balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek

Two-in-One magyarok

2008. augusztus 04. - BDK
A magyar ember két dologban utolérhetetlen: panaszkodásban és dicsekvésben. Hagyján, ha a dologban mutatkozna némi munkamegosztás, mondjuk ha egyesek csak panaszkodnának, míg mások csupán dicsekednének. De nem. A magyar ember játszi könnyedséggel képes multifunkcionálisan működni. Első fokon még mutat némi időbeni distinkciót, előbb siránkozik, és azután hetvenkedik, vagy előbb játssza a Janit, és csak kicsivel később sopánkodik. Másodfokon azonban a magyar ember egyszerre tud fennhéjázni és sápítozni, ugyanazzal a gesztussal mutatja magát valamiben irigylésre méltónak és egyben szánandónak. Az Adrián nyaraltunk, de rossz volt az idő. Új kocsit vettem, de már az első héten szervizbe kellett vinnem. Felelős beosztást kaptam nagy fizetéssel, de azóta nincs egy nyugodt percem.

A Two-in-One funkció finomságainak a bemutatásában kétség kívül a határon túli magyarok  járnak az élen. Ebben persze a körülmények is a kezükre játszanak, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy határátkeléssel minősítésük azonnal ellenkezőjére változik: emitt még mint kisebbségi magyarok kapnak ilyen-olyan elmarasztaló jelzőket, amott, a többségi magyarság körében viszont azonnal gyanús szlovákokká, románokká, ukránokká válnak. Ezt a sok más egyébben is megmutatkozó kettős méltánytalanságot próbálja aztán a határon túli magyar a panasz és a dicsekvés kétélű kardjával úgy-ahogy hárítani. Egyfelől felpanaszolja a sorsát, siránkozik a történelem igazságtalanságai miatt, másfelől eldicsekszik azzal is, hogy a sorsverések ellenére megmaradt magyarnak – és dagadó kebellel kezd sorolni különböző hőstetteket. De tovább megyek: egyfelől szeretne egyenlő lenni a vele együtt élő többségiekkel, sérelmezi – teljesen jogosan – a negatív megkülönböztetést. Másfelől ugyanakkor – teljesen jogtalanul – különbnek is tekinti magát náluk: hagyományait nemesebbnek, nyelvét szebbnek, vallását igazabbnak, nemzeti történelmét dicsőbbnek, kultúráját gazdagabbnak és saját öntudatát magasztosabbnak tartja, mint a vele együtt élő nem-magyar embertársaiét. És ez még mindig nem minden. Miközben a külhoni magyarok egyfelől a magyarországi magyarokkal egyenlő bánásmódot várnak anyaországuktól, aközben – másfelől –  azt képzelik magukról, hogy különbek is a belhoniaknál: „otthon” magyarnak lenni nem nagy kunszt, de magyarnak lenni Kárpátalján, Erdélyben, Szlovákiában, az már valami, az érték, az hősiesség; el lehet vele dicsekedni. Ezt a kettős magatartást kétség kívül a határon túli magyarok politikusai és váteszei vitték tökélyre. Figyeljük csak meg, hogyan beszélnek a kisebbségi régiók hivatásos szószólói. Percig sem hagynak kételyt afelől, hogy ők és csakis ők rendelkeznek a bölcsek kövével, kizárólag ők tudják, hol lakik a magyarok istene. Az önhittség és fennhéjázás bajnokai azonban bármelyik pillanatban képesek végtelen panaszáradatban kitörni és a végpusztulás képeit plasztikusan megjeleníteni. És ugyanakkor – hiszen erre megy ki a játék – , mintha alanyi joguk lenne rá, úgy támasztják az elvárások, követelések és számonkérések sokaságát. Ráadásul azokkal szemben, akiket még le is lenéznek amiatt, hogy a világ botrányos igazságtalansága okán kedvezőbb helyzetben vannak őnáluk. (Balla D. Károly)

Megjelent: Új Szó, 2008., aug. 2.; online - aug.04.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr10600289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tutyika · http://tutyika.nolblog.hu/ 2008.08.05. 00:41:59

Kicsit elvonatkoztatok: az angol sógorom egyszer az mondta nekem, hogy mi magyarok furcsa nemzet vagyunk. Ha sok ember jön felénk, akkor megnézzük, többen vannak-e mint mi, és ha igen, akkor barátságosan odaintegetünk. Ha nem, akkor betöltjük a géppuskákat.

Juj, de rosszul esett.

BDK · http://ungparty.net/ 2008.08.05. 08:23:27

Gyakran valóban rosszul esik szembesülni nemzeti jegyeinkkel - még ha tudjuk is, hogy minden túlzott általánosítás hamis.

EL LOBO - A farkas · http://joljarok.hu/blog 2008.08.06. 14:17:50

Az Adrián nyaraltam és jó volt az idő! Nem is vagyok igazi magyar, hogy a fenne enné meg.
De talán jövőre kifogunk valamilyen záport, egyhetes zivatart - teszem hozzá optimistán (bár az optimizmus sem sajátunk.)
Nincs az az angol, aki ezt most megértse! :-)

V.B. 2008.08.07. 12:58:32

BDK figyelmébe, bár tudom, hogy egész cikkeket nem illik betűzni. De róla van szó!

Ami kárpátaljai, az egyeseknek nem irodalom

Magyar Hírlap 2008-08-07

A Sátán fattya című verses regényében Nagy Zoltán Mihály, a kárpátaljai magyar irodalom jeles alakja egy fiatal lány történetét meséli el, aki a második világháborút követő vészterhes időkben a kor áldozata lett: szovjet katonák erőszakolták meg, és várandós maradt, a falu pedig kiközösítette, mondván, a Sátán fattyát hordozza szíve alatt. A Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent kötet 2001-ben elnyerte Az Év Könyve címet, s talán nem is kell ennél nagyobb biztatás egyetlen szerzőnek sem. Például hogy trilógiává bővítse művét.

– Milyen helyzetben van ma a kárpátaljai magyar irodalom?
– A Kárpátalján művelt magyar irodalom helyzete megnyugtatónak nem, de elkeserítőnek sem mondható. Némi nagyvonalúsággal azt mondhatnám, hogy kiteljesedőben van: születnek új művek, jelentkeznek számomra rokonszenvesen friss szemléletű tehetségek. Más kérdés azonban az anyaországhoz való viszonyulásunk, ami akár alkotóként is változhat, egyvalamiben mégis azonos: 2004. december 5. óta szemrehányóan kritikus. Az akkor elszenvedett arculcsapás kínját ugyanis csak nagyon kevéssé enyhítik a Szülőföld Alaptól kapott támogatások, amelyekből könyveink és irodalmi fórumunk, az Együtt című folyóirat megjelenik.

– Néhány évvel ezelőtt indult újra az Együtt. Mi hívta életre ismét ezt az irodalmi fórumot?
– A Hatodik Síp című folyóirat az ezredforduló táján megszűnt, a kárpátaljai magyar írók saját fórum nélkül maradtak. Ebben a helyzetben fordultam körlevélben pályatársaimhoz a kérdéssel: hozzám hasonlóan érzik-e ők is szükségességét egy új folyóirat alapításának? Minden címzettől igenlő választ kaptam. Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének társelnöke azonnal megtette az első lépést a lapalapítás érdekében: sikeres pályázatot nyújtott be az első évfolyam számainak kiadási költségeire. Mindez 2002 tavaszán történt, májusban pedig már meg is jelent az első szám.

– Az újraalapítást kezdeményező főszerkesztőként miért akar mégis leköszönni pozíciójáról az év végén?
– Folyóiratunk alapító főszerkesztőjének S. Benedek Andrást tekintjük, aki az egykori szamizdatot gondozta. 2002-ben pályatársaim rám bízták az immár "igazi" folyóirat szerkesztését. A tőlem telhető hozzáértéssel és ügybuzgósággal hét éve végzem ezt a munkát, de közben elszaladt fölöttem az idő, maholnap betöltöm hatvanadik életévemet, és "rémülten" látom, hogy jórészt a folyóiratra fordított idő és energia miatt ebben az időszakban csak a töredékét sikerült megírnom mindannak, amit különböző műfajokban szerettem volna. Nyugdíjazásom után, remélhetőleg zavartalanabb körülmények között, a saját dolgaimat szeretném megírni. Másfelől: eljött az ideje, hogy a fiatalabb, frissebb szemléletű nemzedék kapjon jogot és lehetőséget a folyóirat arculatának formálásához.

– Valóban együtt vannak a kárpátaljai magyar írók? Jellemző-e az irodalmi életre ugyanaz a politikai megosztottság, mint ami Magyarországon tapasztalható?
– Folyóiratunk címe nem az "egy húron pendülés" tényét, inkább annak szükségességét sugallja. Irodalmi vonatkozásban nagyjából hasonló a látásmódunk és értékítéletünk, a politikai vonzalmak és taszítások tekintetében eltérő. Biztató azonban, hogy egy-két kivétellel mindannyian a folyóirat körül vertünk tanyát. Tulajdonképpen csupán Balla D. Károly hiányzik közülünk, ő "csak" ócsárol bennünket és műveinket saját internetes honlapján. Mentségére legyen mondva: őt annak idején nem tájékoztattuk a lapalapítás szándékáról. De miért is tettük volna, ha az ő véleménye szerint "ami kárpátaljai, az nem irodalom".
Szabó Palócz Attila

B. E. 2008.08.07. 15:28:02

Nem elsősorban a riportalany véleményével van bajom, hiszen ő csak a kérdésekre válaszolt, elmondta, ő hogyan látja a kárpátaljai magyar irodalmat. A vélemény pedig szent. Viszont a szerkesztő, a riporter részéről súlyos újságíró-szakmai hibának tartom, hogy a cikk címe és végkicsengése egyaránt egy a cikkben meg nem szólított, saját gondolatait ezért ott kifejteni nem tudó ember egyoldalú, sommás elítélése. Ez lett a Magyar Hírlapból...

BDK · http://ungparty.net/ 2008.08.07. 16:13:59

Továbbra is növekszik az idézettségi indexem :)

Nagy kár, hogy maga az idézet így hamisítás.

(Ön)ironikus aforizmámat sokszor, sok változatban leírtam, csak pont úgy soha, ahogy idézik.

Pl: "Így aztán a diszfunkcionalitás tüneteit már korábban is bőven felmutató kárpátaljai magyar irodalom mára nagyjából megszűnni látszik: az a része, amely jellemzően kárpátaljai, egyre kevésbé mondható irodalomnak, az a része pedig, amelyik irodalom, az egyre kevésbé kárpátaljai."

Ez azért nem ugyanaz, ugye? Meg talán az sem mindegy, hogy olyan tanulmány -
mek.oszk.hu/02200/02234/html/szereptu.htm
- végén fordul elő, amelynek állításait soha senki meg sem kísérelte szalmai szinten cáfolni.

De a dolognak nincs jelentősége, nevezett engem NZM már a liberilazmus vírusterjesztőjének is.

Különben a Sátán valóban jó regény. Én csak tudom, tendenciózusan soha meg nem említett első kiadásánál én bábáskodtam és én voltam a szerkesztője.

Hogy pedig van-e KMIR vagy nincsen, azon hosszabb ideje nem tépelődöm. Aki az önképzőköri színvonalat irodalomnak tekinti, lelke rajta. Az Együtt számai nagyrészt elérhetők a neten (az utolsó két évfolyam sajnos nem)
www.hhrf.org/mekk/egyutt.pdf
akinek van ingerenciája, olvassa végig, és döntse el, irodalom-e ez így "együtt", vagy inkább az történik-e, hogy néha megcsillan ez-az, egy (általában először másutt közölt) Fodor Géza- vagy Vári Fábián László-vers, a többi viszont...

Ja és hát hogy épp a MHírlap, az már csak a mazsola a zsemlében.

BDK · http://ungparty.net/ 2008.08.07. 16:20:24

Bocs, a jó link a Együtthöz inkább ez:

www.hhrf.org/mekk/

- lásd az oldal alját. (A fentebb megadott csak a legfrissebben felrakott számot nyitja meg.)

még egy jav: szalmai = szakmai (talán freudi elírás?)

BDK · http://ungparty.net/ 2008.08.07. 16:54:56

És a pontosság kedvéért legyen itt az interjú linkhe is:

www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=151177
Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása