balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek

2000±3 - MEGJELENT

2007. szeptember 02. - BDK

Megjelent:

2000±3
Az ezredforduló hét esztendeje
Egy manzárdőr naplójegyzetei

 

"Padlásszobájában ül az író – történelmi és etnikai peremhelyzetben. Az országot, amelyben él, most éppen Ukrajnának hívják, amelynek neve az elmúlt száz év alatt hétszer-nyolcszor változott meg. Az író nyelve magyar, gondolkodása európai, magatartása egy független értelmiségi pozícióját célozza, értékrendszerét pedig az általános emberi minőségeszmények határozzák meg."


- így kezdődik nagyképű fülszövege új kötetemnek, amelyet a Pro Pannonia Kiadó (Pécs) jelentetett meg, és amely 7 év valamelyest megszűrt, válogatott naplójegyzeteit tartalmazza.

Fontos könyv, azt hiszem. Nekem mindenképpen az. Mert rögzít. Mert visszavonhatatlanná teszi azt a mélyen megélt hét esztendőt, amelyet felölel, és dokumentálja az én változásaimat is.

Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy a korról és helyről, amelyben éltem, teljesen hiteles képet nyújt-e, de az bizonyos, hogy rólam megtudható, mit gondoltam a magam szűkebb-tágabb világáról ez alatt a hét év alatt, mint ahogy az is, közösségi emberből hogyan lettem magányos farkassá.

S hogy mi történt a könyvben már nem szereplő 4 év alatt? Talán az, hogy újabban egyre kevésbé van kedvem harapni - és fogam se nagyon van már hozzá. Hogy mibe tört bele, az viszont maradéktalanul benne van a manzárdőr naplójában.

A könyv bemutatója: a litera.hu oldalán

A könyv fejezetei:

1997. A regényíró kilovagolna a Potyomkin-faluból
1998. Könyvek, versek, hitek és kételyek
1999. Az utolsó híd
2000. Mégis, kinek a státusa?
2001. Luca székétől a vodkaleheletig
2002. Megélt és elfogadott kárpátaljaiság
2003. Webcsont beforr





Pro Pannonia, Pécs, 2007. 288 old.

Megrendelés csomagban a Kiadótól

részlet, 2003 decembere
A Kárpáti Igaz Szó még csak most adott hírt a Verecke c. versantológia megjelenéséről, holott a könyv már szerepelt az Ünnepi Könyvhét hivatalos listáján is, azaz júniusban el kellett volna hagynia a nyomdát. De fél évecske mit számít olyan világcégnél, mint az Intermix. Azt persze mondanom sem kell, hogy a kiadónak esze ágában sem volt a szerzőkkel szerződést kötni (de ezt most utólag sem kapkodja el), és sem a kiadó, sem a szerkesztő részéről még csak fel sem merült, hogy a szerzőktől hozzájárulást kérjen műveik publikálásához. Valami hihetetlenül torz szemlélet alapján jogot formálnak arra, hogy bárki bármilyen művét saját kényük-kedvük szerint belapátolják a minősíthetetlen minőségű férckönyveikbe (ezeket természetesen magyarországi közpénzen adják ki). Én magam legalábbis sem értesítést, sem honoráriumot, sem tiszteletpéldányt nem kaptam, fogalmam sincs, mit válogattak be tőlem (gondolom: csupa ócskaságot, 15-20 évvel ezelőtti opuszokat: hogy 1990 után is írtam verseket, az valahogy Kárpátalján nem veszik tudomásul). A szerzők jó néhányától tudom, hogy velük ugyanígy jártak el.
 
Tavaly legalább, ha csak szóban is, de volt felkérés, szóltak, hogy adjunk anyagot a Lecke című prózaantológiába. Adtunk, de a magam részéről meg is bántam: a könyv kivitelezése igénytelen, tördelése botrányos (mást ne mondjak: a fejlécek lépten-nyomon fel vannak cserélve, más szerző neve van feltüntetve az oldal tetején, és másnak a novellája szerepel alatta). Honorárium helyett fejenként 20 tiszteletpéldány ütötte a markunkat, amelyet azóta is szégyellünk elajándékozni. Akkor erősen elhatároztam, hogy ennek a kiadónak soha többet egy betűt se! DE HÁT MOST NEM IS KÉRTEK, csak fogták és berakták, megkérdezés és értesítés nélkül. És megtehetik, mert senki sem fogja őket feljelenteni a szerzői jogvédő hivatalnál. Én sem. Ugyan kinek kell a hivatalos hercehurca – a szakmai becsületre pedig kár is lenne apellálni. Csak itt hőbörgök egy kicsit, meg talán írok egy hivatalos levelet. Veszett fejsze, nyél nélkül. Ám talán annyit elérek, hogy a jövőben már sikerül kimaradnom az ilyen bulikból!
 
Későbbi fejlemény: Dupka György kiadóigazgató aláírásával meglehetősen furcsa (kör)levelet kaptam. Mellékelt ajándékként (!) elküldte a Verecke c. könyv egyetlen példányát és 260 hrivnyát (kb. 10.000 Ft – 10 versért). Tehát nem jogos tiszteletpéldány és nem járó honoráriumot, hanem: ajándéklovat. No, ennek én majd jövő évben azért jól megnézem a fogát.
 
*
 
Álmomban elvesztettek engem az okmányaim. Az írószövetségi tagsági könyvem idegesen kutatott az írói tehetségem után. Könyvtári belépőm számon kérte az olvasmányaimat. Bankkártyám hiányolta a gazdagságomat. Oltási bizonylataim buzgón firtatták az egészségemet. Érettségi bizonyítványom az érettségem után nyomozott. Húsz éve lezáratlanul maradt egyetemi leckekönyvemnek hirtelen eszébe jutott, hogy még nem mondtam fel a leckét. Katonakönyvem egyszeriben nem találta az alkalmatlanságomat. Személyi igazolványom elsiratta a személyiségemet, és adóigazolásom megrendülten adózott az emlékemnek.
 
Milyen szerencse, hogy nem váltottam ki a magyarigazolványomat.
 
*
 
Közelebb az ötvenhez, mint a negyvenhez, az ember már kevéssel beéri. A világmegváltásról régen letett, jó ideje arról is, hogy közvetlen környezetét üdvözítse. Saját magának, privát használatra még őrizgeti valami halovány mását a végső nagy megváltásnak, de azzal tisztában van, hogy sokkal jobban jár, ha apránként veszi magához az üdvösséget és nem vár az utolsó nagy katarzisra.
 
Időnként még felteszi a fölösleges kérdéseket: miért vagyunk a világon?, mit kerestél ezen a földön?, az élet célja a küzdés maga?, lenni vagy nem lenni? – de már nem hiszi, hogy gondolkodással, logikával, okoskodással olyan érdemi eredményre juthat, amelyet az előtte járó bölcsek meg ne fogalmaztak volna.
 
Ha az ötvenhez közel járó ember történetesen író, a fentiek ellenére időnként mégis megjelenik írásaiban valamiféle életbölcselet. Ez azonban – annak a íróembernek az esetében legalábbis, aki én vagyok – soha nem aprólékos elemzés vagy hosszas latolgatás-fontolgatás eredménye, hanem sokkal inkább váratlanul felbukkanó spontán felismerés. Nagyképűbben: megvilágosodás. Olyan tiszta képzet, amely addig ismeretlen összefüggésbe helyez akár egészen egyszerű dolgokat. Mindehhez pedig, mutatja saját tapasztalatom, nem az okok és okozatok végiglépkedésével jutunk el, hanem maga az alkotói folyamat avat be a titkok világába.
 
Igen, az írás számomra jó ideje a megismerést is jelenti. A beavatódás egyszerre keserves és felemelő folyamatát, az elhárítások és visszafogadások, tagadások és cáfolatok, szétválasztások és egybefűzések, oldások és kötések, hitek és kételyek nem annyira gondolati, hanem sokkal inkább lelki, érzelmi, hangulati, sőt stiláris egymásutánját, amelyek végén ott találok egy szemernyi csodálkozással vegyes megrendülést: igen, igen, amit most megtaláltam, amit jelzőimmel most körbeültettem, amin igéimmel átgázoltam, amit főneveimre felszúrtam – igen, alighanem ez lenne, ez lehetne a válasz a fel nem tett kérdésre, ez lehetne a súlyos kételyre magyarázatot adó felismerés, ha tetszik: ez lenne az a kis katarzis, amelyre az ezredfordulós évek tapasztalata rádöbbenthetett.
 
Az ember ilyenkor hátradől a székében, egyszerre rémült és elégedett (hasonló pillanatban írhatta József Attila, hogy Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!), egyszerre érzi magát üresnek és túltelítettnek, talán mint az asszonyok gyermekszülés után. Örül annak, hogy megismert valamit a világból, és elborzad attól, amit eközben önmagáról megtudott. Elégedett azzal, amihez eljutott, de kudarcként éli meg, hogy nem jutott többre.
 
Én régóta kudarcom alkatrészeiből építem fel boldogságomat, és elégedettségem darabjai állnak össze keserűséggé. Annyi hendikepet gyűjtöttem magamnak, hogy már fölénnyé kristályosodnak, és olyan erényekkel büszkélkedem, amelyek egyben legnagyobb hibáim. Emelkedem, miközben süllyedek, és aláhullok magasröptömben. Vétkezem, hogy erényes maradjak, és megtartóztatom magam, hogy legyen miért vezekelnem. Attól leszek áldozat, hogy elfogadom az elfogadhatatlan áldozatot. Kiközösítem magam, hogy befogadjanak, és bebújok az akolmelegbe, hogy a nyáj kivessen. Hasonlóságomban különbözöm, különcségemben hasonlítok. Egy vagyok önmagam közül.
 
Egy, aki már nem tesz fel kérdéseket, mert így izgalmasabb megtalálni a válaszokat.
 
Akkor mégis: mit kerestem ezen a földön? Talán épp ezeket a pillanatokat, amikor anélkül, hogy ezt különösebben kutattam volna, valami feltárult előttem, hogy ezer másvalami rejtve maradjon. A pillanatokat, amikor éreztem, hittem, tudtam, hogy kiemelkedtem a semmiségből, a közönyből, az elkoptatott hétköznapok szürkeségéből. Igen, ha érdemes, ha egyáltalán érdemes még bármit is, akkor ezekért a pillanatokért, amikor sikerül a szabadulási kísérlet, amikor lepattan kezemről a lánc, nyakamról a lakat, lábamról a kaloda. Amikor minden ellenkező jóslat ellenére szerencsés véget ér a mutatvány.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr48155526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

évi 2007.09.03. 00:25:41

Wow!!!Megjelent?Gratulálok!Azt hiszem egyre feltétlenül befizetek!

nagya 2007.09.03. 02:02:42

Nem tudod, ide szallitanak-e?

leta 2007.09.03. 07:38:03

Gratulálok!

BDK · http://ungparty.net/ 2007.09.03. 09:12:18

kösz, kösz.

nagya: ha az utánvétes csomagküldés működik a két ország között, akkor szerintem oda is, de nem árt előtte rákérdezni.

hamarosan bekerül a nagykereskedői hálózatba is, ezekről a helyekről is lehet majd online rendelni, náluk biztosan ki van alakítva a külföldre szállítás struktúrája is.

(-AWI-) 2007.09.03. 09:28:13

Szívből gratulálok!

BDK · http://ungparty.net/ 2007.09.03. 09:42:43

Köszönöm.

A Könyvlelő már hirdeti, tőlük máris megrendelhető kedvezményes áron:

www.konyvlelo.hu/index.php?id=termekek&art_id=116561&erkezett=www.booklook.hu

(egyébként kedvezményt, azt hiszem, a kiadó is ad, ha közvetlenül tőlük rendelnek).

Majd frissítésbe felteszem a fontosabb online-könyváruházakat.

nagya 2007.09.03. 18:40:01

Koszi. Irok nekik. Hatha. Bar a Magyar Postaval kapcsolatban borzaszto otvar tapasztalataim vannak.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.09.03. 18:43:25

És Pécsen már sose jársz? csak egyszerűbb lenne besétálni a Kiadóba, mint átutaztatni az óceánon!

nagya 2007.09.03. 19:59:14

Lassan masfel eve nem votlam ott. Karacsonyig biztosan nem leszek. Hajajj, megy az ido...

BDK · http://ungparty.net/ 2007.09.04. 09:49:41

Gyakrabban járok Pécsre, mint te! Novemberben voltam és októberben leszek. Igaz, nekem kicsivel közelebb van...

Robi 2007.09.21. 13:03:45

Kedves Károlyom,

GRATULA!!!!!!!!!!!!

BDK · http://ungparty.net/ 2007.09.21. 14:23:59

Köszönöm, köszönöm.
Október 2-án Pécsett, 3-án Keszthelyen, 4-én Dunaújvárosban lesz könyvbemutató. Ugorjatok le :)
Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása