balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Bajuszles

2007. április 21. - BDK
Újabb novellám jelent meg a Népszava Szép Szó című mellékletében.

Balla D. Károly

Bajuszles

Ha semmi másban nem is emlékeztetett rá, harcsabajusza épp olyan volt, mint legendás elődjéé. Amikor évtizednyi tanárkodás után a direktori székbe ült, fejébe vette, hogy hasonló, vagy ha lehet, még nagyobb tekintélyre tesz szert, mint példaképe, ám ahogy teltek, múltak a hónapok, lassan be kellett látnia, ennek a tervnek a teljesítése meghaladja erejét. Hiába igyekszik mindent úgy tenni, ahogyan a számtalanszor hallott történetekben a nagy Leső cselekedett, hiá­ba zeng a hangja és hiába dübörögnek a léptei, valamiért rosszul sülnek el az utánzások. Salamoninak szánt döntéseit gyengeségnek, szigorát szívóskodásnak, engedményeit elvtelenségnek ítéli környezete.

Beosztottjai titkon kinevetik, háta mögött összesúgnak, lényegében alkalmatlannak tartják a magas posztra. Ha velük egyenrangú kollégaként meg is illette az elismerés, miután fölébük emelkedett, ez már nem jár neki.

Amint telt az idő, és feltétlen tekintélyre nem sikerült szert tennie, egyre inkább beérte azzal, hogy ha már nem tisztelik, akkor legalább féljenek tőle. Ha nem lehet az iskola bölcs kormányzója, inkább látsszon gonosz és igazságtalan hatalomgyakorlónak, mint pipogya vezetőnek.

Sajnálta, hogy személyesen már nem ismerhette Lesőt. Amikor tíz esztendeje, nem sokkal a haláleset után fiatal tanerőként a gyenge kezű utód vezette iskolába került, az épület falai között még oly elevenen élt a Nagy Direktor emléke, hogy a kollégák mintha folyton attól tartottak volna, most fog belépni a tanáriba, most fogja kifürkészni a mulasztásaikat, hogy aztán kíméletlenül a fejükre olvassa minden hibájukat és vétségüket. Neve hallatán is megrettentek, maguk kimondani nem is merték, ezért is néztek rá, a zöldfülűre meglehetős csodálkozással, amikor szemrebbenés nélkül megkérdezte:

– És miben is patkolt el az öreg Leső?

Az effajta érdeklődés hallatlan tapintatlanságról tanúskodott. Két okból is.

Egyfelől azért, mert a nagy tekintélynek örvendő igazgatót még holtában is illett tiszteletteljesebb szavakkal említeni, másfelől mindenki tudta, hogy a nagy ember sajnálatos módon a nagy emberekhez teljesen méltatlan módon lehelte ki a lelkét, és ha már az élet hallatlan igazságtalanságából ez így történt, akkor erről inkább hallgatni kell, nem pedig firtatni.

– Súlyos rohamot kapott – érkezett a némileg kitérő válasz.

– Mégis, mifélét? Infarktus? Agyvérzés?

Kelletlenül fogtak a mesélésbe. Csak azért szánták rá magukat, mert úgy ­gondolták, még mindig jobb, ha a fiatal kolléga tőlük értesül a történtekről, tőlük, akik kellő kegyelettel adják elő az esetet, nem úgy, mint egy kívülálló, aki esetleg ironikus vagy cinikus megjegyzéseket tenne, netán szétröhögné az egészet. Nos.

A nagy tekintélyű igazgatóra egy kiadós vasárnapi ebéd után rájött a csuklás, az a makacs fajta, amelyet lehetetlen volt legyűrni. Nem fájt semmije, nem érezte rosszul magát, csak csuklott vég nélkül és szaporán, percenként többször is. Hatalmas bajsza mindannyiszor beleremegett a rándulásba, hiába nyelt, ivott, tartotta vissza a lélegzetét vagy végzett fekvőtámaszt, a nyekegés nem szűnt. Egy óra alatt igencsak belefáradt, két óra elteltével pedig émelyegni és remegni kezdett, légszomj gyötörte. Felesége kihívta a mentőket, akik megvizsgálták, de semmilyen okát nem látták a különös tünetnek, adtak valami nyugtató injekciót és elmentek. Az erős szer hatni kezdett, Leső elálmosodott, lefeküdt, de fektében folytatta, amit abba sem hagyott, két rándulás között csak azért aludt el pillanatokra, hogy minden ébredés után egyre rémültebb kifejezés üljön az arcára. Ahogy távozott a szervezetéből a nyugtató, újra remegés fogta el, a nyekkenések szünetében már nem tudott megszólalni, csak nyöszörgött szerencsétlenül, egyre konyultabb bajusszal.

Másodjára a mentők már bevitték a kórházba, egyenesen az intenzív osztályra. Ekkorra a szeme vérben forgott, lila nyakán majd kipattantak az erek. Az ügyeletes orvos tanácstalanul nézte a normálistól alig eltérő grafikonokat, röntgen- és ultrahangos képeket, a túl szapora szívverésen kívül mást nem talált. A betegnek infúziót kötöttek a vénájába, szíverősítő szereket pumpáltak belé, fuldoklását oxigénmaszkkal próbálták csillapítani. Hörgése abbamaradt – de nem úgy a csuklás, amely eddigre halálosan kimerítette, már semmire nem volt képes, életfunkciói mintha sorra megszűntek volna, csak hukkolt és ikegett, mígnem hajnalra kicsuklotta a lelkét.

A tanári kar mindezt mint valami hőseposzt adta elő, ő persze legszívesebben elnevette volna magát, mégiscsak komikus dolog, ha valaki agyoncsuklik, de nem mert ilyen neveletlenségre vetemedni. Nem szólt semmit, csak nagyot nyelt és még nagyobbat sóhajtott, amit a kollégák megrendült részvétnek tudtak be.

Ezt a történetet soha többé nem hallotta, ám olyan nap alig akadt, hogy Leső emlékezetes cselekedeteiről ne szólt volna valaki, legtöbbször az iskolát tíz éven át igazgató volt helyettes, aki a haláleset utáni kilenc és fél éven át úgy ült a direktori székben, mintha méltatlan lenne rá, mintha bitorolná, és fél fenekét csupán azért merészelné félve rátenni, mert jogos tulajdonosa erre személyesen megkérte, és mert másként nem tudja aláírni és lebélyegezni az eléje tolt papirosokat. Ám addig-addig szerénykedett, míg az utolsó fél évben megjött a bátorsága, sorra hozott döntéseket a tanári testület és az igazgatótanács ellenében, mi több, ezeket meg is indokolta, legfőbb érvként mindig azt említve, hogy Leső is így látná jónak.

Fiatal barátunk ekkor kezdte el növeszteni a bajszát. A folyosón egyre gyakrabban állt meg Leső arcmása előtt, figyelte vonásait, szúrós szeméből merített biztatást.

Jól számított: az oly hosszú éveken át ideiglenesnek tekintett igazgatónak csak addig volt biztos a széke, amíg bizonytalanul ült benne. Amint terpeszkedni merészelt, mint valami trónuson, azonnal meg is ingott alatta. Kis feljelentés lentről, kis soron kívüli ellenőrzés fentről, egy fegyelmi, két fegyelmi, és máris bukott igazgató lett Leső egykori jobbkezéből.

Ő pedig addigra épp eleget álldogált a Nagy Direktor portréja előtt és a bajuszát is épp eléggé megnövesztette ahhoz, hogy utódjának kiszemeljék.

Most mégis úgy érzi, nem képes a legendás előd nyomába lépni. Hiába üvölti tele az iskolát, hiába csapkodja az asztalt, hiába vezet be különleges szabályokat és szankciókat, lépteit is hiába döngeti a folyosón, mégsem tisztelik. De vajon nem lehetséges-e, hogy életében Lesőtől is inkább rettegtek, mintsem tisztelték, és csupán halála színezte tekintéllyé a személyét övező félelmet? Talán őt is csak akkor illetné meg a feltétlen megbecsülés, ha egy kiadós vasárnapi ebéd után… De nem, erre gondolni sem mer. Ha viszont így áll a helyzet, akkor alighanem az a legokosabb, ha harcsabajszát sürgősen lenyírja.


Megjelent: Népszava, Szép Szó, 2007. április 21.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr3861578

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: materialelectricoexpres.com 2018.09.08. 20:28:17

Álmainkban (2010) - Dans ton sommeil / In their sleep - Tales from the blog

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

évi 2007.04.21. 22:10:23

És ez már megint olyan Ballás novella:)
Köszönöm!

andragog · http://www.vers-esse.hu 2007.04.22. 11:01:43

És lenyírta. Csupasz képpel láttam én sokat. Érdekes, azok is féltek a csuklástól. Persze volt amelyik azt mondta marhaság. Nyugodjék békében, ha megadatik neki. Üdv!

Dr.Krón István 2007.05.08. 12:04:25

Figyelj ide te Balla csemete, te olyan embereket kigunyolsz, kinevetsz, akinek a tevékenységét nem ismered és még a valóságot is elferdited. Az emlitett uriember (tőled eltérően,mert téged nem tartlak annak) olyan korban élt és sikeresen tevékenykedett, amikor Kárpátalján nagyon nehéz, veszélyes volt magyarnak lenni és harcolni a magyarság érdekeiért. Könnyen Szibériába lehetett kerülni. Kérdezd csak meg édesapádat, akit jól ismertem és remélem jó egészségnek örvend. Te az Ő árnyékában felcseperedtél és most játszod az eszed. Gondolkozz el mi lett volna belőled apád nélkül - egy nagy NULLA. Neki annak idején sokat kellett gazsulálni a megyei pártbizottság előtt, miattad is. Azért vagyok olyan bizalmas veled, mert amikok náltok jártam ( ott laktatok a vár alatt a kis utcába ) te jóformán gyalog jártál az asztal alatt.
Ha megélhetési gondjaidat csak idős emberek kigunyolásával tudod megoldani ajánlom nézz szét a saját felmenőid közt.
Ha rendes ember vagy, akkor nyilvánosan bocsánatot kérsz.
Mindenképp elbeszélgetek rólad a NÉPSZAVA főszerkesztőjével. K.I.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.05.08. 12:11:50

Kedves Doktor! Ha nem vette volna észre: EZ EGY NOVELLA.

Ja 2007.05.08. 14:26:47

ÁP iskolai pályfutásának kezdtén valóban érdekes és iskolás szemével nézve jó órákat tartott, de már akkor is egy adaggal erőltetettebb volt a keleténél. Kritikája a világgal és önmagával szembe nem hagyja nyugodni. Miután igazgató lett, bekeményített, és harcikakas módjára most már nem csak magábanl hanem másokkal is viaskodni kezdett. Ennek ellenére tisztelem és becsülöm munkáját.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.05.08. 15:15:25

Valóban nem értitek, hogy ez egy novella? A belletrisztika szabályait követi. Jobb ha tőlem tudjátok: a szépirodalom: fikció. A valóságról cikket szoktam írni, ez viszont egy novella. Kéretik megérteni.

Ja 2007.05.08. 18:02:51

Nem akarlak felhúzni, de Lesó és Leső között is csak egy vesző különbség van. Ez véletlen "beletrafiztika"? :)

BDK · http://ungparty.net/ 2007.05.08. 19:55:38

Nem azt állítottam, hogy novellámnak nincsenek prototípusai. Hanem azt, hogy ez nem a valóság leírása, hanem novella, amelynek megítélésében legkevésbé sem az számít, hogy miben mennyit vett át, mit torzított el, mit fordított az ellenkezőjére a valósághoz képest, illetve miben és mennyiben tökéletesen a fantázia eredménye. Az írónak két forrása van: a valóság és a fantáziája. Ebből a kettőből merít, mikor milyen arányban. De a létrejött művet visszavonatkoztatni a valóságra: hibás művelet. Egy irodalmi művön nem lehet számonkérni a valóságot, mert nem annak leírása.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.05.09. 11:02:05

Örülök neki. Nem akartam tudálékos kiselőadást tartani, látom, kicsit mégis annak sikerült. Mivel azonban nem először találkozom ezzel a problémával, kénytelen voltam elmondani az álláspontomat. Velem már az is megtörtént, hogy a regényem miatt sértődtek meg rám emberek - még ám nagyon komolyan. 8 évvel később tudtam csak megmagyarázni valakinek, hogy egy regény más szabályok szerint épül, mint az élet.

K.I. 2007.06.24. 08:00:13

Na mi van ballá csemete.Egy kicsit hanyagoltalak, mert hosszabb DK Ázsiai utazáson kellett részt vennem. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem hallgatsz a jó tanácsra és a józan észre. Én becsületes ajánlatot tettem: nyilvánosan kérjél bocsánatot, mert meggyaláztad egy elismert valódi magyar ember halálát, aki semmi rosszat nem tett neked és nem is ismerted. Te csak úgy hobbiból sárba tiportál egy embert. Sok ungvári és magyarországi magyar iskolás fel van háborodva pofátlanságod miatt, még a \"Ja\" hozzászólód is megírta neked, hogy kiről van szó. Ezért a hüje dumádat tedd félre és válassz prototipust az elhalt felmenőid közzül, amit meguszhatsz néhány rokoni pofonnal, mégis más mint idegentől.
Több levelet kaptam ungvári iskolatársaimtól és a sértett rokonaitól. El vagy nevezve Bédikének, remélem tetszik, eszi nem eszi egyenlőre nincs más, de lessz. Te tudod hogyan fogsz meghalni ? Egyesek azt írják: mekegni fogsz mint egy kecske, mások nyeriteni mint egy ló, én azokkal értek egyet, akik azt állitják, hogy bőgni fogsz mint egy marha.
A sértett rokonai találkozni fognak veled, tudod olyan markos legények. Miközben kezelni fognak, mesélhetsz nekik a belletrisztikáról, akkor valószinü lenyeletik veled a szemüveged, de a golyóidat biztos szétrugják, ez a hobbijuk, ugy mint neked a halottak gyalázása. Mindenkinek más a hobbija.
Ajánlanám az önéletrajzod kibővitését, sok fontos dolgot bölcsen elhallgatsz. Majd a fiúk Ungváron segitenek eszedbe juttatni és nyilvánosságra hozni ezt-azt és mélyen belenéznek a dolgaidba. A Bp-i lapok tájékoztatva lesznek a disznóságodról.
Szeretném, ha nem szajkóznád állandóan, hogy ez novella.
Egy olyan iromány, ami az emberek felháborodását váltja ki az még irodalmi szemét se, mert én a krimit tartom annak. Erre még helyes magyar kifejezést se tudok találni. Talán a zapiski sumashedshego a helyes. L.sz. ird meg ennek a helyes magyar forditását, végül is te tartod magad irodalmárnak. Szegény irodalom........
K.I.
süti beállítások módosítása