balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Infrafűtés - napenergia - seo pr cikk

 

PR-cikk: tartalommarketing

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA


Virtuális nagynéni

2007. február 05. - BDK
Oly rég szerentséltettem Kédet epistolámmal, hogy az szégyenpír immáron elborítá ábrázatom egészét, szétálló füleim égenek, szőrös orczám lángola és vörösre nézett szemeim lázban forgának, midőn adósságom leróni immár klaviatúrt ragadék, hogy innen az Toronybúl izenetet botsájtsak Néném elejbe.


Tovább

…alámerülni az óceánba.

Levél Elek Tibornak | Elek Tibor válasza | Vitaoldal-bdk | Vitaoldal-BárkaOnline

Végül arról értesülvén, hogy az én álláspontom az egész magyar folyóirat-kultúra és vele a háromnegyed magyar irodalom lenullázásához szolgáltat érveket, arra jutottam, hogy inkább takarodót fújok, nehogy kis blogomban meg találjam dönteni a nagy magyar irodalmat.
Tovább

Őszinte levél Budapestre

Tegnap koraeste telefonhívást kaptam Budapestről Új dimenzió vagy útvesztő? cikkem okán. Sajnos újraolvasva sem mondhatok mást: aki ebben a témában valamennyire elmerült, az nem sok új információt kapott (illetve amit igen, az nem került kellő kifejtésre), aki pedig soha nem hallott a problémakörről (beszélgetőtársam szerint ők vannak többen), az kapkodhatta a fejét, és amit eddig nem értett, ezt ebből bizonyosan nem értette meg. Szerintem akinek pontosabb ismeretekre, árnyaltan kifejtett gondolatokra van igénye, az érdeklődésének megfelelő mélységben inkább cikkekből, tanulmányokból tájékozódhat - egy rosszul levezetett beszélgetés inkább összezavarja, semmint tisztázza számára a bonyolult helyzetet.

Egy újabb cikket is elolvasva beszélgetésünk folytatásaként levélben foglaltam össze véleményemet arról, miért nem hiszek abban, hogy a mai magyar politika képes megoldani a határon túli magyarsággal kapcsolatos azon gondokat, amelyek egy részét maga állította elő.

Először egy nyáron írt tanulmányomból idéztem:

 

„Nagy örömmel tapasztaltam, hogy ezen a téren Gyurcsány Ferenc erőteljes fellépésével radikális változások történnek, illetve fognak történni. De amilyen hamar fellelkesedtem, olyan hamar le is törtem. Ahogy az államháztartási-pénzügyi-gazdasági-egészségügyi-stb. reform is (amennyire meg tudom ítélni) teljesen felemásra, ellentmondásosra látszik sikeredni, ugyanúgy a nemzetpolitika és a határon túli magyarság ügyét is, az egészséges eredeti elképzelésekhez képest ügyetlen balkezével próbálja a jelenlegi kormánykoalíció levezényelni. Ahelyett, hogy azonnal megszüntette volna a rossz rendszert, felszámolta volna a rosszul (voltaképp károsan) működő intézményeket, közalapítványokat, bizottságokat és kuratóriumokat, elkezdte elmosni, elmaszatolni az egész átalakítást, a régi struktúra lebontása helyett újratákolgatás folyik, és még az is lehet, hogy a támogatási rendszer egyes intézményei (változatlanul vagy átalakulva) túlélik a reformot.

....

Ha eddig is kisajátította és saját érdekeinek rendelte alá a pártpolitika a támogatási rendszert, akkor ugyan miért hinném el, hogy most másként lesz: hiszen magasabb szinten ugyanúgy pártpolitikusok kerültek döntési helyzetbe. Ha a művelődés és a közoktatás minisztériuma eddig rossz könyveket, hitvány rendezvényeket,  látszattevékenységeket és „munkanélküliségképzést” támogatott, mitől lesz másként ezután? Ha az informatikai minisztérium nehéz milliókat pocsékolt el Ukrajna belsejébe telepített (!) nem működő eMagyar-pontokra, valamelyik utódminisztérium miért tartóztatná meg magát ugyanettől? Változik-e az elv, hogy a kárpátaljai magyarságszervezetek teljes költségvetését Mo-nak kell megfinanszíroznia? Változik-e a szülőföldön marasztalás hamis elve?

       Azt hiszem, a határon túli magyarság ügyét ugyanúgy sikerült hosszú évtizedekre kisiklatni, mint a magyar futballét. A belső érdekek olyan zárt köre alakult ki, amelyből egyszerűen nincs kilépés. És ahogy a legmagasabb szintű sportvezetők sem veszik évtizedek óta tekintetbe a szurkolók érdekeit, ugyanúgy a nemzetpolitikai döntéshozói számára is csak a szavak szintjén létezik a határon túli magyarság tényleges érdeke.”

 

Aztán még ilyesmiket fűztem hozzá:

 

... Szakmai szempontok? Ugyan! Amíg a határon túlról az elmúlt 16 évben pozícióba került és kinevelődött sötét politikai figurák közvetítik a szakmai szempontokat, addig erre semmi esély. Ameddig magyarországi független szakemberek széles, őszinte tényfeltáró szakmai vizsgálódásai át nem világítják a határon túli magyar szféra egészét, és amíg a politika ezeket maradéktalanul figyelembe nem veszi, addig nem lehet jó döntéseket hozni. Az egész rendszer túlpolitizált, független civileknek nincs helye a pályán: sem belső közreműködés, sem külső kontroll. Minthogy civilek nem is igazán vannak, vagy ha vannak, láthatatlanok, és eszük ágában sincs ebben a dologban részt venni: saját szakmai eredményességük, üzleti rátermettségük révén megengedhetik maguknak, hogy széles ívben elkerüljék az úgynevezett magyar ügyeket.

... 

Olvastam azt a néhány nem túl részletes sajtóanyagot, amely a Gyurcsány - határon túli vezetők találkozó után megjelent. Úgy vettem ki, kapásból sikerült egy nagy csúsztatást elültetni a fülekbe: összemosni a határ menti, és a határon túli támogatások összegét. Hogy valójában milyen ígéretek hangzottak el, nem tudom, de ha mindenki elégedetten távozott, akkor történtek ilyesmik. A határon túli szervezetek ugyanis csak pénz akarnak, dehogy akarnak együttműködő partnerek lenni: nem ehhez szoktatták őket. Most mitől lenne másképp?

Szóval: azt hiszem, amit a politika rontott el ennyire, azt most, ebben a mostani helyzetében, nem fogja tudni rendbehozni. Több okból is alkalmatlan erre: a belpolitikai ziláltság, a baloldal identitászavara és böszmesége (jó szó ez!), a jobboldal revolverező, destruktív magatartása, a gazdasági kényszerpálya erre alkalmatlanná teszi. Egyetlen megoldás lenne, ha teljesen kivonulna a probléma feletti felügyeletből, és utat engedne a politikamentes spontán civil szerveződéseknek. Akkor lenne esély arra, hogy újabb 16 év elteltével legalább a nullpontra visszaérkezzünk.

Végül még megköszöntem, hogy a címzett elviseli az őszinteségemet. Az ugyanis előfordulhat, hogy rosszul látom a helyzetet, előfordulhat, hogy hibás következésekre jutok. Csak az nem fordulhat elő, hogy ne azt írjam, amit éppen gondolok.
_________________________________________________________________
sötétsugárzó

Elek Tibor válasza

«« Előzmény: Levelem Elek Tibornak - Bárka Online


 
Kedves Károly,

             köszönöm gratulációdat, mindazok nevében is, akiknek közük van a Bárka internetes változatának létrejöttéhez (hozzáértő, az internet világában nagy tapasztalatokkal rendelkező embertől ez különösen megtisztelő), és a jó szándékú, promóciónak is beillő leveledet. A méltó válaszadásra nem halogattam ez idáig az időt, hanem kerestem. S ezzel, az időhiány felemlítésével, már témánk közepébe is vágtam. Szinte minden embernek más-más az életmódja, munkabeosztása, mások a szokásai, például az olvasói, az internet használói. Tapasztalataim szerint az emberek többsége például különböző okok miatt nem engedheti meg magának, hogy egész nap (netán még éjszaka is) a számítógép előtt üljön és az internetet böngéssze. Hitem szerint nem is lenne jó, normális, egészséges, ha megengedhetné, vagy, ha megengedhetné, akkor így is tenne. Egyszerű példát mondok: lehet ma már a Körös-partot a számítógép monitorján is szemlélni (akár a www.barkaonline.hu frontoldalán), de én összehasonlíthatatlanul jobbnak gondolom, ha a valóságos Körös-parton ülve, netán még a horgászzsinórt is a vízbe lógatva, teszi ezt az ember. Attól tartok, hogy amikor Te az internet himnuszát zenged, akkor a saját élethelyzetedből, körülményeidből és személyes vonzalmadból indulsz ki, s abból próbálsz általánosítani. De inkább magamról beszélek, s magamról is csak azért és annyit, hogy az az egykori, általad idézett ominózus mondatom érthetőbbé váljon. Nagyjából ismered az élet és munkakörülményeimet, tudod hogy két-három munkakörben (pláne, ha azt is ideszámítom, hogy irodalomtörténész, kritikus is lennék; az online változat főszerkesztése csak hab a tortán) is igyekszem helytállni ahhoz, hogy egy nagyon szerény alsó középosztálybeli életmódot tudjak biztosítani magamnak és családomnak. Szerintem ez inkább általános manapság, mint rendhagyó. Ugyanakkor minden munkám valahogyan az irodalommal függ össze, s egyre inkább igénybe veszi az internet áldásos segítségét. Így volt ez már akkor is, amikor kicsúszott a számon az a mondat. Szerteágazó tevékenységem következtében állandó időhiánnyal küszködöm (azt hiszem, ebben sem állok egyedül, most, a hétvégén is, két sürgős, számomra is fontos, határidős munkát szorítottam háttérbe, hogy végre válaszolhassak neked), ennek következtében az internetet rendkívül célirányosan használom, csak azoknak a híreknek, információknak, szövegeknek a megszerzésére, amikre éppen szükségem van. Nem olvasok blogokat, internetes naplókat, nem levelezek különböző seitokon (a három e-mail címemre érkező, többnyire hivatalinak számító leveleket is alig győzöm megválaszolni, tapasztalhattad már magad is, ezért nem megyek föl az iwiw-re sem), nem keresgélek különböző honlapokon, csak úgy jókedvemben. Nem szórakozom az internet révén, sok mindenre nem használom, amire más igen, csupán munkaeszköz számomra (s feltételezem, hogy sokan vagyunk ezzel így). Egyrészt, mert nem érek rá, másrészt, mert nem akarok az internet rabjává válni. Látom, különböző példákon keresztül, hogy olyan ez is, mint bármely más időrabló és egészségkárosító szenvedély. Ezért fogalmazhattam valamikor azt a dühös, indulatos, csupán a személyes érzelmeimről árulkodó mondatot, amit véletlenül sem ismételnék meg, miközben továbbra is fenntartom abban az értelemben, hogy véletlenül sem szeretnék az internet kiszolgáltatottja lenni. Nap mint nap meg kell vele küzdenem, érzem, ahogy megpróbál engem is behálózni. Érzem, hogy a Te leveled is egy csapda helyzet, amibe ezúttal szándékosan lépek bele. De ezzel együtt, csak azért is….

            Nem az én internethez való viszonyom megváltozásának következménye tehát az, hogy a Bárka folyóiratnak elkészítettük az internetes magazin változatát, hanem valóban egy újabb eszköz keresése, felhasználása annak érdekében, hogy eljussunk olvasóinkhoz, hogy a kortárs magyar irodalmat népszerűsítsük. S valóban azért hoztuk létre, hogy olyan tartalmakat is eljuttassunk olvasóinkhoz, amelyeket a nyomtatott változatban nehéz vagy nehezebb lenne, s valóban azért is, hogy nagyobb nyilvánosságot biztosítsunk szerzőinknek. Amit a hangsúlyok módosulásáról, új kontextusokról, visszacsatolásokról írsz, abban természetesen igazad van, s ezzel mi is tisztában vagyunk. S amit még kiemelnék, hangsúlyoznék ezzel összefüggésben, az a gyorsaság. Egy friss példánkat hadd osszam meg veled ennek kapcsán. Január 3-án este 9 órakor kaptam a hírt, hogy kedves szerzőnk, Nagy Gáspár meghalt. Régóta tudtam, hogy súlyos beteg, ezért a megdöbbenés és a gyász első percei után azonnal képes voltam cselekedni annak érdekében, hogy Szabó Tibor barátom és szerkesztőtársam, mindent félre tevő, technikai közreműködése révén hajnali fél egykor már méltó módon emlékezzünk meg a Bárka-díjas költőről. Egy kéthavonta megjelenő folyóirat szerkesztőjeként nagyon furcsa, szinte mellbevágó élmény volt megtapasztalni, hogy egy internetes magazin szerkesztője mire lehet képes, még ha nem is jutott eszembe az, hogy olvasók tucatjai ülnének a monitor előtt, meredten bámulva azt, arra várva, hogy mikor a számol be a www.barkaonline.hu a szomorú hírről. S messzemenő következtetéseket sem akarok levonni ebből a példából, mert egyáltalán nem biztos, hogy más esetben is hasonlóképpen tudunk, akarunk majd reagálni, (főként, hogy nem tudunk és nem is akarunk ott ülni folyton a gép előtt), hogy lesz megfelelő anyag az archívumunkban stb. De az igazad megerősítésére talán alkalmas ez a példa is. (Miközben az én személyes helyzetemre és az internethez való viszonyomra az is jó példa lehet, hogy napokig kellett keresnem az időt ennek a levélnek a megírására.)

            Ugyanakkor korántsem gondolom, hogy igazad lenne akkor, amikor arról írsz, jobb (lenne) a Bárkát a neten olvasni, mint a nyomtatott változatban. Pontosabban inkább azt állítom, hogy ez a bevezetőmben említett szokások és körülmények függvénye. Elfogadom, hogy számodra jobb, de számomra nem, meg is őrülnék, ha minden szöveget a monitorról kellene elolvasnom (a könyvekről nem is szólva), így is tönkre van már a gerincem is, a szemem is. Többek között azért tettük közzé a Bárkában is már vagy két éve, hogy meg nem rendelt kéziratokat nem fogadunk elektronikus formában, hogy legalább azokat ne kelljen a számítógépről olvasni. Másrészt nem mindenkinek, nem minden olvasónknak, szerzőnknek áll módjában internetet használni, még mindig vannak olyan szerzőink, akik még a szövegeiket is írógéppel írják (ami nem kis gond egyébként egy titkárnő nélküli szerkesztőség számára). Harmadrészt nem mindenhol lehet számítógépet olvasni, például a vonaton vagy a budin sem, miközben a Bárkát igen, ahogy Grecsó kolléga fogalmazott a minap. Azóta rájöttem, hogy sajnos már ott is, ha van az embernek egy jó laptopja, de azért ez nem igazán jellemző még, nekem sincs például, így a budira folyóirattal járok, időnként. De láttam én már buszon utazó, egyik kézzel kapaszkodó, a másikban folyóiratot tartó embert is, vagy játszótéri padon ülő, a homokozóban játszó gyerekére vigyázó anyuka kezében is folyóiratot, számítógépet viszont még nem. Nem folytatom ezt a gondolatsort. S abban sincs igazad, hogy a neten bármi szöveg hozzáférhető. Én például olyan olvasóként, aki régebbi folyóiratokban, könyvekben is keresgél, bizony, többször fordulok a megyei könyvtárhoz vagy a sajátomhoz, hiszen esélyem sem lenne a neten fellelni azt, amit keresek. Állításaid végkövetkeztetése az lehetne, hogy felesleges minden folyóirat és könyv, bezárhatnak a könyvtárak is lassan, úgy is felkerül majd minden a netre. Hát, ezt nem biztos, hogy megérjük, de inkább ne is. Térjünk is vissza a Bárkához! Rajtad kívül nehezen tudok elképzelni olyan olvasót, aki örömmel olvasná a neten a legutóbbi 2006/6-os számunkból például Németh Zoltán, Odorics Ferenc, Szilasi László egyébként fontos tanulmányait. De ha akarná, sem tudná még olvasni a honlapunkról, mert csak azután tesszük fel, ha már nem kapható a piacon, és ez a továbbiakban is így lesz. Sőt, azon is gondolkodunk, hogy ne maradjunk-e meg a PDF-változatnál, amihez kevesen tudnak még hozzáférni, ezzel is védve folyóiratunk nyomtatott formáját, s támogatva az azt őrző könyvtárakat. Épp ezért azt állítom, hogy igenis érdemes megvenni, sőt a biztosabb hozzájutás érdekében megrendelni a Bárkát. Képzeld el, épp a napokban érkezett a kérdés egyik megrendelőnktől, gondolom, azért nem a te leveled hatására, hogy érdemes-e ezek után megrendelni a Bárkát. Naná. Arról nem szólva, hogy a folyóiratokat támogató intézmények alapkérdése a nyomott és eladott példányszám, mintha bármi is következne ebből (lásd a sokszor hivatkozott Nyugat példáját!). S akkor, az általad is felvetett látogatottsági mérőszámról. Igazi kulturális termékek, irodalom esetében, szerintem, a példányszám, a látogatottsági mutatók bűvköréből ki kellene végre lépni. Lehet ez is egy szempont a megítélésükkor, sok egyéb mellett, de legalább a szakmabelieknél és a szakmai okokból támogatóknál nem lenne szabad ennek az első helyen állni. Hiszen jól tudjuk mennyire csalóka ez, miközben annyiféle módon befolyásolható és manipulálható. De én abból sem vonnék le messzemenő következtetéseket, hogy a Bárka eddig nyomtatott 900 példányához képest az internetes változatát egyetlen hét alatt 2100-an látogatták. Mit jelent ez? Majdnem semmit. Hiszen voltak nyilván, akik többször visszatértek hozzá, ami olyan, mintha többször kézbe vennék a folyóiratot, s még akkor sem biztos, hogy egy-egy írásnak nagyobb lett az olvasottsága, mintha könyvtárakban olvasnák. De, persze, nem akarom én azt állítani, hogy nem lehet, nem lesz nagyobb, inkább csak azt javaslom, hogy hagyjuk a fenébe az ilyen mutatókat! A végén majd azon kezdünk el versenyezni, hogy kinek a honlapját olvassák többen. Még szerencse, hogy nem nagyon van kivel. Egyelőre.

            Kedves Károly, befejezem ezt a hosszúra nyúlt, igazán nem az internetre való levelet, pedig tudnám még ragozni mondandómat. Téged ismerve, azt is sejtem, hogy Te is tudnád egy még hosszabb levélben továbbgörgetni a témát. Mégis azt javaslom, hogy hallgassunk mi most már egy kicsit. Vagy egy jó nagyot. Lehetővé téve mások számára, hogy ha van mondandójuk, bekapcsolódhassanak kettőnk vitájába…

             Barátsággal üdvözöllek:

Elek Tibor

 


Folytatás: Vitaoldal a BárkaOnlin keretében | Vitaoldal a BDK.BLOG.HU-n

Irodalom és internet - honlap

Bárka Online

Levél Elek Tibor főszerkesztőnek
Bárka, Békéscsaba + BárkaOnline - világháló

Az internet le van szarva. Ezt a sommás véleményt te fogalmaztad meg, kedves Tibor barátom, néhány éve egy beszélgetésünk során. Talán akkor is épp arról győzködtelek, hogy a nyomtatott megjelenés mellett a web nyilvánosságáról ma már nem lehet lemondania egy folyóiratnak, te azonban akkor még egyértelműen azt vallottad, az irodalomnak papíron a helye. Ami a könyveken, lapokon kívül történik, az követhetetlen és nagyrészt érdektelen. Legalábbis számodra.

Ez a vélemény tisztelhető, épp csak tarthatatlan. Bölcs ember lévén erre magad is rájöttél. Amikor legutóbb Hévízen találkoztunk, már megmosolyogtad korábbi kijelentésedet, és elújságoltad, hogy a Bárka rövidesen valódi honlappal fog jelentkezni, s ebben szerepe lesz a társaságodban lévő, általunk akkor megismert fiatal munkatársatoknak, Szabó Tibornak.

Ennek már akkor nagyon megörültem. Egyik nagy bánatom, hogy nem minden magyar irodalmi orgánum érhető el a neten naprakészen, a legjobbak közül is egyeseknek egyáltalán nincs online megjelenésük (pl. az Alföld), mások elég nagy késéssel teszik fel anyagaikat (pl. a Holmi), több is akad, amelynek a formája alkalmatlan: ilyen volt a Bárka, amely csak a nehézkes .pdf-formátumban volt elérhető a neten.

Látom, a Bárka most váltott. Mint jelzitek, nemcsak hogy a folyóiratszámok teljes anyaga kerül majd fel honlapotokra (ahogy elnézem, nem túl sebesen...), hanem online magazinként kívántok működni, közreadtok friss híreket, helyet adtok munkatársaitok és meghívott vendégeitek másutt meg nem jelenő írásainak, közöltök előzeteseket, interjúkat és egy üzenőfalat is beüzemeltetek. Mindez - biztosítod az olvasót bevezető szövegedben - a folyóirat korábbi célkitűzéseinek, értékrendjének, szándékainak megfelelően történik, az internetes magazin ebben az olvasatban nem több, mint ezen törekvések "megvalósításának egy, a kor követelményeivel is számoló, újabb eszköze".

Szerintem azonban több. Az internet az a közeg, az az eszköz, amely intenzíven visszahat a tartalomra, új kontextusba helyez minden szöveget, módosítja alkotó és befogadó viszonyát. Ettől ugyan ideig-óráig szintén el lehet zárkózni, ahogyan a webes megjelenéstől is, ám az internet világnyilvánossága előtt igenis módosulhatnak egyes hangsúlyok, gesztusok, érvényesülhetnek korábban ismeretlen visszacsatolások.

"Azért hoztuk létre a Bárka internetes ablakát, hogy olyan tartalmakat is megoszthassunk olvasóinkkal, amelyeket a lapban megjeleníteni (a hely korlátozottsága vagy a nyomdai átfutás ideje miatt) nehéz lenne, s hogy szerzőinknek még nagyobb nyilvánosságot biztosítsunk. Nem kell tőlünk tartani, nem akarunk egyetlen már létező irodalmi portállal sem versenyezni, nem törekszünk senkinek sem a helyére, nem akarunk senkit, sehonnan kiszorítani, s egyébként is úgy hisszük, hogy nagy az Úristen internetes óceánja, elférünk rajta mindannyian." - írod, Tibor barátom, igen szimpatikusan, majd, hogy saját korábbi véleményedet mégse hazudtold meg teljesen, hozzáteszed: "Az online magazin azonban csak kiegészíti, gazdagítja folyóiratunkat és kapcsolatrendszerét – nem helyettesítheti. Egy irodalmi folyóirat hosszabb anyagait továbbra sem érdemes a számítógép monitorjáról olvasni. A papír az igazi."

Nos, kedves Tibor, ebben egyáltalán nem értünk egyet. Ha az asztalom sarkán ott a friss Bárka, és a neten is fent van a teljes anyag, akkor én ma már novellát, tanulmányt is szívesebben olvasok, kényelmesen hátradőlve, a monitorról. Egyszerűen azért, mert alkalmasabb, mert kedvemre méretezhetem az oldalt és a betűket, beállíthatom a fényességet és a kontrasztot, bármikor kicsíphetek az írásból rövidebb vagy hosszabb idézetet (a papírról kézzel kellene átmásolnom), sőt, a teljes szöveget is lementhetem magamnak, elküldhetem emailban barátaimnak, vagy az is elég, ha megadom a linket, egy kattintás, és máris olvashatja Stockholmban vagy Melbourne-ben. Ezen belül kereshetek szavakra a szövegben, sőt, amint bekerülnek anyagaitok a Google vagy más keresők archívumába, egy-egy szerző nevére vagy fogalomra keresve naponta tucatjával találhatnak rá publikációitokra az érdeklődők.

Grecsó Krisztián, Elek Tibor
Megládd, ha kicsit is odafigyeltek a honlapotok karbantartására, gazdagítására, akkor 10×, 100×, 1000× annyian fogják olvasni egy adott időszak alatt, mint az aránylag kis példányszámú kéthavi nyomtatott folyóiratot. Nem tartom kizártnak, hogy csak ennek az én cikkemnek a hatására, az én linkemről átlépve több látogatótok lesz két hónap alatt, mint amennyi az új számotok példányszáma. Hidd el: a tágasságnak és a nyilvánosságnak egy olyan ablakát nyitottátok meg webmagazinotokkal, amely megsokszorozza ismertségeteket, elérhetőségeteket.

Ehhez pedig csak gratulálhatok! (Azzal a halk megjegyzéssel, hogy a nyomtatott Bárka tiszteletpéldányait azért  csak küldjétek, legyetek szívesek, továbbra is a címemre.)

Mindannyiotokat ölellek.
-bdk

__________
Kalcsolódó link: Bárka Online



Októberben Hévízen Elek Tiborral és Szabó Tiborral

Válaszlevél Orbán Viktornak

A jelen weblap levél és boríték címzés kulcsszóval a Google első oldalán szerepel. Honlap optimalizálás, szemantikus linképítés - Google helyezés javítás

[Utánközlés. Az alábbi szöveg először akkori blogomban jelent meg, majd egészében vagy részben több orgánum is átvette: ÉS, Transindex, NépszabadságOnline. Lásd még: Manzárd a Blogteren, Manzárd a NolonIndex-fórum (mindenütt rengeteg hozzászólás).]


Balla D. Károly

Válaszlevél Orbán Viktornak

avagy
SZEMÉLYES ÜZENET BALLA D. KÁROLYTÓL

A névnapom elég rég volt, a születésnapom pláne, vajon mit akar tőlem Orbán Viktor a Szovjet Hadsereg napján érkezett tegnapi levelében?

A címzés majdnem pontos, az irányítószám nem stimmel, a többi igen. A feladó neve kétszer akkora betűből van, mint a címzetté. Személyes üzenet, áll a borítékon, de mire elkezdi a levelét, addigra az elnök úr elfelejti a nevemet, inkább tisztelt határon túli honfitársaként szólít meg. Ez se igazán stimmel, de arről alább. Nyilván körlevélről van szó, a kék golyóstollal rótt aláírás azonban, úgy tűnik, eredeti és nem sokszorosított. Nézzük azonban a tartalmát. (Olvasható méretben: 1. oldal | 2. oldal) És nézzük tegnapi válaszomat, amelyben viszonzásként én is a saját nevemet írtam nagyobb betűvel:

SZEMÉLYES ÜZENET

BALLA D. KÁROLYTÓL

Orbán Viktor
1088 Budapest, Szentkirályi u. 18.
valasztas2006@fidesz.hu

TISZTELT FELADÓ!

Ön a nekem küldött, iktatószám nélküli, január 30-án kelt kéretlen levelében a közelgő választás tétjéről szólva többek közt ezt írja:

A tét mindannyiunk számára, határon innen és túl az, hogy sikerül-e ismét összetartó közösséggé kapcsolnunk össze a világ minden részén elő magyarságot?

Az Ön szájából ennek a kijelentésnek számomra nincsen hitele, hiszen Ön számos esetben - kijelentéseivel és tetteivel egyaránt - nagyban hozzájárult a magyarság megosztásához, szétszakításához. Hogy egy engem is érintő konkrétumot is említsek: Ön és az Ön pártja nem hárította el a Magyarok Világszövetségének a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazási kezdeményezését, mi több, mellé állt az ügynek, résztvételre buzdított és - mint oly sokszor - megpróbálta belpolitikai célokra felhasználni a határon túli magyarság szorongatott helyzetét. Ön nevét és tekintélyét adta egy politikai ámokfutáshoz, egyértelműen pozitív állásfoglalásra késztette a magyar állampolgárokat egy olyan kérdésben, amelyre nem lehetett jó választ adni. Ezen felül még azt is sugallta, hogy aki nem az Ön és a pártja megkívánta módon szavaz, az nem becsületes magyar ember. Szerintem ez tisztességtelen, magyarellenes és antidemokratikus magatartás volt az Ön részéről, amelyet magyarként, demokrataként és határon túliként egyaránt elutasítok, kivált azért, mert Ön énrám, határon túli magyarra hivatkozva ragadtatta magát érzelmi zsarolásra.

De léphetnénk hátrább az időben, említhetném, hogy az Önök kormányzása idején alakult ki és épített maga köré védfalat az a határon túli klientúra - legalábbis Kárpátalján így történt -, amely nem az adott nemzeti kisebbség, hanem a saját érdekeinek a védelmében működve kisajátítani igyekezett minden "magyar ügyet", lehetetlenné téve a külső kezdeményezést, pártérdekeknek rendelve alá a civil érdekeket, saját alattvalóivá téve azokat, akik csak közvetítésével juthattak hozzá különböző támogatásokhoz, magyarországi tanulási, képzési lehetőségekhez. A kárpátaljai magyarok vagy arra kezdtek törekedni, hogy a kedvezményezettek kedvezményezettjei legyenek, vagy elfordultak a nemzeti értékek mentén szerveződő formációktól. Csoda-e, hogy amikor egy másféle elveket valló és más gyakorlatot folytató (de azonos súlyú, bár más jellegű hibákkal terhes) ellenszervezet fellépett és a 2002-ben hatalomra került magyarországi koalícióban támogatóra talált, akkor végletessé vált a magyarság kettészakadása, amely mára oda vezetett, hogy a kárpátaljai magyarság képtelen kollektív jogait hatékonyan érvényesíteni, hosszú évek óta először nem lesz képviselője az ukrán törvényhozásban, és a helyi hatalomért folytatott harcban is egymás ellen indulnak jelöltjei. Mindebben Önnek, tisztelt Feladó, tevőleges szerepe volt, kérem tehát, ne jöjjön nekem a magyarság egységbe kovácsolásával, ne jöjjön azzal, hogy

fogjunk össze, dolgozzunk együtt a választási győzelem érdekében! Arra kérem, hogy amennyiben lehetősége nyílik rá, segítse munkánkat, éljen a választás jogval áprilisban, adja le szavazatát a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségre, és bíztassa erre a környezetében élő honfitársainkat is!

- mert Ön és az Ön pártja ennek az egységnek a legfőbb bomlasztója, nem pedig kovácsa.

Végül engedje meg, hogy tudomására hozzam, nem vagyok az Ön honfitársa, lévén ukrán állampolgárként és születésemtől a mai napig állandó itteni lakosként élek Kárpátalján, így ha akarnék, sem tudnék a Fideszre szavazni. Hogy akarnék-e, az a fentiekből, gondolom, kiderül. Egyben kérem, szóljon kollégájának, az MSZP elnökének, hogy ha meg akarja kímélni magát a válaszomtól, ő már ne küldjön levelet; kár a 170 Ft-ért.

Tisztelettel köszönti:

Balla D. Károly
Ungvár, 2006. február. 23.

________________________
A levél-rész megjelent: ÉS, 2006. márc. 3.
Lásd még:
Manzárd a Blogteren, Manzárd a Nolon,
 
Index-fórum (mindenütt rengeteg hosszászólás). Tobábbá: Transindex, NOL

A történet utóélete: Orbán Viktor borítékja | Boríték címzés / levél címzés | Boríték címzés / levél címzés honlap | laptop hardver szervizv | Boríték címzése laptopon | egy 2012-ben készített weboldal: | elvesztette a választást orbán viktor

keresőmarketing, honlapoptimalizálás, közpol, közblog, politika, közélet, határon túli magyar, magyarság, virtuális haza, levél, laptop hardver, google kereső, pr marketing

Honlap optimalizálás - Google helyezés javítás

Szemantikus linképítés. Organikus találatok pozíciójának javítása keresőoptimalizálással. Internet technológia szolgáltatások: fizikai és virtuális laptop szerviz elhelyezése budapesti adatközpontban. Server hosting, szerverbérlés, dinamikus VPS szerver bérlet dedikált IP-címmel. Üzembiztonság, védett adatforgalom.

 

 

Látlelet Kárpátaljáról

Kedves szociológus barátunk, Nagy Károly levele az USÁból, New Brunswickból. Olvasta a Magyarul beszélő magyarok c. cikkemet, erre reagált azzal, hogy maga is bizarr, Kelet-Közép-Európában fertőzéssel terjedő jelenségnek tartja a politikai élet "galádságig agresszív harcászati" viselkedésés és "gyakran testvérháborút szító" magatartását, amellyel ráerőszakol az egész társadalomra, és ezzek "rettenetes károkat okoz napjainkban a totális diktatúrák antihumánus paraliziséből életre, szabadságra tápászkodó országokban, emberi közösségekben." Mint írja, ő az az alternatív társadalmi intézmények - művészetek, oktatási-nevelési fórumok, programok, szabad sajtó, tudományok, jogi fórumok, civil szervezetek - közvéleményt formáló hatásának erősítésében látja "a bénító válságból való kibontakozás lehetőségét, reményét."

   A következőket válaszoltam:

Kedves Barátom, Druszám és Bátyám!

Véleményedet osztom: a politika embernyomorító hatását rémülten szemlélem magam is. Ugyancsak egyetértünk abban, hogy az alternatív társadalmi intézményeknek lenne, lehetne döntő szerepe a közvélemény formálásában és a szellemi kibontakozásban. Azonban – sajnos – Kárpátalján éppen ezek az intézmények hiányoznak. Szinte teljességgel. Egyfelől a politikai csoportok érdekérvényesítése olyan erős, hogy mindent maguk alá kaparnak, másfelől a függetlenségre törekvő formációk egyszerűen képtelenek fennmaradni és működni anélkül, hogy ne csatlakoznának valamelyik érdekcsoporthoz. Szabad sajtó ma Kárpátalján egyszerűen nem létezik (jellemző, hogy még egy alternatív és valóban independent magánblogról is mindenki azt hiszi, hogy valaki pénzeli; fújol is rá rendesen), hajszálpontosan tudni, hogy melyik orgánum kié (lásd a Kárpáti Igaz Szó-szindrómát; erről itt írtam: link), és a civil szervezetek-intézmények közül is mindegyik vagy az egyik, vagy a másik csoport érdekszférájába tartozik. A beregszászi főiskola például a KMKSZ legfőbb intézményi bázisa, anyagi forrása, erkölcsi hivatkozási alapja és ideológiai szemináriuma (hogy még oktatás is folyik benne, az teljesen mellékes). Nyilvánvaló a Pedagógusszövetség, a cserkészek, a képzőművész-csoport, sőt, még a beregszászi színház hovatartozása is. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy az UMDSZ-oldalhoz tartozik a MÉKK (értelmiségi közösség), a magyar újságírók szövetsége, a magyar könyvtárosok egyesülete, az egészségügyi dolgozók szövetsége stb. Ezek láthatóan szakmai szervezetek, és mégis vagy egyik, vagy másik féllel állnak politikai szövetségben. Jellemző, hogy egyes szakmai szervezetek éppen ezért duplikálódnak: a KMKSZ-hez tartozó Pedagógusszövetséget ellensúlyozza az UMDSZ iskolaigazgatói fóruma és a magyar iskolába járó szülők formációja; van mindkét szervezetnek saját ifjúsági szervezete, saját kiadói érdekeltsége (lapokról nem is szólva), a gazdasági-vállalkozói és a közigazgatási szférában is saját érdekképviseletre törekszenek.

    Tehát kis magyar életünknek ma gyakorlatilag nincsen olyan területe, amelyben függetlenségről beszélhetnénk. Aki bármit tenni akar ma Kárpátalján, csak úgy léphet előre, ha becsatlakozik valamelyik csoportba, amelynek aztán teljes anyagi összeszövődés és egymás érdekeinek oly szoros képviselése lesz az eredménye, amelyben az eredeti cél másodlagossá, érdektelenné válik.

   Jellemző például, milyen ádáz harcot folytatott egymással a két szervezet, hogy az oktatási-nevelési támogatások eljuttatásának a szervezeti hátterét, illetve a magyarigazolvány-központokat a saját hatáskörébe vona. Sejtheted, hogy egyik sem a lakosság mind önzetlenebb szolgálata érdekében harcolt ezek megszerzéséért, hanem saját anyagi-infrastrukturális hátterük erősítése és befolyásolási lehetőségeik kiszélesítése érdekében.

    Kárpátalján ma gyakorlatilag nincsenek független magyar értelmiségiek. Ilyen vagy olyan módon, munkahelye, szervezete, családja, gyermekének taníttatása stb. révén mindenki betagolódik, és mert betagolódva bizonyos előnyöket élvez, hálája jeléül gyakran harcos pártkatonává válik. Ez újságíróktól kezdve tanárokon és a most már nem jelentéktelen „saját” hivatalnoki gárdán át a „családtagokig” mindenkire kiterjed.

    A klánosodásban egyébként a KMKSZ vezet, a birodalmukhoz tartozó összes intézményben gyakorlatilag néhány család és a szűk baráti kör tölti be az összes kulcspozíciót (jó páran egyszerre többet is), abban is ők járnak elől, hogy kívülállókat ne engedjenek maguk közé és lehetőleg minden külső kezdeményezést elhárítsanak (hacsak közvetlen hasznuk nem származik belőle). Az UMDSZ-oldal egyelőre ebben nyitottabb, de sokat tanultak ellenfelüktől. Mint ahogy, látod, a másik fél magyarságának a megkérdőjelezését is szépen ellesték.

    Hát így állunk.

   Egy biztos: neked, mint szociológusnak, kincsesbánya lenne az itteni magyar társadalom, a benne lezajló folyamatok kimeríthetetlen kutatási területet jelenthetnének…

   Katival és a gyerekekkel, unokákkal együtt ölellek; az enyéim nevében is.

bdk


Mást is írtam ezen a napon: lásd a teljes naplót
_____________

levél címzése külföldre

süti beállítások módosítása