(dec. 12)
Amióta Kárpátalján is szépen terjed az internet, akadnak, akik most fedezik fel virtuális öngyilkosságomat. Vidéki tanárember érdeklődik, mi is lenne ez a dolog és hogyan kell elkövetni. Magyarázkodás helyett küldöm a linket: Posztumusz. Mások máshonnan keresnek: kedves irodalmár és muzsikus ismerősöm, Cs. R. I. egy idézet felől érdeklődik: én írtam-e azt, hogy "Az ember szívesebben lenyeli a békát, ha nem mondják róla, hogy csokoládé" - merthogy feleségének ez a kedvenc aforizmája, de nem biztosak az eredetében. Vállalom az apaságot, küldöm a linket: egyik 1998-as jegyzetemben olvasható. Bognár László barátom ideszól, hogy blogja friss posztjának egyik hozzászólásában szóba hozott, s hogy megemlítettek a Civilek a Pécs2010 program sikeréért sajtóanyagaiban is. Megjön a kedvem magamhoz, nevem beütöm a keresőbe, kattintgatok.
Megtudom például, hogy az Anyám fekete rózsa c. "nemzetközi" (vaójában magyar-magyar) szavalóverseny idei döntőjében valaki a versemet mondta, sok egyéb találat mellett aforizmáimat megtalálom a Duna TV mottógyűjteményében, a legizgalmasabb találat azonban ez: a Balassi Intézetben konferenciát szerveztek (programja itt), amelyen Temető Krisztina ezzel a címmel tartott előadást: "Balla D. Károly antropológiai nézetei a Szembesülés című regény tükrében" - bizony jó lenne megtudni, miről beszélhetett. Őszintén szólva én eddig nem tudtm, hogy vannak antropológiai nézeteim.
[Frissítés, dec. 13: kérésemre Krisztina elküldte a szöveget, amely, szerintem helyesen, más címet visel, mint az előadás ("A szembesülés hiánya avagy a hiány szembesülése"). Részben ugyan sikerült a tanulmánynak meggyőznie arról, hogy talán valóban létezik valamiféle egységes nézetrendszerem, de az antropológia szerintem mégsem az a tudományág, amelynek a fogalmai mentén ezt vázolni lehetne. - Talán majd idézek pár megállapítást az izgalmas dolgozatból.]
Még ennek előtte B. K. T. barátom kér segítséget: hogyan is lehet verseket feltölteni a Fészbukra? (Megírtam, fel is rakott vagy huszonötöt). Hét elején üzenet egy tévéstől: benne lehetnék a köztévé esti híradójában, ha kommentálnék egy bizonyos dolgok. Nem akarom kommentálni, megírtam, amit gondolok róla (a híradóban aztán más szerepel, a szpíker pedig nagyjából az én gondolataimat tolmácsolja, nevem említése nélkül).
Friss telefonhívás: indul egy új folyóirat, az irodalmi rovatában szívesen látnák egy novellámat, egyetlen kikötés: postásnak kell benne szerepelnie. Ha postás, hát postás: kihívásnak fogom fel - és vállalom.
Mindeközben minden korábbi nézettségi rekordot megdönteni látszik Karafiáth Orsolya sírverse.
(dec. 13)
Elkészült az én sírversem is, Kőrös László ma lepett meg vele, így posztumusz mivoltom jobban kiteljesedhet.
Kőrös László
Balla D. Károly sírverse
Balla D. Károly nyugszik itt
Alúrú nyalja a föld szikit.
Gyászoljuk Balla D.-t,
Nem ír több balladát,
S érettük egy kanyit sem szakít.
Megjelent a Spanyolnátha téli száma, benne egy apróságom; a lapszám köszönti a 75 éves Makkai Ádámot, én ezzel járultam hozzá a méltatáshoz:
Limerik a 75 éves Makkai Ádámnak
Áldasson vígsággal Makkai
nyugalma maradjon mekkai
ne fájjon szíve se
múzsacsók illesse
mikor a rímeit rakja ki.
Megjelent a Parnasszus új száma is, benne egy komoly versem, holnap majd felteszem (Csönge elment a lapbemutatóra és elhozta a tiszteletpéldányomat).
Szaporodnak a posztmodern koanok a PraePoston, a legújabbak: Oresztész és a koncepció / Oresztész és az algoritmusok / Oresztész és a téveszme.
S amit tegnap írtam, ma is aktuális: mindeközben minden korábbi nézettségi rekordot megdönteni látszik Karafiáth Orsolya sírverse.