balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

10 éve kívülállóként

2007. május 24. - BDK
Különös évforduló: tíz éve tekinthetem magam kívülállónak a kárpátaljai magyar irodalomban. A folyamat persze korábban kezdődött és később tetőződött be, mégis éppen egy évtizede annak, hogy végképp elmélyültek az ellentétek énközöttem és irodalmunkat képviselő kollégáim között. De mi is történt 1997 májusában?

Először is megjelent egy nagyobb tanulmányom a Forrás 1997/5. számában. Az esszét korábban írtam, egyes részei ennek előtte is napvilágot láttak (pl. a Bárkában), de így egybefoglalva először tártam a nyilvánosság elé, hogy mi is a bajom a kárpátaljai magyar irodalommal, s hogy kibontakozásra miért találom alkalmatlannak.
Minden eredmény és néhány látványos fejlődési tendencia ellenére irodalmunk nem képes sem önálló szerves egészként működni [1], sem zavarmentesen beilleszkedni a magyar kultúra vérkeringésébe [2]. [...]

A kárpátaljai magyar irodalom - egészében és folyamatában - még nem nagykorú és nem is szalonképes. Kérdéses, hogy a napról napra fogyatkozó számú író (és olvasó) képes-e belátható időn belül azzá tenni, avagy egyszer s mindenkorra be kell látnunk: ezen irodalomnak nem szerves élete van, hanem csupán jelenségei, nem iskolái vagy vonulatai, hanem csupán egyes alkotói. Alkotói, akiknek többsége sajnos egyelőre sem egyénileg, és még kevésbé kollektíve nem képezi az egyetemes magyar irodalom integráns részét...
Hogy miért láttam így, azt részletezem az írásomban (Előítéletek és beilleszkedési zavarok), miközben sok egyéb aspektust is felvetek. (Ekkor üdvözlöm először az akkori új generáció tagjainak feltűnését, bennük látva a megújulás lehetőségét. Akkor még nem tudhattam, hogy pár évvel később - elköltözésükkel - ők is csak a hiányt növelik.)

Ezzel az érvelésemmel (mint ahogy sok másikkal sem) írásban ugyan senki sem szállt vitába és szócsatákról sem számolhatok be, ám azt többen és többször nyilvánvalóvá tették, hogy nemcsak másképpen látják a helyzetet, hanem az én nézeteimet károsnak is tartják.

Az elvi ellentéteken túl a gyakorlati együttműködés lehetőségei is egyre inkább elfogytak számomra. 95-ben etikai aggályaim miatt kiléptem a határon túli könyvkiadás támogatási rendszeréből, 97-ben pályáztam utoljára támogatásért lapkiadásra. Utána még évekig adtam ki könyveket és a Pánsípot is fenntartottam, de nyilvánvalóvá vált, hogy a támogatásokat élvezőkkel szemben ezt a tevékenységemet nem tudom hosszú távon fenntartani.

Néhány kollégával még évekig (látszólag) elég jó viszonyban maradtam, de éppen azoktól, akikkel évtizeden át a legszorosabb szakmai kapcsolatban álltam, ekkor távolodtam el igazán. Erről 97-es májusi-júniusi naplómban számolok be:
Rájöttem, hogy ez már nem az én társaságom. Mérhetetlenül idegen tőlem az, amit képviselnek. [...] különvéleményem akkor szokott lenni, ha az irodalom és az irodalmárok szerepe kerül sorra. Ezek a fiúk még mindig harcnak gondolják a művészetet (és persze a magyarságot is), és soha nem mulasztanák el hangsúlyozni, hogy ebben ők milyen sokat és milyen kiválóan jeleskednek.
Az érezhető 1997-es törésvonal után pár évig még megpróbálkoztam valamiféle irodalomszervezéssel, ám utolsó kísérleteim arra, hogy az önként vállalt szemléleti rezervátumból legalább néhány helybéli tehetség számára szellemi menekülési útvonatal biztosítsak (a KÁRMIN-díj alapítása, a Pánsíp Irodalmi Szalon), csúfos kudarccal járt. Így 2002-ben minden közösségi tevékenységgel felhagytam. Már ennek is 5 éve.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr9586360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

holnap · www.vers-esse.hu 2007.05.24. 19:50:38

"Ezek a fiúk még mindig harcnak gondolják a művészetet..."
Hát, igen. Tőlem is számonkárták már, miért nem "szállok be" a hazafiságot éltető, gyámolitó lírába. Azthiszem egyazon módon ítéljük meg (és el). Nem tudom bizonyosan, de olyansmit kérnek számon, ami tőlem idegen. Nem a haza! Ezt, itt nem kell magyaráznom.
süti beállítások módosítása