Fura állításokat tartalmaz Esterházy Péter új könyve, a Tompaszöglet, mely látszólag a lábtengóról szól. Néhány szarvashibára föl kell hívnom az anyaországi és az emigráció igaz magyar olvasóközönségének figyelmét. [...]
„Galsai géniusza abban áll, hogy azonosulni tud a labdával, egy vele, ez érthető, teljesen olyan, mint az írás. Egyszer Bécsben azt kérdezte tőlem egy hölgy, szigorúan magázódva, a modern ábécé maga, nem?, közel volt már a Práter, Rapid-meccsre igyekeztünk Nádassal, akiről tudjuk, mit tudjuk, ez egy tökéletes tipp, hogy érthet ugyan a lábtengóhoz, mert logikailag minden lehetősége megvan az értéshez, de nem tudjuk biztosan, hogy a lábtengó, mint létprobléma, elgondolkodtatná-e, nem feltétlenül, de erről többet ne, a nő még arról faggatózott, meg tudná-e mondani, már én, és még véletlenül se Nádas, ki lopta el, gondolom, a magyarok, a Kärtnerstrasse virágait, erről az egészről Puskás, Bozsik és Hidegkuti jutott eszembe, a világ tarka ajándékai, akik ötvenkettőben bevágtak kettőt a labancnak, Bécsben persze, csak úgy rezgett a háló.”
Műlába révén Oscar Pistorius a futásban előnyt élvez a "saját lábon" futó versenyzőtársaival szemben, ezért a Nemzetközi Atlétikai Szövetség döntése értelmében nem indulhat a pekingi olimpián. A tényként kezelt előny roppant engondolkodtató, messzire mutató kérdéseket vet fel. Maga a döntés pedig indulatokat kavar és megosztja mind a szakembereket, mind a közvéleményt.
Vagy súlyosabb politikai válság, vagy jobb foci kell a rendezési jog elnyeréséhez? A magyaroknak egyik sincs, az ukránoknak mindkettő.
Eltemették Puskás Ferencet, a nemzet Öcsijét. Azt hiszem, ezúttal is sikerült átesni a ló túlsó oldalára. A magyarság vagy elüldözi a tehetségeit, vagy nem vesz tudomást róluk - vagy pedig túlajnározza őket. Leginkább haláluk után. Parlament + Stadion + Hősök tere + Bazilika, beszél az összes méltóság, szinte egésznapos műsor a közmédiákban... Meg ez a nevetséges dandártábornokság... Túlzás! Túlzás! És kontraproduktív. Aki nem kifejezetten Puskásfan vagy focimániás, azt szerintem inkább zavarta ez a nagy felhajtás, semmint megrendítette. Még azt is felteszem, hogy akadt, akivel sikerült megutáltatni ezt a valóban zseniális focistát. Két napon belül én sem hallgatom meg szívesen háromszor vagy négyszer a Nótás kedvű volt az apám című magyarnótát - még az ő előadásában sem. Na és Demjén Rózsi, meg pláne a Kormorán a gagyisláger-miatyánkkal... És katonai tisztességadás, sortűz és ágyútalp - egy vércivilnek...