balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Min dolgozom mostanában?

2008. július 14. - BDK
"Nyári ugorkaszezonban mostanában már csak a celebeket kérdik meg erről arról, mondjuk, hogy merre nyaralnak. A terasz.hu-n most induló sorozatban másról faggatjuk az írókat, költőket, kritikusokat, nem a nyaralásról, hanem a munkáról lesz szó. Vajh mind dolgoznak mostanában?" - Ezt tőlem is megkérdezte a  portál főszerkesztője, Balogh Robert. Válaszoltam.


Ha pár nappal korábban érkezik a kérdés, bajban lettem volna, mert jórészt arról kellett volna beszámolnom, hogy hónapok óta nem tudom komoly munkára fogni magamat. Ami legkevésbé megy, az a széppróza, ősz óta nem írtam novellát (borzasztó!). Verset ugyan jó néhányat elkövettem a tél folyamán, de ezek jobbára kis forgácsok, haikuk voltak. Igaz, tavasszal befejeztem 2004-ben kezdett szonettsorozatomat (Pilinszky-projektum), ez meg is jelent könyv formájában, igaz, hogy a koszorúktól függetlenül is született pár új szonettem, de most már vagy két hónapja nem érzek ilyesmi írására késztetést (borzasztó!). Igaz, hogy a pozsonyi magyar napilap részére havonta írok egy jegyzetet, igaz, hogy rendszeresen posztolok a blogomban, de hosszabb publicisztikára, esszére az utóbbi két évben nem igazán fanyalodtam (ez a legborzasztóbb!). Az idei publikációs jegyzékem ugyan alig valamivel szegényebb a tavalyinál, de az adott időszak alatt született értékelhető opuszok számukban mindenképpen, és meglehet, minőségben is alatta maradnak annak, amit korábban éveken keresztül „megszoktam magamtól”. Míg azelőtt mindig az volt a problémám, hogyan fogjam vissza kreativitásomat, hogyan akadályozzam meg magamat abban, hogy gyakorlatilag egyfolytában írjak valamit, most ott tartok, hogy noszogatom magamat: jóember, telnek a napok, és te semmi értékelhetőt nem alkottál, csak szörfölgetsz a neten, szenvedélyesen online sakkpartikat játszol, bütykölgeted a honlapjaidat, keresőoptimalizálsz , blogolsz, levelezel – de hol maradnak a nagy regények, drámák, súlyos költemények, veretes esszék? Tényleg borzasztó: hol maradnak?

Nos, alig néhány nappal ezelőtt vettem egy mély lélegzetet és nekiláttam évek óta dédelgetett regényemnek. A történet kerete vagy négy éve megvan, három novellát is írtam már belőle, alig is lenne más hátra, mint a már kész szövegeket egybedolgozni és a közöttük maradt üres teret kitölteni szöveggel. Igen ám, de ezek az üres terek túlságosan is nagyok és szinte fenyegetően tátongóak, a novellaszövegek pedig egymástól szemléletükben, szerkezetükben, talán stílusukban is erősen eltérőek. Új struktúrára, új koncepcióra lenne szükség. Előbb ezt kellene létrehozni, aztán megírni a történet hiányzó részeit. Na ez az, ami miatt évekig csak babusgattam magamban a regénytervet, de jottányit sem jutottam előbbre a megírásában. Most, hogy végre nekiültem, azt is egy súlyos kompromisszumnak köszönhetem. Alkut kötöttem magammal: lemondtam a koncepcióról, és elkezdtem írni a szöveget, bízva abban, hogy utóbbi majd megteremti az előbbit. Korábbi két regényemmel szemben amúgy is felmerült, hogy túlszerkesztettek, túlkonstruáltak, hogy éppen a koncepció öli meg a történetet – hát akkor itt most nem lesz kérem semmiféle eltervezett alkotói szemléletrendszer, semmi előre kifundált szerkezet, a szándék és az eltökéltség nem telepszik rá a cselekményre, hanem csak elkezd folyni a szöveg, egyik mondat hívja a másikat, egymásból következnek a dolgok, és nem a szent koncepcióból.

Állítólag más írók leginkább így hoznak létre regényeket. Ideje utánajárnom, igaz lehet-e.


Eredeti közlés: Terasz.Hu, 2008. jún. 14 (fotó is van!)

A blogomban közölt összes interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr52567068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

am 2008.07.14. 16:35:26

Nem vagyok író, sem költő, de a munka nekem is nehezen megy
mostanában.

Handi Péter · http://Vilagitotorony.com 2008.07.15. 15:08:51

Igaz lehet. Déry azt mondta: az író kinyúl a sötétbe és rendszerint talál valamit. Az is kecsegtető lehet, ha például egy régebbi írásodból kiemelsz egy karaktert és áthelyezed egy követhető szituációba, továbbviszed egy más történetbe. Ez a "módszer" egyszerre szórakoztató és izgalmas, - ki tudja, mi kerekedhet belőle. (Lásd: Rosenkrantz és Guildenstern....)
süti beállítások módosítása