balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Berniczky Éva írói oldal

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Egy ajánlás margójára

2007. június 08. - BDK
Mivel Csoóri Sándor levele ügyében írt kis szösszenetem meglehetős indulatokat kavart és kisebb vitát indított a hozzászólók körében, így, részben a témát is lezárandó, egy személyes történetet mesélek el (újra): miért ajánlottam verset 90-ben Csoórinak, és később miért változtattam meg az ajánlást.

A dologról így számoltam be egy 2004-es naplójegyzetemben (akkori szövegemet némileg itt kiegészítettem).

A Hitel 2004 márciusi számában Márkus Béla értékeli (?) Penckófer János monográfiáját Irodalom erkölcsi szempontból cím alatt. Az írás érdekes, az Öcsi (P.J.) kisszerűségét mindenképpen meghaladó tanulmány akkor is, ha számomra vannak benne érthetetlen momentumok, és ha nem is igazán tudom belőle kibogozni, mit ró fel Márkus a kötet erényéül, és mivel nem ért egyet. Öcsi egyes állításait a „meglepő” jelzővel illeti, nyitva hagyva, hogy ezt pozitív vagy negatív értelemben használja. Ha jól veszem ki, nem igazán ért egyet Kovács Vilmos értékelésével, és a Forrással kapcsolatban (hogy kik is tekinthetők a tagjainak) is rámutat bizonyos ellentmondásokra, de hogy Öcsi tévedne, azt nem mondja ki. Ezzel szemben, úgy tűnik, teljesen osztja a monográfia-szerző véleményét Balla László és BDK megítélését illetően, s hogy én „a fiú” vagyok, azt kétszer is fontosnak tartja hangsúlyozni. (Ez teljesen egybevág Öcsi és Nagy Zoltán Mihály tendenciózus csúsztatásaival, hogy bennünket egy kalap alá vegyenek. Holott...)

A legérdekesebb, hogy amint Öcsi, úgy Márkus Béla is legnagyobb bűnömül rója fel, hogy egy korábban Csoóri Sándornak ajánlott versemet később ezzel az ajánlással jelentettem meg: „Egy költőnek, aki már nem az”. Igaz, tehetne-e mást Márkus a Csóori-főszerkesztette Hitelben, amelynek főszerkesztő-helyettese pedig Görömbei András, aki Penckófer PHD-vezetője volt s tudtommal Márkussal egy tanszéken dolgoznak Debrecenben. (Mellesleg a lap egyik szerkesztője Döbrentei Kornél.) Összeáll a kép?

Amíg csak Öcsi szánkázott a Csoórinak ajánlott és „visszavont” vers esetén, mint bűnös szemléletváltásom legmegdöbbentőbb bizonyítékán, nem akartam magyarázatot fűzni hozzá, most talán pár szóban itt a naplómbam megteszem, pontosan tudva, hogy akár eljutnak az alábbiak „vádlóimhoz”, akár nem: az ő kinyilatkoztatott nézetük ettől jottányit sem változik.

Tehát:

Először is: a szerző rendelkezik a művével, időről időre dolgozik, változtat rajta, új és újabb publikálás előtt belenyúl, csiszol, változtat, módosít rajta, akár teljesen át is írhatja. (Penckófer szeret az ilyesmin lovagolni és csak általa elképzelt következtetéseket levonni.) (Érdemes pl. Füst Milánnak a válogatott köteteihez írt megjegyzéseit elolvasni: minden új kiadásban hangsúlyozza, hogy dolgozott versein, a most megjelenő verziók tekintendők véglegesnek a korábban megjelentekkel szemben. És a következő kiadásban aztán újra felülbírálja az előzőt.)

Másodszor: az ajánlás egy alkalmi gesztus. Ha az alkalom idején fennállt állapot megszűnik, és a szerző már nem akar gesztust gyakorolni, akkor elveszi az ajánlást. Ez szerintem ilyen egyszerű.

Harmadszor: konkrétan az esetről.

Közeledett Csoóri 60. születésnapja, és Vári Fábián László megkeresett azzal: készül egy könyv az évfordulóra, amelyben Csoóri kortársai, tisztelői hozzá írt vagy neki ajánlott versekkel szerepelnek majd. Nekünk is illenék. Hát persze, Lacikám, örömmel! Az effajta közös tiszteletadásra nem először és nem is utoljára került sor részünkről, hiszen nem sokkal ezelőtt Fodor Andrásnál tettük ketten tiszteletünket (ő is 60 volt), egy Tóth Lajos képet vittünk neki ajándékba. Később pedig szintén együtt szerepeltünk a Takáts Gyula 85. születésnapjára verset ajánlók sorában. Van, aki ilyen alkalomra új, külön az ünnepelthez szóló verset ír, van, aki egy hangulatában, tartalmában megfelelőnek tartott korábbi írását ajánlja. Én az utóbbit tettem. Az a vers akkor a legújabb opuszom volt, általános emberi dolgokról szólt eléggé elvontan, így gond nélkül ajánlhattam Csoóri Sándornak, aki akkor szemünkben (az én szememben is) nem csupán jelentős költőnek látszott, hanem a határon túli magyarságért a sunyi hallgatással szemben kiálló szószólónknak. A kötet feltehetőleg megjelent (nem kaptam belőle tiszteletpéldányt...), jöttek a 90-es tavaszi választások, győzött a Csoórit is élbolyában tudó MDF. Ősszel megvolt a Nappali hold-botrány; bevallom, ennek hullámai nem értek el és nem érintettek meg, talán akkor még nem voltam eléggé érzékeny az ilyesmire, és 1991-ben megjelent Hóban és homokon c. kötetemben a Miközben délután c. vers még Csoórinak ajánlva szerepelt. Teljességgel hamis tehát Öcsi vádja, amelyet Márkus Béla is örömmel megismétel Csoóri lapjában, ti. hogy az ajánlás visszavonásával csatlakoztam „azokhoz a vakbuzgókhoz, akik a Nappali hold miatt meghirdetett "fantomháború" meghirdetői és frontharcosai voltak s maradtak.” (A megfogalmazásban szereplő meghirdetés tautológiájáról most ne szóljunk.). Erről történetesen szó sem volt!

Arról viszont igen, hogy 1990 végére nekem már egyáltalán nem volt szimpatikus a nemzeti kurzus és az Antall-i politika (ekkor kezdtem a Beszélőben publikálni). Aztán Csoórit 1991-ben megválasztották a botrányoktól hangossá ekkor váló Magyarok Világszövetsége elnökévé, amely (az MDF-fel együtt) erősen jobbra húzott. Amikor 1992-ben megrendezték a Magyarok III. Világkongresszusát, a több napos rendezvényt már csak egyetlen napig tudtam elviselni, szabályosan elmenekültem, egyszer s mindenkorra megcsömörlöttem a trianonozástól, a tizenötmilliómagyarozástól, véglegesen elegem lett a Világszövetségből, Csoóriból, MDF-ből, nemzeti irányzatból, jobboldalból, konzervativizmusból. Csoóri elnöki mivoltában a későbbiekben tekintélyének maradékát is elvesztette szememben, költőhöz méltatlannak találtam közszerepléseit. Ezt tükrözi a megváltoztatott ajánlás: „Egy költőnek, aki már nem az”, amely csak tapintatból nem festett úgy, hogy „Csoóri Sándornak, aki már nem költő”. [Különben volt még valamikor egy kis intermezzó. Sajnos nem tudom az évet, 93 táján lehetett, megjelent egy írásom az akkori Magyar Nemzetben Pista bácsi és az Európa-ház címmel (azon kevés műveim egyike, amelyiknek sem a kézirata, sem az újságkivágata nincs birtokomban. Ha valakinek meglenne, nagyon hálás lennék, ha...). Ez valami sorozat keretében jelent meg, és a szerzőket meghívták egy nyilvános ankétra. Itt felmerült a Duna TV problematikája, és én valami halovány bírálatot engedtem meg magamnak az akkor még eléggé kezdetleges televízióról. Egy hét múlva a világszövetség egyik tisztségviselője szóban átadta Csoóri feddő (fenyegető?) figyelmeztetését, hogy el a kezeimmel a Duna TV-től. Hát mondjuk ez sem növelte szememben a renoméját.]

Ennyi történt tehát: egy ember elvesztette előttem költői tekintélyét, ezért neve helyett egy nevét helyettesítő kifejezést írtam a vers alá. Na bumm!

Azon egyébként érdekes módon nem tűnödött el Penckófer barátom, hogy Fodor András vagy Takáts Gyula nevét vajon miért hagytam érintetlenül a későbbi megjelenésekben.

----- Ennyi a visszaemlékezés. Az ominózis, eredetileg Csoórinak ajánlott, majd "visszavont" vers pedig így fest:

Balla D. Károly

Miközben délután

Egy költőnek, aki már nem az

           Talán csak kérkedik, hogy nem meri.
           Talán csak bor és gőz és esteli
           homály, ahogy a színre árad.
           Talán csak mímelt alkony-vádak.

           De mégis ottfelejt a mozdulat.
           Kihűl a léc: magányos parti pad.
           S a léket kapott éjszakákon
           csónak-vizet merítget Kháron.

           Talán csak intelem, hogy nem szabad.
           Talán egy felvert, álma-hulló vad.
           Avagy a nedvek tévedése:
           szőlőn a jégeső verése.

           Talán csak jel egy téli hajnalon,
           ahogy kísért a részeg alkalom.
           Ám férget irt a józan érdek,
           míg átjárják a lassú mérgek

           a kőbe vésett átkok titkait.
           Talán csak egymaga, csak Ő van itt,
           és vért hörög egy délelőttön,
           mert mellkasa a végső börtön,

           amelybe bűzlőn, elrohadva végleg,
           halomra hullnak kíntalan remények.
           Miközben délután és meghatón
           esőzik végre kinn a szürke ón.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr2194829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dumás Dumas · http://dumas.blog.hu 2007.06.10. 10:43:53

"Azt hiszem, talán Ady ideje az az utolsó pillanat, amikor a nemzet kérdései, a magyarság kérdései még átélhető egzisztenciális és történelmi problémaként lobbanhattak fel a zsidóságban. (...) ...de ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag "asszimilálni" a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolt soha."

Számomra Csoóritól ez bőven elég volt ahhoz, hogy én is teljesen kiábránduljak belőle. Még ha a "Szállj el kis madár Rákosi vállára könyörögve kélrlek dalold el néki, hogy szereti és hálás hazája "-remeket nem is nézzük.

tulipán 2007.06.10. 15:37:38

BéDéá, attól, hogy te ezért vagy azért kiábrándultál Csoóriból mint emberből, attól ő még nem lett rosszabb költő. Az Anyám fekete rózsa nem lett se jobb, se rosszabb vers azóta. De nem is szűnt meg költőnek lenni. 1990 óta négy új és több válogatott verseskötete is megjelent. Csurkával, Gönczzel, Lezsákkal ellentétben ő író tudott maradni. Ezért pontatlan a te ajánlásod. (Ismertem ezt a versedet és akartam is ezt már említeni.)

Dumás Dumas: a Rákosi-vers folytonos emlegetését még Debrecezeni is ízléstelennek mondja. (Most idézzem cserébe Eörsi István Sztálin-verseit? Nem idézem, mert ízlésem ellen való lenne a gesztus.) Egy zöldfülű kamaszfiú klapanciái ezek. Már 1953-ban is más hangon írt a rendszerről. A Nappali Hold pedig még unalmasabb ügy. Ti egy esszénapló július 3-ai bejegyzéséből idéztek állandóan három-négy mondatot. A július 11-eiből még véletlenül sem idéznétek...

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.10. 15:56:44

Nagyon pontos az az ajánlás, tulipán-kedves. Pontosan azt fejezi ki, amit tízegynéhány éve gondolok Csoóriról.
Csurkával és Lezsákkal nyugodtan említheted egy sorban, ám Göncczel egyáltalán nem: ő nem járatta le magát a politikában, míg az előbbi urak ezt megtették.

tulipán 2007.06.10. 18:42:05

Bocsánat, de én azt mondtam, hogy Csoóri (a szintén politizáló) Csurával, Lezsákkal és Gönczzel ellentétben ÍRÓ tudott maradni. Ennyit mondtam és nem többet. Folyamatosan publikálta a verseit, esszéit, irodalmi esteket, előadásokat tartott, kulturális folyóiratot szerkesztett. Mit alkotott Göncz Árpád ÍRÓKÉNT az elmúlt tizenvalahány évben??? (Nem mint ha addig olyan hú de nagy író lett volna, de ez már más kérdés.) Hogy ki és hogyan járatta le magát, az már meddő vita lenne.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.10. 19:01:37

Na most az a baj ezzel az érveléssel, hogy ha azt mondod Lezsák, Csurka, Csoóri, akkor ezek mára hitelüket vesztett politikusok, akik nemcsak magukat járatták le, hanem sajnos azt az eszmét is, amelynek katonájául elszegődtek. Ez jut róluk eszembe először, és nem az, hogy valaha jó drámákat, verseket írtak. Göncz viszont mindvégig megőrizte politikusi méltóságát, és így nem nullázta le írói teljesítményét. Ez a nagy különbség.

tulipán 2007.06.10. 20:23:47

Elbeszélünk egymás mellett, kedves BéDéKá!
Rendben: Csoóri, Csurka, Lezsák lenullázta magát politikusként. (A másodikkal egyet is értek, de vegyük úgy, hogy mindhárman.) Én azonban azt mondtam, hogy míg Csurka, Göncz és Lezsák az elmúlt 17 évben semmit nem alkotott, ami szépirodalomnak mondható, addig Csoóri igen! Ezzel az állítással ilyen formában egyet értesz?
És még egy kérdés: Villon lopott, rabolt, embert ölt. Ennek ellenére nevezhetjük őt költőnek? Csoóri (így vagy úgy) politizált. Emiatt nem nevezhetjük már költőnek?

holnap · www.vers-esse.hu 2007.06.10. 20:42:06

"Villon lopott, rabolt, embert ölt. Ennek ellenére nevezhetjük őt költőnek? Csoóri (így vagy úgy) politizált. Emiatt nem nevezhetjük már költőnek?"
Csoór nem költőként bukott el - és nem megbukott. A Villon párhuzam törénelmileg, törénetileg és szituatíve értelmetlen összevetés. Azután: nem veszem le a könyvespolcomról köteteit, de jelen politikai ítéleteit elvetem. Ugyanakkor, bár Göncz irodalmi tevékenységét soha nem soroltam sem a magyar klasszikusok és élő nagyjaink szintjére, politikai és emberi magatartását (a kettőt, mint egységet értelmezve) tisztelem, holott néhány politikai ítéletalkotásával nem értek egyet. Persze ez csak szerény véleményem a pálya széléről.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.10. 21:29:17

tulipán:
a Csoórira vonatkoztatott Villon-párhuzamodra térjünk vissza 500 év múlva.

(Szerény tipp: ha akkor még él ember a Földön, Villonban akkor is a zsenit fogja tisztelni, Csoórit pedig még a szaklexikonokban is hiába keresik majd)

tulipán 2007.06.10. 21:48:38

Rendben, akkor 500 év múlva!
(Mondjuk attól tartok, hogy nem fognak már emberek élni a Földön...)

Dumás Dumas · http://dumas.blog.hu 2007.06.11. 00:16:53

tulipán: nyugodtan idézheted felőlem Eörsit, nem túlzottan kedveltem őt, hozzá képest Csoóri pl. a szívszerelmem. Hogy Debreczeni szerint az idézgetés ízléstelen, nem túlzottan érdekel, szerintem Debreczeni, aki sikeresen végignyalta jópár miniszterelnök seggét, maga az ízléstelenség.

nappali hold - persze, nagy hiszti volt belőle, túlspilázták a dolgot, persze, mint mindent. ettől függetlenül az írás eléggé antiszemita. hiszti nélkül is az. ez nem mentség.

Ja, és ki az a "mi", akik folyton idézzük az egyiket, és soha nem a másikat?

holnap · www.vers-esse.hu 2007.06.11. 12:08:50

Élnek vagy sem emberek 500 év múlva, nem tudhatom. De ne lehetne ebből az 500-ból néhányban "normálisan", nem szembenállásra, egymás ellen búzdítva az embereket élni hagyni? A politikus fecseg össze-vissza az baj, de a fene ott egye meg; mit thetünk vele? A költő felelőssége Homérosz óta (vagy már régebben) kötelező " hivatásbéli norma", akkor is ha a politikába keveredik.
(P.S. Pénzhamisitáséert is lenyakaztak már költő fejet. És...)

tulipán 2007.06.12. 09:33:42

Dumás Dumas: Debrecezeni dolgában egyetértünk. Én még láttam őt a Könyvhéten Orbán Viktorral is dedikálni, tavaly pedig láthattam Gyurcsánnyal is. (És lefogadom, hogy olvasunk még tőle újabb Orbán-dicsőítéseket is!!!) Ezek után milyen alapon kér számon bárkitől bármit ez az ember? (A kérdés BéDéKának is szól...)
A Nappali Holdról hadd ne beszéljek már. Nagyon lejárt lemez. Na jó, csak egy gondolatot. Végigolvastam rengeteg korabeli és azóta született írást erről az ügyről. Többségük kijelentette, hogy ez antiszemitizmus. Kisebbik hányaduk azt bizonygatta, hogy nem az. Csupa minősítés. Válaszolni viszont gyakorlatilag senki nem válaszolt rá érdemben. "Csoóri Sándornak nincs igaza, mert..." vagy "Csoóri Sándornak igaza van, hiszen..." Konkrét válaszokkal a konkrét állításokra, az EGÉSZ írást figyelembe véve! Most már (17 év után) inkább ne válaszoljunk rá, de mindenesetre ezt hiányoltam.

holnap: egyetértek!!!

holnap · www.vers-esse.hu 2007.06.12. 12:29:23

Debreczeni önmagát keresi! Ezért belekóstol mindenbe, azzal a reménnyel, hogy megtalálja benne, ami megerősíti a még maga által sem felfedezet identitását. Nem könnyű: társadalmi igazságosság és politikai erkölcsi-hovatartozás, magyarság tudat és felzárkózás a világ alakuló „rendjéhez”, liberalizmus és társadalmi esélyegyenlőség erkölcs, politikai allűrök határai és emberi magatartás stb. Mind e közben hemzsegnek a napi- és hetilapok az okoskodó, jobb esetben naiv, minden elméleti (tudományos) alapot nélkülöző írásoktól, magukat valamiféle áltudományos álcába csomagolva.

tulipán 2007.06.12. 13:20:02

Csoóri és Debreczeni között az a legnagyobb különbség, hogy míg utóbbi önmagát keresi, addig előbbi az igazságot. (Más kérdés, hogy megtalálja-e...)

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.12. 15:18:25

Csoóri nem az igázságot keresi, maximum az igazsgÁt. De rossz helyen, mert olyan politikai sodorba állt bele, amely végképp elnyeli maradék tekintélyét is. Szomorú.

Debreczenit sokkal pozitívabban értékelem. Hitelességét épp az adja, hogy nagyon is benne volt a jobboldali ideológiában, világnézetben, politikacsinálásban, és ettől távolodott el, ebből hátrált ki, mert megérezte, hogy budős az, ami ezen a politikai oldalon történik. Ugyanakkor kellően kritikus a baloldallal vagy akár Gyurcsánnyal szemben is, ezt illene észrevenni. Sztem az egyik legjobb politikai publicista manapság.

tulipán 2007.06.12. 21:54:46

Debreczenit (Villonnal együtt) 500 év múlva is zseniként fogja tisztelni az emberiség. :-)

Szeitz János - holnap · http://www.vers-esse.hu 2007.06.13. 10:00:10

Debreczenit és is pozitívan értékelem. Nem csupán megérezte, de fel is dolgozta ami az említett jobboldalon történik. Valóban bírálja a jobboldalt és a baloldalt egyaránt, de ifjúkori idealizmusa, egy igazságos társadalamról még kíséri és kisérti. Azt is elismerem, hogy az egyik legjobb publicista. De a mai körölményekből adódóan ő sem kerüheti el olykor a bizonytalanságot. Ez az, ami társadalompolikai ítéleteinek idealizmusából ered. Író, tehát ez még fel sem róható neki. Viszont aki figyelemmel kísérte írásait annak látnia kellett ebben a kérdésben is az átalakulást, a világrealitások mind gondosabb megközelítését, és megítélését.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.13. 10:31:44

ezzel az értlékeléssel teljesen egyetértek

tulipán 2007.06.13. 11:09:54

"A világrealitások mind gondosabb megközelítése és megítélése..." Hát igen: így is nevezhetjük a köpönyegforgatást... De végül is mindegy.
Már csak egy észrevétel. BéDéKá kijelentette, hogy Csoóri nem költő többé. Szeitz János pedig Debreczenit ÍRÓNAK nevezi. Azért legalább azt lássu tisztán, hogy ki író és ki nem. Ha kérhetném...

holnap · www.vers-esse.hu 2007.06.13. 16:13:40

tulipán: ha az írót a szépíróra korlátozzuk valóban. Én - lehet, hogy ez helytelen - a publiciszikát egy bizonyos tartalmi és ha szabad mondani esztétikai szint felett (tudom, hogy így röviden ez nem pontos) irodalmi tevékenységnek tartom. Csupán ennyiből.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.06.13. 16:23:25

tulipán: valaki nemcsak attól költő, hogy költ-e. csoóri szerencsétlen politikai szerepvállalásai előtérbe kerültek, elhalvényítják költőségét. szememben eladta magát a politikának, ezzel méltatlanná vált arra, hogy költőnek tarsam. ennyi. és ez egy vélemény, az enyém. attól te még nyugodtan magasztalhatod.

debreczeni e percben sokkal közelebb áll ahhoz, amit írói magatartásnak nevezünk (na jó: nevezek), mint csoóri. ugyanis ennek egyfajta szellemi függetlenség is az ismérve. ebből neki most sokkal több van, mint a valaha tisztelt költőnek.

holnap · www.vers-esse.hu 2007.06.13. 18:08:24

Azért jusson eszünkbe Petőfi Vörösmartyhoz!

m_agyar 2007.07.31. 16:52:46

Csoóri Sándor Anyám szavai Köszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél, mert mi már olyan öregek vagyunk, mint fönt a padláson az a falióra s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat. Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, vagy kedd-e? Amikor jössz, az a mi vasárnapunk. Apád még csak-csak, ide fut, oda fut, de nekem már a kisajtóig is ménkű hosszú az út, hányszor megemlegetem azt a körtefát, amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba, meg tudnék kapaszkodni, mint most a te karodba. Talán, ha bottal járnék! No még csak az hiányzik! Fogom inkább a seprűt, azzal botozgatok el a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna. Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra. Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket - A múltkor is, amikor Amerikába mentél, a szemem belülről kisebesedett: eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém? mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor és minden repülő lezuhan, amelyiken te utazol. Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet, hogy én már a felröppenő madártól is megijedek? és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet és mindegyik mögül a fiamat hallom - igen, a köhögésedet, de fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet. Talán, ha én is kelek-forgok a világban, amerre te, nem félek a kilengő, magas házaktól s a krokodilusos tavaktól se, a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak vagy csak játszanak, álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön s bohócos nagykalap, de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül, ki van az én szívem is verve, hét vassal köröskörül.
süti beállítások módosítása