balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2019: ivóvíz ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Berniczky Éva írói oldal

 

Piréz blog - pirézek

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA

Egy filosz blogja

2010. október 21. - BDK

Azt hiszem, itt az ideje, hogy (bizonyos fenntartásaimat is megfogalmazva) megemeljem a kalapomat Csordás László teljesítménye előtt. Önmagára és blogjára egy korábbi, tájainkon ritkának számító kemény könyvkritikával (Pap Ildikó Táltosok c. regényvázlata) hívta fel a figyelmet. Bizony, langyvizű, belterjes és önigazolási kényszerben szenvedő írásbeliségünk keretei között nem számít megszokott dolognak bármiről megállapítani, hogy nagyjában-egészében kívül esik azon, amit szépirodalmi műnek tekinthetünk. Ez bátor cselekedet volt, főként egy fiatal, pályakezdő irodalmártól (Csordás 22 éves, kiemelt magiszteri diplomáján szinte még szárad a tinta), aki láthatóan nem kirekesztődni, hanem szervezőként és szerkesztőként éppenséggel beilleszkedni igyekszik (egyébként szép sikerrel) az ún. kárpátaljai irodalmi életbe.

De felkeltette az érdeklődést alapvetőbb dolgokkal is: hibátlan helyesírásával és nyelvhelyességével (elég szomorú, hogy minálunk ezt ki kell emelni), pontosan fogalmazott mondataival, azzal a nyelvi igényességével, amellyel nem csupán publikálásra szánt kritikáit, hanem bejegyzéseit is formálja. No meg hogy egyáltalán van rendszeresen vezetett, igényes blogja.

Újabb közleményei közt örömmel fedeztem fel Brenzovics Marianna remek regényéről írt recenzióját. Ha bevezető gondolatainak nem is mindegyikével értek egyet, a könyv magasra értékelésével azonban mindenképpen. És ami a lényeg: a két kritikát egymás mellé téve (Pap, Brenzovics) nyilvánvalóvá válhat számunkra, hogy Csordás képes az ocsút a búzától elválasztani.

Nagy kár, hogy ebben nem eléggé következetes, Egy fiatal nemzedék körvonalai a kárpátaljai magyar irodalomban c. írásában (számomra megbocsáthatatlanul) összemos értéket silánnyal, irodalmi nívót önképzőkörivel. Ami fűzfapoézis, arról ki kell(ene) mondani, hogy az, az olvashatatlan novellák (?) szerzőjének nem a (vitatható) erényeit kellene csak kiemelni, s azt hiszem, egy - bár talán ígéretes - fiatal költőt mégsem kellene nagy klasszikusaink rangjára emelni. Az ilyen hozzáállás nem enyhíti, hanem fokozza kis literatúránk bajait.

Itt személyes kitérőt kell tennem. Előbb egy rám vonatkozó megjegyzése, majd egy túlzó összehasonlítása okán magam is beírtam Csordás blogjába. Talán nem kellett volna, hiszen ezekkel a kérdésekkel én szakmai szinten már semmiképpen nem akarok foglalkozni (megtettem cirka két évtizeden át, mígnem véglegesen megcsömörlöttem tőle), de - éppen azért, mert tisztázó szándékát elismerésre méltónak láttam - szükségesnek gondoltam bizonyos szempontokra felhívni a figyelmét. Kifogásoltam a latin-amerikai irodalom méltó elismertsége és a kárpátaljai (szerintem szintén méltó) el-nem-ismersége közt vont párhuzamát (főleg, hogy az utóbbiért a "baloldali irodalomtörténészeket" kárhoztatta). Vitánk eldurvult, bizonyára engem is elragadott a hév, ifjú kollégám viszont a sértegetésig is eljutott (amiért aztán elnézést kért). Mindeközben sokkal normálisabb hangú magánlevelezésbe kezdtünk, sok mindent sikerült nagyjából tisztáznunk, majd javaslatomra, közös beleegyezésünknek megfelelően törölte teljes pengeváltásunkat a szerinte is elhamarkodottan írt és a vitát kiváltó bejegyzéssel együtt. Megmaradt azonban maga az egyet nem értés az értékeket és a hozzájuk való viszonyt illetően, erről még váltottunk pár levelet, majd én arra hivatkozva, hogy a kis kitérő után ezzel a  helyi vonatkozású témakörrel továbbra sem szeretnék foglalkozni, kértem eszmecserénk felfüggesztését. Annyi mindenképpen kiderült számomra, hogy vitapartnerem roppant felkészült, tájékozott a kortárs művek és a korszerű szakirodalom terén, s ez bőven kompenzálja tapasztalatlansága miatti esetleges hátrányát. Bár nagyon fontos kérdésekben nem értettünk egyet, összességében mégis azt hiszem, Csordás László megjelenése jótékonyan hathat annak az érték- és teljesítményelvűségnek a kialakulására, amelynek akut hiányát én egész kisebbségi kultúránk legnagyobb rákfenéjének tartom.

Talán illenék szólnom a szépíró Csordásról is, hiszen blogjában a megjelent verseit, kisprózáját is közli. Míg kritikusként máris érett, költőként és novellistaként láthatóan még bizonytalan, tapogatózik, keresi a hangját. Ám bizonyos jelek arra mutatnak: esélye van arra, hogy idővel megtalálja, s filoszból akár még poeta doctus-szá is váljék.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr342388172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cs. L. · http://csordaslaszlo.blogspot.com/ 2010.10.21. 15:23:10

Köszönöm őszinte megjegyzéseidet és örülök, hogy felhívtad/felhívod a figyelmem hibáimra (vannak még bőven). Eddig is azt mondtam, hogy nem szabad fenntartani a kárpátaljai magyar irodalom "népi-urbánus" ellentétét. Örülök, hogy te szintén így gondolod.

Hogy irodalomtörténész, kritikus, költő, író leszek-e, esetleg mindez egyszerre, szerintem még a jövő titka. Tulajdonképpen egy éve kezdtem az írást, egyenlőre a szépírói technika elsajátításánál tartok...

BDK · http://ungparty.net/ 2010.10.21. 15:50:54

A népi-urbánus ellentétet szerintem fentebb nem igazán érintem, de annyi bizonyos, hogy soha nem ez alapján tekintettem az irodalomra. Mind a kollektív tudatra alapozva, mind azt elvetve alkothatók érvényes művek. Nekem soha nem XY realizmusával vagy QZ népiségével vagy WW hagyományos felfogásával volt bajom, hanem azzal, ha művészi invenció nélkül alkalmaztak műveikben üres sémákat, ha bejáratott klisékre építkeztek, vagy ha azt hangoztatták, hogy kisebbségi helyzetben ártalmas az avantgárd és posztmodern. (De ebbe most nem akarok belemenni, amiket ezekről a dolgokról gondolok, többször megírtam.)

Szelektálni semmiképpen nem az irányzatok között kell, hanem az értékek alapján. A bökkenő legfeljebb az, hogy az érték és értéktelen közti különbségtétel sok esetben iszonyú nehéz - más esetekben viszont eléggé könnyű, a dilettantizmus jegyei elég jól felismerhetőek. Nem ártana minden kárpátaljai költővel például elolvastatni ezt a tanulmányt: barkaonline.hu/kritika/1667-tanulmany-a-dilettansokrol

További jó munkát!

BDK · http://ungparty.net/ 2010.10.21. 16:08:12

(Most látom, hogy a BárkaOnline még félig sem közli a tanulmányt, én a nyomtatott Bárkában olvastam: épp a rengeteg példát felhozó rész hiányzik az online közlésből, ez így persze eléggé csonka.)

Cs. L. · http://csordaslaszlo.blogspot.com/ 2010.10.21. 16:27:42

@BDK: Az előbb azt akartam írni, hogy egyelőre (egyenlőre helyett)... Épp tegnap vettem egy helyesírási szótárt, kénytelen leszek gyakrabban forgatni, mert akadnak még rossz beidegződéseim...

Szerintem kezdetben nem ártana elolvasnia egy kezdő költőnek Kosztolányi Nyelv és lélek c. könyvét, Weöres Sándor A vers születése c. értekezését, Gáldi László Ismerjük meg a versformákat c. vagy Szepes Erika - Szerdahelyi István klasszikusnak mondható verstanát...

Meg persze a kortárs irodalmat is olvasni kellene, nem csak írni. De a dilettantizmus nem csupán Kárpátalján probléma...

BDK · http://ungparty.net/ 2010.10.21. 16:45:40

Mindebben teljesen egyetértek, talán még Benedek Marcell Kis könyv a versről és Hegedűs Géza A költői mesterség c. munkáit hoznám fel, ezek kezdőknek jobban ajánlhatók, mint a Szepes-Szerdahelyi alapmű.

Végül egy anekdota. Egyik "jeles" költőnk (már nem él Kárpátalján) valamikor a 80-as években a 4. számú diákszállóban nagy meggyőződéssel jelentette ki szintén írogató lakótársainak: "Vagyok olyan költő, hogy le se baszom a verstant."

Cs. L. · http://csordaslaszlo.blogspot.com/ 2010.10.21. 19:44:53

A Szepes-Szerdahelyi párosnak megjelent egy verstani kisenciklopédiája (A múzsák tánca, Bp.: Akadémiai Kiadó, 1988), ezt viszont már középiskolás korban is lehet olvasni. A (én csak így hívom:) "nagy fekete Verstan" valóban nehézkes néhol, bár meg lehet birkózni vele.

Sok dologban nem hiszek. A népi-urbánus ellentétet azért hoztam fel, mert te úgy élsz az itteni irodalmi köztudatban, mint egyértelműen urbánus alkotó, mások magukat az újnépiességhez tartozónak vélik. Ezek mélyen gyökerező mítoszok. Én úgy látom, hogy nálunk kevésbé lehet szétválasztani az irodalmat és a közösséget, mint mondjuk Magyarországon. De erről már beszélgettünk a blogomban is...

Nem hiszek továbbá a poeta doctus/natus elkülönítésében. Egy példa: József Attila szerintem született költő volt, mégis meg kellett tanulnia a verstant (írt is mindenféle versformában a hexametertől a villoni balladáig). Megfelelő képzettség és gyakorlat nélkül nagyon kevés az esélye annak, hogy valaki remekművet írjon. Bár semmi sem lehetetlen...

És mi lett a sorsa ennek a "jeles" költőnek? Még mindig alkot?

BDK · http://ungparty.net/ 2010.10.21. 20:46:36

Nagyon régen nem hallottam felőle. Az utolsó hír következőképpen festette le: emberünk idegenvezetőként turistákat kalauzol elhagyott pátriájába, a buszon saját verseit szavalja az alkalmi társaságnak, majd verseskönyvét megvételre kínálja nekik.