balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2019: ivóvíz ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Balla D. Károly írói oldal

 

Kárpáty Vipera News

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Berniczky Éva írói oldal

 

Piréz blog - pirézek

 

Linképítő Google-Seo

 

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, Google

 

Kárpátalja blog (+seo)


bdk blog bázis | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA


Ukrajna választott

2012. november 03. - BDK

ujszo-logo_1.jpgUkrajna választott. Magának. Csillagot nem, mert az nem volt se égen, se földön. Választott hát abból, amiből lehetett.

A szegény ember vízzel, a még szegényebb az ukrán politikai paletta kínálatából főz. És aztán eszi néhány évig, különösebb zokszó nélkül. Már az is öröm, ha nem kopik fel az álla.

Tovább

Beavatkozás a valóságba

Igen szoros kapcsolatban állok a természettel: naponta egyszer kinézek az ablakon. – Ezt évekkel ezelőtt írtam, amikor még életvitelem megengedte, hogy reggelente padlásszobánk ablakán át futó pillantást vessek a radvánci dombokra és a házunk alatt futó Ungra. Mostanra szorosabbra fűződött ez a viszonyunk. Igaz, bő két éve nem néztem ki azon az ablakon, talán éppen ezért történhetett, hogy ami korábban körülvett, azt mára én veszem körbe. Magamba költöztettem a tájat, így egyre tisztábban látom kontúrjait. És egyre bizonyosabb vagyok abban, hogy a természet látványa nem annyira vizuális, sokkal inkább intellektuális élmény. A hegy, a rét, a folyó tömény gondolatisággal terhes. Puszta látásuk távolságot parancsol, bármennyire elszántan is szemléljük őket, ellenállnak a fürkésző tekintetnek. Ám gondolataink előtt megnyílnak, és az igazán bensőséges viszony akkor alakul ki, amikor közelébe jutunk rejtett jelentésüknek. Amióta nem kifelé, hanem befelé figyelek, azóta többet tudok a tájról. És azt is pontosan érzékelem, amint objektumai, mintegy mellékesen, a szép fogalmát is megképezik bennem.

Tovább

Idegentitás

Régóta tudom, a kedvezőtlen induló helyzet és a siker elérését akadályozó úgynevezett objektív és szubjektív korlátok nem feltétlenül kárhoztatják sikertelenségre az embert, mert másutt, másban akár sokszorosan is visszakaphatja – talán inkább: visszaszerezheti – azt, ami veszni látszott. A teljesség felé több út vezet, és könnyen előfordulhat, hogy a nehezen járható tövises ösvényen mezítláb haladva többet profitálunk a saját gyötrelmeinkből, mint a kövezett úton könnyen sikló jármű vezetője a maga úti élményéből.

Triviális példa a vakok kifinomult hallásával előhozakodni. Vagy azt állítani, hogy az anyagi nélkülözés lelki gazdagságot eredményezhet. Az ilyen érvelés könnyen vezethet tévútra, hamis illúziókat táplálhat, felmentést adhat környezetünk és magunk számára. A pozitív példák mellett ugyanis valószínűleg sokkal több negatív sorakozik: a szegénység bizony a lelket is megnyomoríthatja, a vak embert sem kárpótolhatják mindig az akusztikai élmények a mindennapi élet nehézségeiért. Az állítás, hogy a szenvedés nemesít, ugyancsak inkább hangzik egy hamis felfogás önigazolásának, mint ésszerű állításnak – mert lehet ugyan, hogy akad, akiben a kín és fájdalom magasztos érzéseket és gondolatokat képes kelteni, mégis többen lehetnek, akiket a szenvedés tönkretesz, megaláz, emberi mivoltukból kiforgat.

És mégis…

Tovább

Vereck-e?

vereckei_ff.jpgSzerencsésen sikerült elriasztanom magamtól a magyar közrádiót. Munkatársuk felhívott azzal, hogy a vereckei honfoglalási emlékműről tervez egy összeállítást, és látta  hogy én a témában honlapot készítettem. Beszélnék-e az emlékmű történetéről, külleméről. Mondom: igen, nagyon szívesen, de amit mondanék, az valószínűleg nem illik az Ön koncepciójába, lévén nekem nincs erről az emlékműről túl jó véleményem, talán kérdezzen inkább hivatásos szószólókat. Ezek hallatán meg sem próbált rábeszélni... Valószínű, hogy bár megtalálta és megnyitotta az oldalamat (nem csoda: a szóba jöhető keresőkifejezésekkel a Google-listák élmezőnyében szerepel), elolvasni már nem olvasta, mert ha megteszi, azonnal látta volna: a témát nem a közmédiában manapság uralkodó szellemben tárgyalom. Viszont az összegyűjtött adatmennyiség eléggé gazdag, lesz miből merítenie a műsorához, amely majd kellően megvilágítja a monumentum példátlan nagyszerűségét. / Vereckei-hágó - honfoglalási emlékmű

Egy régi plágium Kárpátalján

„Kárpátalján ezt a verset tévesen nekem tulajdonították” - írta és mondta a költő, mintha ebben az (el)tulajdonításban teljesen ártatlan lenne... A számonkérések hiába történtek meg, Fondor Rezeda a plagizálás tényét soha nem ismerte el. Magyarázatai között olyasmi szerepelt, hogy az embernél sokféle kézirat előfordul, akár le is gépelhet neki tetsző verseket. Soha nem állította, hogy ő írta volna a Székelyeket, mások tévedéseit pedig nem köteles kiigazítani – szögezte le önérzetesen.

Tovább

Esküvő a temetőben

Az ember nem sok hajlandóságot mutat a halandóságra. Alkalmasságot annál inkább – ám ezt felismerni vonakodik. Elvégre mindig mások halnak meg, lám, mi meg élünk. Hátha meg lehet spórolni a szembenézést. „Nem ismerkedem idegenekkel” – mondja a konok ember a delphoi jósda feliratát olvasva.

*

Brit tudósok kimutatták, hogy akik hisznek a halálon túli életben, átlagosan 0,7 évvel tovább élnek. Ami azt jelenti, hogy a halálon túli életben való hit a halálon inneni életet hosszabbítja meg, ami viszont szöges ellentétben áll a hívők érdekeivel, lévén nem a mostani életüket, hanem a majdanit gondolják boldognak és teljesnek, amely viszont a hitük miatt éppen ennyivel, azaz 0,7 évvel lesz rövidebb az elvárhatónál. Szemléletesen a helyzetet azzal lehetne ábrázolni, mintha valaki egy alma kesernyés külsejét abban a meggyőződésben enné meg, hogy alatta majd édes falatokat talál, ám éppen azért, mert hisz a kedvező folytatásban, neki több jut a keserű részből. Komisz fickók ezek a brit tudósok.

*

A cigányasszony csontokkal dolgozott. Egészen különös formájú, hófehérre csiszolódott vékony csontocskákat használt, ezeket vetette ki a politúros asztalra amolyan sors-Marokkó pálcikákként. Nézte a kialakult ábrát, beszélni kezdett.

– Az ura azt üzeni magának, hogy él. De beteg. Lázas. Fázik és éhes. Sokan meghaltak. Ő még él, és nagyon szereti magát, bízik abban, hogy az isten hazaküldi.

Csak az élők üzenetét értette. Ha csendben maradt, a bizonyságért hozzá forduló asszony tudhatta, elhurcolt férje már nincs az élők sorában.

Nem halottlátó volt, hanem élőlátó. Látta a gyűjtőtábort és a Gulag minden szörnyű zegzugát. A holtakkal nem volt dolga. Életet jósolt, és tartotta a lelket az itthon maradottakban.

– Miféle csontok ezek? – kérdezte egyszer valaki. – Tyúké, libáé nem lehet, pedig olyasmi.

– Hasonlít, mert szárnyas jószág volt ez is. A csudálatos féniks-madár.

*

Gyakran álmodom három éve halott anyámmal. Amikor legelőször jelent meg alakja, akkor is tisztában voltam azzal, hogy valójában ő már nem él, most mégis itt látom mozogni és beszélni, együtt utazunk valahová, kattog a vonat kereke, anyám egy régi történetet mesél, talán azt, anyjával hogyan utaztak fel Szegedről Budapestre színházat nézni ezerkilencszázharminc-valahányban, mesél a havas tájról és arról, amíg ők ültek az előadáson, addig nagyapám a rádión hallgatta az egyenes közvetítést, erről mesél anyám, és engem zavar ez a helyzet, mert álmomban is tudom, hogy ő már nem él, ezért nem örülhetek annak, hogy most mégis elevennek látom, elnézek a feje fölött, kerülöm a tekintetét, ne kelljen a szemébe mondanom, de hát téged már eltemettünk a randvánci dombok alatt, emlékszel?

Addig-addig zavart ez a visszatérő helyzet, amely ébredésemet is nyomasztóvá tette, mert nem tudtam kiigazodni a megjelenítés lelki mechanizmusán, miért látom újra és újra elevennek anyámat, s miért tudom közben pontosan, hogy nem lehet az, miért nem veszi el agyam éjszakai automatizmusa vagy a tudás bizonyosságát vagy a látomás élességét, külön-külön bármelyiket elfogadnám álmaimban, de a kettő zavart, addig-addig, amíg egyszer a megoldás is felkínálkozott, tiszta felismerés formájában. Igyekezetem ellenére ugyanis anyám váratlanul elkapta a tekintetemet, pontosan értette, mi a gondom ezzel az egésszel, kicsit elmosolyodott, és azt mondta, de hát ez korábban történik, fiacskám.

Így emelte át a halála utáni álmaimat a halála előtti történésbe, s ezzel helyére is került minden. Most már szemébe nézhetek, amikor a havas táj látványát egyszerre unjuk meg az idő kattogó vonatán.

Tovább

Kárpátaljai oldalam

Minden ellenkező híresztelés és jól kimutatható piréz mivoltom ellenére én mégiscsak lokálpatrióta lennék, még ha ez nálam egészen mást is jelent, mint azoknál, akik az anyaföld előtti megrendült leborulásban, szepegő Trianon-nosztalgiában, gyakran rossz helyesírású, de elszánt és permanens nyelvvédő harcban, továbbá pedig az identitást igen hatékonyan erősítő hátrafelé nyilazásban látják a kárpátaljaiság legfőbb attribútumait. Erről nemrégiben kis eszmefuttatást írtam, ki is vágta rendesen a biztosítékot egy kedves pedagógusnál (A bolha fenyeget). A másféle megközelítési és vonzódási lehetőségekről szóló kis írást most egy felújított oldalamon is elhelyeztem.

Tovább

Kicsinosított honlapok

A költészet világnapja tiszteletére kicsinosítottam egynéhány blogomat. Mondhatnám. De inkább nem mondom, mert sem a jeles ünnep ilyeténképpen való megünneplése, sem az esztétikai szempontú dizájnolás nem szerepelt elsődleges céljaim között. Persze megadtam az irodalomnak, ami az irodalomé: kapóra jött egy finnugor vonatkozású, de Kubából érkezett üzenet - viszont ritkábban és főleg link-küldésre használt webhelyeimet most nem literátusi koncepciók okán, hanem azért látogatom sorra, mert jelenlegi honlap-előre-lökködő munkám ezt kívánatossá tette (részletesebben erről: transzferár-offenzíva). És ha már ott jártam és gyomláltam a linkeket, akkor persze nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a küllemmel is foglalkozzam, így egynémely csúnyácska blogom most talán valamivel impozánsabb külcsínre tett szert. Persze a belbecs sem hanyagolható, került is majd mindegyik élére valami új cikk vagy ajánló. ...Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy egy-két új blog is született. Például: Honlapoptimalizálás.

Honlapok saját nevemmel

Nemrégiben írtam arról, hogy mennyire sajátomnak érzem a BDK monogramot, és megszellőztettem, valójában mit is jelent nevemben a D betű. Itt most azt jegyzem meg, hogy a teljes nevemre indított keresésre évek óta ennek a blognak az oldalát adja ki a Google, nevezetesen azt, amelyikre életrajzomat helyeztem el. Ez voltaképp jó így (bár ezt a posztot elég ritkán frissítem, így időről időre el-elavulnak adatai, mindig hozzá kell igazítanom ahhoz, amely írói oldalamon gyakrabban frissül), de időnként mégis azt gondolom, nevemre nem egy blogposztnak, hanem egy engem bemutató külön weblapnak kellene bejönnie, így néha próbálkozom egy-egy ilyen létrehozásával és megjelenítésével a találati lista élén. Eddig nem igazán jártam sikerrel. Valószínűleg sok idegen helyről linkelték be itteni életrajzomat, ezért előzi meg blogom még a wikipédiát is. Most mégis ismét kísérletet teszek vadonatúj oldalammal. Igen egyszerű kis weblap, az ilyeneket szereti a Google - talán sikerül jól "bejáratni". Lássuk, mire megyek vele: Balla D. Károly - BDK

 

UngBereg, Pánsíp

Nem vagyok egy nagy archivátor, de azért igyekszem időnként rendbe tenni már elavult, nem használt honlapjaimat. Most történetesen a legeslegelsőt. 2000-ben tettem be először a lábamat az internetre, és az akkor 15 éves Kolos segítségével készítettem el első honlapomat: ez az 1995-től működő UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítvány weblapja volt. Előbb csak a főoldal készült el, aztán a különböző aloldalak is, a következő évben pedig ez is része lett a fölé épített UngParty-rendszernek. 2002-ben pedig (épp tíz éve!), amikor az Alapítvány beszüntette működését, funkcióját vesztette. De azért most mégis érdekes volt végigbogarászni: mivel is foglalkoztunk akkoriban.

Az eleinte még UngParty NetCafe névre hallgató portál (az első irodalmi és kulturális webhely Kárpátalján) alá több alrendszert is építettem, az egyik legfontosabb a netPánsíp, a Pánsíp digitális változata lett, amely négy éven keresztül működött. Ezt már korábban felújítottam, teljes archívuma, azaz 4 évfolyamnyi anyaga elérhető, de például a szerkesztőséget bemutató kis oldal csak most került sorra.

Bizony, az UngBereg és a Pánsíp nagyon fontos része volt az életünknek. A szerkesztőség működésének évszámai közé esett életemnek talán legaktívabb, legtevékenyebb évtizede.

Pár további oldalt is rendbe tettem, a rossz helyre mutató hivatkozások néhányát felújítottam és a legtöbb aloldal élén elhelyeztem a legfrissebb mostani oldalaimra mutató linkeket. Mivel ez egy régi, fapados rendszer, így minden egyes weblapot külön kellett újraszerkesztenem és feltöltenem a szerverre - el is szöszmötöltem vele két napot. Kellemes piszmogás volt.

----

Utólag még a hhrf/ungparty rendszerében is találtam egy Pánsíp-oldalt. Mivel archiválandó tartalom nem volt rajta, inkább bevontam SEO-munkámba: Keresőoptimalizálás és SEO Google keresőmarketing << ez később átirányított oldallá vált, így más linket tettem rá. << a cikkben szolgaltatás-jellegű linkelhelyezés fordul elő legfrissebb googleoptimalizátori munkám keretében (Szerver bérlés, virtuális szerverek stb.)

Zsanérsikoly

Nem volt egerünk, hát a macskánk hozott egyet. Előbb a pofájában szállította a teraszra, onnan pofozgatás közben beterelte a lakásba. A cincoginak szép mintázat tarkította a bundáját, mondhatni: a maga műfajában helyes kis jószág volt, azzal mégsem érthettünk egyet, hogy bekvártélyozza magát a ruhafogas alá. Ott talált ugyanis menedéket, és a macskánkat láthatóan ki is elégítette ez a helyzet, nem vetette utána magát a cipők és dobozok közé, nem is érdekelte többet. Talán arra gondolt, jól jön neki majd később ez a beköltöztetett játszótárs. Kéznél lesz, ha majd vadászhatnékja támad.

Tovább

Eligazodni rajtam

Egyre több olyan jelzést kapok, hogy már nem lehet eligazodni az általam használt több tucatnyi oldal és blog között. Ebben, szó se róla, sok igazság lehet és nyilván magam vagyok a ludas webhelyeim elszaporodásában. Talán segít valamit a helyzeten, ha leszögezem: legfőbb, legintenzívebben használat oldalam továbbra is a BDK napi BLOG - a többi csak kiegészítés, más-más célt szolgáló mellékág, tematikus, válogató vagy ajánló oldal  - és többségükön ki is van listázva a napi blog friss kínálata (mint itt, a bdk.blog.hu oldalon is a bal felső sarokban). Hogy még jobban megkönnyítsem az eligazodást, beüzemeltem három eligazító oldalt: az első kettő egyelőre azonos tartalmú, és valóban csak a legfőbb oldalaimra vezet, a harmadik kicsit részletesebb tájékozódást tesz lehetővé. Használjátok őket! Egyben örvendjetek a jelen blog megújult dizájnjának. Ugye szép?) Innen indulva pedig igazodjatok el rajtam:

SEO: hobbi és szenvedély

Ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot, mert nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele. Erről ebben a blogomban még nem számoltam be, most hát a magánéletem iránt fokozottan érdeklődők kíváncsiságát részben kielégítendő, elárulok pár részletet. (Épp a minap tette szóvá kedves barátom, akivel ritkán van módom beszélgetni, hogy azelőtt a mindennapi ténykedéseimről, családi eseményekről is gyakran írtam, mostanában azonban a blogomból nemigen tudhatja meg, hogy s mint élek. Nos, picit mos meglengetem a fátylat.) »tovább

Nyilvántartás, transzferár

Transzferár és tömeges sms kulcsszavakra kereső marketing kampány indítása - 2015-ös frissítés

transzferar-tomeges-sms.jpg

 Miközben a blog.hu új rendszere továbbrá is botrányosan rosszul működik, magam beüzemeltem egy új webhelyet és (újra) nyilvántartásba vettem rajta legfontosabb oldalaimat, még ám valamiféle fontossági hierarchia szerint. Ajánlom mindenki figyelmébe: Balla D. Károly - eligazító oldal. Ennél rosszabb hír, hogy az általam keresőoptimalizált oldal a korábbi szárnyalása után a 2. helyről visszaesett a transzferár nyilvántartás keresőkérdésre adódó Google-lista 5. helyére. Igaz, hogy főleg azért, mert tömeges transzferár-blogom és mobilmarketing-posztom beelőzte. Szerencsére azonban egy kölcsönös baráti segítség révén esély van az oldal visszatornázására. Ennek érdekében most több saját oldalam linkrendszerét is átrendezem. Ami pedig ennek az oldalnak a további sorsát illeti, azt hiszem, hogy a blog.hu alkalmatlan új rendszere miatt valóban leminősítem utánközlő, ajánló és linkküldő bloggá.

Búcsú a blog.hu-tól?

...érdemi cikkel itt többé már nem jelentkezem...

A blog.hu néhány hónapja konok kitartással építi az új rendszerét. Az októberi bejelentésben - 10 napos átállást helyezve kilátásba - meleg szavakkal  ajánlották a felhasználóknak az új adminfelületet. Ami akkor még botrányos módon nem működött, a legalapvetőbb funkciók hiányoztak (pl. nem lehetett linket kötni szövegre, a képbetűzés is akadozott). Bár ezt a rendszergazdák nem ajánlották, egy-két kipróbálás után visszatértem a régi adminfelületre - szerintem blogerek sokaságával együtt. A régi rendszer szerencsére továbbra is kifogástalanul működött. Időnként azért újra és újra próbálkoztam az új felülettel, de mindannyiszor defektusosnak találtam, hiányoztak vagy nem működtek olyan funkciók, amelyeket megszoktam.

Tovább