNAK: A Zsivago doktor (A Hamlet című vers fordításai)

Борис Пастернак
ГАМЛЕТ

Гул затих. Я вышел на подмостки.
Прислонясь к дверному косяку,
Я ловлю в далеком отголоске,
Что случится на моем веку.

На меня наставлен сумрак ночи
Тысячью биноклей на оси.
Если только можно, Aвва Oтче,
Чашу эту мимо пронеси.

Я люблю твой замысел упрямый
И играть согласен эту роль.
Но сейчас идет другая драма,
И на этот раз меня уволь.

Но продуман распорядок действий,
И неотвратим конец пути.
Я один, все тонет в фарисействе.
Жизнь прожить - не поле перейти.









Hamlet

Elcsitult morajban színre léptem.
Ajtófélnek vetve vállamat
visszajáró kósza hangban mérem,
századom vajon mit tartogat.

Súlyos éj körém a gyászát adja,
látcső-optikája rám lövell.
Kérlek, tedd meg nekem, uram atyja,
múljék ez a pohár tőlem el.

Tetszik terved minden makacssága,
játszom azt, mi rám szabott szerep.
Ám ez itt ma már egy másik dráma,
kérem egyszer felmentésemet.

Bár kimérve már a színek rendje,
és a végkifejlet is adott.
Magam vagyok álszent ezerre.
Éltet élni – nem könnyű galopp.
Balla D. Károly fordítása



Hamlet


Szűnt morajban halkan színre léptem.
Ajtófélnek vetve vállamat
Visszatérő messzi hangban mérem
Azt, amit e század tartogat.

Ezt a szürkült éjet rámszegezték,
Látcső-optikájuk rámlövell.
Vedd le, ó uram, a sors keresztjét,
add, e pohár múljék tőlem el.

Konok szándékod, tudd, nékem drága,
Szerepem is játsznám szívesen.
Ám ez, hidd el, most egy másik dráma,
Egyszer légy meg, kérlek, nélkülem.
Ám magam vagyok a színre lökve,
S minden farizeus-lápba fúl,
És az útnak végét kijelölte
ím, a rendezés - hibátlanul.

BALLA D. KÁROLY (Ungvár) fordítása


Hamlet

Csönd lett. Ismét a színpadon vagyok.
Ajtófélfához dőlve hosszan
csak gyér visszhangokból gyaníthatam,
mi is történik századomban.

Az éjjel félhomálya rám mered,
ezer távcsővel néz merően.
Atyám, vidd el, kérlek, hacsak lehet,
vidd el ezt a kupát előlem.

Megkedveltem makacs szeszélyeid,
s e szerepet is elfogadnám.
De most egy másik dráma zajlik itt,
jó lenne, hogyha most kihagynál.

A felvonások nem rendezve még,
viszont a vég: vég kezdet óta.
Nincs senkim, a föld az álszenteké.
Más élni - s más egy réti séta.

CSORBA Győző fordítása



Hamlet

Némul a zsivaj. A színre léptem.
Ajtószárfának dőlve lesem,
mi rejlik a visszhang-zizegésben,
milyen is a korszak körülem.

Ezer látcső tengelyében állok,
rám összpontosul a vakhomály.
Uram atyám, esélyét ha látod,
múliék el tőlem ez a pohár

Elfogadom konok rendelésed,
hogy én játsszam ezt a szerepet,
de itt másik dráma zajlik, kérlek,
most az egyszer ments föl engemet.

Ám a felvonás rend nem újulhat,
véges útról nincs visszajutás.
Sorsunk farizeusságba fullad.
Az élet - nem sétakocsizás.

FODOR ANDRÁS fordítása


Hamlet

Elcsitult a táj. A színre léptem.
Ajtószélhez támasztom fejem,
s messzi szavak visszhangját fürkészem:
éltem során mi lesz még velem?


Most az éjjel mélysötét üregje
rám ezernyi látcsövet emel.
Apám, Abba, hogyha még lehetne,
add, e pohár múljék tőlem el.

Nekem tetszik csalhatatlan terved,
kész vagyok mint társad játszani.
Ámde itt ma más nagy dráma erjed,
és ezúttal hagyj belőle ki.

Képre kép tör, végzet sző e drámán,
nincs, ki gátat rak a vég elé.
Farizeusok közt élek árván
sorsom nem visz szabad föld felé.

FRANYÓ ZOLTÁN (Temesvár) fordítása


Hamlet

A zaj elült. A szinpadra kiléptem
Az ajtó szögletének vetve hátamat.
Messzi visszhangokat halászva tán megértem,
A kor, amelyben élek, merre tart.

Rámnehezedett az éj homálya,
Ezernyi látcső csillan róla rám ¬
Atyám, ha lehet, tekints e fohászra:
Múljék tőlem a keserű pohár.

Szeretem szívós, szép szándékaid,
S a szerepet játszani kész vagyok.
De már egy újabb dráma készül itt,
Amelyből kimaradnom volna jobb.

Ám a cselekmény eleve kitervelt,
S az út végét elhagyni nem lehet.
Magam állom a farizeus-tengert.
Élni - nem leélni kell az életet.

GÖMÖRl GYÖRGY (Cambridge) fordítása




Hamlet


Hang se több alant. Enyém a szinpad.
Vállam egy kulissza-gyámra dől,
s kémlem én, az éj echója mint ad
hű fogalmat életem felól.

Mintha látcsövek kereszttüzének
fókuszába fogna a homály.
Úr-Atyám, ha módja van, kimélj meg,
túl keserves nékem e pohár.

Kedvelem konok határozásod
s nincsen ellenem re a szerep.
Ám belásd, e mái dráma - másik,
hát ez egyszer oldj föl engemet.

Jó, tudom, szabott az út, bemérted
fölvonása végkifejletét.
Egy vagyok - farizeus temérdek.
Nem vasárnapos vihánc a lét.

Hárs György fordítása




Hamlet

Elcsitult a lárma. Színre léptem,
Ajtófélfának döntve vállamat
Füleltem. A zajló messzeségben
Mi történik életem alatt.

Rám irányul a komor vak éjnek
Ezer és ezer látcsöve már.
Múljon el, óh atyám, arra kérlek,
Tőlem ez a keserű pohár.

Tetszik terved céltudatossága,
Játszanám ezt a szerepet is.
Ámde zajlik most másféle dráma.
Ments ez egyszer föl, ne kényszeríts.

Ámde futja minden itt útját.
Magam vagyok. Jó, rossz egyre jut.
Elúrhodott a farizeusság.
Az élet nem lakodalmas út.

(Illyés Gyula fordítása)


Hamlet

Elült a moraj. Várt a színpad rám.
Ajtófélfának támaszkodtam.
S századom üzent − bár meghallhatnám,
mi történt? − messzi visszhangokban.

Látcsövek veszik arcom célba, lám
ezerszám fedezék homályból.
Ha lehetséges, Abba Atyám,
hadd el a keserű pohárt, óvj!

Szép törvényeden vétó sem másít,
meg is birkóznék a szereppel.
Ám ez a próbált dráma oly más itt,
hogy arra kérlek, most engedj el.

Kész már a rendezés, hisz köztudott,
és régtől ismerős a vég is.
Én magam. Mindtöbben a hazugok.
Nem rét a lét − indulok mégis.

(Németh István Péter fordítása)



Hamlet


Néma csend. A pódiumra léptem.
Hátam ajtófélfának vetem.
Visszhangok hömpölygetik felébem
Mai arcodat, történelem.

Rám irányul az éj vak homálya
Ezer látcső tengelye mögül.
Atyám, e keserű pohárt ne muszájjon
Kiinnom, ez egyszer könyörülj.

Makacs szándékod előttem drága,
És vállalom is a szerepet.
De ez itt most egy másféle dráma,
És ez alól mentsd fel hívedet.

De megszabva a cselekvés rendje,
És a vég el nem téríthető.
Magam vagyok, á/orcák öveznek.
Az élet nem virágos mező.

Kántor Péter fordítása



Hamlet

Elült a zaj. A szinpadra lépek.
Az ajtónak dőlve hallgatom,
miképp jelzik visszhangtöredékek,
hogy mit mível az én századom.

Szívemet az éjjel célba vette,
ezer látcső némán rám mutat.
Távoztasd el tőlem, ha lehetne,
atyám, a keserű poharat.

Megbékéltem ezzel a szereppel,
szeretem makacs játékodat.
De ezúttal mégiscsak eressz el,
mert most más darabot játszanak.

De nem változhat a végkifejlet,
a cselekmény rendje megszabott.
Minden farizeusságba dermed.
Végig kell élnem. Magam vagyok.

Pór Judit fordítása



Hamlet

Elnémult a zsongás színre lépek..
Az ajtóban megtámaszkodom.
Visszhangjában távoli zenének
korom történését hallgatom.

Körülöttem éjféli sötét lesz,
látcsövek fókusza rámtalál.
Tőlem, Atyám, hogyha lehetséges,
múljék el e keserű pohár.

Kedves a szívemnek makacs eszméd,
eljátszanám ezt a szerepet.
De más dráma zajlik most. Szeretnék
távozni. Bocsáss el, ha lehet.


Ám kimérve már a felvonások,
és az út kijelölt ponthoz ér.
Farizeusok közt magam állok.
Nem mezőn sétál át, aki él.

RAB ZSUZSA fordítása





Hamlet

Néma csend. Kiléptem a deszkákra.
Vállam ajtófélfának vetem,
S elmúlt idők messzi visszhangjában
Fülelem a történő jelent.

Úgy mered rám most az éj homálya,
Mint ezer távcső egymáson át.
Miatyánk, ki vagy, módodban állhat
¬Hát kérlek, ne mérd e sorsot rám.

Konok szándékod nincs ellenemre,
S a szerepet eljátszom, ha kell.
De az már egy másik dráma lenne,
Hát ezúttal ments alóla fel.


Ám kész a tettek egymásutánja,
Véget ér az út. Magam vagyok.
Körös-körül farizeusság van.
Életed át nem ugorhatod.


SZILÁGYI ÁKOS fordítása

Hamlet

Zaj, csitul. A színpadra kilépek.
Az ajtófát megtámaszthatom,
Messzi visszhangok jönnek, elérnek:
Hallom, ahogy zajlik századom.

Éj, homály... nem rezdül, rám meresztve
Ezer távcsőtengely-sugarat.
Ave, atyám, vedd el, ha lehetne,
Tőlem e keserű poharat.

Makacs ötleteid kedvelem, tudd,
S vállalom, hogy szerepedbe-Iáss.
De: más dráma, ameddig ez eljut,
Most az egyszer, kérlek, elbocsáss.

Felvonások? Sorrend? Nincs ily eszme,
Van az út a biztos vég előtt.
Magam. S minden: álnokságba veszve.
Élni: a réten átérni? Több.

TANDORI DEZSŐ fordítása


Hamlet

A zaj elült. A színpadra léptem.
Az ajtóhoz dőlök s titokban
A távoli visszhangból igyekszem
Kiszúrni, mi zajlik koromban.

Rám szegezi tengelyére
szerelt Ezer látcsövét az éj-homály.
Ha csak lehet, ne kínálj meg véle,
Atyám, nekem nem kell e pohár.

Tetszik persze a te konok terved,
Hát eljátszom ezt a szerepet.
De most másik dráma van műsoron,
Ez egyszer még adj szabad kezet!

Bár, igaz, az események rendje
Alaposan átgondolt dolog.
Az út véget ér és álszent minden.
Élni nehéz. S én magam vagyok.

VARGA ERZSÉBET (Pozsony) fordítása





én 2007.07.26. 11:32:51

jajjj, loptyák szegín bdk ötleteit jaaajjjj, jaaajjjjjj, mi lösz most?

Szolnokiné Király Judit 2007.11.18. 09:03:49

Asszem mégiscsak az a jó, ha loptyák! Ha enyímet loptyák, nem bánom sose.
donnaquijote
süti beállítások módosítása