balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Hosszúfény, verseim

2008. július 20. - BDK
Meghozta a posta a Hosszúfény c. antológia két tiszteletpéldányát. Mivel mindketten szereplünk benne. Évától mesék, tőlem 3 vers. Mint az előszó írja: "a kiadó és a szerkesztő talált két olyan fogódzót, amely lehetővé és indokolttá tette, hogy az e kötetben szereplő műveket és szerzőiket éppen ebben, és nem más csillagzatban tárja az érdeklődő nagyközönség elé: az egyik az, hogy a szerzők mindannyian a magyar nyelvterület azon részének szülöttei és alkotói, amely kívül esik Magyarországnak a múlt század elején megvont határain, a másik, hogy 2004 és 2006 között mindannyian a magyar kulturális tárca irodalmi ösztöndíjasai voltak." Itt persze újra felmerül a kérdés, szerencsés dolog-e külön kezelni az írókat a határon túliságuk miatt, de ebbe ezúttal nem megyek be.
Balla D. Károly

Mobil

Halkan lép a kockaköveken, nehogy felkeltse a gyanút.
Hogy nem is ő lépked itt, valaki más oson titkos célja felé.
Egy bűzös lépcsőházon át a nincs is padlásszobába.
Ahol megteheti végre. Ahol hozzáláthat.
Előbb lesodorja az asztalról a felborult hamutartót,
a ragadós poharakat, a rosszul összehajtott újság alaktalan halmát.
Aztán előveszi öblös táskájából a részeket.
Óvatosan kirakja mindet sorban maga elé.
Aztán egymásba illeszti, ami egymásba illik.
Összeállítja az alakzatot.
Megpöccenti a kis bütyköt.
Figyeli, ahogy minden mozgásba jön.
Az a valaki figyeli.
Aki a bütyköt pöccintette meg.
Aki összerakta, öblös táskájából aki elővette.
Aki titkos céllal osont.
Nem ő. Hanem aki mindig rendesen összehajtogatja az újságot.
Aki elmossa a ragadós poharat, időben kiüríti a hamutartót.
Aki nem is tudja, hogy a padlásszoba nincs.
Akinek soha nem facsarja orrát a bűz a sötét lépcsőházban.
Nem ő, valaki más.
Aki nem lépett eléggé halkan
és felkeltette a gyanút a kockaköveken.


Keresés

Belépett, becsukta maga mögött az ajtót
és hozzálátott.
Előbb a polcokon kereste.
Ahol mindennek helye van.
Ahol betűrend szerint sorakoztak.
De hiába,
mert nem tudta, milyen betűvel kezdődik.
Aztán a szekrényben kutatta.
Ahol számozott dobozokba osztva.
De hiába,
mert nem ismerte a sorszámát.
Aztán megnézte a sarokba rakott kupacokban,
ahol méret szerint voltak egymáson.
De nem tudta a nagyságát.
Átkutatta a szekrény tetejére tett bőröndöt,
amelyben minőség alapján.
De a tulajdonságairól sem volt fogalma.
Kereste az ágy alatt a ládában,
de nem igazodott el a véletlen halmazokban.
Leült kicsit, hogy kifújja magát.
Aztán felállt és bőszen újra nekilátott.
Lesodort mindent a polcokról.
Kiszórt mindent a szekrényből.
Szétrúgta a sarokba rakott kupacokat.
Kiborította a bőröndöt és a ládát.
De amit keresett, nem volt sehol.
Holtfáradtan belezuhant az összevisszaságba
és azonnal elaludt.
Amikor felébredt,
hozzálátott, hogy mindent visszategyen.
A polcokra betűrend szerint,
sorszám szerint a szekrénybe,
nagyság alapján a kupacokba,
a bőröndbe úgy, ahogy a minőség kívánta.
Ami nem illet sehová,
azt bedobálta a ládába
és az egészet berugdalta az ágy alá.
Körbenézett.
Amit keresett,
ott hevert a lábánál.
A zsebéből esett ki,
miközben rendet teremtett.


harmadvalaki

kopogtam és vártam
lenyomtam a kilincset és vártam
résnyire nyitottam az ajtót és vártam
bedugtam a fejemet a résen és vártam
kitártam az ajtót és vártam
beléptem és vártam

senkit nem láttam a szobában

óvatosan leültem a fotelba és vártam

ekkor valaki kopogott az ajtón és várt
valaki lenyomta a kilincset és várt
valaki résnyire nyitotta az ajtót és várt
valaki bedugta a fejét a résen és várt
valaki kitárta az ajtót és várt
valaki belépett és várt

valaki nem látott engem a szobában
valaki óvatosan belém ült a fotelban

ekkor arra gondoltam, hogy én is
olyan egyvalaki vagyok, aki másvalakiben ülök
akit nem láttam a szobában

ekkor harmadvalaki kopogott az ajtón
és várt

Megjelent: Hosszúfény, Magvető Kiadó, 2008.

Lásd még: Hosszúfény, Éva meséi

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr87576648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Handi Péter · http://Vilagitotorony.com 2008.07.21. 09:48:55

Szellemes versezetek, - tetszik. Engem Örkény egyperceseire emlékeztet, mondjuk úgy, hogy a műfajt versbe oltottad. Hanem a Hosszúfény előszavában foglalt kitétel, miszerint "a szerzők mindannyian a magyar nyelvterület azon részének szülöttei és alkotói, mely kívül esik Magyarországnak a mult század elején megvont határain", - a provincialítás szellőjét lebegteti. Noha itt mindössze keretet ad egy koncepciónak, s ez rendben van, mégis, mint ausztráliai magyarnyelvű alkotó, aki jóval kívülebb esik még M.O.-nak Nagy Lajos király idejében megvont határainál is,- óhatatlanul némileg kirekesztettnek érzem magam a kánonból. Nem mindegy, HOL ír az ember magyarul? Van-e vajjon mondjuk Svájcon kívül dolgozó svájci írók antológiája? (meglehet, van...)

BDK · http://ungparty.net/ 2008.07.21. 10:05:53

Kedves Péter, elvben teljesen egyetértek veled. Épp ez az a problémakör, amibe nem akartam belemenni... Én ugyanis - és hadd legyek őszinte - igen sajátos helyzetben vagyok. Egyfelől azt vallom, amit te, hogy mindegy, hol ír az ember magyarul, nem kell, nem lehet megkülönböztetni lakhelye szerint. Ugyanakkor a magyar irodalmi intézményrendszer struktúrája úgy épül fel, hogy mégis érvényesíti ezt a szempontot, és nem tehetem meg, hogy teljesen kivonom magam alóla. Így aztán egyfelől magam is szoktam ágálni a 'kárpátaljai magyar író' státusa ellen, másfelől meg mégiscsak Kárpátalján élő magyar író vagyok, és így érvényes sok minden, amit ekként vonatkoztatnak rám.

B. E. 2008.07.21. 12:53:11

Se a versekben, se Éva meséiben nem csalódtam, élvezet volt olvasni őket.
A kiadói előszóról viszont -- részben személyes érintettség okán is -- a finnországi svéd irodalom jut eszembe. Velük ugyanis a svédországi irodalmi szervezetek, irodalomtörténészek, irodalomtudósok egyáltalán nem törődnek. Ők a finn irodalom részét képezik. Nyelvtől függetlenül. A finn himnusz szövege is svéd nyelvű költő, J. Runeberg műve. Akinek a születésnapja Finnországban a költészet napja.
Nehezen tudnám azonban elképzelni, hogy Károlyt vagy Évát az ukrán, Sütőt vagy Kányádit a román, Grendelt vagy Tőzsért a szlovák irodalomtörténet-írás tartsa számon, ezen irodalmak részei legyenek, horribile dictu, születésnapjuk az anyaállam költészetének ünnepe legyen valaha is. Pedig éppen úgy "kisebbségi" írók, költők, mint a finnországi svéd nyelvűek.
Lehet, hogy erről a magyarországi szemlélet is tehet? Amely nem képes elfogadni, hogy a felsoroltak és sok-sok társuk nem Magyarországon működik? Igen ám, de ha Magyarország nem foglalkozik velük, akkor ki? Nem hiszem, hogy az ukrán, román, szlovák viszonyok közepette bármi figyelmet kiérdemelnének. Éppen ellenkezőleg. És én igenis magaménak érzem az ő munkásságukat éppúgy, mint a hazai írókét, költőkét (zeneszerzőkét, előadókét, festőkét stb., stb.). VIszont valóban nem teszem folyton hozzá, hogy határon túli. Igaz, nem is felejtem el. Nem tudom, mi lenne az optimális megoldás. Talán egy kicsit közelíteni a skandináv szemlélethez, megtartva valamita jelenlegi kárpát-medenceiből is.
Tényleg, mi a helyzet a magyarországi, nem magyar nyelvű írókkal, költőkkel? Ők része a magyar irodalomnak vagy nem? Vagy a német, szlovák, román stb. irodalmat gyarapítják? Nem könnyű kérdés. Egy-két éve egy angol nyelvű, emlékeim szerint dán fenntartású, zeneszerzőkkel foglalkozó oldalon kértem helyreigazítást, ahol azt írták, hogy Lehár Szlovákiában született 1870-ben. Meg kellett magyaráznom, miért Magyarország az, ami ma Szlovákia. Szerencsére a skandináv történelem is elég cikornyás volt ahhoz, hogy az oldal működtetője megértse a magyarázatot, és azonnal korrigáljon. A korrekció pedig (szerintem helyesen) szólt szólt, Komárom, Hungary (now Slovakia).
A versekhez és a mesékhez viszont még egyszer gratulálok.

BDK · http://ungparty.net/ 2008.07.21. 15:43:32

A gratulációt köszönjük.

A helyzetet jól látod és jól értékeled.

Az ukrán irodalom részéről egyébként inkább érdeklődés van irántunk, semmint elutasítás. Persze ez kölcsönös dolog: magyar pályatársaim többsége belépett a magyar, de nem lépett be az ukrán írószövetségbe, pedig, kis túlzással, ez utóbbit maga a szövetség ambicionálja. Persze arról is szó van, hogy kellünk a statisztikába, de aki szívesen együttműködik, azt megbecsülik.

B. E. 2008.07.21. 17:37:11

Hát, ezt örömmel hallom (olvasom). Nem is gondoltam volna, hogy az ukrán írószövetség érdeklődik a saját kisebbségei iránt. Lehet, hogy egyszer BDK születésnapja az ukrán költészet napja lesz? Legalábbis statisztikailag. De félre a tréfát, szerintem ez lenne a normális hozzáállás. Csak ezt a kettős identitást nem mindenki tudja feldolgozni. Ahhoz olyan külső körülmények kellenének, mint amilyenek Finnországban, Svédországban uralkodnak. De Skandináviától nem csak földrajzilag vagyunk messze...

am 2008.07.23. 22:00:46

Gratulálok mindkettőtöknek! de azért én még is csak bdk rajongó
vagyok és ezek a versek, ezek a kicsi drámák nagyon tetszenek!
süti beállítások módosítása