balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Ország-Világ - mézes puszedli

2007. június 04. - BDK
Tavaly ősszel vállalkozó szellemű emberek egy (újabb) kísérletet tettek a hajdan igen népszerű képes hetilap, az Ország-Világ feltámasztására, újraindítására. Közvetítő útján tőlem is anyagot kértek a próbaszámba. Persze ezzal, hogy honor az nincsen, de ha majd beindul a lap... Hát nem indult be, csak a próbaszámra futotta pénzből és lelkesedésből. A szerkesztőség a megjelenésről nem értesített és tiszteletpéldányt sem küldött (jaj de ismerős ez a linkség!). Hogy egyáltalán megjelent benne az anyagom, arról nemrég értesültem K. I. révén, aki most a Könyvhéten ideadta nekem a saját példányát. Nekem meg jó alkalom arra, hogy a benne megjelent novellát közreadjam, egyben olvasóimat egy kis feladvány elé is állítsam.

Az alább olvasható írás így, ebben a formájában és ezzel a címmel még az OV előtt még sehol nem jelent meg. De mégsem új novella (honor nélküli helyre újat ritkán adok), a történettel már találkozhattatok - és most, éppen a napokban újabb irodalmi vonatkozása is keletkezett. Ismerve a leleményességeteket, arra biztatlak titeket, fejtsétek fel az írás előzményeit, és ha lehet, akkor derítsétek ki friss kapcsolódását is egy másik, most megjelent műhöz.


Balla D. Károly

Kisváros a mézes puszedlihez

Szégyellem, de a nevét sem tudom annak az isten háta mögötti kisvárosnak. Annyi bizonyos, ott kellett átszállnom. Meg az is biztos, állomásépületén még felfedezhettem a Monarchia jellegzetes sárgáját.

Maradhattam volna a pályaudvaron, ahogy máskor is, amikor számtalan utazásom során a csatlakozásra vártam, olykor órák hosszat. Olvasgatni a váróteremben a kicsit kényelmetlen fapadon, megteázni a büfében, esetleg sétálni egyet, rá-rágyújtva megfigyelni az érkezőket és távozókat.

De nem. Akkor gondoltam egyet, leadtam a kofferomat a csomagmegőrzőben és bementem a központba. Ha ugyan annak lehet nevezni.

Kevés jellegtelenebb porfészket láttam életemben. A főutca 3-5 emeletes típusházai, a betonbunkerre emlékeztető kultúrház a homlokzatára szegezett borzalmas alumínium domborművel, a körülépítetlen, ostoba tűzfalaival tüntető áruház, a minden városban teljesen egyformára szabott, vulgárkonstruktivista tanácsi és pártszékház, a valamilyen hóbortból két korinthoszi oszlopfőre támaszkodó lapos tetős posta – mind a háború után épültek, és ez meg is látszott rajtuk. Szinte semmi nem maradt a vélhetően földszintes-egyemeletes régi városból, a mellékutcában a felismerhetetlenségig lepusztult, szétmállott és a legkülönbözőbb módon egybetákolt épületek, kijjebb otromba, sivár lakótelep, még kijjebb faházak, viskók inkább, a hegyvidéki falvak idáig húzódó jellegzetes nyomorával. Ehhez képest az állomásépület az esztétika csúcsát jelentette.

A központban a hagymakupolás templom volt az egyetlen objektum, amelyen tekintetemet megpihentettem, bár a tetején az idők során elsötétedett, hullafoltos horganylemez egyáltalán nem volt kellemes látvány.

Vettem negyed kiló prjányikot (amolyan mézes puszedlit), a papírzacskót kezemben tartva, tartalmát majszolva indultam vissza az állomás felé, amikor egy fiatal fekete nő a biciklijén nagy sebességgel elhúzott mellettem, ám túl közel jött, az oldalán lógó táskájával jól megtaszította a könyökömet, szinte kilőtte a kezemből a zacskót, amelynek tartalma szertegurult a járdán. A nő alig két méterre fékezett, letette a lábát, nyergéből hátrafordult, és félig szeppenten, félig cinkosan szemembe nézve ezt mondta:

– Oj, párdontye!

Egészen addig azt hittem, meglehetős jártasságra tettem szert a vidéken használatos szláv nyelvekben, ám azt még soha senkitől nem hallottam, hogy a pardonhoz valaki így ragasszon felszólító módú személyragot, mintegy az orosz izvinyitye mintájára.

Elmosolyodtam, pár pillanatig szégyentelen kíváncsisággal csüggtem a nő szép arcán, aztán megvontam a vállamat, és leguggoltam összeszedni a szétszóródott puszedliket. Segíteni akart, de a kerékpárja akadályozta ebben, nem tudott mit kezdeni vele, így egyetlen pillanatnyi tétovázás után, ahogy ott guggoltam, nekitámasztotta a hátamnak.

Ezt már nem állhattam meg nevetés nélkül, kacagni kezdtem, ő meg rám-rám hunyorítva összeszedte a süteményt. Én nem mozdulhattam, eldőlt volna a bicikli, így csak néztem és nevettem, nevettem és néztem, ő meg átadta a teleszedett zacskót:

– Holubi buduty gracijnyi.

Kellett egy perc, amíg megértettem, mire céloz ezzel a megint csak elég furcsa szóhasználatú mondattal. A galambok hálásak lesznek, mondta nagyjából ukránul, de nyilvánvalóan a latin „gratias” szóból szláv képzővel alkotva azoknak a galamboknak a jelzőjét, amelyekkel ezek szerint fel kellene etetnem a járdán meghempergetett puszedliket. Tőlem ugyan messze állt a tisztaságmánia, katonaember nemigen nézi, mennyire felel meg a magasabb higiéniás elvárásoknak az, amit megeszik, így a magam részéről gond nélkül elfogyasztottam volna a porban forgatott prjányikokat, de engedtem a nő ajánlatának, és azt remélve, hogy ennyit csak tudok ruszinul, megkérdeztem, „Á hde szja majuty búti szi holubi?”, és hol kellene lenniük ezeknek a galamboknak, „Tam szuty, na hrisztoszovoji korpuszi”, ott vannak a krisztusi korpuszon, felelte, és már indult is a templom felé, hogy a hátoldalánál megmutassa a hatalmas kőfeszületen tanyázó brúgató madarakat.

Leültünk a szembülső padra, magunk közé tettük a zacskót, felváltva nyúlkáltunk bele, törtük a kis falatokat, dobáltuk a galamboknak. Nem szóltunk, csak mosolyogtunk egymásra, nevettünk a madarakon, magunkon, az egész helyzeten.

Mire feletettük a készletet, én halálosan beleszerettem a fekete szépségbe.

Mindketten tudtuk, üres a zacskó, mégis belenyúltunk, és ott bent a zörgő papírban egy pillanatra megfogtuk egymás kezét. Hogy aztán ki is rántsuk, mintha csak véletlen lett volna. És újra nevessünk, már búcsúzkodva.

Épp elértem a vonatomat. Elhagytam a kisvárost, és bár ki volt írva az állomásépületre, nem jegyeztem meg a nevét. A szépségét pedig meg sem kérdeztem.

Így csak nevetése juthat eszembe, amikor zubbonyom zsebében körmöm alá szorulnak a mézes sütemény szúrósan keménnyé száradt morzsái.




Nos, várom a tippeket: melyek a fenti írás előzményei, és mi a kapcsolódása egy frissen megjelent másik műhöz?

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr2192242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.04. 13:48:16

Remek, ezek telitalálatok! Gratulálok! (Bár azt nem tudom, kinek)

Azért volt könnyű, mert az előszövegek hosszú ideje fenn vannak a neten, a Google régről ismeri őket. Az új vonatkozás azonban egy most megjelent könyvben található - és nincs fenn a neten.
Aki megtalálta, visongjon!

Leta 2007.06.04. 17:31:59

Ez Alla egyik naplóbejegyzésének "tükörtörténete". Tudomisén, minek hívják az ilyesmit irodalmár körökben:)) Szóval az Oj, pardontyéző nő Alla. Éva új kötete épp nincs nálam, így nem tudom, dátum szerint melyik bejegyzés, de valahol az elején van, az első 20-30 oldalon. (Az ÉS kritikájánál amúgy mintha Szvietelszki lenne írva Szvitelszki helyett, de lehet, csak az éhségtől káprázik a szemem.)

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.04. 17:41:56

Talált, elsüllyedt. Igen, pontosan erről van szó, hogy melyik melyiknek a tükörtörténete, azt most ne firtassuk, "életrajzilag" nyilván Allaénak kellett hamarább keletkeznie, íróilag azonban mégis Dr. Kállay O. Béla vetette papírra ezt az epizódot.

Szvitelkszkit elírták az Ésben - de lagalább következetesen...

Le a kalappal a megfejtésed előtt, tudtam, hogy egy Alla-rajongóra lehet számítani.

Leta 2007.06.04. 18:24:16

Jó, hogy Allát végre nyomtatásban is kézbe vehetem. Remélem, az Álommást záró írói megjegyzésben az "egyszer" is jelenbe fordul majd nemsoká;) Felettébb érdekelne a folytatás...

-- 2007.06.04. 18:57:42

Elnézést az anonimitásért, de nevem nem ér annyit, hogy az Ön műve alá írjam. A gratulációt köszönöm.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.04. 19:29:46

Nincs olyan név, ami ne lenne érdemes arra, hogy itt szerepeljen - ezt túlzott szerénységnek tartom. Egyébként pedig arra valók a nicknevek, hogy bárki úgy tartsa meg anonimitását, hogy azért meg lehessen szólítani. De az hogy festene, hogy "Kedves -- !"

évi 2007.06.04. 21:59:02

Hupsz,későn jöttem,lemaradtam...Gratulálok a megfejtőknek!!!:)
süti beállítások módosítása