A lív nyelv feltámasztása: Alberd Yollaka
A kelet-finnországi Haajaiskylä városban élő költő egy évvel ezelőtt eléggé kalandos úton juttatta el hozzám verseit. Levelezni kezdtünk, összebarátkoztunk - közben néhány versfordítással is elkészültem Juvan Sesztalov oroosz nyersfordításai segítségével (de a lív eredetibe is beleélve magamat). Ezek közül 3 most megjelent - a szerzőről és nemes missziójáról új laptopomon írt kis ismertetésemmel együtt. Most feltettem ide, bázis blogomba - és értesítettem földrajzilag távoli, de szellemiekben egyre közelebbi költőtársamat. Persze azonnal megnézte az oldalt. Mint a látogatási statisztikát mutató mellékelt ábra tanúsítja, ez 8 perccel e bejegyzés frissítése előtt történt. De lássuk a verseket:
Dedikálást szerveztem magamnak a 82. Ünnepi Könyvhét alkalmából. Ehhez persze először egy könyvet is ki kellett adnom. Elektronikus könyvről lévén szó ez nem is okozott túl sok problémát (munkát valamivel többet). Úgy döntöttem, három limerik-sorozatomat gyűjtöm egybe: 7 pikáns versikét írtam irodalmi hősökről, 16 élő író nevét foglaltam limerik-sírversbe, a Kárpáti limerikek száma pedig éppen 50: félszáz kárpátaljai helységnév szerepel a pajzán ötsorosokban. Így állt össze a 73 limeriket számláló Széles az alagút c. e-book. Elérhetővé tettem a hálón, megnyitható és letölthető, a Könyvhét idején névre szóló, digitálisan dedikált példány is igényelhető. Részletek itt: 
a könnyű préda vére alvad így
Végre befejeztem 2007-ben írt haikuim közzétételét versblogomban, közel 60 darab (valójában jóval többet írtam, de a gyengébbeknek gondoltakat kihagytam), itt olvashatók: 
Nem is olyan könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász / haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és hangcserebere. Azt persze nem gondolom, hogy a legnagyobb költői bravúr ilyesmit írni, de hogy jó játék, abban biztos vagyok. Napi blogomon mostanában közreadtam néhányat és némi sikert is arattam velük (különösen a női hűtlenség első tudományos magyarázatával). Íme: 
Nemzedékem eszmélésének (70-es, 80-as évek) egyik legfontosabb kulcsfigurája. Nem először írok róla, a korábbiak: 
Őszintén szólva nem is emlékeztem már arra, hogy 2007-ben ilyen sok haikut írtam. Csak rakom, rakom fel sorba a versblogomra, és csak nem jutok a végére. No persze, feltehetném egyszerre az összest, de ha már bevezettem azt a gyakorlatot, hogy napi 1-2 frissítéssel tartom üdeségben azt a webhelyet, akkor most kár lenne változtatni rajta: a folyamatos olvasottság épp így tartható fenn. Ott található az összes limerikem, elhelyeztem már aforizmáim többségét is (C-dulok név alatt), a kis háromsorosok pedig kitartanak még egy ideig. A korábbiak lehívásában segítenek a rovatcímek, az újak meg mindig 
A Parnasszus friss számában megjelent versemmel köszönöm meg mindazok figyelmességét, akik a téli ünnepkör alkalmából jókívánságaikkal - képeslapon, emailben, sms-ben, fb-üzenetben - megkerestek. Ezúton kívánok én is minden ilyenkor szokásost, egyben invitálom minden barátomat, ismerősömet és ismeretlen olvasómat egy >>virtuális koccintásra<< az Ungparty Netcafé teraszára.
Bár magam is mások versei alapján kívántam meg ezt az angol eredetű műformát, úgy tűnik, az én