balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Webes műveltség

2007. augusztus 02. - BDK
Jövőnéző a minap azon tűnődött, mi történne a tudatunkkal, ha az agyunkat merevlemezre mentenénk, most pedig Norman Károlynál olvasom, hogy a web - mint az ismeretek tárháza - megváltoztatja a műveltségről kialakult klasszikus nézeteinket. Korábban leginkább azt tartottuk műveltnek, aki lexikális tudással rendelkezett, az internettel felfegyverzett embernek azonban fölösleges konkrét adatok tömkelegét megjegyeznie. Hasznosabb, ha a következő készségek jellemzik:
  1. Képes az adattárakban való hatékony tájékozódásra. "Nem tájékozottnak kell lenni, hanem tájékozódónak."
  2. Képes a fellelt adatok kombinatív alkalmazására, felismeri köztük az összefüggéseket.
  3. Képes innovatív, kreatív gondolkodásra és tevékenységre, korábban meg nem lévő dolgok megalkotására.
A webkorszak tehát elavulttá teszi az adattár-embereket, és velük szemben a műveltségértékelésben magasabbra teszi a kiváncsi, kombinatív, kreatív elméket. Ami adat e képességekhez kell, az a webről megszerezhető.

Következmény: amikor általános műveltségre nevelünk, elsősorban nem adathalmazokat kell tanítanunk, hanem kiváncsiságot kell ébresztenünk, kombinatív készséget, kreativitást kell fejlesztenünk.
- írja Norman. Kétség kívül igaza van. Ám lenne pár kiegészítésem. Először is annyit tennék hozzá, hogy a műveltségre nevelésnek voltaképp a webkorszak előtt is ilyennek kellett volna lennie, s a világot előre mozdító elmék eddig is főleg a fenti tulajdonsággal rendelkeztek, azzal a különbséggel, hogy adattáruk nem a web volt, hanem a könyvek. Mivel azonban ezekből nehezebb volt az éppen szükséges adatot gyorsan előbányászni, ezért volt nagy jelentősége annak, ha valaki sok mindent tartott a fejében: megtakarította a keresgélésre szánható időt.

Egy ide kapcsolható személyes emlék. Talán Subának hívták azt a termodinamika-tanárunkat, aki többször kifejtette nekünk: ő tőlünk soha egyetlen képlet megtanulását sem várja el. Neki bőven elegendő, ha tudjuk a levezetését. Egyszerű analógiával élve: soha nem kéri rajtunk számom, hogy mennyi 6 × 7, mert elegendő, ha tudjuk, hogy az eredmény megadásához a hatot hétszer össze kell adni önmagával.

Első hallásra ennek a felfogásának nagyon örültünk: de jó, nem kell bebiflázni a jó hosszú képleteket. Később azonban megértettük, hogy sokkal nehezebb erőpróba elé állított minket: legtöbbször a még oly hosszú képleteket is könnyebb megtanulni, mint bonyolult és hosszadalmas levezetésüket hibátlanul elvégezni. Arról már nem is beszélve, hogy ha egy példa megoldásánál az ember az összes szükséges képletet levezetné, ahelyett, hogy fejből alkalmazza őket, akkor órákig tartana egy tízperces teljesítés.

Visszakanyarodva Norman Károly pontjaihoz. Bár egyetértek megállapításaival, mégis lennének kiegészítéseim. Azt gondolom ugyanis, hogy megfelelő mennyiségű fejben tartott adat, elsajátított tudásanyag nélkül pusztán a felsorolt képességek nem elégségesek. Lexikai tudás nélkül nem tudjuk elkezdeni a keresést. Bajos megtalálni egy író születésének az évszámát, ha sem a neve helyes írásmódját, sem a művei címét, sem az idézeteit nem tartjuk a fejünkben "műveltségelemként" (Találjuk meg pl. Oscar Wilde évszámait azzal a keresőszóval, hogy "vájd".) Továbbá: kombinálni is csak olyasmivel vagyunk képesek, amit már elsajátítottunk. Összefüggésekre csak a már megtalált és befogadott elemek között bukkanhatunk. Ha korábban nem, de az internetes keresés során "meg kell tanulnunk" azt, amit kombinálunk. Úgyanígy: új gondolatokra is csak a régiek tudásában juthatunk. Vagyis:

A webkorszak művelt emberének az számíthat, aki:
  1. Képes az adattárakban való hatékony tájékozódásra - de ahhoz, hogy jól és gyorsan tudjon keresni a neten, elengedhetetlen bizonyos lexikai tudással rendelkeznie.
  2. Képes a fellelt adatok kombinatív alkalmazására, felismeri köztük az összefüggéseket - de kombinálni csak tudott dolgokat lehet, tehát amit megtalál, azt előbb be kell emelnie az elméjébe ("meg kell tanulnia"), mielőtt összeföggések elemeiként használná.
  3. Képes innovatív, kreatív gondolkodásra és tevékenységre, korábban meg nem lévő dolgok megalkotására - de az új teremtése is bizonyos régi ismereteken alapszik, s ezeket már a fejében kell tartania ahhoz, hogy innovatív módon támaszkodhasson rájuk.
Sem kombinálni, sem kreálni nem lehet semmi újat pusztán azon az alapon, hogy a hozzá szükséges tudásanyag elérhető a weben. Előbb le kell hozni, el kell sajátítani, és aztán lehet - ha tetszik: már megszerzett lexikai tudásként - használni.

Azaz: érzésem szerint a druszám által felsorolt műveltség-képességek szoftverszerűek, ám ezek csak memóriaháttérrel (a gondolkodás folyamatába bekapcsolt tudással) működtethetők. S ha a szoftver az agyban van, ott kell lennie az memóriának is mindaddig, amíg az agyunk nincs közvetlen összeköttetésben az internetes adatbázisokkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr56130658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ja 2007.08.02. 16:09:54

"...sem a neve helyes írásmódját, sem a művei címét, sem az idézeteit nem tartjuk a fejünkben "műveltségelemként"... "
BDK erre a problémára már vannak szoftveres megoldások.

Én inkább azt vallom, hogy könyebb a webben hozájutni a dolgokhoz, de úgyanúgy, mint ezelőtt el kell olvasni, és a mi ennél is nehezebb, meg kell érteni ami írva vala.

Szerintem is, a hosszú távú memóriának így kevesebb szerep jut majd. Valami hasonló történik most,mint amikor megjelentek a számológépek, és attól féltek szüleink, hogy nem fogunk megtanulni számolni, hisz beütni könyebb. De kiderült, hogy ez nem igaz, mert az emberek nagy része baromian szeret gondolkozni. Ha nem a 120-szor 420-on gondolkozik akkor egy kicsit több ideje marad valami más, komolyabb dolgon gondolkozni. Az emberek ama kisebbik része akik nem tudtak számolni azzok pedig most már megtanultak számológépen pötyögni, úgy hogy ők is jól jártak vele.

A valóság az, hogy felgyorsultunk. Most már talán nem kell még ezerszer feltalálni a spanyolviaszt azoknak, akik tudják használni a hálót. És a spanyolviasz feltalálók sem hitethetik el környezetükkel, hogy zsenik.

Ennek ellenére, úgy gondolom, hogy újat létrehozni ugyanolyan nehéz maradt, mint régen volt, mivel elődeink már eléggé sok akkordot lefogtak. De, ha egyszer sikerül, akkor talán már nem kell a kitüntetésekre a posztumuszig várni.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.08.02. 17:09:33

Én aztán igazán elszánt híve vagyok a számítógépnek is meg a netnek is, és nekem is óriási segítséget nyújt mindenfajta munkámhoz. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a műveltségünket mégsem képezheti az a tudás, hogy minden fent van a neten, majd ott megatalálom. Háttérnek a lehető legjobb, de az előtérben, az agyunkban mégiscsak azzal rendelkezünk, amit már "bevittünk", azaz "megtanultuk". Más kérdés, hogy nem kell hosszú távra mindent az emlékezetünkbe vésni, de lényegében mégis csupán a már tudott dolgokra lehet alapozni a gondolkodást, még akkor is, ha ez a tudás 1 perccel ezelőtt jött le a netről. A gondolkodás szempontjából az agyunban, és nem a neten lévő tudást használjuk.

Ja 2007.08.02. 19:59:19

BDK teljes mértékben egyetértek veled, ha a "bevittünk", vagy "megtanultuk" magába foglalja a "megértettük"-et is. Értelem nélkül az adathalmazok nem érnek semmit...

EL LOBO - A farkas · http://joljarok.hu/blog 2007.08.02. 20:04:58

Azt a komplex eljárásmódot, amit fent leírtál, a TUDÁS TUDÁSÁNAK nevezik, szemben a szimpla lexikális tudással!

Isten Állatkertje · http://istenallatkertje.blogter.hu/?post_id=178092 2007.08.03. 12:21:07

BDK-val értek egyet.

Júliusban vltam kint Párizsban pár napot és egy francia lány amerikai barátjával találkozva láthattam a "két lábn járó webes műveltség" jeles képviselőjét. Mindenhova egy zsebben hordható kis mini számítógéppel ment.
Mikor például szóba hoztam, hogy a coach szó a magyar kocsi szóból ered, ami településnév volt nálunk, rákeresett a szóra és elismerően biggyesztve ajkait bólogatott.
A jelenet megismétlődött, amikor a jogász unokatestvérem valami miatt szóba hozta III. Napóleont, meg a francia államforma változásait, mindezt évszámokkal fűszerezve. Az amcsi megint elővette a zsebszámítógépét, beírta a googleba, hogy III. Napoleon és a kidobott adatok elolvasása után (szintén elismerően bólogatva) annyit mondott: Very impressive!:)

Csakhogy: Amikor szóba került Szerbia (annak kapcsán, hogy unokatestvéremet egy pakisztáni gyerek csak Milosevicsnek becézte, mert fogalma sem volt, hol van Mo.), meg a délszláv háborúk, majd ennek kapcsán Montenegró, meg mondtam, hogy ott még lehet háború, szemöldökét ráncolva értetlenül nézett rám és határozottan kijelentette, hogy ott NEM lesz semmiféle háború. Ugyan miért is lenne? Persze nem meglepő, hogy gőze sem volt az apró balkáni országok történelméről, meg török hódoltság előtti, közbeni népességmozgásairól. Az eset azért érdekes, mert jól mutatja, hogy jó kérdést feltenni csak megfelelő ismeretek birtokában lehet.
Én sem hiszek abban, hogy a "majd a weben megtalálom, ami kell" alapján a lexikális műveltség teljes mértékben elhanyagolható. Kiegészítőnek persze fasza, de nem helyettesíti a tanulás által nyújtott előnyöket, amikor egy adott problémával szembesülünk.

Egyébként pont tegnap olvastam pár érdekes dolgot ezzel kapcsolatban a Századokban. Le is írtam pár odavágó idézettel a blogomba. A link remélem megjelenik a nevem után.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.08.03. 15:48:53

Kösz a hosszú, de élvezetes hozzászólást, és a még hosszabb ajánlott posztot.

Szintaktika Szemantika 2007.08.05. 19:09:56

Kedves Drusza!
Természetesen elnagyolt volna a kép, és értelmetlen a vita, ha külön motívumokból szőnénk műveltségeszményt. A műveltség lényege ugyanis nem az egyes képességekben, még a marokra fogott négy-öt legfontosabb szempontban ragadható meg. A műveltség lényege az építmény jelleg, elemeinek-metódusainak-képességeinek együttműködés általi magas hatékonyságában. Tehát én nem adtam művelségeszményt, ez nem is volt célom. Elszigetel, varázsos mérőszámokkal minősíteni egy intellektuális hatalmat - ez a porosz stílű oktatás, a kviz és a baráti kör szokása. Az ehhez tartozó- mások (nem én) által alkalmazott minősítésekről írtam. Amikor azonban valakit igazán műveltnek érzünk, akkor személyiségének egysége áll előttünk, s az én tényleges eszményem egészen más, sem nem a memóriateljesítmény, sem nem a zseniális innovativitás, sem nem az analógiás erő és heurisztika, sem nem a tájékozódókészség. Ezek együttesen sem elegendőek a művelt ember konstituálásához - legföljebb a bónuszpontok kosztásához. Ezek együttesen műlködtetve s egy ember történetében hatalommá fölhalmozódva - egyéb más készségekkel, például emocionális és erkölcsi erővel, egy halom más, nehezebben pontozható tulajdonsággal - építenek föl egy művelt embert.

Szintaktika Szemantika 2007.08.05. 19:12:35

A műveltség lényege ugyanis nem az egyes képességekben, még a marokra fogott négy-öt legfontosabb szempontban SEM ragadható meg. (bocsi, most érkeztem egy vadállati hosszú távú, 174 kilométeres evezős versenyről haza, kissé pilledt vagyok)
és persze bónuszpontok kiosztása, nem kosztása

BDK · http://ungparty.net/ 2007.08.05. 19:15:43

Drusza, ezzel tökéletesen egyetértek, a posztodból azt éreztem ki, hogy az általad megadott három dologra teszed a fő hangsúlyt, ezt próbáltam kiegészíteni azzal, hogy alapok nélkül ezek mit sem érnek, s hogy legkősöbb a webről való lahalászáskor meg kell történnie a "tanulásnak".

Szintaktika Szemantika 2007.08.05. 20:23:29

Nem ama három dologra teszem, és nem én. Hangsúlyeltolódás mutatkozik az értékelésben a szellemei "tool"-ok (potens eszközök) mérlegelésében, a lexikális, korábban uralkodó értékmérőhöz képest, azért, mert a web hatékonyan használható, lexikális ismeretet pótló, demokratikusan mindenki számára elérhető infrastruktúrává nőtte ki magát. Ez egyszerűen szólva a lexikális ismeretek táguló körének digitalizálódását jelenti. De hogy én hogyan gondolom, arra hadd mondjak példát.
Tegyük fel, különbséget kell tenni a műérték és a giccs között. A lexikonfejű ember közismert művekkkel együtt a közismert értékítéletet is elraktározta, tehát az első kétszáz mű "giccs-e vagy értékes műalkotás" minősítésére képes. Bizonyos elemi, a félműveltséget jellemző minőségeket is felismer: tudja, hogy a holdfényben andalgó őz, a Fájdalmas Madonna kínja lila enteriőrban ciprusokkal, a gombolyaggal játszó égi tünemény, mit fest magának a boldogtalan - ezek tuti giccsek, valamint a keleti hegyi táj neonszínekkel és csillámló vizfolyástrükkel szintén. De arra már nem képes, hogy egy eddig általa még nem látott alkotást hibátlan ízléssel megítéljen. Az elegendő műveltség nem egyszerűen építi magába a látott műalkotásokat és csatolja hozzájuk a bárcáikat. Hanem: potens műértővé emel, aki a művészet szűkebb határain túlra tekint, a szociológia, a történelem, a lélektan, a szociálpszichológia irányába; sőt a festészeti technikákat is megismeri, s tudja, mely festékeket alkalmazza a művész, s milyeneket ügyes kezű kókler. Vagyis úgy lehet, egy művelt ember egyetlen ismert műalkotás adatbárcáját sem fogja tudni prezentálni, de amikor valaminek az értéke vagy talmisága tárgyában kell vélekednie, nagy biztonsággal az igazi szakavatott műítészéhez közeli véleményeket nyilváníthat. Helyettesítsd be: lehet szó zenéről, írásművekről, építészetről vagy akár tudományos-technikai ismeretről is. Még valamit: olyan művelt ember nincs, aki csupán mondjuk a festészeti giccsek körében tájákozódik átlag feletti biztonsággal, de az irodalom, az egészségügy, a számítástechnika vagy a temészetismeret tárgyában süket. Mégpedig éppen azért, amit korábban írtam: a műveltség határokon túlra tekint, s nem maradhat meg a kényelmes, elszigetelt "pszeudoszakbarbárság" mellett. Én egy művelt embertől elvárom, hogy ne legyen egyoldalú, bár ettől még nem fogom "reneszánsz elmeként" ünnepelni (merthogy az a sokoldalú alkotóknak jár ki).

Szintaktika Szemantika 2007.08.05. 20:27:36

És ezen sokoldalúság nem öncélként, hanem a "művelt ember" nevű integráció érdekében fontos: nem a figyelem mindenfelé való szétszórása, vagyis a felületesség és villogás a fontos, hanem az ezen minden iránt kíváncsi és fogékony szellem önmaga egységességének fölépítése, a sokféleség egysége.

Szintaktika Szemantika 2007.08.06. 04:16:08

Végül: a pedagógia feladata tehát nem az egyes elemi készségek elszabadítása, hanem éppen az egységesség felé vezető út megnyitása, és éppen azért, mert mindenre elemi választ nem lehet egy gyerekbe építeni, az előre nem is látható lehetőségek számtalanok lévén, hanem olyasvalamit kell létrehozni (a "művelt embert"), aki a váratlan helyzetekkel szemben is elvárható szinten képes helytálllni. Ebből a nézőpontból az iskola az élet ama sajátságának modellje, hogy a gyereket váratlan terheléseknek teszi ki, s az ezekhez való alkalmazkodás intellektuális készségét építi fel. Nem igaz, hogy "nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk": az iskola maga az élet egy gyerek számára, s amit benne nap mint nap tennioe kell, alapszerkezetében egyezik azzal, amit egész életében fog kelleni tennie. A művelt ember nevű egység legalapvetőbb készsége éppen az, hogy váratlan helyzetekben is önmaga marad, meg tudja őrizni a szilárdságát. Érdekes ebből a szempontból a szocializmus: a világot előre eltervezhetőként menedzselve olyan emberekre volt szüksége, akik meghatározott, fix tulajdonságokkal és válaszokkal vannak fölszerelve (jó szaktudás az idők végtelenje számára, mert mindig lesz szénbányászat; olvasd el ezeket a könyveket, mert ez a tuti fix műveltséganyag az örökkévalóság számára stb.). Ez nem új társadalmi-pedagógiai ambíció, hanem a porosz és feudális örökség, az Örök Állam polgárának legyártása. Aztán az, hogy ki volt valóban művelt, kiderült, amikor kifutott a világ az ember alól. Merthogy ehhez képest a világ normális állapota a ki nem számítható változékonyság. A művelt ember morálisan, világnézetileg stb. nem rendült meg a rendszerváltással. Jól látható ez azokban a neves, művelt baloldaliakban, akik egész életükben következetesen azok tudtak meradni olyan radikális politikai változások közepette, mint 1939, 1945, 1948, 1956, 1989: Litván György, Göncz Árpád stb.

Cpt. Flint 2007.08.09. 12:19:00

Még talán annyit, hogy ami az embert nem érdekli, illetve nem feltétlen szükséges a létezéséhez (pl. munkájához), azt nem fogja hosszú távon megjegyezni (egy-két különleges agyberendezésű embertől eltekintve). Innentől viszont megint csak szükségtelen általános lexikális adatok TANÍTÁSA, SZÁMONKÉRÉSE. És nem nevezném művelt embernek a - valamilyen- lexikális tudással rendelkezőt.
Én pl. tudom a magyarországi növények zömének és az állatok egy részének latin nevét (is). Vagy mondjuk hogy melyik vegyjel melyik elemet jelenti és kb. hol van a periódusos rendszerben. Ezzel most akkor műveltebb vagyok nálad? De ha nem, akkor műveltebb vagy-e nálam azzal, ha te meg írók, költők vagy akár királyok, hadvezérek születési és halálozási dátumait ismered?
Nyilván mindketten az érdeklődésünknek, illetve a munkánknak megfelelő lexikális tudást tároljuk csak a fejünkben.
Ez az írós példázat sem túl jó... miért keresek én egy írót? Mert olvastam tőle dolgokat? Akkor tudom, hogy hogyan írják a nevét, tudok tőle címeket. Vagy ez a feladatom? Akkor nyilván megadták írásban, hogy mit/kit kell keresnem. Én sokat olvasok, ennek ellenére előfordulhat az is, hogy olyan íróról hallok, akiről addig soha. Ez esetben viszont megint csak nem segít a lexikális tudásom a keresésben, hiszen pont azért keresem, mert nem ismerem.
A 6×7-es példát sem tartom jónak. Az egyszeregy nem lexikális tudás véleményem szerint. Ahhoz, hogy valaki (gyorsan) alapműveletet tudjon végezni egy számrendszerben, a művelet mechanikus végrehajtásának szabályait és az első helyiértékeken található számokkal végeztt alapműveletek eredményeit elegendő ismernie. Ezek nélkül viszont nem megy semmire. Aki csak az összegzést ismeri, az két kétjegyű szám szorzásával nem végez értékelhető időn belül.
Ha a Morze-ABC logikus lenne (talán az is, bár én nem tudok róla), akkor elegendő lenne a logikájának ismeretét megkövetelni egy rádiótávírásztól? Nem. Az így elérhető sebesség semmit nem érne. A morzejeleket be kell nyesni. De ez nem lexikális tudás, hanem valaminek a készség szintű elsajátítása. Ilyen szerintem a szorzótábla, meg akár a betűk ismerete is.
Csak azért ragoztam ezt ilyen hosszasan, hogy tegyünk finom distinkciót az alapismeretek, a lexikális tudás és a készségek között. És ne akarjuk egyiket a másikkal szembeállítani.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.08.10. 10:54:57

"Én pl. tudom a magyarországi növények zömének és az állatok egy részének latin nevét (is)".

Ez egy erdőmérnöktől el is várható.

Cpt. Flint 2007.08.10. 13:33:29

Köszönöm az érdeklődést. ;o)
El is várják, a vizsgán. De aztán a zöm nem használja semmire. Ha nem érdekelne v. nem használnám, nyilván én is elfelejteném (van is olyan, biztos; pl. a rovarok). Viszont ha kell, te is könnyen megtalálod a neten v. könyvben bármelyiket. Szóval nem tekintem magasabb műveltségnek, bár néha lehet vele csodálatot szerezni.
süti beállítások módosítása