balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Szót érteni

2009. május 18. - BDK
Úgy tűnik, egyre kevésbé lehetséges. Végérvényesen elromlott valami. Mi rontottuk el, és most állunk, mint gyerek az eltört kisautó fölött, kicsit hüppögünk, sajnáljuk, hogy megtörtént a baj, ártatlannak érezzük magunkat, mintha kalapáccsal nem mi sújtottunk volna a finom szerkezetre.


Körülöttünk, velünk, és – igen! – általunk romlott meg minden annyira, hogy lehetetlenné vált bármiféle érdemi diskurzus. Most kesergünk azokat vádolva, akik talán többet rontottak a helyzeten, talán nagyobb volt a kalapácsuk és szaporábban ütöttek vele – de hát magunk is partnerek voltunk a törésben-zúzásban, mi is kötöttük az ebet a karóhoz, ágáltunk a magunk igaza mellett, mereven elutasítva, tagadva és néha végig sem hallgatva a másikét. De vajon tehettünk-e mást, amikor gyűlöletes nézetekkel kerültünk szembe? Lehettünk-e toleránsak, amikor bűnös eszméket hirdettek a velünk ellentétes oldalon állók? Nem lett volna végzetes mulasztás elnézőnek lenni akkor, amikor kirekesztést tapasztaltunk? De kérlelhetetlenségünkkel nem váltunk-e magunk is kirekesztőkké? És nem ez vezetett-e végső soron ahhoz, hogy mára végletessé vált a szembenállás, állandósult a szót nem értés, és mindkét oldal a másikat hibáztatja mindenért.
Nem volt ez mindig így.

Sokáig azt sem igazán tudtuk, hogy vannak oldalak. Illetve hát, hogy a politikában léteznek, azzal persze tisztában lehettünk, de hogy a mindennapi életben ennek tükröződnie kellene, azt egyáltalán nem gondoltuk. Barátkozhattunk, összejárhattunk bátran bárkivel, lehettünk társak irodalomban, zenében, sportban, szakmában, hobbiban: senki sem tartotta fontosnak, hogy politikai elkötelezettségéről már a megismerkedés pillanatában nyilatkozzon, mint ahogy azt sem, hogy a másik nézeteiről tájékozódjon, mielőtt szóba állna vele. Hogy ki hová teszi az x-et a szavazófülkében, az intim magánügynek számított.

Mikor és mivel kezdett romlani a helyzet? Nehéz lenne azt az első pillanatot megragadni, amikor valaki a politikai meggyőződését először nem adta le a ruhatárban, hanem magával hozta a civil élet addig békés színterére. Ám egy bizonyos: hogy akkor mi is ott voltunk, valamilyen szinten és valamilyen formában, aktív részesként vagy passzív tűréssel, de mi is hozzájárultunk az elpolitizálódáshoz. Mígnem azon vettük észre magunkat, hogy már más szempontok alapján válogatjuk barátainkat, hogy korábbi kapcsolataink egy része megszakad vagy megromlik, hogy családunk egyes tagjaival sem tudunk már egy nyelven beszélni. A nézeteltérésekből veszekedések lettek, a vitákból vádaskodások, az egyet nem értőkből ádáz ellenségek.

De tovább megyek. Legfrissebb tapasztalatom, hogy ebben a nagy társadalmi szétszakítottságban mára nemcsak azokkal lehetetlen szót érteni, akik a másik oldalon vannak elkötelezve, hanem gyakran azokkal is, akikkel éppenséggel azonos platformon állunk: annyi az indulat, a türelmetlenség, akkora a túlzott elfogultság, hogy kialakul egyfajta szurkolói magatartás, amikor a drukker már nem látja saját csapata gyengéit, és az elhibázott helyzetekért is az ellenfelet vagy a bírót támadja – így aztán, aki velük szemben józanabb szemléletet próbál képviselni, maga is ellenséggé válhat: mert nem szurkol teli torokból, mert nem lobogtat zászlót, mert megpróbálja saját térfelén is megtalálni a mulasztásokat. Így válhatunk kétszeresen kirekesztetté, ha az ellehetetlenült helyzetben már hajlamosak vagyunk belátni, hogy a merev elutasítás nem vezet sehová, és tétován keresni kezdenénk egy új diskurzus lehetőségét. A kockázat ellenére talán mégis érdemes lenne, legalább próbaképpen, élni vele. (Balla D. Károly)


Megjelent: Új Szó, 2009. május 16. Online: május 17.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr11128120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

B.E. 2009.05.19. 00:43:19

Lehet, hogy nagyon naiv vagyok, de hiszek ebben az új (vagy régi?) diskurzusban. Nekem sikerült, sikerül: a legjobb barátom homlokegyenest ellenkező oldalon áll politikailag, de ez nem téma köztünk. Három évvel ezelőtt, épp a választások tájékán pedig volt egy olyan kurzusom, ami tele volt nyelvpolitikai és kisebbségpolitikai kérdéssel. Óhatatlanul előkerültek aktuálpolitikai témák is. A kurzus végén pedig a hallgatóim egyöntetűen azt mondták, elképzelni sem tudják, én kire szavazok. Kevés dologra vagyok olyan büszke, mint erre: ezek szerint lehet úgy tanítani, hogy nem befolyásolom, csak terelgetem a hallgatók gondolatait. Talán meg kellene próbálni másoknak is...

verecz 2009.05.19. 08:12:53

igen, de kulonbseget kell azert tenni. mersekelt, jozan emberekkel szot lehet es kell erteni akkor is, ha ellenkezoa beallitottsaguk. a liberalisok es konzervativiok kozott lehet perbeszed. viszont semmilyen diskurzussal nem szabad szalonkepesse tenni a szelsosegeseket. elvakult rasszistakkal, nepirto elvekkel szimpatizalokkal szemben nem szabad megertest tanusitani.

Petrocz 2009.05.21. 10:37:41

Olyan volt ez, mint valami felfedezés.
Cégünknél hónapok óta nincs munka, tehát lógok a netten, kutakodom az országos lapokat, aztán már nagyon unom, ezért keresgélek.
Megtudom hol van Drugetháza, ahol apám született, megtudok sok minden (nekem) újat apám bátyjáról Harajda Jánosról.
Aztán az örökölt festményeinket veszem sorra, Soltész Zoltán – talált. Márton László – nem talált, pedig kár, mert nagyon tetszenek. Erdélyi Béla – talált.
Itt bukkantam Balla D Károlyra, akiről amúgy sokat hallottam, de így más, hiszen azonnal elérhető olvasmány, (és Ungvári, miként anyám is az volt) beilleszthető a sorba.
Hogy miként kapcsolódik ez az íráshoz? Tán mindegy is.

KapitányG 2009.05.21. 19:58:09

Marton László - hogy nem talált?

Petrocz 2009.05.22. 07:45:17

M(a)árton László persze talált, de ő nem az, akire gondoltam.
Van két nagyméretű festményünk, az egyik témája az Ungvári görög katolikus templom, mindkettő téli kép. 1971-ben kerültek Mo-ra, ciril betűs az aláírás.

BDK · http://ungparty.net/ 2009.05.22. 08:26:47

@Petrocz: Üdv a fedélzetemen!
Kárpátalja vonatkozásában nem Márton BÉLÁRA gondolt?
Ha jól értem, a két téli kép szerzője "azonosítatlan". Ha elküldi a reprójukat és a cirill betűs aláírást kinagyítva, talán segíthetek.

Petrocz 2009.05.22. 09:39:29

BDK piréz
Köszönöm a segítséget, lehet, sőt valószínű, hogy Béla.
A jövő héten küldöm.

KapitányG 2009.05.22. 21:50:02

Elnézést, figyelmetlen voltam, nem esett le, hogy Kárpátalja. Pedig, ha másból nem, a többi névből tudhattam volna :(
süti beállítások módosítása