Érvénytelen igen
2004-ben, az emlékezetes december 5-i népszavazás másnapján zaklatott hangú bocsánatkérő levelet kaptam egy ismerősömtől. Azért kért elnézést, mert a kettős állampolgárságot érintő kérdésre a magyar állampolgárok nem mondtak igent.
Megnyugtattam, hogy amúgy sem aspirálok magyar állampolgárságra, nem gondolom ugyanis, hogy nemzeti identitásom effajta megerősítésre szorul. Amúgy sem hinném, hogy a politikai hazardőrök ámokfutásaként indult, majd az egész közéletet felkavaró belpolitikai hacacárévá vált ügyben neheztelni kellene azokra, akik őszintén szavaztak (akár így, akár úgy), illetve azokra (és ők voltak többen, ezért lett érvénytelen a referendum), akik távol maradtak. Nem lehetett ebben a kérdésben okosnak lenni, fejtegettem, mert a magyar politikai jobboldal érzelmi zsarolással csapdahelyzetet teremtett. Ha nem szavazol igennel, akkor testvéreidet elutasító rossz magyar vagy; ha viszont igennel szavazol – mondatta a józan ész –, akkor voksoddal önérdekei szerint helyezkedő politikai csoport hatalmi ambícióit támogatod. Igaz, jó lelkiismerettel az akkori Gyurcsány-kormány propagandáját sem lehetett elfogadni, mert többek között szociális demagógiára, bevándorlásellenességre alapozott.
Nemrégiben dedikálva megkaptam és a napokban el is olvastam az amerikai magyar szociológus, Nagy Károly most megjelent könyvét. Az Amerikai magyar szigetvilágban (Nap Kiadó, 2009) c. gyűjtemény vegyes műfajú írásokat tartalmaz, van benne interjú, előadás-szöveg, esszé, összefoglaló ismertetés, könyvkritika. Ezek túlnyomó többsége folyóiratokban és más kiadványokban már napvilágot látott a közelmúltban, itt most a közös téma és problémafelvetés egyesíti őket. Legfőbb érdeklődési területe, az ameriaki magyarság története és helyzete mellett általános magyarság-kérdésekkel is foglalkozik a szerző, fontos megállapításokat tesz többek között a kettős identitást és a korszerű magyarságtudatot illetően. Érdekes volt olvasnom például, hogyan vélekedett ez utóbbiról 1992-ben, az esztergomi Anyanyelvi Konferencián (ahol magamnak is szerencsém volt jelen lenni). Így ír Nagy Károly:.jpg)
Eléggé sajátosnak tartom, hogy Szili Katalin az általa alapított Szövetség a jövőért nevű mozgalom tegnapi zászlóbontása során az MSZP múltbéli négy hibáját felsorolva harmadikként azt említette, hiba volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás 2004-es kampánya, mivel lehetőség lett volna a nemzetietlenség bélyegének levételére. Nos, először is régen rossz, ha egy másféle kampány csak a bélyegtől való megszabadulás önző érdekét szolgálta volna, nem pedig a határon túli magyarokét. Mondhatni: kilóg a lóláb. Másodszor: józanul gondolkodva a nemzetileg még oly elkötelezettek is megérthették, hogy az akkori kampány nem a határon túliak, hanem a Fidesz érzelmi zsarolása ellen irányult (bár nem a legjobb módszerekkel, így például gazdasági demagógiával párosulva).
Tíz évvel ezelőtti gondolatok. Hogyan láttam helyzetünket a huszadik század legvégén - miben volt igazam és miben tévedtem. Tanulságos szembesülni mindezzel.
Milyen nyelvű iskolába járjon a gyerek?
A magyar ember két dologban utolérhetetlen: panaszkodásban és dicsekvésben. Hagyján, ha a dologban mutatkozna némi munkamegosztás, mondjuk ha egyesek csak panaszkodnának, míg mások csupán dicsekednének. De nem. A magyar ember játszi könnyedséggel képes multifunkcionálisan működni. Első fokon még mutat némi időbeni distinkciót, előbb siránkozik, és azután hetvenkedik, vagy előbb játssza a Janit, és csak kicsivel később sopánkodik. Másodfokon azonban a magyar ember egyszerre tud fennhéjázni és sápítozni, ugyanazzal a gesztussal mutatja magát valamiben irigylésre méltónak és egyben szánandónak. Az Adrián nyaraltunk, de rossz volt az idő. Új kocsit vettem, de már az első héten szervizbe kellett vinnem. Felelős beosztást kaptam nagy fizetéssel, de azóta nincs egy nyugodt percem..jpg)
Meghozta a posta a Hosszúfény c. antológia két tiszteletpéldányát. Mivel mindketten szereplünk benne. Évától mesék, tőlem 3 vers. Mint az előszó írja: "a kiadó és a szerkesztő talált két olyan fogódzót, amely lehetővé és indokolttá tette, hogy az e kötetben szereplő műveket és szerzőiket éppen ebben, és nem más csillagzatban tárja az érdeklődő nagyközönség elé: az egyik az, hogy a szerzők mindannyian a magyar nyelvterület azon részének szülöttei és alkotói, amely kívül esik Magyarországnak a múlt század elején megvont határain, a másik, hogy 2004 és 2006 között mindannyian a magyar kulturális tárca irodalmi ösztöndíjasai voltak." Itt persze újra felmerül a kérdés, szerencsés dolog-e külön kezelni az írókat a határon túliságuk miatt, de ebbe ezúttal nem megyek be.
Olvasom: "a határon túli magyar szervezetek erre jogosult vezetőinek lehetőségük lesz arra, hogy egy felelősségvállalási nyilatkozatot adjanak ki a magyar igazolvánnyal vagy hozzátartozói igazolvánnyal rendelkező személyek számára, amely a vízumeljárásban a beutazás és a tartózkodás anyagi fedezetének igazolására szolgál." Jól értem? A KMKSZ meg az UMDSZ vezetői fogják igazolni, valakinek van-e elég pénze, hogy Magyarországra utazzon és ott tartózkodjon? Eszem megáll.
Mindig talál az ember valami szórakoztatót még ott is, ahol már azt hiszi, mindent ismer. Most három (általam eddig) ismeretlen "kárpátaljai" honlapra bukkantam. Három, ami egy. Vagy inkább egyse. Másolatok, mutációk, félautomata übergagyik. Tájékoztatásra nem, legfeljebb másodközlésre és a blabla nyomatására jók. Na, így lehet az eredeti tartalmától már amúgy is megfosztott polgári szót még jobban lejáratni. Hogy maguknak a városoknak a rangját mennyire öregbítik, arról már ne is beszéljünk. De győződjetek meg róla személyesen: