Az unalom fehér masszája éppen túlcsordult a rozsdás bádogteknő peremén, amikor egy sugárhajtású gép hangja váratlanul feldübörgött, majd darabokra hullott valahol a magasban. Oresztész ijedtében elejtette a keverőlapátot, amelyre addig támaszkodott, felnézett, kereste a zaj forrását, de csak néhány varjat látott a mező felett, lassú körözésüket láthatóan nem zavarta meg az, ami őt egy pillanatra félelemmel töltötte el. Az ég tisztán és semmitől sem háboríttatva habzott odafent, hasonlatosan a teknőben bugyogó unalomhoz, amelynek kicsordult cseppjei megragadtak a környező fűszálakon. A fény felé ágaskodók egy ideig dacoltak sorsukkal, de a rájuk tapadt súly végül a talajra kényszerítette valamennyijüket. Oresztészt megnyugtatta, hogy a köröző varjak és az elfekvő fűszálak között  nem tud semmilyen párhuzamot vonni, felemelte a lapátot, állát támasztva rákönyökölt, és türelmesen várta tovább, hogy a fehér massza az istenek lábnyomává sűrűsödjön.  (PraePost)

A függöny sejtelmesen félrelebbent az ablakon, és az utcáról is látható vált a szobában ágaskodó nő alakja. Egy széken állt és a könyvespolc legfelső sorát igyekezett elérni, ott is Goethe díszkiadású Faustját. Ám az áhított könyvet nem érte el, lábujjhegyre is hiába állt, ezért az alsóbb polcok egyikéről emelt le egy vaskos szótárt, és anélkül, hogy a székről leszállt volna, a lába alá illesztette. Újra felegyenesedett, de még mindig hiányzott fél arasznyi ahhoz, hogy Goethét elérje. Most egy lexikonért nyúlt, maga alá tette, ismét ágaskodott, de mindhiába. Újabb szótár és enciklopédia következett, de a távolság ujjai hegyétől a Faustig alig látszott változni. Új és újabb vaskos köteteket illesztett lába alá, már kisebb könyvtorony tetején egyensúlyozott, és mégsem érte el célját. Oresztész bámulattal figyelte igyekezetét az utca túloldaláról mindaddig, amíg egy kósza fuvallat vissza nem lebbentette helyére a függönyt, ő folytathatta útját a vattacukorgyárba. (PraePost)

A Kárpáti limerikek után új irodalmi projektumba kezdtem. Mint az előbbi, ez is azzal kezdődött, hogy különösebb előzetes megfontolás nélkül született pár hasonló jellegű íráskám, s miután úgy éreztem, ezek  nem sokkal azelőtt indított új irodalmi segédblogomon éreznék jól magukat, sorra fel is tettem őket a PraePostra. Csak ezután jött az ötlet, akár sorozat is lehetne a kis - na micsodákból is? A műfaji besorolással komoly gondom volt/van, jobb híján minimáknak neveztem el őket, de címkéül feltüntettem azt is, hogy kisnovella és koan. Persze a koan nem  igazán ilyen, de ha nagyon akarom, lehetnek ezek egy eddig nem létezett műfaj, a posztmodern koan létrehozására tett kísérletek is. Azt csak utólag vettem észre, hogy