piréz - pirézek. tárki kutatás. első piréz: mit jelent piréznek lenni

Az interjúkkal szemben averziómat az utóbbi időben úgy sikerült legyűrnöm, hogy csak a magam számára kényelmes, kedvező feltételekkel fogadom el a felkérést. Ha az interjú nem hang és kép formájában kerül rögzítésre, hanem később úgy is áttennék szövegbe, akkor élőben én se nagyon akarok nyilatkozni: a diktafonra felvett és utóbb legépelt válaszok általában írott anyagként eléggé setesuták. Ha javításra elküldik, egy csomó munka van fele: egyfelől az ember kiirtaná a pongyolaságokat, másfelől nem szeretné az előbeszéd fordulataitól teljesen megfosztani. Kényszerű kompromisszum születik: a írott szó mívessége meg sem képződik meg, az megszólalás és adott perc varázsa pedig elszáll. Ami megmarad, az a hiányérzet, rosszabb esetben a bosszúság.

De problémás az írásban készülő interjú is: Az előre leírt kérdésekre adott írásos válaszok esetén nincs mód a visszakérdezésre, ha az ember nem vigyáz, szétesővé válhat a műbeszélgetés. No meg... A kérdéseket összeírni közel sem akkora munka, mint a részletes, okos, válaszokat kidolgozni, utóbbival akár több napi munka is lehet, viszont ki neve van az interjú felett, na kié? A riporter tekinti saját szellemi tulajdonának, én csak az alany vagyok, pedig én dolgoztam meg vele alaposabban. No, hát ezt már többször sikerült azzal áthidalnom, hogy ragaszkodtam ahhoz: az interjút én is megjelentethessem saját nevem alatt valamelyik weboldalamon. Ha az anyag az első közlés jogára kényes orgánum számára készül, akkor legfeljebb be kell várnom az ottani megjelenést... Ám, úgy tűnik, könnyebb a helyzet, ha az interjú egy kutatás számára készül: akkor blogomban jelenhet meg először.

Végre fogalmi szinten is sikerült rendbe tennem viszonyomat a szülőföldhöz és a nagyvilághoz, amúgy pirézesen. Eszerint én

lokálpolita és kozmopatrióta vagyok!

------

A piréz himnusz halhatatlan szerzője

Ma már látom, hogy a dolog annyira kézenfekvő, mint egy bepólyázott csecsemő. Nem is értem, eleddig miként s mi módon kerülhette el becses figyelmemet. Mint szitával az esővíz, szinte annyira felfoghatatlan, hogy korábban miért nem hoztam nagyszerű összefüggésbe Tsúszó Sándor páratlan alakját és a pregnáns piréz mivoltot. Holott a legendás literátor és bohém gondolkodó, akit ma már joggal tekintünk a magyar irodalom grandiózus megújítójának és hagyományteremtő fároszának, a magyar piréz identitást vallotta sajátjának. Ami természetes is, tekintve, hogy alkotói és emberi magatartásában nem csupán domináltak, hanem éppenséggel szolmizáltak is a piréziánus vonások és pontok.

Kis késéssel mindezt a Tsúszó-életművel való megismerkedésem után 22 évvel, pirézzé válásom ötödik esztendejében kellett megtudnom a Legyél helyettem én c. Tsúszó-breviárium első kötetéből, amelynek anyagát a jeles költő és  tsuszológus Hizsnyai Zoltán, a gyűjtemény összeállítója és gondozója, a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ megbízott elnök-főigazgatója volt szíves rendelkezésemre bocsátani (úgy is, mint társszerzőnek), jelezve, hogy felhasználási jogosultságaim mindaddig korlátozottak, amíg a könyv hivatalos napvilágra kerülését meg nem erősíti a NASA és a Nagy Hadronütköztető (mint illetékes szervek). Ugyanis az értékes, hiánypótló kötet jelenleg a hiány és a pótlás határmezsgyéjén leledzik, akár egy elektron két energiaszint között; voltaképp megjelent, de a megvásárolhatósága, úgy tűnik, kicsit tsúszik, ami, tekintve a könyv irodalomtörténeti szempontból helyenként sikamlós tartalmát, igazán nem meglepő. Nos, a Hizsnyai jegyezte Előszósz, mint köztudott tényt, említi a következőket: >>lásd a teljes cikket: Tsúszó Sándor és a pirézek

Valld magad Piréznek! - ezzel a címmel szerveződik akció a Facebookon. Aki csatlakozna, október közepéig megteheti (katt). Ezúton – úgy is mint Első Piréz – forrón üdvözlöm a kezdeményezést és köszönöm a szíves meghívást, azonban – mint meggyőződéses magánpiréz – a kollektív pirézgyakorláshoz ezúttal sem csatlakozhatom. Ellenben kívánok sok-sok résztvevőt, továbbá eredményes és szórakoztató piréziádát. »tovább

A Piréz blog újabb tiszteletbeli pirézt avatott Dr. Dániel Péter ügyvéd személyében, aki szétkente reggelijét a VPOP épületében kifüggesztett Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatán. (Bővebben) Ugyanő volt az, aki a Facebookon a Tiltakozunk az "Orbán-bulla" és annak kötelező kifüggesztése ellen! c. oldalt alapította - úgy gondoljuk, ezekkel a cselekedeteivel bőven rászolgált a tiszteletbeli piréz titulusára ("mellesleg" az is ő volt, aki 2008-ban a Magyarországi Kisebbségek Pártja képviseletében részt vett a Magyar Gárda megszüntetését célzó peres eljárásban). A blog korábban Cs. Kádár Pétert avatta pirézzé, amiért genetikai származása ellenére cigánynak vallotta magát.

Telefonon bekapcsoltak az RTL Klub mai Reggeli című műsorába, mint Első Pirézt. Mondani nem sokat tudtam, nem érdemi, inkább csak jelzésértékű volt a bejelentkezésem, pár szóban összefoglaltam, hogyan és miért lettem piréz (több mint két évvel ezelőtt!). Nem biztos, hogy jó döntés volt vállalnom ezt a szereplést, mint  itt meg itt olvasom (és néhány percben láttam is), a műsor javát Hajdú Steve erőltetett poénkodása tette ki (amennyit éppen láttam, ezt bőven igazolja). Szerencsére egy szociológus is beszélt a témáról, érdemben. Azt pedig nekem is sikerült kijelentenem, hogy szigorúan magánpiréz vagyok és a kollektív pirézkedésben nem veszek részt (lám, mégis belekeveredtem...) Nem mintha nem szeretném a viccet és nem gondolnám, hogy a piréz-jelenség nagyon is alkalmas a humoros-ironikus megközelítésre (mint ezt az Unciklopédia szellemesen teszi), de jobb, ha ez nem a bulvármédia mélyszintjén, lapos erőlködések közepette zajlik. Mégsem bánom, hogy megszólaltam: reggeltől meredeken megnőtt oldalam látogatottsága. Azért az talán használ az ügynek, ha sokan látják, milyen is egy piréz blogja. (Több piréz)

Ha saját szócikkel nem is szerepelek az angol Wikipédiában, a blogomra mutató linkkel már dicsekedhetek. A tegnapi napon felkerült a rendszerbe a Piréz people című oldal (igencsak vázlatos tartalommal), és a külső linkek között szerepel az I am Piréz (Hungarian) link, amely arra a blogbejegyzésemre mutat, amelyben 2007. március 7-én, a pirézeket érintő közvéleménykutatás közzétételének a másnapján piréznek nyilvánítottam magam.  

Azért elég furcsa érzés, ha az ember jártában-keltében ilyen mondatba ütközik: "A blog semmilyen kapcsolatban nem áll Balla D. Károllyal" - márpedig éppen ezt tartja fontosnak hangsúlyozni a pirez.blog.hu indítója. Igazat mond, mégis úgy érzem, hogy nekem mint Első Piréznek esetleg mégis lehet vele kapcsolatom - például úgy, hogy felveszem vele.  

Frissítés 2009.nov.: a blog szerzője törölte az oldalt. Így szabaddá lett a név, gondoltam, lefoglalom magamnak...

Első pirézként nem leszek benne a budapesti tévében

- Ma Bp-i telefonhívást kaptam, az MTV munkatársa tájékozódott nálam piréz-ügyben. Ha igaz, a mai Az estében ez lesz az egyik téma, és ha épp a fővárosban lettem volna, akkor, mint Első Piréz, benne lennék a műsorban. Így csak ajánlhattam magam helyett valakit (nem írom le a nevét, hátha nem vállalta), mint Második Pirézt. Ajánlottam továbbá az unciklopédiás Pérézia fő alkotóját, OsváthA-t, jelezve, kevéske közreműködésem abban a szócikkben is van, mivel szívemen viselem a határon túli pirézek sorsát. Az viszont nekem volt újdonság, hogy honlapja van a Magyar Pirézek Országos Érdekvédelmi Szövetségének. << a linken már egy másfajta weblap működik, töröltem a hivatkozást - 2016