A szennyezett ivóvíz és a schengeni fülek

Nem mindennapos esemény, ha az ukrán elnök Ungvárra látogat. Volt is előtte nagy sürgés-forgás, készülődés. Gyorsmunkában csinosítgatták a várost, felmosták a sugárutat, még a kátyúkat is betömdösték, igaz, leginkább csak a várható elnöki nyomvonal mentén. A kátyúkkal számoltak, de a kutyákkal nem… A történtekről, ukrán hírforrásra hivatkozva, legnagyobb kárpátaljai hírportálunk e szavakkal számolt be:

Dedikálást szerveztem magamnak a 82. Ünnepi Könyvhét alkalmából. Ehhez persze először egy könyvet is ki kellett adnom. Elektronikus könyvről lévén szó ez nem is okozott túl sok problémát (munkát valamivel többet). Úgy döntöttem, három limerik-sorozatomat gyűjtöm egybe: 7 pikáns versikét írtam irodalmi hősökről, 16 élő író nevét foglaltam limerik-sírversbe, a Kárpáti limerikek száma pedig éppen 50: félszáz kárpátaljai helységnév szerepel a pajzán ötsorosokban. Így állt össze a 73 limeriket számláló Széles az alagút c. e-book. Elérhetővé tettem a hálón, megnyitható és letölthető, a Könyvhét idején névre szóló, digitálisan dedikált példány is igényelhető. Részletek itt: Digitális dedikálás.

Nyilván rövid ideig fog tartani, de e percben az én linkem vezeti az egyik nagy magyar linkmegosztó hely, az UrlGuru nézettségi listáját. A link abba a blogomba vezet, amelyben pársorosaimat közlöm: limerikeket, haikukat és aforizmákat. Úgy tűnik, sokan szeretik ezt a webhelyet (érdekes, hogy átlagos látogatottsága viszont nem túl magas). Mindenesetre az UrlGuru elég sok érdeklődőt hoz az oldalra, hiszen a link népszerűsége mögött olvasói kattintások állnak. Népszerűsíthetitek ti is linket, ide kattintva. A linkmegosztó főoldala pedig, ahol most az élen szereplek, így fest:

Ez a linkmegosztó rég megszűnt, ezt használom: Linképítés - honlapoptimalizálás

url optimalizálás - googlebarát

(dec. 12)

Amióta Kárpátalján is szépen terjed az internet, akadnak, akik most fedezik fel virtuális öngyilkosságomat. Vidéki tanárember érdeklődik, mi is lenne ez a dolog és hogyan kell elkövetni. Magyarázkodás helyett küldöm a linket: Posztumusz. Mások máshonnan keresnek: kedves irodalmár és muzsikus ismerősöm, Cs. R. I.  egy idézet felől érdeklődik: én írtam-e azt, hogy "Az ember szívesebben lenyeli a békát, ha nem mondják róla, hogy csokoládé" - merthogy feleségének ez a kedvenc aforizmája, de nem biztosak az eredetében. Vállalom az apaságot, küldöm a linket: egyik 1998-as jegyzetemben olvasható. Bognár László barátom ideszól, hogy blogja friss posztjának egyik hozzászólásában szóba hozott, s hogy megemlítettek a Civilek a Pécs2010 program  sikeréért sajtóanyagaiban is. Megjön a kedvem magamhoz, nevem beütöm a keresőbe, kattintgatok.

Új sorozatom népszerűségének és olvasóim szapora kattintásainak köszönhetően az egyik legnagyobb magyar linkajánló portálon - URLguru.hu - a blogomra mutató link vezeti a népszerűségi listát. Igaz, előtte a Legtöbbet nézett lista linkjei sorakoznak, de a Legnépszerűbb felsorolásban én vezetek. Ez pedig újabb olvasókat hoz annak a blogomban, amelyet - ugye emlékeztek! - a Kárpáti limerikek kedvéért indítottam, s amelybe utóbb haikukat és aforizmákat is elhelyeztem. Most arra teszek kísérletet, hogy limerik-formában írt sírversekkel tegyem tiszteletemet az élő magyar irodalom panteonjában. Eddig ezek készültek el (a lista frissül): Karafiáth Orsolya | Varró Dániel sírverse | Lackfi János sírverse | Grendel Lajos sírverse | Kukorelly Endre sírverse | Grecsó Krisztián sírverse | Várady Szabolcs sírverse.

Bár magam is mások versei alapján kívántam meg ezt az angol eredetű műformát, úgy tűnik, az én Kárpáti limerikek c. sorozatom is megihletett néhányakat. Volt, aki levélben küldött ötleteket, mások kommentként tűzték be ide-oda a saját pikáns ötsorosaikat, és akadt, aki kedvenc közösségi oldalunkon kifejezetten nekem ajánlotta kis remekét. Még az is előfordult, hogy valaki éppenséggel engem tett limerikje szereplőjévé. Levélben egy álnevet használó szerző például ezzel a kis alkotással tisztelt meg:

Nemrégiben írtam, hogy három olyan blogot is találtam, amelyik nevem említése nélkül mottóként vagy címként használja egy aforizmámat (ezt tekinthetem szerzői jogaim megsértésének és a folklorizálódás jelének is). Most meg olyan céges, illetve intézményi oldalakra akadtam, amelyek az idővel kapcsolatos bonmot-mat használják mottóul: egyik feltünteti a nevemet (lásd balra), a másik viszont nem (nem is kap linket!). Ez juttatta eszembe régebbi leletemet: egy biztonságtechnikai cég is tőlem kölcsönözte ars poeticáját. Akkor írtam nekik, hogy várom a tiszteletdíjamat - de persze válaszra sem méltattak. Most rákerestem szövegemre, a Google még kidobta akkori honlapjukat, de a link már egy újra vezet, ott nincs ars poeticájuk. Kis trükkel aztán csak sikerült megjelenítem régi rendszerüket, amelyben így festett az általuk átvett bölcs megállapításom:

Versbe szedett helységnevek

Balla D. Károly: Kárpáti limerikek

írta: Csordás László

Balla D. Károly irodalomszemléletét, paradoxonoktól sem mentes szépírói, kritikai munkásságát bonyolultsága, besorolhatatlansága teszi érdekessé. Azt is mondhatnám, hogy ő a kortárs kárpátaljai magyar irodalom „fenegyereke” (persze itt elsősorban a „gyereken” van a hangsúly).

Az ötvenedik pajzán versike (Férfiöröm Csapon) közlésével egyelőre lezártnak tekintem apró ötletből keletkezett irodalmi projektumomat. Keretében 50 kárpátaljai helységnevet foglaltam limerikbe, igyekezvén megfelelni a műforma főbb követelményeinek. Remek játék volt, és miközben próbára tette verselő-rímelő készségemet, önfeledt szórakozást is jelentett. A nyelvi és tartalmi ötletek keresése remek fejtornának bizonyult, a jónak gondolt megoldások pedig kaján  örömmel töltöttek el. Hab a tortán, hogy minden csatornán szinte kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptam. Mindössze két hölgy fejezte ki eddig határozott rosszallását, bizonyítva ezzel, hogy limerikjeim bizonyos tárdadalmi elvárásoknak maradéktalanul megfelelnek. -- A projektum leírása az összes kattintható helységnévvel: Kárpáti limerikek.

Miközben a kárpátaljai helységnevekre írt limerikjeim sorából természetesen nem hagyhattam ki sem Ungvárt, sem Munkácsot, aközben írói archívumom webre vitele közben feltűnt, hogy legutóbbi kötetembe Ungvár című szonettemet felvettem, ám a Munkács címűt nem, holott utóbbi semmivel sem tűnik gyengébbnek az előbbinél. Nem igazán tudok rá magyarázatot. Egyébként mindkettőt 1999-ben írtam, és szerepeltek az UngBereg 2000 c. almanachban. Az ungvári szonett pedig nemcsak kötetbe került, hanem elhangzik a 2007-ben velem készült riportfilmben is. A munkácsi azonban mindenünnen kiszorult, így itt mostani közlésével szerzek kis elégtételt számára: