balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Presser 60

2008. május 27. - BDK
Kamasz koromban az ő fotóival és az LGT lemezborítóival volt kidekorálva a szobám. Mivel későn érő típus vagyok, a zenei ízlésem is lassan formálódott, kisiskolásként még Aradszky és Harangozó Teréz (ó, jaj!) volt a kedvencem, aztán tizenévesen elköteleztem magam a Metró mellett (szembehelyezkedve az Illés- és Omega-rajongókkal). Voltaképp a Metróból az első magyar szupergruppba átigazoló Frenreisz miatt váltam 1971-ben LGT-rajongóvá. Sokáig nem is tudtam, hogy az Omegából átigazolt Presser a csapat szellemi vezére, valahogy nekem Barta és Frenreisz látszott eleinte meghatározó egyéniségnek. Jobban is szeretem az eredeti, klasszikus felállásukat, a későbbi tagcserék inkább gyengítették, mintsem erősítették a csapatot. Somló Tamás ugyan legalább olyan jó zenész, mint Frenreisz, de például Karácsony János soha nem pótolhatta Barta Tamást.



A Locomotiv GT eredeti felállása: Laux, Frenreisz, Barta, Presser

Aztán az LGT-rajongásomon belül lassan kialakult nálam egy kissebbfajta Presser-fanság is, talán azután, hogy megkomponálta a nyomban kultuszdarabbá vált Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. musical dalait.

1980-ban személyesen is találkoztunk, Moszkvában, ahová harmadmagammal kizárólag azért utaztunk el Ungvárról, hogy az ott tartott magyar kulturális napok keretében megnézhessük a Vígszínház előadásában a másik nagy Presser-musicalt, a Harmincéves vagyok-ot (a szovjet fővárosba akkoriban könnyebben juthattunk el, mint Budapestre). A Víg sok tagjával akkor össze is cimboráltunk,  Preserrel nem, valahogy tartózkodóbb volt, épp csak bemutatkoztunk neki - ő nyilván azonnal el is felejtett minket. Soha nem is próbáltam kontaktust keresni vele, akkor sem, amikor vagy 15 évvel később egy bankfiókban két szomszédos ablak előtt egymás mellé keveredtünk.  Valamit problémáztak a számlájával, elég ideges volt, és engem is felhúzott a legnagyobb lakossági bank ügyfélriasztó bürokráciája. "És mi lenne a megoldás?!" - fakadt ki Presser, kérdőn nézve a tanácstalan ügyintézőre. Nem állhattam meg, átszóltam: "Egy másik bank!" Elnevette magát, de engem persze nem ismert fel. Azért távozáskor biccentettünk egymásnak.

Abban, hogy a magyar rockzene a 70-es években polgárjogot nyert, kétség kívül jelentős a szerepe. Abban is, hogy a színházi kőfalak közé bevonulhatott a rock'n'roll. Presser elsők között kapott "könnyűzenészként" állami zeneszerzői díjat, amellyel nemcsak őt, hanem a műfajt is elismerték.

Én meg kinőttem rajongói korszakomból. Be kell vallanom azt is, hogy az LGT kései (meglehet: érettebb, kimunkáltabb) dalai már nem érintettek meg annyira, mint a korai nyersek, kemények. Talán Presser is túl sokat és túl gyakran lépett a népszerűbb, könnyebb hangzások felé (lemezt írt Zoránnak és Katona Klárinak...). A padlás c. mesemusical dalai is, persze, kedvesek, de a Képzelt riport nyomába mégsem léphet. Ami viszont töretlen: Presser egyénisége, roppant szimpatikus emberi vonásai, bölcsessége, szerénysége, jóindulata. Alkotói fantáziája is kiapadhatatlannak tűnik, előadói modorával pedig stílust teremtett. Megőrizte művészi fiatalságát, játékosságát - és a minőség iránti elkötelezettsége is töretlen. Nagybetűs Zenész ő, aki előtt nem csak 60. születésnapján emelhetjük meg kalapunkat.



Egy nagyon régi Presser-szám, még az Omegával:



Az "eredeti" LGT-hangzás:



Ringasd el magad... Ahogy Sándor Pál megrendezte 1978-ban:



Ringasd el magad... Vígszínházi "búcsúgála" Balázs Péterrel és Presserrel; és a Valaki mondja meg Kaszás Attilával:



Electromantic... A Budapesti Planetárium Lézer-színházában volt szerencsém látni eredetiben a fényinstallációt. (A mű eredetileg balettzene.)



Nagy utazás... Ahol Presser "csak" előadó... A zenét szerezte és a szaxofont fújja: Dés László.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr40489894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Varsányi Martina (xSolutions) · http://i-do-web.freeblog.hu 2008.05.27. 13:42:33

Nem tudom láttad-e már a Vígben az egyszemélyes estjét (Dalok a színházból). Előtte is szerettem, de amikor kedvtelésből három rendező stílusához igazítva hangszereli ugyanazt a kis futamot, ezáltal három különböző dalt alkotva - na akkor vált számomra igazi nagybetűs MŰVÉSSZÉ, gyermekkorom kedvenc darabja, a Padlás szerzőjéből.

BDK · http://ungparty.net/ 2008.05.27. 14:06:00

Sajnos élőben soha nem láttam-hallottam játszani. Viszont a Padlást, alig valamivel a premier után, szerencsém volt megnézni. Igaz, én már felnőtt voltam :(

Animus 2008.05.28. 05:54:01

Életkori adottságaimból kifolyólag(21), nem áll rendelkezésemre túl sok benyomás a Művészúr személyiségével kapcsolatban, a zenéjét persze komálom, sőt a Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián kifinomult mégis bohókás zeneisége nagy hatást gyakorolt rám, mikor sok év után újra hallottam, a Padlás pedig kifejezetten személyes kedvencem, mégis valahogy Presser nekem a zárkózott, már-már elefántcsonttorony-effektusban szenvedő művész benyomását keltette, egészen a Megasztáros időszakig, amiről nem mondható, hogy nagy fanja lettem volna, de az a pár adás amit láttam, meggyőzött róla, hogy.. nos, hogy a "gombócnak is lelke van".. :)

Természetesen zeneileg megkerülhetetlen figura, így akkor ezennel én is lerónám tiszteletem az életműve előtt!

BDK · http://ungparty.net/ 2008.05.28. 09:42:17

Kedves Animus, köszönöm hozzászólásod. Egyben jelezném, hogy választott nick-neved picit (számomra) zavaró, szoros baráti körömhöz tartoznak ugyanis az Animus Kiadó munkatársai, így óhatatlanul rájuk asszociálok. Erről persze neked nem kötelességed tudni, de azért javasolnám, ha ebbe a blog kommentelsz, esetleg válassz más nevet. Köszönöm.

El Lobo - A farkas · http://joljarok.hu/blog 2008.05.28. 12:00:55

Hej, Barátaim, én az Egyetemi Színpadon láttam élőben az első LGT koncertek egyikét - Ha volna szíved korszak -, Bartával; Frenreisz egyszerre KÉT szakszit fújt. A Kis Rákfogó volt az előzenekar - azt hittem, azt már nem lehet űberelni, olyan zene nincs - de volt!

Zoidberg 2008.05.29. 05:51:23

Igen, utáltam is a kiadót, mikor lenyúlták az animus.hu-t. :) Oké, akkor marad a Zoidberg.

Üdv,
Bence

BDK · http://ungparty.net/ 2008.05.29. 09:40:26

Én is utálom a Budapesti Köz- és Díszvilágítást a bdk.hu miatt... Kösz a nagyvonalú névcserét! Hallgassunk Pressert!

czzsuzsa · http://zsuzsamama.blogspot.com/ 2008.05.29. 10:38:52

Ugyanabban az évben és napon születtem, mint ő. Ez büszkeséggel tölt el. Vajon ő is tudja, hogy ugyanazon a napon született, mint én?

dióhéj · http://fercmuvek.extra.hu/ 2008.06.05. 14:07:03

De jó dolgokat találtam itt.

Molnár József 2008.10.16. 16:21:50

Az Omega megalakulása óta tudom, hogy létezik "a" PRESSERGÁBOR mint intézmény. ...és nem pejoratív értelemben...
Ültem már közvetlen mellette a siófoki moziban, amikor sötétben jött be az egész LGT az ONIBABA c. filmre.
Én nagyon nagy sztárnak tartom, a szó legjobb értelmében (ő nem szereti még a szót sem: hogy SZTÁR). Minden tiszteletem az övé - és most azért írok ilyeneket, mert hallgassa már meg valaki a John Mayall-nak a Chicago Line c. számát, és utána a Box c. Presser szerzeményt. Vajon mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?
süti beállítások módosítása