Nem tudta eldönteni, mi az elviselhetetlenebb: a fájdalom, ahogy a deszka szálkái a bőrébe fúródnak, vagy a tehetetlen kiszolgáltatottság, ahogy bénultan és meztelenül fekszik a gyalulatlan deszkán, képtelenül arra, hogy akár a fájó szúrásokat, akár a maga kiszolgáltatottságát bárkinek is felpanaszolja, ha nem is az alkalmi hordágy két végét megragadó és őt a magasba emelő fiatalembereknek, akik láthatóan a javát akarják, akkor legalább a feje fölött komoran kéklő égben lakozó Jóistennek, aki cinkos módon, jóváhagyólag eltűri ezt a gyalázatot: miért is avatkozna be utólag, ha előzőleg beavatkozni nem tartotta szükségesnek.
balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2
| >BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
|---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||
bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek
Már látta őket...
Már látta őket, ahogy fejüket felszegve menetelnek azokban a szűk járatokban, amelyeknek nincs kezdetük és nincsen végük, nem indulnak sehonnan és nem vezetnek sehová, csupán és kizárólag a menetelésnek mint ok és cél nélkül való állandóságnak a helyéül szolgálnak, annak a felszegett fejű menetelésnek a helyéül, amelynek ugyan egyáltalán nem szükségszerű folyománya a hirtelen váratlanság, mégis feltartóztathatatlanul bekövetkezik az állandóság utáni alig észrevehető mozzanat, amikor - mintegy az oktalanságot és céltalanságot igazoló gesztusként - a korábban magasba emelt tekintetek hirtelen és váratlanul mind egyszerre a bakancsok taposta agyagos sárba sunyítanak.
Ajtó, denevérrel
Amikor szeme elé emelte kezét és tenyerén átsütött a nap, vörösen égette át a fény az ujjak közét és a véknyabb részeket, a vastagabb helyek bíbor derengésében pedig látszottak a csontok, milyen véknyak, csodálkozott, ezekre a csenevész ágacskára épül a keze, csoda, hogy el nem törnek kézszorításkor vagy amikor erősebben megragadja a kilincset, hogy belépjen a legfontosabb helyre, mert tudja, a gyenge fogás nem elég, kívülrekedhet, ha nem nyomja le a kilincset elég határozottan, aztán már hiába is kopogtatna vagy dörömbölne, többé nem nyílik az ajtó, szóval amikor a szeme elé emelte a kezét és tenyerén átsütött a nap, körberajzolva a csontok ágbogát, akkor hirtelen eszébe jutott, soha nem tapintott finomabbat, mint annak az alvó denevérnek a hasán a selymes szőrzetet, amely éppen a legfontosabb ajtó fölött függeszkedett, nem riadt fel jöttére, engedte, hogy ujjbögyével hasán érintse a szürkés szőrt, kicsit megrándult, de aludt tovább, fejjel lefelé aludt a fontos ajtó fölött a denevér, és ő tudta, hogy akkor, akkor egyetlen egyszer, kivételesen nem kell erősen megragadnia a kilincset, mert puszta érintésre is megnyílik előtte az ajtók mögé zárt világ.A feledés lefedése
Forrásban levő vízzel felöntendő, felöntendő és azonnal lefedendő, endő-andó, hogy jó erős legyen, hogy a lefedés benne tartsa, ami elillanna, ezért a lefedés nem feledés, éppen ellenkezőleg, a lefedés emlékezés, emlékezés az endő-andó használati utasításra, a lefedés feledése azonban súlyos vétség, az élvezeti értéknek mulasztásos és maradandó károsítása, amelyet általában a feledés lefedése követ, önvétkünk elkendőzése, bűnösségünk hárítása akár azon az áron is, hogy úgy isszuk a rossz teát, mintha jó lenne.Szerencsefogak
A négylevelű lóhere addig-addig rettegett attól, hogy valaki egyszer megtalálja, letépi és szerencséjét kéri rajta számon, míg idővel beleunt az örökös félelembe, amely előbb alaktalan szorongássá vált, majd átcsapott szelíd kívánságba, ó bárcsak találna rá valaki és préselné le a családi Bibliában, legjobb tudása szerint hozna neki szerencsét, sóhajtotta, mígnem vágya előbb sóvár epekedéssé, majd olyan türelmetlen és erőszakos követeléssé vált, hogy amikor végre érte nyúlt egy kéz az illatos réten, akkor véresre harapta a húsos ujjbögyöket éles fogaival, amelyeket közös erőfeszítéssel növesztett rajta a félelem, a vágy és a magány.A hang után
Amikor azon vette észtre magát, hogy öt mondata közül háromban szerepel a "hopp", a "loccs" és a "blugybugy", akkor rádöbbent, hogy a hangutánzó szavak túlzott használatából eredő akusztikai élmény soha nem lehet arányban azzal a veszteséggel, amely az eredendő hangzás természetessége és a szavakkal történt visszaidézés másodlagos volta között adódik - ezért, ahelyett, hogy kihúzta volna a szövegből a kérdéses hangutánzókat, egyszer s mindenkorra felhagyott azzal a kísérlettel, hogy vízbefulladásának az élményét megörökítse. Zuhanás
Akaratának megfelelően teste előbb lassan inogni kezdett a mélység felett, mígnem az egyre nagyobb kilengések lehetetlenné tették, hogy egyensúlyát megtartsa, így hát aláhullott a szakadékba, de nem tehetetlenül esett, hanem úgy, mint aki tudatában van annak, hogy most valami örömteliben vesz részt, mondhatni 
aktívan esett, teljes mivoltában átélte a zuhanás nagyszerűségét, azzal osztozott a gravitáció hatalmasságában, hogy a szabadesés tevőleges és tudatos résztvevőjévé vált, nem egyszerűen elszenvedte a természet törvényeit, nem csupán alávetette magát a tömegvonzásnak, hanem egyetértőleg és a tőle telhető igyekezettel cselekedte az aláhullást, koncentrált rá, egész életerejével esett, nagy iparkodásában még arról is megfeledkezve, amit pedig korábban erősen eltökélt, hogy zuhantában majd felidézi, miként hemzsegtek meztelen talpa alatt a férgek, amikor az oszló kutyatetembe gyerekkorában mezítláb óvatlanul belelépett.Lassú és biztos
Az alkalom nem volt alkalmas arra, hogy a nemzeti mozgalom heves feltörekvői összhangba kerüljenek azokkal a fáradtan dekadens tendenciákkal, amelyek szükséges és egyben elégséges bizonyítékul szolgáltak az Univerzum lassú és biztos pusztulására.Beható
Amikor áthajolt az út túlsó oldalára, a hársfa még nem tudhatta, hogy az alatta andalgó párok izgalmáról indiszkrét fuvallatban hírt adó koraeste érkezését biztonsággal sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja majd a műholdak jelentését behatóan tanulmányozó időjós.