balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek

Mozgó Világ - 30. (2007. júl.)

2007. július 26. - BDK
MI VAN A SPÁJZBAN?
Egy manzárdőr feljegyzéseiből, 2007. június

A 80-as évek elején, amikor már képtelen mértéket öltött a Szovjetunióban a pangás, az emberek nem az üzletből szerezték be szükségleteiket, hanem feketén. A húsboltok akkoriban ki sem nyitottak, vagy ha mégis, akkor a viccnek feleltek meg („Azelőtt ki volt írva, hogy Hentes, és a boltban volt hús, most ki van írva, hogy Hús, és a boltban van hentes”), kolbászt, vajat, sajtot, de még étolajat sem lehetett venni. Érdekes módon az emberek hellyel-közzel mégis hozzájutottak ezekhez a cikkekhez. Vagy faluról, az őstermelőktől (méreg drágán), vagy valamelyik csalási-tolvajlási forrásból. Az olajat és a vajat egyenesen a margaringyárból lopták ki, a vágóhídon dolgozók is alaposan megcsapolták a kezükön átmenő állományt, a következő hányadnak a raktározási folyamatban kelt lába, a maradék ugyan az üzletből került a vevőhöz, de még nyitás előtt. Ez persze azzal is járt, hogy az ember nem abból és annyit vett, amennyit akart, hanem amennyit és amiből éppen rákínáltak. Meg is teltek a hűtőszekrények és spájzok hatalmas tömb sajtokkal, vajakkal, kanna olajakkal.

Ekkoriban történt, hogy kicsit mindig a hétköznapi valóság felett lebegő szerkesztő kollégám otthon kinyitotta a fridzsidert, és mit sem tudva arról, feleségének mennyi főfájást okozott a beszerzés, elégedetten megállapította: „Nocsak, javult az ellátás!”

Mindez azért jutott eszembe, mert ezt a feljegyzésemet eredetileg azzal akartam kezdeni, hogy „Ukrajnában javult a helyzet”, és ezt hasonlóan empirikus módon,  ha nem is hűtőbe, de a minap meglátogatott vidéki pedagógus barátainkhoz benyitva állapítottam meg.

Egy falusi tanárházaspár, ha kicsit a háztáji gazdálkodással is rásegít, akkor ma már meg tud élni a fizetéséből, továbbtaníttathatja a gyerekeit, és ha szűkösen, de még arra is futja, hogy csinosítsa házát – mutatta a példa. Ez most azért tűnt fel, mert néhány évvel ezelőtt a hasonló helyzetben élők szabályosan nélkülöztek, és ha nem akartak tanári keresetükből éhen halni, akkor a férjnek át kellett járnia a határon, hogy diplomás létére napszámos munkát vállaljon illegálisan az építőiparban, vagy arra kellett berendezkednie, hogy piacon üzleteljen, benzint, gázolajat, cigarettát csempésszen, fél napokat várakozva a határátkelőkön.

Ne legyenek illúzióink: igen sokan ma is ilyesmiből élnek, de megkockáztatom, hogy néhány év alatt döntően megváltoztak az arányok. A hivatalosan számított havi minimálbér lassan utoléri a létminimumot (átszámítva és durva kerekítéssel mindkettő 20 eFt körüli), míg az oktatásban dolgozók  átlagfizetése ennek másfélszerese, egy kiemelt pedagógusé vagy iskolaigazgatóé pedig a jó duplája (40 eFt). Aki az iparban helyezkedik el, annál ugyanez átlagos bérnek számít, a hivatali, kereskedelmi, pénzügyi szférában ennél is magasabbak a jövedelmek. Mindez nem jelent mást – és ez óriási haladás – hogy ma már, ha szerényen is, meg lehet élni a fizetésből, s ha több kereső van a családban, még gyereket is lehet belőle nevelni. Ez tapasztalható a mindennapi életben, ennek sokkal jobban lehet hinni, mint annak, ha az újságokban növekvő makrogazdasági mutatókról írnak.

És ha már hússal, vajjal, sajttal kezdtem: üzleteinkben soha nem látott a választék ezekből az igen jó minőségű hazai termékekből. Szerkesztő kollégám elégedetten nyithatná ki az ajtót: az ukrán élelmiszeripar már a spájzban van.

*

Röstelltem volna, ha leghűségesebb olvasóimnak, akik eddig minden új könyvemet megvették, most nem tudtam volna semmi újat kínálni. Pécsi kiadóm felajánlotta, hogy dedikáljak az idén is. Igaz, hogy nincs új könyvem, de a négy korábbi, közte fontosnak gondolt legutóbbi regényem, még nem fogyott el, kapható lesz az Ünnepi Könyvhéten a kiadó Vörösmarty téri standjánál, hirdessük hát meg azt a kétszer egy órát, amit majd a napernyő alatt ücsörögve, kezemben tollal, olvasóimra várva tölthetek.

Jöttek, ha nem is sokan, az új érdeklődők, de persze többen a régi ismerősök, barátok, internetes blogíró társak, akiknek már mindenük megvan tőlem. Nos, hogy előttük ne kelljen röstelkednem, nekik készítettem el válogatott műveim CD-jét néhány egyedi borítójú példányban. Rátettem az összes képversemet, a kötetben még meg nem jelent nagyobb versciklusaimat, megíratlan regényem első fejezetét, három esszé-kötet anyagát… Örültek a különleges, csak spéci tollal dedikálható ajándékomnak, amelynek készítése közben nem győztem csodálkozni azon, hogy az 5-6 könyvre rúgó anyag a CD egytizedét is alig foglalta el.

Ha én nem is, Éva igazi új könyvvel rukkolt ki: a Magvető adta ki első regényét Méhe nélkül a bába címmel, amelyet dedikált és amelyből részletet is felolvasott a kiadó és a Radnóti Színház közös estjén. Máris megjelentek az első (igen pozitív) szakmai reagálások.

Hazaérkezve némi csodálkozással tapasztaltam, hogy egyik napilapunk könyvheti beszámolójában, miután a többi kárpátaljai szerzőt és könyveiket felsorolták, a sok éves gyakorlattól eltérően ezúttal minket is megemlítettek. Az pedig házastársi identitásom számára igazi elégtétel, hogy én úgy szereplek a hírben, mint Berniczky Éva férje.

*

Érdekes, hogy ungvári lakosként egy több mint félezer kilométerre levő városban, Pécsett találnak otthonra a munkáim. Az ottani Pro Pannonia Kiadónál már házi szerzőnek számítok, most kaptam az értesítést, hogy idén ősszel az ezredforduló éveiben írt naplójegyzeteimet is kiadják (1996 óta ez már az ötödik könyvem náluk).

Friss hír az is, hogy ki vagyok állítva Pécs néhány buszmegállójában. Vagyis nem én, hanem a munkáim. Az ottani Művészetek Háza 2007 januárjában hirdette meg köztéri vers- és fotópályázatát VersMegálló címmel. (A projekt ötletét a Budapesten már több alkalommal sikeresen megrendezett VersMetró adta.)

Az erőpróba hívószava ez volt: Határtalanul, és a műveknek az emberek és kultúrák közti különbségek áthidalhatóságára, az egymással folytatott párbeszéd lehetőségeire kellett koncentrálniuk. 551 verset és 412 képet küldött be a kétszáznál több szerző. A díjazottak közé ugyan nem, de azon kevesek közé bekerültem, akik mindkét kategóriában sikeresek voltak: a szervezők a város forgalmasabb buszmegállóinak reklámfelületén 100 nagyméretű plakátot helyeznek el – ezek közül kettőn nekem egy-egy versem (eredetiben és holland fordításban), illetve másik kettőn egy-egy fotómontázsom szerepel. Talán érdekes, hogy szövegben Ungvárt és Amszterdamot, képben pedig cigánygyerekeket és zsidó temetőt örökítettem meg. 

*

Felkérést kaptam, vegyek részt egy társadalmi testület munkájában. Tagjai tanácsaikkal hivatottak segíteni azokat, akik a határon túli magyarság támogatásával kapcsolatban hoznak döntéseket. A megtisztelő felkérés elfogadása alapos fejtörést okozott nekem. Csapdába kerültem. Ha ugyanis vállalom a részvételt a testület munkájában, óhatatlanul betagozódom egy olyan struktúrába, amelyről nem vagyok a legjobb véleménnyel.  Ha viszont nemet mondok, akkor elhárítom azt, amit magam oly sokszor szorgalmaztam: hogy a külhoni magyarsággal kapcsolatos döntésekbe be kell vonni a független értelmiségieket, azokat, akik nincsenek elkötelezve saját régiójuk egyik érdekcsoportjának sem. Mivel éppen ebben a független minőségemben kaptam a felkérést, a feladat alóli kitéréssel a saját elvárásaimat tagadnám meg. No meg: tíz éve bírálom a támogatási rendszert, s amikor lehetőséget kapok arra, hogy beleszóljak, akkor nem vállalom? Kívülről járt a szám, de belülről már elhárítom a felelősséget? Mióta mondom, hogy a rendszerből nagyrészt hiányzik mind a teljesítmény- és értékelvűség, mind a partneri kölcsönösség – most ezt a nézetet végre hivatalosan is képviselhetném, erre inkább azt mondom, hogy kösz, nem kérek belőle?

Végül igent mondtam, de szükségesnek éreztem leszögezni, hogy erősek a fenntartásaim a támogatáspolitika elvével és gyakorlatával szemben. Elvi szinten azt gondolom, a támogatás mint olyan gyakran több kárt tesz, mint hasznot hoz, mert csökkenti a támogatott önálló problémamegoldó készségét, alaptalan elvárásokat és rosszfajta mentalitást alakít ki, esetenként kifejezetten demoralizál. Gyakorlati szinten az elmúlt több mint másfél évtized Kárpátalján klientúraépítésről, a politikai elit eltartásáról, látszateredmények felmutatásáról szólt, arról, hogy a támogatások igen szűk körben meghatározható haszonélvezői a magyarság érdekei helyett sajátjaikat részesítik előnyben.

Vajon a még alakulófélben lévő  új nemzetpolitikai koncepció mögött elegendő politikai eltökéltség áll-e ahhoz, hogy a fentieket képes legyen felülírni? A legragyogóbb magyarságstratégia is megbukhat, ha a határon túli magyarság problémaköre minduntalan belpolitikai csatározások tárgyává válik, és ha folytatódik Magyarország politikai megosztottságának az exportja a külhoni régiókba. Sajnos az anyaország közéletének a szétziláltsága, a lakosság politikai, kulturális, világnézeti megosztottsága, a szembenálló felek ádázul ellenséges elszántsága, az erkölcsi normák naponta tapasztalható megszegése rossz példát szolgáltat. A határon túli magyarság problémái nem oldhatók meg addig, amíg Magyarország a saját belügyeit nem képes megnyugtatóan rendezni.

Megjelent: Mozgó Világ, 2007. július.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr56125696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagya 2007.07.26. 16:58:50

Azzal kapcsolatban, amit a karpataljai/ukran helyzet javulasarol irsz... Ket eve (asszem) voltam utoljara karpataljan, es mar akkor is voltak eloremutato jelek. Volt osztalytrsaimmal talalkoztam akkor, akiknek egy resze akik vegeztek valami iskolat) lelecelt karpataljarol. Aki maradt, az a helyi (dobrpnyi) viszonyoknak megfelelo megelhetesi modot talalt, amelyek tagalalsatol itt eltekintenek. Ezek az emberek jol elnek, legalabbis boven kerestek annyit, mint en akkor Magyarorszagon. A gondot megis abban lattam, hogy ezen osztalytarsaim a hullamok hercegeinek tuntek, i.e., kozep- vagy hosszutavu terveik egyaltalan nem voltak, mert talan nem is lehettek abban a gazdasagi helyzetben. Amitol/amibol jol elnek, epp az fog eltunni, amint az ado/tb/egyeb ugyeket komolyan veszik majd otthon is, es mivel barmifele kepzesuk az altalanos/kozepiskolnal veget ert, munkaeropiaci ertekuk legalabbis kerdeses.
Korosztalyom helyzetet en tovabbra is eleg kilatastalannak erzem Karpataljan, es bar ketseg nem fer hozza, hogy egy egoman, rinyalos, elkenyelmesedett alak vagyok, momentan nem tudnank olyat ajanlani, amiert visszamennek oda.
Hogy latod hosszabb tavon? A fiad hazament, ugy tudom. Hogy latod az o helyzetet?

p.s.: kemeny ket nap volt az utobbi. Ne vedd fel. bar nem vagy olyan.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.07.26. 17:15:15

A ps-re: nem vettem fel, de meguntam. Ezért van most az, hogy moderálok: egy ideig úgy lesz, hogy csak az a komment jelenhet meg, amit beengedek: bocs a jószándékú olvasóktól. Remélem, hamar odábbálnak, akik miatt bevezettem.

A kérdésedre: a fiam hazajött, de a lányom másként tervezi. persze egyelőre semmi lehetősége nem mutatkozik ott sem, és mondogatom neki, hogy szociológusnak egy aranybánya Kárpátalja - mégsem hiszem, hogy itt akarja leélni felnőtt életét. És én ezt ugyanúgy meg tudom érteni, mint azt, hogy Kolos meg hazajött.

EL LOBO - A farkas · http://joljarok.hu/blog 2007.07.26. 17:37:21

Kedves Berniczky Éva Férje!
Örülök, hogy Pécsett legalább egy kiadó ismeri a blog, a napló fogalmát, foglalkozik vele, s kiadják az összel ilyen jellegű munkáidat!
A félezer kilométerre lévő városból üdvözöl egy "versenyző", aki a települések web-egységeinek Golden Blokkon belüli, Helyi.érték sávjában elindult blogjával, amelyben pl. anno blogesszé köszöntötte Bernicky Éva férjét.
Úgy látszik a neten nincs távolság, s Pécsett is van blog - bár ezt szintén csak félezer kilométerrel arrébb tudják igazán. (Enyhe túlzással.)
Üdv:
El Lobo - A farkas

BDK · http://ungparty.net/ 2007.07.26. 18:10:47

Hogy Pécsen lassan otthon érzem magam, abban éppen az ilyen dolgoknak (és ilyen embereknek) van szerepe; szerintem nem véletlen.
A helyi.érték eredményeit majd figyelem!

nagya 2007.07.26. 18:32:47

Pecs, igen... Ott pl., laknek akarmikor. Laktam/nem lakom/lakni fogok...

Brutal OFF: az igaz, hogy gazok vannak az Orfui-to kagyloival, Wolf?

V.A.Lacky 2007.07.26. 21:09:56

BDK!

Elérted azt, amiért harcoltál. Bekerültl oda, ahol döntenek a pénzről a Kárpátalaiaknak. Te korában sokat bíráltad a régi elosztási elveket, -joggal, példákat is hoztál. Sok sikert kívánok neked a bölcs döntésekhez, remélem a politika nem fog elrontani.

V.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.07.27. 09:25:38

Kedves V.A.Lacky, hozzászólásod kiegészítésre szorul.
1. NEM LETTEM DÖNTÉSHOZÓ, a döntéshozók mellett létrehozandó tanácsadó testületbe hívtak meg.
2. NEM A DÖNTÉSEKKEL kapcsolatban fogják kikérni a véleményünket, hanem ötleteket, koncepciókat, projekteket várnak tőlünk.
3. A felkérésen túl még semmi nem történt, semmit nem véleményeztettek velünk és semmiben nem kérték a tanácsunkat. Sőt, hivatalosan még meg sem alakult a tanácsadó testület. Így még én sem tudom, mi fán fog ez teremni, és valóban tudom-e majd vállalni benne a tagságot. A sejtésem egyre inkább az, hogy csak csingilinginek kellünk a nélkülünk megkötött politikai alkuhoz. Ne így legyen, de most kicsit ez az érzésem.
Minderről valamivel bővebben is írtam még frissében itt:
bdk.blog.hu/2007/05/16/valasz_gyurcsany_ferenc_felkeresere
Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása